Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-04-17 / 46. szám
4. oldal. Komáromi T,»noV 1926. április 17. Eiéada«ek kezdete hétköznap ette MODERN MOZI KOMÁRIiO Előadások kezdett va-ár- és ünnepnap umwix V éi ii9 órakor TISZTI PAVILLON Szombat éa vasárnap, április 17. és 18-án Ufafilm! r Ufafiim I A RE Gl TORONY TI ÍTKAFilmregény 6 felv. Fősz.: Xenia Desni, tanná Ralph és Nigei Barrie. ja.! 7 tenger ördöge i Jön! Ez a cikk esetleg hitelrontás is lehet a városra nézve, amelynek messzemenő köveikezményei lehetnek. Azt indítványozza, hogy a képviselőtestület hozzon határozatot, amelyben utasítsa vissza a cikkben foglalt „szemenszedett valótlanságokat" és erélyeshangu válaszban cáfolja meg a valótlan állításokat. A kérdés körül heves vita indult meg. Ifi Koczor Gyula nemzgy. képviselő ama véleményének ad kifejezést, hogy nem látja szükségesnek a nyilatkozatot, hanem várja be a város a já* rási bizottság vizsgálatát és majd ha azt befejezték, tegye meg nyilatkozatát a képviselőtestület. Csizmazia ismételt felszólalására Ivánfy Géza szintén a mellett nyilatkozik, hogy felesleges a képviselőtestületnek válaszolni. Fülöp Zsigmond egyáltalában nem helyesli, hogy a hírlapi állítólagos támadásra válaszoljon a város. Szerinte a kifogásolt cikk csak a tudósi ó magánvéleménye lehet és nem igen alkalmas arra, hogy Komárom hitelét rontsa. Egyébként is a kri'ika jogával élni mindenkinek szabad. Mim hogy a járási bizottság vizsgálatot rendelt el, ezt a városnak meg kell várni és nem tartja helyesnek, hogy a vizsgálat előtt nyilatkozzék a város, amit könnyen félremagyarázhatnának. Hiszi, hogy a vizsgálat olyan eredménnyel fog végződni, amely minden tekintetben igazolni fogja a várost. Várjuk meg nyugodtan a vizsgálatot és azért javasoja, hogy a képviselőtestület a felhozott cikkek sérelmes részére a vizsgálat befejezte után adjon választ. Jávor Jenő főjegyző, Steiner Gábor nemzgy. képv. felszólalása után a közgyűlés Fülöp Zsigmond javaslatát tette egyhangúan magáévá és a választ elhalasztotta. A határozat meghozatala után Fried Jenő javasolta az 1926 évi költségvetés tárgyalásának egy külön közgyűlésre való elhalasztását. Indítványozta, hogy a közgyűlés a tárgysorozat minden más pontját tárgyalja le, csak ezt a fontos tárgyat tűzze ki egy rövid időn belül Összehívandó közgyűlésre. A városbiró a költségvetésnek azonnali tárgyalása mellett volt, de a közgyűlés Hacker Richárd, Fülöp Zsigmond felszólalása után Fried javaslatát elfogadta. hét uj munkáslakás építését vette tervbe a város az idén és erre a tanács építési árlejtést hirdetett. A beérkezett ajánlatok közül Weisz János építészmérnök ajánlata volt a legkisebb költséget jelentő ajánlat, utána Boidoghy Gyula ajánlata következett pár ezer korona többlettel. Az ajánlatokat a városi építész szakjelentéssei látta ei és e szak jelentés szerint a régi nagv tapasztalattal rendelkező Boidoghy Gyulát javasolta a tanács megbízni az építéssel, mégis oly föltétel mellett, hogy nevezett az építkezést köteles a legolcsóbb ajánlat áráért: 95686 koronáért elvégezni. A tanács a pályázati hirdetményben kikötötte, hogy az ajánlatok elbírálásánál nem a legolcsóbb, de szerinte a legmegbízhatóbb céget bizza meg az építéssel, ezzel a jogával kívánt élni akkor, amikor a Boidoghy céget megbízta. A pénzügyi bizottság szótöbbséggel hozott véleményes javaslata Weisz mellett kivánt dönteni, őt javasolták a kommunisták is. Csizmazia városbiró a tanács álláspontjának jogosságát és helyességét fejtette ki, Steiner Gábor azonban nem tartja helyesnek, hogy olyan vállalkozó kapjon a várostól munkát, aki tanácstag is. Petr Vladimir mérnök szerint az a kérdés, hogy az eddigi két munkáslakással megvannak -e elégedve, vagy sem; ha igen, akkor megvan a garancia arra, hogy ismét a (régi vállaikozó kapja meg a munkát. Végre is szavazással döntöttek, amelynek eredménye az ett, hogy 20 szóval 9 ellenében Boidoghy Gyulát buták meg az építkezéssel. Ez a határozat Steiner Gáborból azt a javaslatot váltotta ki, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy a város pályázataiban ne vehessen részt sem tanács tag,sem képviselőtestületi teg. ífj Koczor Gyula azt javasolta, hogy mivel ez az indítvány minden előkészület nélkül találja a képviseletet, a következő köz. gyűlés tárgysorozatára vétessék föl Jávor Jenő főjegyző ajánlja, hogy adták be a javaslatot a tanácshoz, Weisz Miksa dr. azonban nagy helyeslés közben fejti ki, hogy a j.vcsht el nem fogadható, mert az ellenkezik az ipar és munka szabadságával. Nem szabad senkit sem kizárni a szabad versenyből és minden ven lói meg kell vé deni az ipati és kereskedelmi szabad ságot. Vrkocs és Mikász színién ellenzik Stainer javaslatát, amely a szociáldemokrata gondolkozással ellenkezik. Ismét szavazóit a képviselőtestület s a szavazásnak az lett az eredménye, hogy Stainer javaslatát 26 szóval 9 ellenében elvetette a közgyűlés. Grosz Mihály és társainak a munkáslakások építése ügyében beadott feiebbezését a zsupáni hivatal elutasította, amit a közgyűlés tudomásul vett. Az átmeneti szállások után szedendő adóra vonatkozó szabályrendelet jóváhagyását tudomásul vették, hasonlóképen a közegészségügyi minisztériumnak Rauscher Zsigmond dr. községi állami orvossá való alkalmazása ügyében megküldött leiratál. Steiner és társai javaslatára j Gaborek h. városbiró részére havi 500 : korona tiszteletdijat, Mihola János rend- | őrfőkapitánynak pedig külföldön egye- í temet végző fia után járó családi pótlék fejében évi 1600 K t szavazott meg a közgyűlés. A Járási bizoltság helybenhagyta a Szt. András templom megjavítása és a kölcsönfelvételre vonatkozó képviselőtestületi határozatot, amit tudomásul vett a közgyűlés. Majd Mihola Ferenc dr. főügyész terjeszlette elő az állami villámosmüvel kötendő szerződés tervezetét. A szerződéstervezet részletesen tartalmazza mindama jogokat és kötelességeket, amelyek a Két szerződő fél között biztosíttatnak. Kiterjed a szerződés a villamos raü és vízvezetékek kiépítésére, a város világítására, a magánfogyasztókra stb. és általában minden kérdést fölöleí, amely a villamosaid és a város viszonyában előfordulhat. A nagy terjedelmű tervezet hírlapi ismertetése ezidőszerint lehetetlen, azonban a közgyűlés megvitatta azt. Czike Dénes a polgári pártok nevében nagyon fontosnak tartotta, hogy az ölvén évre kötött szerződés lejárta utáni időre nézve is biztosittassék a város és azt indítványozta, hogy a szerződésbe vétessék bele, hogy a város területén főldbeépitett vezetékek, kábelek, valamint a kandaláberek stb. 50 év eltelte után menjenek át a város tulajdonába. Siei • ner Gábor elfogadja ezt a javaslatot, de kéri, hogy vétessék föl a szerződésbe azt is, hogy a vállalkozó csakis helyi munkásokat alkalmazzon, e végből vegye igénybe a város munkaközvetítő hivatalát és a munkásoknak a helyi viszonyok szerinti bért fizesse. Segédmunkásnak 3 K, szakmunkásnak 4 K minimális órabér fizetendő. Fried Jenő szintén pártolja Czike javaslatát, Hacker Richard ajánlja szerződésbe venni, hogy azesetben, ha netalán 50 éven belül megszűnnék az üzem, a beépített hálózat szintén maradjon a város tulajdonában. Dénes Emil szerint kötelezővé kell tenni a vállalkozónak a munkásokat a szokásos helyi díjazás melleit foglalkoztatni. Csizmazia városbiró felszólalása után a képvisetőte&tüiet a tervezetet az előterjesztett pótlásokkal e.fogad.a. A járási hivatal véleményt kért a várostól arra nézve, hogy Komáromban kötelezővé tétessek a tűzoltóság, aki nem óhajt tűzoltó lenni, az bizonyos díjjal azt megválthassa. Igó Aladár rei dőrkapitány ismertette a tanácsnak erre vonatkozó javaslatát, amely nem iienu/iíi az turtn; idoltól O : IezeKseg behozatalát, mert az kivihetetlen. A közgyűlés a tanács álláspontját magáévá tette és nem véleményezi az általános tüzollókötelezertséget. A tiszti beszállásokra vonatkozólag a katonai hatóság és a város között kötendő szerződést Mihola János rendőrfőkapitány ismertette, melyet a közgyűlés elfogadott. Még több kisebb jelentőségű ügyet és számos illetőség iránti kérvényt intézett el a közgyűlés, amelyet este 3/i9 órakor zárt be a városbiró__________ Menyasszonyi kelen« gy£k, asztalneműéit, ágy* neműek es vászonáru szükségletével bizalommal forduljon közismert Ehrenfreund Jenő fehérnemükéezitő céghez Bratislava, Szárazván 7. sár. (Volt Frigyes főherceg utca ) Körséta az adózás körül Nincs ma aktuálisabb téma, mint az adózás, mert ma már igazán nincsen ember, aki valami fajta adóval ne lenne sújtva. É etünknek ez a nem éppen díszes ötvenhítomfele színű sujtása olyan, mint NiSbUsinge: bevág a hununkba és megmérgezi az örömünké , megsokszorosítja a nyomorúságainkat. Nem hallasz ma másról beszélni, ha ketten összejönnek, ha tizen értekeznek, ha százan nepgyüíéseznek, ha a parlamentben a milliók képviselői ta nácskoznak, csak az adóról, amely sohse csösken. Az adó ugyiátszik kitűnő táplálékot kap, elsőrendű gyógyszerektől, hizókuráktól óriássá dagad és nem érzi, hogy az adózók által szolgáltatott adó adagok tele vannak keserűséggel, a kétségbeesés, a tehetetlenség epéjével. Az adó nem kényes, nem hatja meg a könny, nem érzékenyül el a nyomortól és cinikus mosollyal kéjeleg az adózó töprengésén, gondsujtotta arcán. Az adó sohasem hiszi el, hogy a zsebek már kiürültek, hogy elgurult a pénz már évekkel ezelőtt a moloch gyomrába. A legrettenetesebb az, hogy akik ezt az adószörnyeteget „szelídítik“ s akik az adóadagokat gyűjt k, nem ismerik az adózókat. Fogalmuk sincsen, hogy ma, a teljesen leromlott üzleti és kereseti viszonyok között mily Jövedelmet biztosit egy üzlet, vagy egy kisipari műhely. Mert igen könnyű azt mondani, hogy eddig is megkeresett a kereskedő, iparos ennyi és ennyi ezer koronát, igen könnyű megállapítani külső látszatra, hogy ez vagy az az iparos ennyi meg ennyi jövedelemmel rendelkezik. A zöld asztal mellől, kinézve az ablakon, vagy meghallgatva egy-két “jóindulatú" informátort, nem lehet az adóztatás igazságos kulcsát megtalálni. Az ilyen homokba dugott fejjel kiagyalt kulcsok egyáltalán nem passzolnak bele az adózó zárába, ezekkel a kulcsokkal csak elrontani lehet azokat, de kinyitni velük a berozsdásodott, felesleges kasszákat nem lehet. Értsék már meg egyszer a pénzügyi hatóságok, hogy Komáromban az emberek 85%-a csak a mindennapi száraz kenyerét keresi meg, itt nincsenek milliomosok; 10%-a ezenfelül keres még annyit, hogy a rongyos cipőjét raegtalpaltathatja, a jobb bútordarabjait eladogathatja és abban a kitüntető tiszteletben is részesül, hogy az adózók lisztáján szerepelvén, majdnem mindennap egy-egy felszólítást, intést, fizetési meghagyást, pontosan kitöltött adócsekket kap házhoz szállítva s megjelenik nála hol a foglaló, hol a végrehajtó. Ez a tiz percent ez mindent tud, ez tud néha napján koplalni, ez tudja százféle társadalmi adóra, szociális jótékonykodásra a szájától a falatot elvonni, ez az országúja minden állami, megyei, városi terhekkel megrakott szekereknek, ennek a hátából hasíthatják a bőrt végszámra; ennek a tiz százaléknak szellemi, anyagi erejét csapolja a példásán demokratikus közigazgatás, a fényesen equipirozott hadügy, a nagyipart támogató kereskedelem és iparügy, az állandóan szövetségek kovácsolásán fáradozó küKlgy, az igazságos fö.doszíogatásoktól híressé vált földmivelésügy s az Uten tudja még hány féle ügy budgetgyártója. Ez a tiz perceni; a kltpo'gárság, a munka, a szorgalom százezernyi hadserege az egész ailamban. Aztán van még öt százaléka a lakosságnak, amelynek tárva nyitva minden kereseti alkalom, amelynek csak egy gondja van, hol költse ei a finom konjukurák s a jószületés előnyei nyújtotta búsás jövedelmeket. Ebből a fajtaból mifelénk nem jutott mutatóba, hacsak egy-kettő. Ugyan tudja e a mindenben vagyont, jövedelmet szimatoló ftnanc-ész, hol és mennyi az a jövedelem, amely kibírja a jelenlegi adókat? Vett-e csak egy szer is fáradságot egy-egy adószakértő tisztviselő, elevenek és holtak fölött súlyos ítéletet.tartó hivatalos személy, hogy végig [árja a várost, megálljon észrevétlenül egy u cisarkon és figyelje a nyitott üzletek forgalmát? Raszanta-e magát arra egyszer is, hogy bekukkantson a pis'ákoló világosság mellett görnyedő kisiparos műhelyébe megnézni, van-e munkája ennek a mesterséggel megvert, de megrendelővel meg nem áldott iparosnak? Tudja e, hogy a kereskedő egész nap talpon áll, kundschaftot vár s ha egy egy bevetődik, feleségestől, inasostul, segédestül együtt staniciizzák azt a negyed kiló cukrot, lisztet, mérecskélik azt a fél méter siffont, vásznat, miegyebet, amelyet a végén akárhányszor „hitelbe" visz el á várva várt vevő! Mert ha igy nézné, igy becsülné meg a pénzügy szakembere a polgárság keserves munkával szerezhető jövedelmét, nem kellene akkor ilyen bizottság, olyan bizottság, nem kellene hónapokig huzni az adókivetést, n;m kellene fiókbazárni ezer és ezer felebbezcst elintézetlenül és nem kellene nap-nap után nyakára járatni ezer és ezer végrehajtót, hogy kipréselje a szerencsétlen adóalanyból a holnapi napra szánt kenyerére félretett pénzét. Emberi gyengeségünk, hogy egymást marjuk s ugyan taláihaió-e ma ebben az ádáz kenyérviiágháboruban egy ember ts, aki nem a maga szemüvegén nézné embertársa keresetét. Az emberi társadalom jó igazgatásához oly tisztviselők kellenek, akik ismerik, mert foglalkoznak az emberek hétköznapi életével, ismerik a viszonyokat nem a türelmes papiros adataiból, hanem belülről, a valóságból. Mi egy körsétát ajánlunk megtenni őszinte szívvel azoknak, akik a polgárság adója megállapításánál döntő szóval bírnak, és biztosak vagyunk abban, hogy a sajat szemmel „megbecsült" adózók minden jövedelmet, de minden gondját, minden családi, százféle adósság baját közvetlen megismerő pénzügyi szakférfiak megdöbbentő képet fognak látni és meg fogják tudni érteni, hogy mért kesereg minden ember ma, ha az adóról esik szó-S akkor majd megtalálják azt a kulcsot, amely megnyitja az adókérdés zárát, akkor majd meg tudják, hogy fikciók után nem lehet adÓKivetést csinálni, akkor majd megtudják, hogy itt már semmi nem maradt az adózókból, csak a csont és bőr, melyért még az árverésen sem adnak annyit, amennyibe a dobverés kerül. \iimim is a ük ml A csúcspontok, amelyek horizontjáról felismerhetők az idegrendszer és a lélek egészségének feltételei és utjai: először, hogy mindenki testileg egészséges legyen és maradjon, másodszor az ész azon kötelessége, hogy az élet vitele, a szervezet felhasználása felett uralkodjék. Az ember eszének és lelkének köszönheti azt a szabad akaratából kifejlő életszabadságot, amellyel kiemelkedik az állatok életrabszolgasága felett, ama rabszolgaság felett'
