Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-04-08 / 41-42. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1926 április ®. ,POLIO’ MUMM szerencsés vegyi összetételénél fogva a legjobban koncentrált következéskép a legkiadósabb szappan. s — MINDENÜTT KAPHATÓ! az adókérdéssel és a kisiparosság hely­zetével és a nyelvréndelettel fog beszé­dében foglalkozni. A gyűlések iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul a párt egész körzetében. Botsánál, si kérünk! — A város félhivatalos cikkéhez. — Tárgyilagos kritikát a város gazdál­kodásáról régóta vár a város teher­viselő közönsége s most legutóbb, hogy a járási bizottság kissé kemé­nyebb szóval fogott bele a város rendbe­hozásába, nyomban akadt védőügyvéd, aki neki állott fehérre mosni a város­ház feketéjét. A Komáromi Lapok húsvéti számá­ban X. Y. jelzéssel cikk jelent meg, amely amellett, hogy védőszárnyai alá veszi a jelenlegi váiosházi rezsim pél­dás gazdálkodását, gyenge marólúgba megmártott tollal nekimegy a járási bizottságnak is. Igen okosan van, hogy a város ügyeit, tehát a város polgár­ságának sorsa-baját is kivisszük a nagy nyilvánosság elé. így tisztázód­nak kérdések, amelyekre régóta vár már a mindenféle közterhekkel agyon­szocializált polgárság feleletet. Egyet azonban nem tudunk helye­selni és pedig azt, hogy a város al­kalmazottai álljanak be a harcba ri­posztozni azokat a jószándéku kard­vágásokat, amelyeket a közbizalom megnyilvánulása alapján és jogán egy, a város anyagi érdekeit önzetlenül vé­deni törekvő bizottság ejt a „város­háza“ sénhetetlennek tartott testén. Nem akarja Bodóné érteni a szót, amikor a bor árát kérik! Nagyon nagy tévedés és tudatos megtévesztés ismér­vei terpeszkepnek ki az „X Y. Société anonym“ visszavágásaiból. Mert nem arról van szó, hogy pontosan október hó 31-ig terjessze be a város a követ­kező esztendő költségvetését és nem arról, hogy február hó végéig zárja le az előző év zárószámadását, hanem arról, hogy ne gazdálkodjék a város a minden kereseti lehetőségétől megfosz­tott, piacaitól elzárt városi teherviselő lakosság bőrére és hitelére. Arról van szó, hogy a város lakos­sága végre is nem köteles a hetedik bőrét lenyúzni engedni csak azért, hogy „Szlovenszkó összes városai között a a komáromi vagyonkezelés legyen szám­­vevöileg a leghelyesebb és legáttekin­­több“! Ez az „áttekinthetőség“ a város polgárságának igen drága szórakozás; azt mondhatnánk annyira áttekinthető a város vagyonkezelése, mint az üres bugyelláris, amelyből ezeiszámra muto­gathatnánk példát annak az előkelő idegennek, aki nem Komáromban fizet pótadót. A számszerű helyességet ne méltóztassék aranygyapjss kitüntetésnek venni; végre is, hogy az összeadások stimmelnek, igazán csak az iskolai fel­adatot készítő deákgyerek számára lehet csillagos kitűnő klasszifikációt megér­demlő virtus. Nem a rubrikákban van a hiba, ha­nem a rendszerben 1 Abban a nagyzoló városiaskodásban, amely még ma is háromszor akkora hivatalnoki aparátust igénye), mint amekkorára szükség van. Abban a gazdálkodásban, amely nem nézi meg jobban a várható jövedelmet, csak költ nyakló nélkül. Ott van a hiba a Gazda, a Megyercsi, a Rákóczi utcá­kon, a járhatatlan utak állatot, járómüve­ket rontó gödreiben, a kereskedők ki­fizetetlen számláiban, abban az óramű pontos hivatalnoki munkában, amely­nek csak emésztő gyomra van, de pro­dukáló keze nincsen. A hiba ott van, hogy a város pénztárának naponta alig van 8—10 sornyi írást követelő munkája, ott van, hogy az államrendőr­• ség mellett a városnak még negyedfél­­százezer koronát felemésztő rendőrsége van; abban van, hogy a város ma el helyező asyluma mindenkinek, aki bök ros munkát látszik végezni. A hiba ott van a demokratikus vezetésben, a párt politikai szervezetében, ott van, hogy a városházának mindenkire van gondja, aki a városháza tájékán melegszik, csak a város adófizető polgárságára nincsen. A hiba ott van a hamis jótékonyko­dásban — a más zsebére; abban a naiv, talán nem is rosszakaratú, de kissé szűkös területen gondolkozó fik­cióban, hogy a város polgárságának kasszája és türelme kifogyhatatlan. Sajnosán kell megállapítani, hogy a város egész mai apparátusa, beleértve a város képviselőtestületét is, nem látja a polgárság nyomorát s a büszke, tor­nyos városházáról valami amerikai nagy­bácsi jöttét várja, aki egyszer majd csak kifizeti a sok jószándéku adós­ságot. Kár bántani a járási bizottságot és nem ildomos annak, aki a város köz­terheit nem viseli. Mert az az ominó­zus húsvéti cikk csak olyan egyéntől származhatik, aki igen közeli, mond­hatnánk hivatalos minőségben van a városhoz. Mert igy védeni csak az tud, akinek a portájára még nem állított be végrehajtó, aki csak küldi a végrehajtót a „makacs“ adózók ellen. És igy tá­madni is csak az tud, aki közterheket nem visel S amit X, Y. ur szócsöve ajánl, hogy felvilágosítások ingyen és bérmentve kaphatók „illetékes helyen“, addig nem fogadhatók el, amig az „illetékes hely“ kurzív szedéssel illegett magát abban a kétes dicsőségben, hogy a „város al­kalmazottai pontosan kapják meg illet­ményeiket.“ Bennünket, adófizető polgárokat iga­zán meglepne, tn három és fél milliós budgetből még ez sem kerülne kil Annyit még, hogy a város polgár­sága nem azért fizet adót s egyéb sal­langjait a kitűnő városi számadásoknak, hogy tisztviselőket és alkalmazottakat tartson. Ez nem lehet célja a város lakosságának. Nekünk csak egy vágyunk van, hogy a városházán kevesebb aktát gyártsanak, redukálják a bizottsági üléseket, ne fogyasszanak el vagon­számra papirost a jegyzőkönyvekre, le­gyenek jól dotált, de kellő képzettségű és nem csak órára beállított mun­kára képes tisztviselőink. Ne ját­szanak osztálypolitikát ügyeskedő szólamokkal, és ne költsenek többet, mint amint a po'gárság ereje elbír. Ne állítsák be jövedelemnek a pótadót, hanem szállítsák le az igényeket az egész vonalon, mert, ahol a város csak annyit tud nyújtani a polgárság­nak, mint nálunk, ott falusi a gazdál­kodás. de falusi az egész rendszer, vitézkötéses diszmagyarban bujtatják is bár. A beteg ember rendszerint ideges; ez a beteges idegesség kur­jantotta ki magát a húsvéti philippiká­­ban. Kár az idegességért és nagy baj személyes sértést látni az objektiv kritikában. Az ilyen műharag egyéb­ként nem ijeszt meg senkit és nem győz meg senkit. A járási bizottság csak egy hibát tett, hogy későn fogott a mentő munkába s félünk, hogy a nagy nekilendülés vége csendes elhallgatás lesz, pedig, mi, adófizető polgárok, a város képvi­selőtestületének tehetetlensége után már csak a járási bizottság támogató és rendet teremtő munkájában bízhatunk! _________________________Adófizetők. — „Wanzolm“ a legjobb poloskairtó­szer kiirtja a petét is, üvegje Ke 5 — Központi Drogéria Kammerhoffer és Tsa. Pozsony, Ventur utca 20 Naponta postai szállítás. Nagy betörés Komáromban. Mégis csak világváros vagyunk. — Nagy nemzetközi be­törők kedvenc találkozó helye Komárom. — Betörtek a komát omi szikvizgyárba. — 32 000 Kc-át vittek el. — Csak nemié» hozta izgalomba Ko­márom lakosságát a Koronabankban történt betörés és máris egy újabb be­törés szenzációs hire futott végig futó­tűzként a varoson. Szerdán reggel az emberek az u cin egymásnak újságol­ták és egymástól kérdezték: hallotta már a legnagyobb szenzációt? megint betörők jártak Komáromban és betör­tek a komáromi szikvizgyár Király­püspök utcai helyiségébe Az emberek sürü csoportokban siet­tek a tett szimerére, ahol már a ki­váncsiak nagy tömege tárgyalta a szen­zációs eset részleteit. Hiába akarja a kormány Komáromot falu jellegére sülyeszteni, s hiába akarja annak város jellegét megszüntetni, a nemzetközi kasszafurók a kormánynak azt a visszafejlesztő terveit ugyancsak keresztül húzzák, mert átlag negyed­évenként megjelennek Komáromban a világvárosok legkörmönfontabb betörői és h ába mosolyognak le bennünket az ellenségeink, ezek a nemzetközi be­török azt mondják, hogy Komárom egy nagyon is modern város, ahol érdemes vendégszerepelni és kenyér után nézni. Mint fentebb mondottuk V* évenként egy-egy szenzációs betörés történik Komáromban, de ez még nem jelenti azt, hogy ezek a világvárosi betörők csak negyedévi időközökben tesznek látogatást nálunk. A valóság a*, hogy Komárom mint határszéli és jó közle­kedéssel bíró város, gyakran ad hosz­­szabb rövidebb időre szállást és otthont ezeknek a nemzetközi csirkefogóknak, de természetesen minden ilyen látogatás nem jelez mindig egy betörést, mert sokszor megzavarják őket, sokszor pe­dig a kiszemelt pénzszekrényben nem sejtenek annyi „dohányt“, amennyiért érdemes volna egy egész éjszaka dol­gozni. Bebizonyított tény, hogy Komá­rom ezeknek a nemzetközi betörőknek nemcsak átutazó állomása, hanem való­ságos találkozóhelye, ahol egymással találkoznak és kölcsönösen informálják egymást, hogy hol, mikor és hogyan érdemes betörni. Dacára annak, hogy a legutóbbi betörés tetteseit, akik a Korona Bankban követtek el betörést, a komáromi rendőrség ügyessége gyor­san kézrekeriiette és az ellopott pénzt is jórészt megtalálta, azért a nemzet­közi betörők mégis megkockáztatják, hogy ezen exponált helyen is munkába álljanak. Nemrég elfogott a komáromi rend­őrség egy veszedelmes szélhámost, még mielőtt Komáromban működni' kezdett volna, ez a kihallgatáskor dühösen azt mondotta, hogy bolond az a betörő, aki Komáromba jön dolgozni, mert itt a munkábaállás előtt már e'csipik. Még azt is mondotta, hogy amint kiszaba­dul, informálni fogja a kollégákat, hogy Komáromot kerüljék el, mint a bálpok­­losok szigetét. Ugylá szik, ez a betörő még nem szabadult ki, vagy pádig nem hallgattak a kollégák az intő szóra, * mert mint a legutóbbi betörés bizo­nyítja, mégis találkozott könnyelmű be­törő, aki itc Komáromban, ezen a le­szólt helyen u;ra dolgozni kezdett. A komáromi szikvizgyárban elköve tett betörésről az alábbi tudósításban számolunk be olvasóinknak: Szerdára virradó reggel, amidőn Diósy Ede a Szikvizgyár tisztviselője reggel be akart menni a Sbkvizgyár iroda­helyiségébe, az udvarra nyíló ajtón megrémülve látta, hogy ott betörők jártak. Az udvarra nyitó ajtót ugyanis lakattal szokták lezárni és a lakat az ajtótól 3-4 lépésnyire hevert a földön A lakat nem volt feltörve, sem pedig álkulccsal kinyitva, hanem az aj ófél­­fába vert lakatakasztót erős fogóval ki­húzták a betörök és az igy kinyitott ajtón hatoltak be az irodahelyiségbe. Diósy Ede feltevése nem csalt, mert mikor abba a helyiségbe lépett, ahol a pénzszekrény el volt helyezve, meg­dermedve látta, hogy a pénzszekrényt feltörték. A betörést alapos ismeretekkel bíró és a betörők mesterségében nagyon is szakértők követték el és sokkal job­ban értettek a dologhoz, mint pl. a Koronabank betörői. Ott ugyanis a be­törőka pénzszekrény oldalát fúrták meg, illetőleg szaggatták és ezzel a munká­val egy nagyon vastag páncélt kellett áltörniök. A szikvizgyár betörői már takarékoskodtak az idővel és az erővel és nem az oldalát fúrták ki a kasszá­nak, hanem a szekrényajtón a három zár felső burkolatát szagga ák te és pedig fúrással, majd pedig fogóval. Ez nem volt nehéz munka, mert csak a zárt fedő egy péncéllemezt kellet a zá­rokról eltávolítani és akkor szabadon álltak előttük a zárak, melynek csa­varjait már gyerekjáték volt lecsa­varni és a zárakat kinyírni. Szóval ők tulajdonképpen a pénzszekrény ajtaját nyitották ki ilyen módon, amelynek megtörténte után elébük tárult a pánzszerkény egész tartalma, ahol kényelmesen válogathattak a pénzben és az értékpapírokban, mig ellenben a Koronabank betörőinek csak egy rés állt rendelkezésükre és csak a kikotrás után láthatták, hogy mi került a kezükbe. Ennek tulajdonítható, hogy a Korona­­bank pénzszekrénye előtt a földön ren­geteg koupon és váltó hevert. A szik­­vizgyári pénzszekrénynél ez nem volt észlelhető, mert a betörőknek módjuk­ban volt a rájuk nézve értékkel biró dolgokat elvinni. A rögtön megejtett pénztárvizsgálat után megállapiást nyert, hogy a vesze­delmes öetörők 32000 Ke át vittek el. Munkatársunknak alkalma volt beszélni a tett színhelyén Prandtner Lipót a szik­vizgyár elnökével, aki elmondotta, hogy a betörők számítottak' arra, hogy az ünnepek alatt a nagyobb fogyasztás miatt több pénz van a kasszában és azért követték el ünnep után a betörést, szerencse azonban, hogy a tegnapi napon 30000 Ke át postán elküldöttek, mert különben 62000 Ke esett volna áldozatul. Az elrablóit 32000 Ke is meg­térül, mert a Szikvizgyár betörés ellen biztosítva van. Volt alkalmunk Zemánek detektivvel beszélni, aki azt mondotta, hogy az eddigi nyomozásból megállapítást nyert, hogy a betörők ketíen hárman lehettek es a Szikvizgyár udvarára úgy jutottak be, hogy a hajnalutcai kapun bemász­tak és azután az udvari aj’ót kifeszi­­te'ték. Hogy a kapun másztak be a tettesek, a rendőrkutyák viselkedéséből kétséget kizárólag meg lehet állapítani. Az erélyes nyomozás a tettesek kézre­­keritésére az esész vonalon nagy appa­rátussal megindult, úgyhogy remélni lehet, hogy a tettesek hamarosan hurokra kerülnek és épp úgy mint a Koronabank betörői, ezek sem élvezik sokáig büntettük gyümölcsét. Meglepő olcsó tavaszi órak Elbert“ divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19. Selyem mellű zefir Ing 2 gallérral Zefir ing 2 gallérral Bellaflór női harisnya Selyem harisnya h&tul vaTrott Selyem mousseline hátul varrott KMÖU zokni >Xf" Selyem magánkötő nyakkendő Selyem jambo sapka minden szin Vulkán bőrönd 60 cm. Divat kötött mellény Gyermekkocsikban 1188 gyári raktár 1 — Kő 58'— (Reklám ár) » 36'-, 46 -, 60 -,78 — » 22—,25—,3i'­­» 13 50 (Reklám ár) » 10-» 2 50, 3 —, 6 — » 3 25,5 - 8 - » 3-50, 6'- 10- „ 3'60 (Reklám ár) „ 76'­­W » 65 -, 76'­Bőrvászontetős sportkocsi Ke 290.

Next

/
Thumbnails
Contents