Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-04-03 / 40. szám

2. oldal. Komáromi Lapok ,r-r • : •*»>*» Iraf í - 2* i.fl szerencsés vegyi összetételénél fogva a legjobban koncentrált következéskép a legkiadősabb szappan. ... ~ MINDENÜTT KAPHATÓ! a magyar földműves, a magyar iparos, a magyar kereskedő és a magyar mun kás mostoha gyermeke az államnak. Súlyos terhek alatt szenved, de jajsza­­szavái hiába emeli fel, senki sem halija, senki sem érti meg. Pedig a Sízent hús­­vét arra tanít, hogy egyenlő igazsággal kell mérni minden embernek, mert Krisz­tus mindenkiért meghalt a keresztfán. De ha az idegen népek nem értenek meg bennünket, akkor miért nem értjük meg mi, magyarok egymást ? Hiszen az ittélő magyarság árvaságában társadalmi és vallásfelekezeti küiömbség nélkül egymásra van utalva, és ezért össze kell tartania testvéri szeretettel. Nem szabad hallgatnunk a judásokra, akik ma is járnak közöttünk, hogy megbontsák so­rainkat és eltérítsék az egyenes útról az ingatag lelküeket. Ébredj fel magyar testvérem, nyisd ki szemeidet és tekints előre az egyenes útra, amelyen haladnod kell, hogy bol­doguljál, vezessen a krisztusi hit, amely a feltámadásra tanít s amelynek fénylő hajnali csillagát csak akkor fogod meg­látni, ha egyakarattal és egyhitíel, egy­séges és megbonthatatlan összefogással munkálkodói sorsod jobbrafordulásán. Küzdelmes és fáradtságos ez az ut, de a hit tanítja, hogy az igazságnak utján nehéz a haladás, mert az ármány és az árulás settenkedik körülötte. De hiába minden ármány és árulás, az igazságnak végre is győznie kell. Csak előre az igazság utján, összetartva, egymást tá­mogatva, a te feltámadásodnak is el kell érkeznie', magyar testvérein! II tilos és 3 járási bizottság. Az „audiatur altera pars“ elvénél fogva közöljük az alábbiakat: A komáromi járási bizottság üléseiről szóló tudósításokban következetesen olyan felszólalásokat találunk, amelyek­ben Komárom várossal szemben nem is palástolt animózitásokat lehet megálla­pítani. Ezek a felszólalások részint a lények nem ismerésén, részint pedig a tájékozatlanságon alapulnak és alkal­masak arra, hogy a város közönségében helyt nem álló kritika kialakulására ad­janak alkalmat. város vezetőségét, tanácsát és tiszt­viselői karát sok támadás érte ebben a bizottságban a költségvetések és a záró számadások miatt. Mi ezeknek a dol­goknak utána jártunk és a nagy hűhó­val megindítani indítványozott fegyelmi vizsgálat okainak utána néztünk és arról megállapíthatjuk, hogy az teljes alap­talansága miatt össze fog omlani. A város 1926. évi költségvetése ugyanis már 1925 december 15 én a városi tanács előtt feküdt, amely azt dec. 22-én véglegesen le is tárgyalta. A költségvetést február 25 étől már­cius 13-ig közszemlére tette ki a város tanácsa, a képviselőtestület tagjai a költségvetés nyomtatott példányait pedig március 5 én vették kézhez. A város pénzügyi bizottsága azonban a költségvetést tárgyalni még nem tudta, mivel ez a bizottság igen nehezen szo­kott határozatképes számban összeülni és annak ez idő szerint elnöke sincsen. A pénzügyi bizottság legközelebb a húsvéti ünnepek után, április 8-án ül össze, amelyen tekintet nélkül a meg­jelentek számára, határozni fog a költ­ségvetés felöl és utána azonnal tárgya­lás alá veheti a képviselőtestület is. Így áll a költségvetés ügye objektiv megvilágításban. A járási bizottság tag­jainak a figyelmét elkerülte a demokra­tikus községi ügyviteli rend, amely szinte korlátlan lehetőségeket nyújt a bzottságoknak és a képiselőtestületek­­nek valamely ügy szabotálására. Természetes, hogy a járási bizot­­ság tárgyalásairól megjelent hírlapi közlések is azokon a tárgyilagosságot nélkülözd beállításokon indulnak el, amelyek ebben a teslüleiben napiren­den vannak. így az ott elhangzott fel­szólalásokról a rosszakarat is megálla­pítható a várossal szemben, mely ne­héz helyzetében is az 1923-ban felvett 2 millió állam­­kölcsönre és kamataira ez év már­cius végéig 500.000 K összeget törlesztett, és igy ebből már 1 7z millió tartozás áll fenn. A helyi pénzintézeteknek 1925 jan. 1 tői havi 25 000 K t törleszt a város háztartási pénztára és a jelzett idő­pontig 375 000 K összeget tör­lesztett Tudnia kellene a járási bizottságnak azt is, hogy a város vezetősége 1923 óta újabb kölcsönt nem vett fel és fizetési készsége is teteme­sen megjavult, mert szállítói már nem várnak évekig pénzükre, ha­nem azt 30 napon belül megkapják. A városi alkalmazottak és nyug­díjasok is pontosan kapják már másfél év óta illetményeiket, ame­lyeket azelőtt 1—2 havi késedelem- - mel kaptak. A másik dolog, amely kihívja maga | ellen a kritikát a járási bizottság mű­ködésében, a városi zárószámadások l ügye. Ebben azután olyan határozatot j hozott, hogy azzal nem igen lehet el* ? dicsekednie. Előre kell bocsátani, hogy a járási hivatalnak a számadások és községi költségvetéseknek elbírálására van szak­közege, a járási számvevő. A járási számvevő szaknzerüleg átvizsgálja a j községi számadásokat és költségveté­seket és arról referál a bizottságnak, javaslatot tesz annak el- vagy el nem fogadása iránt, esetleg észrevételeit megteszi ezekre vonatkozólag. A járási bizoitság nem tudni, milyen ‘ okból, kevesli e szaktisztviseiőnek a szakértelmét, három tagú bizottságnak i adta ki a zárószámadásokat, hogy azok vizsgálják át azokat. Nem akarunk en- 1 nek a bizottságnak szakértelme felől ; kritikát mondani, de meg kell állapi- j tanunk azt, hogy a járási számvevő j feltétlenül szakember a zárószámadások elbírálásánál, a kiküldöttek közül pedig egyik sem szakember. Az is érdekes, hogy egyetlen községnek zárószáma- ! dásánál sem fordult elő a járási bízott­­ság részéről ilyen határozat, tehát ez ; nem egyéb, mint, a város vezetősége ' ellen intézett megokolatian támadás, j A járási bizottság szónokainak gján- i latoi lenne felszólalásaiknak kirohanás- ; szerű tartalmát revideálni, vagy a té- j nyékről meggyőződést szerezni "illetékes i helyen, ahol a felvilágosításokat meg- j kaphatják, mert tendenciózus beállitá- ; sokkal a közönségben megingatják e i felszólalások komolyságában való hitet \ s a közvéleménybe a valóságnak meg j nem felelő adatokat dobnak. Figyelmébe kell a járási bizottságnak { és a járási hivatalnak is ajánlani azt a 1 tényt, hogy a zsupáni hivatal, tehát a járási hivatal felettes hatósága szám- j vevőségi szaktisztviselő uiján két hétig j tartó vizsgálatot tartott a városi vagyon- ] kezelés megvizsgálása céljából és ez a főtisztviselő olyan jelentést tett ható- i ságának, hogy Szlovenszkó összes városainak va­gyonkezelését átvizsgálva, azt álla- ! pit ja meg, hogy Komáromban ta- ) lálta a leghelyesebb és legáttekint- í hetöb számviteli és vagyonkezelést, j A járási bizottságtól elvárja a közön­ség az objektivitást minden tárgynál j és feleslegesnek találja azt, hogy vesz- i szőparipákra szálljon és azon lovagol­jon. Nem tesznek azok a bizottsági tagok jó szolgálat«^ sem a bizottságnak, sem a kőzöiTffégnek ezzel az eljárással, mely őkét oda küldte, melyben az el­fogultság igen kirívó szírekkel van aláhúzva, • $ ‘ (■ Anélkül, hogy a járási bizoltságról most kriíikát akarnánk gyakorolni, hogy mint teljesítette a múltban kötelességét és miket nem végzett el. megállapít­hatjuk azt, hogy ez az eljárása nélkü­lözi azt a komolyságot, amelyet egy hivatalos testülettől joggal elvárhalunk és ötletszerű határozatokat hoz, tehát nem vezeti az a köteles objektivitás, amellyel minden eléje (erjesztett ügyet elbírálnia kel'ene. X Y Mórái Aladár Legfinomabb Lipton angol és orosz teák a közkedvelt császár keverék, Hőbe francia és belföldi likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, }randa, spanyol és poitugdl sardiniák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hal félékben, francia és olasz étel­olajok, pisztráng, caviár, tok hal, lazac rák s az összes hal- és húskonsetvek, naponta friss nyitrai csemege vaj, az összes nyers és cukrozott deli gyümöl­csök, dessert bonbon különlegességek a legfinomabb kivitelig. 824 Igazságot! Irta: ifj. Koczor Gyula nemzgy. képv. S I Megingathatatlan hitünk és meg- ’ győzódésünk, hogy a magyarság j nemcsak a köztársaságban, de min- l denütt ahol él, csakis a pártviszály I és gyűlölködés félretételével, min- j den vallás, társadalmi és osztály- s külömbséget mellőző erős egybe- ; fogással képes fennmaradását és « jövőjét bizfositani. Ez az elgondolás vezetett ben nőnket, ezen cél érdekében hall­gattunk akkor, mikor hétről-hétre megújulni 1 álluk a keresztény szocialista párt sajtójában ellenünk irányuló támadásokat. Hallgattunk, mert azt hittük, felülkerekedik a jobb belátás, az igazságérzet, a nemzetünk ér­deke parancsolta egységre való tö­rekvés, melynek szolgálata a mi lépéseinket irányitolta. Tévedtünk, meri a támadók hallgatásunkat nem az ellentétek kiélezését elkerülő tetfnek, hanem gyengeségnek, vagy félelemnek hitték s nem tudták megérteni, hogy vannak olyan em­berek is, kik egy cél érdekében igaztalan támadásokat is eltűrnek, ha ezzel törekvésüket szolgáim hiszik A támadások folytatódtak s most már válaszolunk ezekre. Nem támadunk most sem, csak az igazságot, szent meggyőződésűnket írjuk le s hinni akarjuk, hogy ezek feltárása jobb meggyőződésre kész­teti a felőlünk remélhetőleg tévesen alkotott véleményeket. Ez a lépésünk is a magyar egyetértés, magyar egység, magyar jövő célját szolgálja, melynek \ létrejöttében még mindig hiszünk, nem jelentheti azonban azt, hogy békés és jó szándékunk a támadók felbáíoritásául szolgáljon, mert ha a harc nem kerülhető el semmiképen, úgy annak is bátran szemébe nézünl^, mert igazságunk tudata és törekvé­seink tisztasága ehhez megmérhe­tetlen erőt ad nekünk. Ne feledjék el azonban a támadók, hogy amikor mi támadunk, ők alul fognak ma­radni, mert a magyarság egységé­nek és egyetértésének minden aka­dályon keresztül győznie kell! A „Nép“, a keresztény szocialista párt Kassán megjelenő hivatalos lapja legutóbbi számában azzal vá­dol bennünket, hogy nem vagyunk keresztények és liberálisok leltünk. Röviden fogok válaszolni, még azt sem keresem, hogy mi az indító oka az ilyen vádaknak, í Amint a múltban, a kereszténység­ben kifejlesztett erkölcsi felfogás és I keresztény erények alapján állottunk, I úgy ma is ez a mi sziklaszilárdsá­gunk. Kereszténységünkre nézve ok­tatást senkitől sem fogadunk el. A 1926. április 5 Ha jól akar kinézni. ezt legkönnyebben úgy érheti el, ha naponként használja az egyedül jó MENTHOL - SÓSBOR SZESZT. Az utcának, gyárnak, iro­dának pora az izzadság­gal kapcsolatban kel­lemetlen komplikátió­­kat okozhat, vagy lega­lább is pattanásokat idéz elő. Ezekre desinficiáló­­lag hat néhány csepp ALFA menthol - sósborszesznek haszná­lata. Óvakodjék utánzatoktól és kizárólag a valódi ALFA SÓSB.ORSZESZT kérje. Mindenütt kapható 1 Ára 5’50 Ke 488—10 ~ y mi kereszténységünk azonban az igazi krisztusi tanításon, a szereiden alapul, nem akarunk gyűlölködést ismerni s igaz szívvel ölelünk keb­lünkre mindenkit, ki sokat szenve­dett szerencsétlen népünk érdeké­ben velünk harcolni akar. A mi ke­reszténységünk egy a magyarságunk­kal és teljes mértékben magunkévá tesszük Palkovics Viktor volt neim zetgyülési képviselő, gúlái esperes plébánosnak a „Szepesi Hírlap“ 1924. jun. 1-i számában erre vonat­kozólag közzé tett hitvallását. Több felekezeíre vagyunk oszolva. Ez igaz, úgy van. De ha négy szá­zadon keresztül meg voltunk egymás mellett, megleszünk ezután is. Azt tartom, nem az a hivatása a feleke­zeteknek, hogy egymás ellen tor­­zsalkodjunk, egymásnak szemrehá­nyásokat tegyünk. Ha négyszáz esz­tendeig nem téritettük meg egymást, az 5 ik században sem fogják meg­tenni. Én úgy fogom fel a felekezetek hivatását, hogy törekedjék mindegyik a saját híveit erősíteni a keresztény hitben, őket mennél inkább inten­zivebben nevelni, a kér. erkölcsben. Közös ellenségeink a hitetlenség, vallásíalanság és erkölcstelenség. Becsülje meg mindenki a saját val­lását és ne bántsa a másét. A nem­zetünket érintő kérdésekben pedig kell, hogy egyek legyünk. Ezzel azt hiszem, eleget mondottam s úgy gondolom, hogy a kiváló Palkovics nézete talán a „Nép“-nek is megfelel. A liberalizmus vádja, ha alatta azt értik, amit a háború elötli Ma­gyarország történetében liberaliz­musnak neveztek, ugyanolyan ala­pon nyugszik, mint a keresztény­­telenség vádja. Abból a liberaliz­musból, mely a háború előtti négy évtizedben Magyarországon volt, nem kérünk, sőt ellene minden erő­vel harcolni készek vagyunk. A nyu­gatról behozott, a nemzetben semmi gyökérrel nem bíró nemzeti múl­túnkat, büszkeségünket, vallásunkat, évszázados berendezkedésünket, igazi nemzeti érzésünket ócsárló és lebecsülő, hibáinkat félve, takar­gató, bennünket önhittségbe ringató és romlásba kergető liberalizmusra semmi szükségünk nincs. A nem­zeti érzésben és vallásban gyöke­redző haladásnak azonban hívei vagyunk és tudatában vagyunk an­nak, hogy az elmúlt századot visz­­szahozni nem lehet, miért is a nem­zeti és vallásos érzéséhez hü nép teljességére és akaratára akarjuk felépíteni a jövőt. Dobjon követ reánk, aki azt gon­dolja, hogy ezekért a törekvésein­kért azt megérdemeljük, de legyen mindenkiben annyi bátorság, ha ok­talanul támadott bennünket, ezt nyíltan is bevallja, baráti kezet nyújtson, mert ismétlem, nem táma­dási cél vezette toliamat e cikk megírásában: egyedül a magyar gyű­lölködés kiirtását, s a magyar meg­értés létrejöttét akartam szolgálni

Next

/
Thumbnails
Contents