Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-03-23 / 35. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1910 március S3. tét eddig csakis a népjóléti bizottság alválasztmánya tárgyalta le, s teljesen bizonytalan a javaslatnak a további sotsa, mely egyébként a kormányt is válságba sodorta. Arra való tekintettel hogy a parlamentáris kormány nem volt képes letárgyaltatni s ezt a hálátlan feladatot egy hivatalnokkormányra ruházta, a klub elhatározta, hogy az eredeti kormányjavaslattal szemben a legélesebb ellenzéki álláspontra helyezkedik s azt csak abban az esetben hajlandó elfogadni, ha a Magyar Nemzeti Párt módosító és javító indítványai figyelembe vétetnek. Holota dr. részletes beszámolójában rámutatott az eredeti kormányjavaslat számos elvi jelentőségű ellentmondására, valamint arra, hogy a javaslat — amennyiben törvényerőre emelkedik — még a nyugdíjasokra sem tartalmazza azokat az előnyö két, amelyeket az első felületes áttekintésre előnynek látunk. A beszámoló második részében behatóan foglalkozott azoknak a régi volt magyar közalkalmazottaknak a sorsával, akiknek átvétele illetve nyugdíjazása a mai napig sem nyert elintézést. Külön fejezetben foglalkozott az úgynevezett régi nyugdíjasok helyzetének javításával. A harmadik rész az összes felekezetek lelkészeinek s. a felekezeti iskolák tanerőinek a helyzetét ismertette. Végül beszámolt azokról a módosító javaslatokról, amelyeket eddig a hirlapi felszólításra a klubhoz beérkezett konkrét panaszok, megjegyzések és indítványok alapján készített. A kimerítő tájékoztató fölött a klub részletes vitát tartott, melynek során a klub valamennyi tagja felszólalt s ennek eredmenyeképen a klub azt a határozatot hozta, hogy az összes felekezeti iskolák tanerői ügyének hathatós felkarolása érdekében a klub felhívást intéz a Magyar Nemzeti Párt egyházpolitikai szakosztályához, hogy ez minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a törvényhozók klubját eme munkájában. A klub egyúttal tudomásul vette a tisztviselőtörvény javaslatára vonatkozó jelentést. Nitsch Andor képviselő bejelentette, hogy a Bund der Landwirte képviselőinek klubjával sikerült megegyezést létrehoznia arra vonaíkozőlag, hogy a tisztviselői törvények által megkívánt pénzügyi fedezet előteremtéséről szóló javaslatoknak, elsősorban a cukor- és szeszadó felemelésére vonatkozó indítványoknak költségvetési bizottsági tárgyalásán eme bizottság rendes tagjaként vesz részt. Az általános belpolitikai helyzet megvitatása során az agrárvámok kérdésénél a klub egyhangúlag azt a határozatot hozta, hogy az agrárvámok mellett foglal áilást. Toma Istváoés BooaSi Cecil előadása. — A Jókai Egyesület szabad líceuma. — A Jókai Egyesület szokásos szabad líceumi előadásai során a legutóbbi előadás most vasárnap volt igen szép számú közönség jelenlétében, a főgimnázium dísztermében, mivel a kultúrpalotában a sziniszezon még tart. A közönség nagy érdeklődéssel hallgatta dr. Bognár Cecil egyetemi m. tanár, a tudós előadó szép előadását Széchenyiről és Herczeg Ferencről. A vonzó előadás első részét (Széchenyi Istvánról) lapunk más helyén találják olvasóink. Utána Torna István a népszerű szépirodalmi iró és a kitűnő szónok a közönség tapsai között foglalta el helyét az előadói asztalnál és megtartotta hatalmas ivelésü, nagy tudásu, széleskörű olvasottságra valló gyönyörű, szivet lelket magával ragadó előadását a realizmus és az idealizmus közötti küzdelemről. A percekig tartó tapssal fogadott lebilincselő előadás gondolat menete a következő: A XX. század az izgalmak és válságok százada. A zajló krízisek kataklizmáit nem lehet kizárólagosan a világháború és az elhibázott békemü igazságtalanságai között keresni. Szülői voltak azok a filozófiai megállapitások, melyek egyrésze az empirikus tudományoknak módszereket és uj utakat nyitottak az anyagvilág titkainak felfedezésére, másrészt a lelkeket egyensulybantartó keresztény világnézet helyébe uj világszemléletet szuggeráltak. A 18. század 3 nagy valósága: a természet, emberi ész és a humanitás megtoldva Rousseau politikai eszméjével sebzik meg a francia forradalomban a régi világszemléletet. E világszemlélet axiómáját Holbach „System de la nature“ c. müvében mondja ki: minden valóság csak az anyag. Könyve az anyagelvüseg bibliájává lesz. E világszemlélet a tömeglelkek egyensúlyának elvesztőjévé akkor lett, mikor a szocializmus dogmájává lett, az irodalomba behatolva, mint világfeifogás a tömegek leikéhez szűrődött le. A természettudományok a közfigyel met az egyetemesről a molekulákra, az irodalom a kiváló egyéniségekről, a társadalom atomjaira, a kis emberek milliójára irányítja. Az iró a természettudományok módszereivel dolgozik. Az Írónál nem a konstrukció, mese, a jellemteremtés, — a megfigyelés a fő. Nem az erkölcsi igazságok, de a természettudományi igazságok megállapítása a fő. Témahőse nem az ember, mint ember, hanem az emberállat a maga determináltságában. Ez a világlátás a természettudományokban, hol birodalmában van: a technikai kultúra fényes századához vezetett a kér. világnézet ellen vezetett harcában a csődhöz. Az embert körülvevő világrejtélyekre, minő a világ, a lét, szenvedés, halál, nem tudott kielégítő magyarázatot adni. Ez a megfeneklés vitte előbb a skepliciimusba, azután a keserű pessimizmusba. Az irodalom ide is nyomon követte. Az előadó a francia reálista irodalom müvein (Flaubert, Theopii Gantier, Leconte de Lisle) mutatta be a világnézeti ködök folytogaíó erejét, mely Leconte de Lisle felkiáltásában foglalja öss?e e szemlélet iragédiájál: „A világ mindig képzetlen volt s az ember mindig szenvedett, egyetlen boldogság a megsemmisülés.“ Zóla naturalista regényében eljutott a deductiv ad absurdumig. A La Terre durva áliatiassága botrányba fullad. Irodalmi ítéletekhez vezet: Paul Bonnetain, Margueritte és a különben szarkasztikus és erotikus Anatole France részéről. Bonoget, Coppé stb. részéről secessiora, mely a spiritualista irány európai manifesztációjához jut a megtagadott lelki ember mellett — az ösztön ember ellen — Vogüe Roman Russe c. világhírű tanulmányában Európa részére felfedezi az orosz realista írókat, kik a realizmust megtisztították a túlzásuktól s ihletük az evangéliumi szellemtől áthatott részvét és lelkiség. A szellemi mozgalom a modern tudományos apparátussal támad az anyanyelvüség ellen. Wundt deklarálja a lélek öntevékenységét, visszakövetelő munkájára tapsol az európai szellemi világ. Az irodalomban Paul Claudel ma még megmérhetetlen, jelenesszerü egyénisége jelzi a mérföldkövet, melyet a spiritualista világlátás áz irodalomban megtett. Hem dinig lezdrli Ölt. hogyha a kitűnőnek ismert ALPA MENTHOL- SÓSBORSZESZT naponként használja. MINDEN NŐ korkülönbség nélkül kötelezve van arcát bacilus infektiók ellen védeni. Ennek folytán minden praktikus nő vegye a legjobbnak elismert ALPA MENTHOL- SÓSBORSZESZT Ezen törv. védett név kezeskedik a felülmúlhatatlan minőségről és ezért lett a n ő k n e k kedvenc háziszere. Miiideniitt kapható. Ára 5 50 Re. 488—7. Széchenyi István. Bognár Czecil beszéde. Száz esztendeje múlt, hogy egy fiatal magyar huszártiszt egy nemes gesztussal megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapját. Templomot emelt a magyar kultúrának. Széchenyinek ez első tette volt az alkotások hosszú láncolatában. Műveiben részletes programmot adott: hogyan érhetné utol az elmaradt magyar nem; zet a nagy, művelt nyugati nemzeteket, hogyan hozhatná be rövid idő alatt ! századok mulasztásait. Csodálatos éleslátással ismerte fel, mi a teendő, melyek a helyes eszközök a cél megvalósítására. De nem csak programmot hirdetett, hanem nagy tetteket is adott, megvalósított annyit, amennyire emberi erő alkalmas voit. Ha Széchenyi véletlenül valamelyik nagy nemzet fiának születik, boidog, ragyogó pályát fut meg, hogy annak j végén bevonuljon nemzetének panthe- i ónjába, a halhatatlanok közé. \ Nekünk magyaroknak nincsen pan- I theonunk. A mi nagyságaink nem bol\ dog emberek, hanem tragikus hősök. \ Széchényi számára nem a pantheon j kapui tárultak fel, hanem a legszorno! rubb temetőnek, az őrültek házának ( ajtaja. I Ennek a lángelmének megadatott a szörnyű tehetség: meglátni a magyar sorsot. Ez a meglátás vitte az őrületbe. Mert nagyon szomorú a magyar sors. í Ez a nép idejött napkeletről, megtele pedett a művelt népek között Európa szivében és csodalatos képességével mintegy varázsszóra átvette annak műveltségét. Mi magyarok voltunk évszázadokon keresztül a müveit Európa védőbástyája. Mi véreztünk Európáéit, mi tartottuk I fel a törők-tatár pusztító hullámait. Es f Európa népei, akiket mi vérünkkel vál- 5 tottunk meg, akik a m1 pusztulásunk Iárán vígan fejlődtek, hohasem értették meg, mivel tartoznak nekünk. Hányszor ástak meg a mi sírunkat, amelyet nem vettek körül — Vörösmarty jóslata szerint — könnyezve a népek milliói, hanem amelybe gunykacaj közepette akartak taszítani bennünket. Minden eszme, minden jelszó alkalmas volt arra, hogy tőrt döfjenek belénk, hogy pusztulásunkra törjenek. Mi, akik annyi nagy elmét adtunk a világnak, barbárok voltunk a kis élelmeseknek, a kultúra szatócsainak, mi, akika kereszténységet vérző testünkkel védelmeztük, mi pogányok voltunk a szemforgató farizeusoknak. Es Széchenyi nem csak a szomorú múltat látta, hanem a jövendőt is. Látta, hogy ez a nép a szenvedéstől nem megnemesül. hanem elrutul. Torzzá válnak szép vonásai. Ha mindenfelől üldözik, nem összefog, hanem egymást marja. Mint a süllyedő hajó utasai, akik egymást taszigálják le a szennyes habokba, mindenki a másik testén át iparkodik felkapaszkodni az árbocra, attova néhány perccel később nyújtja fel kezét a halál. Nincs vezényszó, amefy egybefogná az erőket, amely közös mentésre indítaná a megvadult tömeget. Nem azokat gyűlöli a magyar, akik bántják, hanem egymást. A próféták sorsa mindenütt szomorú, Jeremiás siratta népe pusztulását. De a magyar prófétának, Ha látóvá lesz, nem könny, hanem őrület a sorsa. Széchenyi nagy elméje elborult, az az ember, aki annyi nagy alkotásra volt teremtve, saját életét oltotta ki. Mikor könnyes szemmel nézzük a nagy ember tragédiáját, erős fogadást kell tennünk, hogy gondolatait szent örökség gyanánt őrizzük. Minden hely, ahol a magyar kultúrát művelik, szent templom legyen számunkra, minden, ami ezt szolgálja, a mi drága kincsünk legyen! B. Cz. A tGlefoii Imim jubilsDDi Szinte észrevetlenüi múlt el felettünk az egyik legnagyobb, korszakalkotó, a tudományban és az emberi érintkezésben szinte forradalmat jelentő találmánynak, a telefonnak jubileuma. 1876. február 14 én Bell Graham süketnémaintézeti tanító szabadalmat kért az Egyesült- Államoktól viliámos telefonkészülékre. Bemutatott szerkezete olyan zseniálisan egyszerű és alapelvében annyira tökéletes volt, hogy az azóta bekövetkezett óriási fejlődés során sem változtatták meg, A feltalálónak azonban csakhamar pere akadt. Gray Elisha igazolta, hogy körülbelül ugyanegy időben ő is szabadalmat kért viliámos telefonkészülékre. Szabadalmát meg is kapta. Amikor megalakult a Bell-telefontársaság, Gray elsőbbségi pert indított Bell ellen. A bíróság Bell javára döntötte el a pert, amelynek aztán, bárha Gray felebbezett, folytatása nem lett. Ma már a tudomány ellenmondás nélkül Bellt tekinti a telefon feltalálójának. A Bell-féle telefon rohamosan fejlődött. A tudósok és mérnökök százai és ezrei módosították, javították, tökéletesítették, mig végre a mikrofon föltalálása Hughes, majd Edison révén teljes tökéletességre fejlesztette. Alig van találmány, amely oly rohamosan hódította volna meg a világot, mint a telefon. Amerikában már az első esztendőben másfélezer állomás voit, öt év múlva pedig hetvenezer. A föitaláiás után a második esztendőben megindult a telefon világhódító utján és a nyolcvanas évek közepén minden kuiturországban elterjedt. Nem keil magyarázni a telefon roppant jelentőségét az emberiség történetében, csak rámutatni óriási elterjedettségére. Az egész világon ma több mint huszonhárommillió telefonállomás van. Ebből az Egyesült-Állahiokra esik 15 és félmillió. A nagyjelentőségű évfordulóról igazán csak mostani, háború utáni zaklatott állapotában feledkezhetett meg az emberiség. Hát tavasz van? A lavaszi napéjegyenlőség ideje a tavasz hivatalos kezdete. Ezt semmi külső jel nem mutalja. Az uccán gomolyog a kód, vagy az eső esik, vagy súlyos felhők lógnak a fejed fölött. De jön egy hirtelen tavaszi szél — már hiányzik belőie a vad téli szelek erőszakossága — jön a tavaszi szél simulékonyan, puhán, langyosan és beléd önti a fagytól föloldott föld vad egészséges szagát. Nagyokat iélegzel ott, az uccasarkon, a rendőr mellett, a kocsik között, a gázlámpa alatt. Aztán elfelejted a dolgot és a borbélyhoz mégy. Fáradtan es a borotválkozás kínjaira várva hagyod, hogy nyakadra hurkolják a lepedőt. És mar jön a fehérruhás inkvizitor s szertartásosan feni a villogó kést, de ekkor a terjengő pomádészagban megszólal egy jőlfésült hang: „Hat hivatalosan már tavasz van..Kohn ur, aki a másik széken kifeszitett nyakkal, nagydarab szappan - hab alá ragadva nézi a plafont, méla arcot vág. Szép kis tavasz 1 — mondja mély rezignácioval, aztán nagynehezen kihúzza jobbkezét a lepedő alól és az utca gomolygő ködére mutat. Kohn or méla hangjának azonban tagadhatatla-
