Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-09 / 29. szám

POLITIKAI-LAP.

Előfizetési ár caehsxlovák értékben: Helyben ég vidékre postai gzétküldégsel: Bgén évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 K&

Egyes szán éra t 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-u. 89H

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr.

Megjelenik hetenkint háromszor:

kedden, csütörtökön és szombaton.

film pik.

Komárom, — március 8.

Prága szivében egy szekér kézigránát robbant fel és a robbanás összetépett két katonát, két lovat és megsebesitett hatvan békés polgári személyt, ezenkívül megrongálta az épületek százait. Ilyenkor, nem tehetünk róla, mindenkor eszünkbe jut a csehszlovák alkotmány, mely a békét, a békés munkát, a békeszeretetet hangsúlyozza s a rémes valóság egész másról beszél. A széttépett katonák hozzátartozói, a sebesültek borzalmas sebei és magának Prágának a hangulata is valahogy egészen másképen nyilatkoznak meg erről az esetről, amely a háború rémségeit juttatta egy percre eszünkbe.

Békét hirdetnek és kézigránátokat gyártanak. Milyen ellentét ez! Békés munka folyik a fővárosban és utcáin gránátokkal telt ládákat szállítanak a békés járókelők között, amelyek ott felrobbannak és öldökölnek. Békesznr tétről, Locarnóról beszélnek és ebbe a hazugságba beledördül a felrobbant kézigránátok rettenetes moraja, illusztrálva a hirdetett békeszeretetet.

A militarizmus ellen küzd mindenki, aki a békét komolyan akarja. S erre az a válasz, hogy a másféléves katonai szolgálatot fenn kell tartani. A leszerelésről beszélnek a parlamentben, valóságban azonban a kaszárnyákat, tankokat, repülőgépeket épiiik és az ágyukat öntik, a kézigránátokat, muníciót gyártják. Ez a „békeszeretet“, amellyel hivalkodnak Európa felé, amely az állami bevételek legnagyobb részét elnyeli és elviselhetetlenné teszi az életet a hihetetlenül felcsigázott í-dók révén, melyeket a közönség lem bir megfizetni.

Ez az a militarista-kapitalista demokrácia, mely erre a köztársaságra jellemző s a jövő háborújára készül ismeretlen ellenségekkel szemben, és ezért roskadásig kell az adókat fizetnie p »igárainak és munkásainak. Ez ellen ágálnak a kormányszocialistak künnanépgvüléseken, benn a parlamentben pedig versenyezve szavazzák meg a katonai terheket.

Mi a békét akarjuk és ezért ellenségei vagyunk a militarizmusnak. Mi nem akarnak háborút és ezért követeljük az általános leszerelést. Ne csak a legyőzőiteket szereljék le és ezektől szedjék össze az ágyukat, ezeket tiltsák el repülőgépek építésétől, hanem a győzőket is. Mi nem akképpen képzeljük el a békeszerető köztársaságot, hogy ott milliós hadsereg kereteit építsék állandóan, hanem akképpen, hogy szomszédaival békés egyetértésben éljen és polgárainak jólétén munkálkodjék intézmények létesítésével és a békés munka feltételeinek megvalósításával. Utak, vasutak, kórházak, iskolák, szanatóriumok épülhetnének a kézigránátok árán, amelyek ártatlan embereket tépnek szét és békés munkásokat sebeznek meg.

Ä militarizmus ellen fogunk küzdeni ezentúl is, amikor becsületesen értelmezett békét és a békés munkát, meg az állam békeszeretetét komolyan akarjuk megvalósítani, mert ezeket a kijelentéseket komolyaknak vesszük, nem pedig szép frázisoknak. A mi küzdelmünk a békét akarja szolgálni, a háború ellen küzd, melyet a nép meggyülölt és nem akar többé látni, a mi küzdelmünk a kézigránát, puska és szurony ellen folyik, amelyek nem a békés haladásnak, hanem az erőszaknak az eszközei. Elítéljük az erőszakot, amely a demokráciával ellenkezik é3 elitéljük azt a demokráciát, amely a békét kézigránátokkal akarja biztosítani és azzal saját polgárait sebzi halálra.

= A képviselőház ülései. Azt igazán nem lehet ráfogni a nemzetgyűlésre, hogy valami nagyon sokat dolgozik, amit igazol az a körülmény is, hogy nagyon szórványosan tartja üléseit. A téli ülésszak alig nyilt meg s máris a befejezéshez közeledik. Mint egyik pragai koalíciós lap jelenti, a képviselőház már csak négy ülést tart a téli ülésszakban, mire március 17-én szabadságra megy. Ezeket az üléseket folyó hó 11., 12., 16. és 17-én tartják meg. A nyári ülésszak megkezdését március 24 re tervezik.

= A keresztény szocialista pártból.

Az országos keresztényszocialista párt komáromi szervezete Dosztál Jakab elnöklete mellett választmányi ülést tartott, aki sajnálattal hozta tudomására a páitnak, hogy Alapy Gyula dr. körzeti elnök e tisztéről, valamint a városi képviselőtestületi tagságáról lemondott. Minthogy nem volt mód arra, hogy a távozó elnököt elhatátozásának megváltoztatására, — melyre ismételten kérték — rá bírják, a pártvezetőség sajnálattal tudomásul vette lemondását és Alapy Gyula dr.-nak hosszú évek alatt kifejtett hasznos szervező munkájáért, odaadó önzetlen működéséért és a város képviselőtestületében végzett érdemes tevékenységéért elismerő köszönetét mondott és azt jegyzőkönyvébe iktatta. A párt helyi szervezete ezután a közgyűlést készítette elő.

= Házszabály revíziót követel a Magyar Nemzeti Part. A Magyar Nemzeti Párt törvényhozóinak klubja indítványt terjesztett a nemzetgyűlés elé, amely követeli az eddigi házszabályok hatályon kívüli helyezését és az igazi parlamentarizmust biztosító uj házszabályokat kiván alkotni. Azt inditványzzák, hogy az uj házszabály megállapítása végett pártközi bizottság küldessék ki, melyben minden párt két tagot delegál. Az indítvány megokolása kifejti, hogy a parlamenti házszabályokat tartalmazó törvények törvényhozói hatalom függetlenségét parlamenti szólásszabadság megfosztásával és a végrehajtó hatalom kitanult praktikái és machinációi révén a névlegesség állapotába sülyesztik s . az egész törvényhozói hatalom ez ön- I

kényuralmat inauguráló kormányzati hatalom engedelmes játékszerévé teszi. A népszuverénitás elvét mélyen sérti ez az állapot és egy magát szabadnak és demokratikusnak nevező köztársaság törvényhozó testületének saját iniciativájából hatálytalanítania kell az alkotmány jogi szempontjából amúgy is érvénytelen házszabályokat. Az uj házszabályok megalkotásánál kifejezésre kell juttatni, hogy ez egyrészt a nemzetgyűlés belügye, hogy ezt a végrehajtó hatalom főexponenseinek, a minisztériumoknak irányítása nélkül akarja a nemzetgyűlés keresztülvinni. Ez okból tartja szükségesnek az indítvány a bizottsági eljárást.

= Garanciapsktum Magyarországgal ?

Benes külügyminiszter bécsi tartózkodása alatt fogadta a külföldi sajtó képviselőit, akik előtt Csehszlovákiának Magyarországhoz való viszonyára nézve a következőket mondotta: A Csehszlovákia és a Magyarország közötti viszonyban nem lát semmiféle leküzdhetetlen akadályt arra, hogy a locarnói mintára ne jöhessen létre a két állam között szerződés, például garanciapaktum. Mindenesetre törekszünk erre — úgymond — és azt hiszem, hogy Magyarország is befogja látni, hogy ez a politika legjobb és pedig' mind Magyarország, mind szomszédai szempontjából. Nem osztja azt a* véleményt, hogy a frank-affér következtében komplikációk álihatnának be Magyarország és Csehszlovákia viszonyában. Nézete szerint ezek az események nem vezethetnek bonyodalmakhoz vagy valamelyes nemzetközi jellegű nagyobb diplomáciai nehézségekhez a két áliam között. Meg vagyok győződve, arról, — úgymond — hogy már túl messze vagyunk attól, semmint hogy az egyik vagy a másik o’dalon incidensre kerülhetne a sor. Csak arra keli törekedni, hogy az egész ügyet felderítsék és befejezzék. Az én politikám nem akar nehézségeket teremteni, hanem ellenkezőleg ki akarja ezeket küszöbölni. — Benesnek ez a nyilatkozata nem meglepő. Az ő politikai taktikájához tartozik, hogy időnként úgy tüntesse föl magát, mint aki a legjobb indulattal viseltetik Magyarország iránt. De valahányszor békülékeny hangot üt meg, utána rövidesen újra csak támad. így volt ez a temesvári konferencia előtt is s igy következett utána a frankhamisításról szóló nyilatkozata, amely a legvehemesebb nekirontás volt Magyarországnak. Most Genf következik és várhatjuk a bécsi nyilatkozat megváltóztafását. Aki tisztában van Benes mentalitásával, az csak a legnagyobb óvatossággal fogadja a szirénhangokat.

= Az ügyvédi kamarák függetlensége. A Magyar Nemzeti Párt törvényhozói az elmúlt napokban több fontos indítványt és törvényjavaslatot dolgoztak ki Többi között indítványt terjesztettek a nemzetgyűlés elé, amelyben kérik utasítani a igazságügyminisztert, hogy 30 napon belül terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé amely az 1920 évi 167. számú törvényt hatályon kívül helyezi és a szlovenszkói és ruszinszkói ügyvédi kamarának kérdését a történelmi országokban fennálló jogszabályok szerint szabályozza. Az indítvány szerint a demokrációval és a szabadsággal merőben ellentétes az, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón oly ügyvédi kamarák működjenek, amelyeknek választmányi tagjait bármikor elmozdithatólag az igazságügyminiszter nevezi ki. Az ügyvédi szabadság lábbaltiprását és a jognélküli teherviselő ügyvédség intézményének létesítését jelenti az alakilag különben is érvénytelen törvény, amely a kinevezett kamarai választmánynak jogot ad arra, hogy a tagdíj nagysága felett határozzon, hogy fegyelmi jogot gyakoroljon s még az ügyvédek állampolgársága fölött is döntsön. Az indítvány szerint tűrhetetlen áliapot az, hogy a köztársaságban kétfelé szabály legyen irányadó az ügyvédség kérdésében.

tnyelMn; végrehajtási rendelet sa magyaiságfsa magyar tárutfalgm kOteleuige

Irta: R. Vozáry Aladár.

1.

Jókai Mór egyik művében a következő hitvallást teszi a magyar nyelv mellett:

„Hogy magyarul írok, azt nem azért teszem, mert nemzetem iránti kötelesség kényszerit arra, hanem azért, mert én olyan szép, kifejezésekben oly gazdag, mondataiban annyira tökéletes, a gondolatokhoz úgy odataláló nyelvet, mint amilyen a magyar, nem ismerek.

— Miért is nem világnyelv? Ha ezt más nemzetek nagy szellemei tudnák ? 1

— Hiszen magyar nyelven költeni olyan, mint a hegedüművesznek a straduárión játszani! — Sokszor kérdezem magamban, hát már az Isten a magyar nyelvet csak. saját gyönyörűségére teremtette? De én hálát adok neki, hogy ezt nekem adta anyanyelvűi, hogy ezen a nyelven mondhatom meg neki, hogy én látom őt a csilldgiejutakban, látom a falevél férgeinek éleiében, látom saját sorsom rejtélyes fordulataiban, látom nemzetem csodateljes történelmében, látom az emberi iangész remekeiben, látom az üres papírlapon előttem. Nincs olyan nagy és nincs olyan kicsiny, ahol őt ne látnám.“

2.

És e szép nyelvnek, a népek és nemzetek önrendelkező jogának elismeréséből fogamzott csehszlovák köztársaság egy milliónyi lakossága nyelvének (ugyanúgy a 14 millió összlakosság, majd 5 milliós német népe nyelvének) hivatalos használata eilen most egy olyan rendeletet adott ki. a magát demokratikusnak hirdető kormányzat, melynek nincs párja az egesz kulturvilágban, mely (hogy divatos jelzőt használjak) olyan reakciós, hogy az apaságát még egy magát progressztvnek mondó (bár tisztán sovén nemzeti alapon álló) kormánypárt sem meri nyíltan vállalni, mely sok tekintetben — minden különböző vonatkozása mellett is — felülmúlja a sokat emlegetett, a cseh kormányférfiak állal a magyarság ellen sokszor előráncigált Apponyi-féle törvényt is.

A rendelet értelmében a csehszlovák köztársaság területén a hivatalos életből, a hivatalokból elenyészd csekély kivétellel száműzött lett a kisebbségek nyelve és szinte bűntettet követ el, az állam hathatósabb védelméről szóló törvény (rendtörvény) rendelkezései alapján büntetik azt, aki a rendelet intézkedéseit megszegi, vagy nem tartja meg a legpontosabban.

3.

Hogy a rendelet végrehajtásának milyen következményei lesznek, hogy hánnyal fog szaporodni az elbocsátott őslakó tisztviselők száma, hogy hány életpálya fog amiatt ismét derékban kettétörni, arról most nem szólok, csak azt csodálom, hogy akkor, amidőn a nagy politikában Locarnót teremtenek, akkor a csehszlovák köztársaságban egy olyan rendeletet ad ki a kormány és ugyanaz a külügyminiszter egy olyan rendeleíet ir alá, nely homlokegyenest ellenkezik a locarnói szellemmel, melyet