Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-03-09 / 29. szám
2. oldal. 1926. március 9. Komáromi Lapok az 1919-es és 1920 as Versailles és Trianon szült és diktált. — Ilyen belpolitikai rendelkezések kiadásával nem lehet locarnoi megegyezést kötni olyan államokkal, melyeknek népe testvére azoknak, akik ellen a rendelet irányul. Ilyen rendelkezések nem alkalmasak arra, hogy egy sok nemzetiségű, egy soknyelvű államban megteremtsék a belső konszolidációt és előkészítsék, majdlétrehozzák a régen várt, hőn óhajtott középeurópai megnyugvást. 4. A köztársaság megalapításakor úgy beszéltek az uj államalakulatról, hogy az egy uj, egy keleti Svájc lesz. Akik a csehszlovák köztársaságban mint nem elsőoszíályu állampolgárok élnek (ilyenek pedig 7 millióan vagyunk) és azok, akik mint idegenek meg nem vett lélekkel s nyitott szemekkel jártak Szlovenszkóban, Ruszinszkóban s a szudéta németek ősi földjén, jól tudják, hogy itt szó sincs keleti Svájcról, ez a föld nem otthona a különböző nemzetiségek egyenjogúságának, egyenlőségének. A nyelvtőrvény végrehajtásának rendelete mindennél hangosabb bizonyítéka annak, hogy a köztársaság eddigi s mostani kormányzata mennyire távol áll attól, aki a keleti Svájc megalakításáért küzdött, ki annak megalakítását hirdette a köztársaság megalapozásakor, pedig az az egyén a legnagyobb tekintélye, legelső embere a köztársaságnak. A nyelvtőrvény végrehajtási rendelete egy láncszem abban a hosszú sorban, melyet az a törekvés kovácsol, hogy a nemzetiségi államot minden eszközzel nemzeti állammá erőszakolják. 5. A történelemben nem uj dolog az ilyen törekvés, de az a korlátlan, az egyeduralkodók, az Isten kegyelméből való császárok korának, nem pedig az uj idők uj szellemének volt jellemzője. — II. Ferdinánd német-római, osztrák császár büntető pontjai közt ilyennel is igyekezett sújtani Csehországot, a cseh nemzetet. II. József császár ugyanúgy számüzötté igyekezett tenni birodalmában a nem német nemzetiségek nyelvét és Magyarországon a magyar nyelvet. De a császárok önkénye s minden fegyveres hatalma megtört a nyelv hatalmán. A csehek császári elnyomásából a cseh nemzet teljes felszabadulása, Csehország teljes önállósága született meg. II. József császár kénytelen volt visszavonni, semmisnek nyilvánítani önkényes intézkedését. Sőt még hálával is tartozunk neki, mert az ő intézkedéseinek köszönhetjük a magyar nyelv szeretetének ébredését, a magyar nyelvnek a magyarok által való megbecsülését, az ő rendelete adott impulzust a nyelvujilás megindulásának. Egy nép nyelvét nem szabad bántani. Egy nép nyelvét nem szabad béklyókba verni. Égy nép nyelve ellen büntetlenül nem lehet törni. S mindezt azoknak kellene legjobban tudniok, kik oly sokat küzdöttek nyelvi és nemzeti jogaikért, akik csak nemrégen érték meg azt az időt, melyben vágyaik, törekvéseik teljesedtek. 6. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak tulajdonképen nem is jelent semmi újat a rendelet, hiszen a most kiadott rendeletnek rendeletnélküii alkalmazását mi már régen érezzük Az uj kiskirályok, a „lokális basák és halottidézők“ (mint egy kormánylap Írja) „már régen éleibe szólították itt a maguk szakállára a kilencvenkilenc szakasz n3gy részét, még mielőtt írott és miniszteri aláirásos paragrafus lett volna belőlük." Voltak azonban sokan, akik azt remélték, hogy hátha más lesz, jobb lesz, ami jön, ami a nyel^örvény végrehajtását hivatalosan, kormányrendelettel fogja szabályozni. A reménykedők ismét csalódtak. Bebizonyosodott ismét az, hogy az eddigi, mostani koalíciós kormánytól nem várhatunk semmi jót, attól „nie kommt etwas besseres nach“, ők nem akarják kormányzatukkal a belső Locarnót megteremteni. 7. Ránk, szlovenszkói és ruszinszkói magyarokra nézve a végrehajtási rendelet kiadásában csak egy a vigasztaló, mégpedig az, hogy kisebbségi nyelvi harcunkban nem vagyunk, nem leszünk ezután egyedül. Velünk lesznek ebben is milliós számokkal német nemzeti ségü sorstestváreink, kik eddig még nem érezték nyelvi téren a dolgokat oly súlyosan, mint mi. E rendelet inég jobban összekovácsolja az ellenzék, a kisebbségek fegyverbarátságát. Együtt leszünk a fronton és jelszavunk lesz: „Az igazság győzedelmeskedik.“ Az igazságunk pedig az, hogy jogunk van beszélni nyelvünkön, jogunk van élni nyelvünkkel. 8. Minden rossznak van jó oldala is. A nyelviörvény végrehajtási rendelete kibocsátásának egyik jó oldala az, amit az előbbiekben említettem, az ellenzéki front erősödése, közösségének fokozottab kiépítése. A másik az, hogy ellenhatásként talán a nyelvi téren is fokozott mértékben ébredni fog a magyar nemzeti öntudat. Hiszem, hogy a nyelve törvény végrehajtási rendeletének kibocsátása, annak nemzeti elfogultsága, a kilencvenkilenc paragrafus végrehajtása, gyakorlati alkalmazása fel fogja rázni a csehszlovákiai magyarságot. A magyar társadalom, a magyar család, a magyar szó tnegtaríás?>, a magyar nyelv művelése érdekében hatalmasat fog mozdulni. Drágább, féltettebb lesz a magyar nyelv, mert mellőzött, száműzött, jogaitól megfosztott lett. A nyelvtőrvény végrehajtási rendeletének riadónak kell lenni a csehszlovákiai magyarság életében, városban és faluban egyaránt a magyar nyelv, a magyar szó védelmére, biztosítására és művelésére. A nyelvrendelet kibocsátása legyen a véres kard meghordozása a magyar védelmének érdekében. így talán még köszönettel is kell majd tartoznunk azért, hogy vannak ily intézkedések, melyek a húsúnkba vágnak, melyek fokozott keringésre késztetik a magyar vért, melyek felserkentik a fásultakat, közönyösöket és a nemtörődömöket is. 9. A nyelvtőrvény végrehajtási rendeletének kibocsátása nagy hullámokat fog verni a politikában, bizonyára megindul az ellenzéki fronton az éles nyelvi harc, a nyeivi jogok biztosításáért folyó küzdelem, de nem szabad várni a politikai harc eredményeire, meg kell indulni már is, azonnal a magyar nyelv, a magyar szó fokozott mérvű védelmi munkájának a magyar társadalomban és a magyar családban. És e munkában csengjen mindig fülünkbe Végvárinak a következő verse: „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek. A nyelv ma tündérvár és katakomba. Vigyázzatok ma jói mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek. Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne s^iggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy bezzáljen ma ki-ki magyarul, Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hoznál És aki költő, az legyen király, És p3p és próféta és soha más. Nem illik darőc főpapi talárhoz, S királyi nyelvhez koldusdadogás. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok, a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet barát issza, Előre néz s csak néha — néha vissza — S a kelyhet többé nem engedi el. Munkások, Állami- és Magántisztviselőknek valamint a Tanítóságnak és tanulóknak, akik életüket nagyobbrészt zárt helyiségben töltik és gyakran kifáradnak, gyakran szükségük van elpeshedt, valamint tulerőltetett idegeik felfrissítésére. A halántékok, nyakszirt és a homlok bedörzsölésére a járatos emberek az olcsó és kitünően bevált ALPA t menthol- sósborszeszt használják. Egy kísérlet azonnal meggyőz ennek hatásáról és ezért ne hiányozzék sem íróasztalról, sem műasztalról egy üveg valódi „Alpa“ menthol sósborszesz. Ufa 5*50 Kor. f A Ház- és Telektulajdonosok Egyesületének közgyűlése. A komáromi háztulajdonosok a lakóvédő törvény megszüntetését követelik és szabad rendelkezést tulajdonuk felett. Követelik az ingatlan létminimumot és a közalkalmazottaknak közzégi adókkal való megterhelését. Követelik a községi adóknak leszállítását a háztulajdont illetőleg. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — márc. 7. A Komáromi Ház- és Telektulajdonosok Egyesülete vasárnap tartotta rendes közgyűlését a városháza tanácstermében, melyen több száz háztulajdonos vett részt. A közgyűlésen az egyesület betegen fekvő elnöke helyett Alapy Gyula dr. aíelnök vezette a tanácskozást és Rózsa István töltötte be az előadói lisztet. Alapy Gyula dr. elnöki megnyitójában visszapillantást vetett a háztulajdo- $ nosok szervezkedésére, amelyre azok a j szociálisnak nevezett intézkedések kény- \ szeritették őket, amelyek a háztuíaj- f donra nézve még ma is súlyosan kor- í látozzák a tulajdonjogot és azok a köz- [ terhek, amelyek a házbirtokbői folyó I jövedelmet teljesen elnyelik. A szervezkedésnek vannak ■— bár még csekély számmal — látható eredményei is. Ezen az utón nem szabad megállni a tulajdonjog korlátlanságának biztosi- ; tásáig. A tartalmas megnyitó után a közgyűlés áttéri a napirend letárgyalására es elfogadta a titkári jelentést, az egye- í sülét múlt évi zárszámadását és a folyó évi költségvetést is minden vita nélkül, valamint a választmánynak kilépő egyharmadrészét ií újból megválasztotta. Az indítványok során tárgyalta a közgyűlés Török András háztulajdonos indítványát, amely a mai elviselhetetlen helyzet illusztrálása után a háztulajdonosokat oly súlyosan érintő lakóvédő törvénynek eltörlését követeli és ennek az indítványnak a parlamentben leendő előadására a város nemzetgyűlési képviselőit kéri fel. Követeli a közgyűlés, hogy a törvényhozás állapítson meg létminimumot a törpe ingatlan tulajdonosokra is, akiknek 60, életévük betöltése után ez adómentes tulajdonuk maradhasson. Az egyenlő adózás és közteherviselés elve alapján követelik a háztulajdonosok az S összes állami és községi alkalma- s zottakra a községi terhek viselésének kiterjesztését, * hogy a községi terhek ne csak a ház és földtulajdont, az ipart és kereskedelmet terheljék, hanem azokat is, akik a községek és városok előnyeit élvezik, a közalkalmazottakat is. Végül a közgyűlés megkeresést intéz a városi képviselőtestülethez, amelyben a háztulajdonra nézve, amely ma mindennél aránytalanul nagyobb terheket visel, kéri a községi adóknak aránylagos leszállítását, Amennyiben pedig a vezérpénzflgyigazgatóság a háztulajdonosok jogos panaszait nem orvosolná, az egyesület a pénzügyminiszterhez fordul. a wni üi mm szombaton délelőtt 11 órai kezdettel tartotta meg szokásos ülését a megyeház emeleti kistermében dr. Fodor Adolf főszolgabíró elnöklete alatt. Az elnök az ülést megnyitván, a bizottsági tagok saját kebelükből Markovits és Mészáros tagokat küldték ki a jegyzőkönyv hitelesítésére. Az elnök jelenti, hogy a járási takarék részére szükséges tőke beszerzése céljából fentjártak Pozsonyban és az ottani városi takarékpénztár hajlandó 200 ezer K át kölcsön adni 1% kamat mellett. Jelenti továbbá, hogy a komáromi hirdetőoszlopok bérlete ügyében beadott feiebbezést felterjesztette a zsupáni hivatalhoz. Míjd Soltész Pál szulgabiró felolvassa Komárom város átiratát, amelyet a vasúti állomásra vezető ut kijavítás^ ügyében irt a járási bizottsághoz, amelynek egyik utóbbi ütésén Küríhy Bmő biz. tag szóvá tette, hogy a vasútállomásról be a városba vezető gyalogút rettenetes rosszkarban van. Szólítsak fel a várost, hogy azt sürgősen javiisák ki. A város erre azt feleli, hogy az ut magántulajdon, azt kijavítani tehat nincs módjában. A Kis-er hidját azonban ki fogja javíttatni. A bizottság szóvá teszi a legtöbb komáromi utcának rettenetes rosszkarban léteiét. Ilyen pl. a Gazda-utca, ahol rettenetesek az állapotok. Mészáros Károly bizottsági tag a Rákóczy utca elten emel panaszt. Ott kocsikerekek, tengelyek tőrnek. Nem egyszer lehetetlen ott a közlekedés. A vidékiek azt mondják, hogy inkább Érsekújvárra mennek, mint Komáromba, mert a Rákóczy-utcán nincsenek biztonságban, hogy nem törik-e el a kocsijuk. Át fognak írni a városhoz, hogy az utcákat javítsák ki. Az állomásra vezető gyatogutat pedig sajátítsa ki a város és akkor módjában lesz kijavítani. A Déiszlovenszkói Villamossági R.-T. részére 100 000 K hosszú lejáratú Kölcsönt akar felvenni a járás, nogy azon részvényeket vegyen. Mészáros Karoly furcsának tartja, hogy már másfél éve kimondották, hogy a R.-t.-gal szerződést köt a járási bizottság és arra őt küldték ki, mmt megbízottat. Akkor még fel is kértek őt, hogy azokban a közeli napokban tartózkodjék otthon, mert hamarosan megjönnek a R. T. megbízottjai a szerződés megkö tésére. De erre már másfél éve vár. Kéri megállapítani, hogy miért maradt el a szerződés megkötése. A 100 ezer K. kölcsönnél a vármegye segítséget fogja kérni a bizottság. Több kisebb ügy elintézése után a gyűlés véget ért. „Móric bácsi“ Irta: Herczeg Ferenc. Kezdő iró voltam midőn Feszty Árpád barátsága révén bejutottam Jókai bizalmas társaságába. Bennücik, akkori fiatalokban, éppen annyi türelmetlenség élt az öregekkel szemben mint a mostaniakban. Jókai dicsősége azonban megfölebbeztietetlen valóság volt, akár a Duna vagy a Gellérthegy, őt megkritizálni sületlenség lett volna. Egy emberöltő óta nemzeti nagyság, nékem pedig gimnazista korom óta amióta fülledt, édes órákban elolvastam— nemi befaltam az első Jókai-regényt: legendák hőse volt, akit halandó emberi mivoltában elképzelnem nehéz volt. Végigmentem tehát a Bajza-uccai ház kavicsos utján és olyan szivdobbantó, olyan feszült és valószínűtlen
