Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-03-06 / 28. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 192ő. március 6, ZONGORA Harmónlum raktár é* épitö intézet Használt zongorák, p I a n < ■ ó k újak Ok00 K-t6I kezd?«. 3 Javítás ég hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen. Múzsáit zon gorák napi áron átvétetnek, Schönhof er Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1. az. 12000 re emelik. Bthozzák a certifikátiót, amely szerint az Őrmesterek 8 évi szolgálat után átléphetnek a polgári állami szolgálatba. 2. A békelátszámoí körülbelül 120000 emberben állapítják meg. 3, Minden olyan előny megszüntetése, mely valamiképen kedvezőtlen befolyással volt a hadseregre, mint például a 6 hónapi szolgálat után való elbocsájtás. A katonai előképzés és a katonák választójogának kérdése körül még viták folynak. — A képviselőház iiese. A lapok a csütörtöki ülésre nagy r.yelvrendeleti vitát jósoltak, azonban ehelyett a Ruszinokéban működő esküdibiróságok hatáskörének korlátozását meghosszab bitó kormányjavaslatot tárgyalták. A javaslat ellen az ellenzék állást foglalt több felszólalásban, de a többség az első olvasásban elfogadta. A következő ülést március 11 én, délelőtt 10 őrakor tartják. Téd- és dacszövetség — Mussolini és Nincsics tárgyalásai. — Komárom, — március 5. Csak néhány hét telt el azóta, hogy a kisantant Temesvárt konferenciát tartott, amelyen a locarnói szerződést beszélték meg és az annak következtében előállóit uj helyzetről tanácskoztak. A temesvári konferenciának egy szenzációs eseménye is volt, mert Benes külügyminiszter ott jelentette ki két társának, nogy Szovjetoroszországnak a csehszlovák köztársaság áltai tervbe vett elismerése halasztást szenved, mert a szovjeikormány egyes föltételeit nem hajlandó Csehszlovákia honorálni. Ez a szenzációs kijelentés mgy követ vett le Románia szivéről, amely már azon az elhatározáson volt, hogy Oroszor szág elismerése esetén kilép a kisantantból, ami politikai zavarokat idézett volna elő Egy időre tehát sikerült Bnesnek a kisantantot megmenteni, azonban kérdés, hogy meddig. A temesvári konferenciát követő napokban érdekes hangok szólaltak meg az olasz sajtóban. Tekintélyes olasz lapok leplezetlenül mutatnak arra, hogy a locarnói szerződés megkötésével megszűnt a kisantant létjogosultsága is, mert a szerződés teljesen biztosítja a békét úgy Nyugaton, mint Középeuró pában, de egyébként is a három tag állam különböző érdekei nem teszik lehetővé az állandóan egy irányban való orientálódást. Mintha csak beharangozta volna ezzel az olasz saj'ó a későbbi eseményeket, mert ime, a kisantant egyik állama, Jugoszlávia, már egészen más utakon keresi boldogulását, mint másik két társa. Az elmúlt napokban Nincsics külügyminiszter Rómába utazón, hol tanácskozásokat folytatott Mussoliniéi és a két külügyminiszter tanácskozása teljes sikerrel végződött. Bír hivatalosan még nem akarják elismerni, azonban minden demenlálás ellenére tény az, hogy a tanácskozások eredménye Olaszország és Jugoszlávia véd- és dacszövetségének megkötése lett Ez az uj szövetség Del-Európa szempontjából messze kiható fontosságú és igen alkalmas arra, hogy súlyos konzekvenciák levonását idézze elő. Mert annyi bizonyos, hogy a szövetség megkötésével meglazulnak azok a kötelékek, amelyek ezeket az államokat a békeszerződések szerint köl'Mt egyéb szövetségekhez fűzik. Két egymás közvetlen szomszédságában álló állam szoros szerződése a közös érdekek vaskapcsaival kötik össze egymást és olyan erőt képviselnek, amellyel komolyan számolni kell. S első sorban Francia országot érinti ez a szövetség, mert ebben Olaszország támasztékot nyert ama törekvéseinek elérésére, amelyek e^yes, ma francia fenhatóság alatt álló, de a múltban olasz tulajdont képező terüle íek megszerzésére irányulnak. Az is tisztán áll, hogy Olaszország felakarja Jugoszláviát a francia befulyás alól szabadítani, amelytől a iegnsgyobb Balkánállam, mint a kisantant tagja, menekülni nem bir. Mussolini ügyes sakkhuzassal biztosította maga részére Jugoszláviát és — annak jól felszerelt hadseregét, amellyel háta mögött bármely jövőbeli esetleges konfliktust Olaszország javára dönthet el. Hogy ezenfelül Németország ellen is helyt állhat a szövetséggel, azt mondani is felesleges, mert hiszen tulajdonképen a deltiro i konfliktus indította meg a szerződésre vonatkozó tárgyalásokat. Jugoszlávia helyzete világos. Érdekei a Balkánra szorítják s amióta a világháború után területben ötszörösen megnagyobbodott, jogot formál a Balkánon a vezető szerepre. Ebben a törekvésében sokkal hatha ósabb az olaszokkal kötött szövetség, mint a kisantant, a melynek Locarno után egyedüli céljául csak a Habsburg dinasztia reaktiválásának megakadályozása maradt még fenn, noha ebben a kérdésben sem egységes a három állam. A kisantant épületének falán is széles rést üt ez a szövetség, mert Jugoszláviának nem lehet életcélja egyedül Csehszlovákia kedvéért a kisantantban maradni, pláne a mai körülmények között, amikor még a Hibsburg-kérdés sem aktuális, a nyugati hatalmi érdeteket pedig nem helyezheti eléje saját existenciális érdekeinek. Az olasz-jugoszláv véd- és dacszövetség tehát a kisantant alkonyát jelenti, amelyet eddig is csak nehezen lehetett összetartani, mert elejétől fogva természetellenes alakulat volt. Romániának is teljesen ellentétes érdekei vannak Csehszlovákiával és igy ezen az oldalon sem szilárd a szövetség. Hogy Franciaország mit fog csinálni, azt a legközelebbi jövő mutatja meg. Egyelőre most azzal van elfoglalva, hogy a népszövetség tanácsát saját javára megerősíteni igyekezzék. Annyi bizonyos, hogy a kisantant felbomlását elsősorban azoknak az államoknak nagy fellélegzése követné, amelyek ahhoz tartoztak s amelyek Franciaország kedvéért kényszerülve vannak sok miliiárdot fölemésztő hadseregeket készenlétben tartani. Ha a bomlási folyamat megkezdődik, Franciaország nem lesz képes azt megállítani és röviden el fog következni az idő, amikor ez az erőszakolt szövetség elmerül a Nirvánába. Ehhez az eiső U pást kétségtelenül megtették már Romában és biztosra vehető, hogy a következő lépás véglegesen meg fogja pecsételni a kisantant sorsát. IQ. Komr Gyula uemzetgyUési képviseli a köztársaság demokráciájáról. A képviselő nagy beszéde a parlamentim. A nemzetgyűlés csütörtöki ütésén terjesztették be az alkotmány bizottság nevében a ruszinszkói esküdibiróságok működésének beszüntetéséről szóló törvény meghosszabbítását célzó törvényjavaslatot. Az antidemokratikus törvényjavaslat ellen számos felszólalás történt és a felszólalások során ifj. Kocmr Gyula, magyar nemzeti párti nemzgy. képviselő hatalmas beszédben utasította vissza a törvényjavaslatot. Koczor Gyula a kővetkezőket mondotta : Tisztelt Nemzetgyűlés I Ismét egy olyan javaslat fekszik a nemzetgyűlés előtt, mely méltó [gyümölcse a mai rendszernek és minden szónál jobban jellemzi azt. Ruszinszkóban évek óta fel van függesztve az esküdtbíróság intézménye s dacára annak, hogy a kormány és sajtója mindig szívesen, büszkélkedve hirdeti a köztársaságban uralkodó békebeli állapotokat, mégis szükségesnek tart ismét egy olyan javaslatot beterjeszteni, mely az esküdtbiróságok működését továbbra is felfüggeszti. Ez csak természetes eredménye annak a kétesériékü politikának, melyet a kormány folytat s mely tetteiben mindig kényielen önmagát megcáfolni A nagy világ és a nép felé a demokrácia mezében tetszeleg önmagának, a valóságban azonban itt érvényesül Európa legantidemokratikusabb rendszere. A tárgyalás alatt levő javaslat a legőszintébb képét adja annak a hét esztendő óta folyó [rendszernek, melyet a kormány a békeszerződések és az alkotmányo ság kijátszása céljából Szíovenszköban és Ruszinszkóban — ez esetben Ruszinszkót illetőleg — megvalósított. Az esküdtbirőság — legyenek bár róla eltérők a vélemények — ma is az igazság és az emberi jogok egyik legfőbb biztosítéka, melynek életrehivásáért hosszú küzdelmek folytak s melynek megvalósítását a demokratikus haladás győzelmének tekintették. S a demokratikusnak mondott csehszlovák köztársaság egy részén nincs esküdtbíróság! Nincs erküdlbiróság, mert amint a kormány leplezetlenül és min-Ecset, vagy toll? — Hogy lett Jókai íróvá. — Irta F. Szabó Géza. Felbecsülhetetlen kincs van Asztalos Béla vicispán ur birtokában. Kincse a nemes Asztalos famíliának, de egyben kincse nemzeti irodalmunknak Pedig csak egy kép, egy festmény. Olajba festett portréja egy harmatos, bájos fiatal leánynak. Közepén kétfelé választott hollófekete haja ragyog, mint a fekete gyémánt s kétoldalt buja gazdagcsigákban omlik halántékára. Egyetlen idegen disz ékesíti a pompás haj koronát, ez is testvére szépségben, szerénységben, lélekben az üde leányarcnak : egy szál szelid rózsaszínű rózsa a jobb halánték fölött a csigákba illesztve. Mélységes fekete szeme szikrázik, él, beszél. Termetét testhezálló, egyszinü fehér mollruha fedi, nem árulja el, de sejteti a művészi tökéletességű vonalakat. A szelid összhang kedvéért rózsaszínű szalag disziti a ruhanyak szélét is, lent a derekat is. És ami ezt a rajongó kegyelettel őrzött családi emléket nemzeti kinccsé avatja, ami hódolatteljes érdeklődést, a napfényre került nemzeti érték általános tiszteletét biztosítja e portré számára, az a festő szignaturája: 1845. Fest: Jókay Móric. Asztalos Béla vicispán ur, a boldog tulajdonos azzal a szerénységgel, ami az igazi régi vármegyei urakat jellemzi, mutat rá a portréra: — Nagynénémet ábrázolja ez a festmény, a virágjában elha t Asztalos Etelkát. Jókai első szerelme volt. ö festette gáláns születésnapi meglepetésül. Ez a kép története — az alispánunokaöccs szűkszavú tolmácsolásában.. A komáromi aiispánék estét adtak. A magyaros lakoma után élénk eszmecserék zsongása lett úrrá a kedélyes társaságon. Harctéri esélyek, társadalmi problémák, kicsinyes pletykák és közérdekű kérdések váltakoztak, de engem e pillanatban nem érdekelt semmi. Valami vonzott, el, ki, az alispéni fogadószoba felé. Oda, hol Asztalos Etelka arcképe disziti a falat. Letelepedtem egy kényelmes karosszékbe. Vele szemközt. Kint fagyos hólepel térítője alatt didergett a természet, bent az öreg kandalló fel fellobbanó parazsa mozgó fénysávokat züldözgetett a falra. A társaság zsongása halkult, némult, az ebédlő távolodott, csupán a bájos háziasszony kacagó csevegése csillingelt még fülembe. S amint Etelka fel-felcsillanó szemébe nézek, az üde női hang selymes sutto gássá finomul s odatapad a képhez. S a kép már él, már megmozdul, már mesél . . . * Nemcsak a jogvégzettség kitűnő bizonyítványát hozta haza Kecskemétről a fiatal Jókay Móric szülővárosába, hanem két titkos ideálját is A festőművész ecsetjét s a meseköltő tollát. A fiatal gavallér odaadó rajongásával hódolt mind a kettőnek, de néha-néha azon kapta rajta magát, hogy mégis Csak az ecset áll szivéhez közelebb, A családi ház kis, hátsó szobájában meglehetős kezdetleges műtermet rendezett be, itt szövögette művészi álmait s szentül hitte, hogy ezekből az álmokból valaha világhódító képek születnek. A gyönyörű nyári napsütés azonban naponként kicsábitotta szigeti kertjük magányába, a fecskecsicsergések és rigófüttyök hazájába, hol a másik ideálja lakott. A puha gyöpön hanyatfekve óraszámra merengett a semmibe, nézte a tovauszó fehér bárányfelhőket, melyek a végtelen nagy alföldi rónaság felé siettek s egyengette megkezdett regénye, a „Hétköznapok“ alakjainak útjait. Mikor jöttében vagy távozóban félig álmodozva rótta végig Komárom hepehupás utcáit, az ablakok muskátlija mögül itt is, ott is kiváncsi leánytekintetek villantak utána. De ő, ha látott is valamit, nem vett észre semmit. Hisz alakjaival társalgott, azoknak légkörében élt, A festékek tarka világa s a regényhősök mozgalmas élele azonban nem tudta feledtetni édes jó atyjának tett ígéretét, azt, hogy komáromi fiskális lesz. Híres-nevezetes egyéniség, népszerű prókátor voit abban az időben az egész környéken Asztalos István uram. Jogi tudása, paragrafus csavargatása félelmetes. A szelidszivü Jókaynak imponált ez a markáns egyéniség. A galamb is valószínűen a héjától szeretne tanulni. rövid tanácskozás után tehát beállt asztalos István uramhoz patvaristának. Nem nehéz elképzelni, hogy miként érezte magát Jókai Móric patvarista ur a tatik-tetik, az instanciák és appelláták rideg légkörében, ügy érezte magát, mint a megfontolatlan Ígéret mártírja. A gyűrött aktacsomókat dohos levegő vette körül, Amikor a tekintetes vármegye pörnyertes Ítéletet kézbesített az irodának, mindig vérzett a szive, sajnálta a szegény alperest. Hát amikor egy gyönyörű instanciát szerkesztett a tekintetes árvatörvényszékhez, amibe a lelkét öntötte bele s nemcsak hogy össze vissza huzgálva került vissza a principális ur belső szentélyéből, banem záradékul ott álit a gyilkos kritika is: „Bolond beszéd, poéta beszéd“. Ez már több, mint amennyit egy önérzetes, ambiciózus ügyvédbojtár szivére vehet. A fiatal Jókay is elhatározta, hogy ilyen egeiverő sérelem után azonnal, de azonnal búcsút mondana Asztalos principális urnák, búcsút a jogvédelem nemes hivatásának, az egész prokátori pályának, ha . . . Ha a kancellária végső ablaka az Asztalos-kúria kertjére nem nyílna, ha ott szemtől-szembe egy kerti pad nem állna, ha azon a pádon délutánonként a szépséges Asztalos Etelka nem olvasna vagy horgolna — és ha távozáskor véletlenül, egész véletlenül egy pár szót nem lehetne váltani azzal a gyönyörűséges virágszállal. így azonban el lehetett szenvedni a principális ur stilus-felsőbbségét. Az előadások kezdetet Szombaton M,7 és 7,9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, */,7 és *,',9 órakor. Sz mbaton és vasárnap, V március 6-án és 7-én | VÁROSI MOZI MŰSORA ■V / Az előadások kezdete: Szombaton 7,7 és 7fi órakor. — Vasár- és ünnepnap • d. u. 4, V>7 és i/,9 órakor. ■ ■ & DELI SZENVEDÉLY 1 A főszerepben : BETTY BLYTHE. Eredeti síig spanyol felvételek! ■ * izgalmas spanyol szerelmi dráma 7 felvonásban 1 ■ Eredeti ízig spanyol felvételek!
