Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-02-25 / 24. szám

2. oldal Komárom/ Lapok I92§. február 25 Nincs más szer, mellyel olyan eredményt érne el elernyedt izmai felfrissítésénél, fájdalmai csillapításánál, mint a valódi „DIANA“ SÓSBORSZESZ. Saját érdeke és a jó házi rend kívánja tehát, hogy sohase fogyjon ki otthonából ez a megbízható 959/a hű barát I mindenütt kapható! Caesar utóda, Augusztus császár meg­­váltóztatta. Egynéhány napot elvett, néhányat hozzátett, úgy, hogy ismét zűrzavar keletkezett a naptárban, amely évszázadokon keresztül változatlan ma­radt. 1502-ben váltóztatták ismét meg az idő számítást, VII. Gergely pápa bocsájtott ki egy rendeletet, amely sze­rint 400 éven belül három szökőnap­nak kel kiesni és pedig azoknak az évszázadoknak az utolsó napja, ame­lyeknek az évszámát nem lehet ponto­san négyszázzal osztani. Tehát 1700, 1800, 1900 nem volt szökőév, mig a 2000. évben ismét lesz február 29 ike. Ez a megjavított Gergely-féle naptár sem egészen tökéletes, azonban csak 3600 év alatt mutat fel 24 órás eltérést. A keresztény világ gyorsan alkalmazko­dott a naptárreformhoz, a görögkatho­­likus egyház azonban csak 1923 ban fogadta el a szovjetkormány befolyására a Gergely-féle naptárreformot. A használatban levő naptár hibáinak kiküszöbölése céljából most a Nép­­szövetség eiőtt egy uj naptárlervezet van, amelynek az a célja, hogy az évet lehetőleg egyenletesen ossza meg E naptárreform is megtartja a hét napból álló ciklust. „A föld és a mindenség“ cimü könyvében közeiebről is tagiálja a tervezetet és a következő évbeosztást ajánlja: 1923-mal vagy 1933 mai kel­lene kezdeni az uj számiáiást, amidőn ugyanis a január elseje vasárnapra esik. Közönséges évben amellett, hogy mim most is, szokásban van, a szökőévet megtartják, minden egyes negyedév az utolsó kivételével 13 egyenlő hétből, vagyis 91 napból állana, úgy, hogy április, julius és október elseje mindig vasárnapra esik. Az utolsó negyedév azonban a 13 hét elteltével még egy napot kapna, amely napot ünnepnap­nak szánt a naptárreformáló. Hasonló­képen jár el a szökőév pótló napjával, amelyet junius 31-iki név alatt akar ünnepnapként a sorba beiktatni, mig különben a junius 30 napból állana. Minden egyes negyedév első hónapja 31 napból állana, a napok közül öt vasárnap, mig a többi hónapokban csak 3# nap van négy-négy vasárnappal. Ezekhez számítódnék még az újév es­téje s szökőévben a junius 31-iki, mint ünnep. Az uj naptárszámitás szerint, nemcsak azt érnék el, hogy minden dátum az egyes években ugyanarra a hétköznapra esnék, hanem, hogy min­den hónapban 26 munkanap volna. Mivei dijakat és fizetéseket legtöbb­­nyire havonkint kell fizetni, ez az uji tás gazdasági szempontból is célszerű­nek látszik, amennyiben pl. ma a kö­rülbelül 10 százalékkal rövidebb feb­ruár hóra ugyanazt a dijat kell fizetni, mint a január hóra. Érzel a reformmal nagyon célszerű módon lehetne a hús­­vétót és ennek megfetelőleg a pünkös­döt bizonyos meghatározott vasárna­pokra fixirozni. S a husvét hetét kellő­leg kihasználni. A legtöbb országban szokásban van ugyanis, — hogy vásá­rokat, kongresszusokat és más össze­jöveteleket a husvét hetében tartanak, amennyiben ezen a héten a rendes üz­leti tevékenység bizonyos mértékig kor­látozva van. Újítása az Archennius-féle időszámításnak az is, hogy a karácso­nyi ünnepeket december 24 ike helyett december 31-re akarja áthelyezni. Ezen a ponton súlyos sérelem érné a tradi­cionális szokást, mert Krisztus születé­sének ünnepét éppen az újév előtti napon kellene megtartani. Az ilyen reformok ellen támasztani szokott azon ellenvetés, hogy a terve­zett váltóztatá80k jelentéktelenek és éppen ezért törvényes intézkedések eb­ben a tárgyakban feleslegesek, egyál­talán nem helytállók. Ez az ellenvetés azonban nem áll meg, mivel jelenleg egy félévben 181 nap helyett 184 nap van. Fölösleges szövetség. — Olasz bírálat a kisantantról. — Az egyik előkelő milánói politikai napilap, a Secoto 12-ik számának ve­zércikkében a kisantant legutóbbi te­mesvári konferenciájáról szóló hírrel kapcsolatban azt a kérdést veti fel, van-e a kisantantnak ilyen formában, ahogy most fennáll és ilyen politikai vezérelvek mellett továbbra is létjogo­sultsága. Ez a mesterkélt szövetség, amely a háború után keletkezett, nagyon rövid idő alatt kimentette hivatását. A te­mesvári konferencián a folyton hangoz­tatott megszokott kommünikét adták ki, amelyben már azt sem tudni hányad szór megállapítják, hogy Benes ur, Nincsics ur és Dúca ur, a béke fenn­tartásának vágyától lelkesítve, ismét megállapodtak abban az egységes irány­vonalban, melyet az aktuális politikai kérdésekkel szemben követniük kell. Ezek mind igen szép frázisok, de csep­pet sem újak és kü önben is, hogy azokat a célokat megvalósítsák, ame­lyekről a most kiadott kommüniké is szól, ehhez a kisantant teljesen fölös­leges. Fölösleges ez a szövetség, melyet Benes eszelt ki, az ügyes és nyugha­tatlan poli ikus. Eredeti feladatát el­vesztette ez a szövetség már akkor, amikor Belgrádban aláírták a jugoszláv­­olasz barátsági paktumot és végetve­­tettek a fiumei kérdés további feszege­­tésének Minden tépés, amely Nyugai- Eu topának békés átformálásához veze­tett. jelentette egyszersmind a kisantant politikai befolyásának állandó hanyat­lását is. A locarnoi egyezménynek az­után a kegyelemdöfést kelteti volna megadnia ennek a szövetségnek. A kisantant Jugoszláviára nézve teljesen elvesztette jelentőségét azután, hogy Kábával megegyezett. Nem volt értéke Romániára nézve sem, meri több Ízben bebizonyult, hogy a fenyegető oro z veszedelemmel szemben a kisantant támogatása semmit sem ér. A harmadik, Csehszlovákia, azaz állam, amely a békekötés után szerette volna a vezetőszerepet és az ezzel járó presztízst Közép Európában magához kaparitani. Ez azonban elhibázott spe­kuláció volt. Azok, akik a csehszlovák köztársaságot megalakították, úgy lát­szik, nem értették meg, hogy aktivitá­suk véget ért azzal a nappal, amikor a hirdetett nemzeti ideál és terv megva­lósul, hanem egy általuk elgondolt külpolitikai program megvalósítására törik magukat és a csalódások egész sorozatán kellett keresztüimenniök, hogy belássák, hogy mindig csak má­­sodrangu szerepet játszhatnak. A foly­tonos London, Páris, párisi és londoni utazgatásuk után az ambiciózus kül­ügyminiszter a sokkal komplikáltabb kelet-európai politika szálaiba kapott bele és Oroszország felé akarta a köz­vetítő szerepet játszani. Besszarábia román uralmának rovására akart köz­­vetiiői sikereket elkönyvelni, amire azonban a román külügyminiszter el utasító válaszát kapta, mert a román kolléga kiieiemette, hogy Besszarábia kérdése Romániának szigorú beiügye. Hogy mindezek után Temesváron mégis újból szóbahozhatíák Oroszor­szágot, ez egy kicsit furcsának látszik és erről az értekezletről szóló beszá­molók sejtetni is engedik, hogy Orosz­országról egyedül csak Benes beszélt, azt hangoztatva, hogy a szovjet elis­merésének most már semmi akadálya sincs. A románok nagyon jól tudják, hogy ha konfliktus támadna Románia és a veszedelmes moszkvai szomszéd között Beszarábia miatt, Jugoszlávia ugyan nem mozdulna. Az 1924 júniusi prágai tanácskozások után Nincsics ki is jelentette az orosz hivatalos távirati ügynökség előtt, hogy beszarábiai kon­fliktus esetén Románia nem számíthatna jugoszláv támogatásra. Most azfán melyek lehetnének azok a kötelékek, amelyek ezt a három tár­sat az érdekszövetségben összefűzhet­nék? Milyen bázisra helyezkedhetik ezek után a kisantant politikája? Bul­gária ma már nem tekinthető a rend- és békezavarás fészkének. Ott már nincs belsevik agitáció. Azt mondják, hogy itt van még Ma­gyarország. Ami Magyarországot illeti, a budapesti kormány kétségkívül köve­tett el hibákat, de a magyarok védel­mére meg kell emliteni, hogy megvan az alapos okuk panaszkodni a trianoni szerződés miatt. Hogy a békeszerző­désen változtatásokat vigyenek keresz­tül, ezzel próbálkoztak a legutóbbi öt év alatt s néha az eszközöket nem va­lami szerencsésen választották meg. De még a Windischgraetz féle bankóhami­­sitás ügyét is fel lehet ruházni a haza­fias szándék karakterisztisumaival, jól­lehet az ügy kimenetele olyan volt, hogy a gondolatot védeni és elfogad hatóvá tenni nem igen tudja. A le­gyöngült és demoralizált Magyarország még egy ideig szenvedni fog. Azt kér­dezzük, vájjon egy ilyen ország ellen való védekezéshez szükséges-e ez az állig felfegyverezett szövetség, amilyen nek a kisantant mutatkozik! Nem! Erre semmi szükség sincs. A magyar vészé delem nem létezik. Egyetlen egyszer látszott bizonyos mértékben veszedel­mesnek, amikor az elhunyt Károly ki­rályt akarták trónjára visszavinni, de mint tudjuk, Románia akkor sem moz­dult meg és nem jelentette ki magát szolidárisnak szövetséges társaival. A lengyelek bekapcsolása a kism­­tantszövetségbe nem volt meg tényle­gesen és nem is lesz meg, amint nem állhat meg annak, hangoztatása sem, hogy Magyarország szomszédai eilen harcba akarna száíiani. Hát csak gyü­­lésezzenek Benes, Nincsics és Dúca urak Temesvárt, Prágában vagy Bel­grádban, az ő vitáik ezután is csak fikciók maradnak és elhatározásaik hij­­jával lesznek az erkölcsi erőnek. Ezetc a konferenciák talán nagynehezen fen­­tartják az emlékét egy olyan időszak­nak, amilyen csak volt s egy olyan szövetsígü paktumnak, amely létjogo­sultságát elvesztette, mielőtt a tüzpró­­bát kiállotta volna. LeBmeniniliatflhli tannal tonásniMa, magé és üli aiimilo Miien Horai Ai.ad.ar csemegekereskedése Komárom. Kishid-utca 1. sz. Legfinomabb Lipton angol és orosz teák a közkedvelt császár keverék, Hőbe francia és belföldi likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, Jrancia, spanyol és portugál sardiniák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hal félékben, francia és olasz étel­­oiajok, pisztráng, caviár, tok hal, lazac rák s az összes hal- és húskonservek, naponta friss nyitrai csemege vaj, az összes nyers és cukrozott déli gyümöl­csök, dessert bonbon különlegességek a legfinomabb kivitelig. 824 Lévay József. Ünnepi beszéd születése-századik évfordulóján. A Magy. Tud. Akadémia ülésén elmondotta: Ravasz László dr. ref. püspök. (Folytatás.) Egész életében sohasem volt beteg s kilencvenhárom éves korában még tiszta, üde hangon énekelt : egy hattyú, amely a holló szivóságával bir. O yan meglepetés volt ez, mintha a tilinkó, amelynek hangja a völgyből ismerős, fenn a hegycsúcson bíboros alkonyon, havasi kürtként, váratlanul megzendütne és hallatára némán álmélkodnának kö­zeli és távoli völgyek mélységéi. Tompa azt írja róla ugyan egyszer, hogy olyan mint az árnyék; de Tompa hypochon­­der volt és a múló gyomorbajt bizo­nyára halálos kórnak nézte. Hozzáké­­pest milyen hamar omlott össze Vörös­marty óriás géniusza, milyen beteges volt és mennyit szenvedett Arany! Még Balassa Bálint, ez a daliás ma­gyar trubadúr is milyen hamar fel­emészti magát szenvedélyeinek gyilkos tüzében; Petőfit nem vehetjük ide, mert huszonhat éves korában meghalt; de hamar őszült, szükmellü s ahogy maga mondá, „csámpás legény“ volt. I Nem keli a fővárosba menni 1! 1 ! mikor f 3 í « K POLLIK JULISKA :a * ütődénél d • Komáromban, Nádorit a 17.az. ? a olcsóbban beszerezhetők a leg­| s újabb és kényelmes gummi és é halcsont nélküli hasfüzőkés mell­t u t tartók orvosi rendeletre is. w Őszi és bélelt bőrkeztyűk nagy | M a raktára! Keztyűk tisztítása és í javítása! Selyem és flór harisnyák II nagy választékban 1 1 m 52 m Lévay megmaradt szép, erős férfiúnak, tu! a pátriárkák korán is. Egészsége nemcsak testi, hanem lelki egészség volt. Nyoma sincs benne a neurasz­téniának, ami az Arany géniuszát — öreg fa hajtása volt — nemcsak jel­lemzi, hanem mint a borostyánkőt a belefagyott hiba, értékében növeli is. Vérmérséklete is igen szerencsés: fáiig f-egmatikus és félig melankolikus, ami az egyéniséget a szangvinikus Petőfi, a koieriKUS Arany s az egyszerre sang­­vinikus meg kolerikus Tompa mellett egyenletessé, nyugodtá, néha meren­­gővé, de alapjaban vidámmá tette. Volt a lényében valami elrejtőzött szo­morúság, de ez csak néha tekintett ki, mint muskátlis ablakon egy hat­vány asszony könnyes arca. Mindent el lehet róla mondani, csak azt nem, hogy izgatott, ingerlékeny lett volna. Olyan volt a külső világgal szemben, mint a kagyló a vízzel szemben, csak akkor férkőzött hozzá az élet árja,. ha neki tetfzett kinyílni; egyébként úgy haladt vizek és szörnyek között, mint egy úszó kődarab. És ő csak akkor nyílt ki, mikor táplálni akarta magát, neki való eledellel. Ez az oka, hogy annyi benyomás mellett haladt ei lelki visszahatás nélkül. Olyan időket élt át, amidőn a legnagyobb események és legnagyobb emberek délövi éghajlata köszöntött reánk. S vegyük számba, mindezekből mit énekelt meg ez az ízig-vérig lírikus! Az egész ni3gyar történelemben pár igényiden jelenetet, kortársai közül négy barátját, a forra­dalomból és elnyomásból két-három általános hangulatot, a világháborúból egy nyomasztó érzést az irtózatos em­­berpusztitásról. Kossuth, Széchenyi, Deák arca nem néz be költészetének ablakán. A két előbbinek csak emléke j jelenik meg — evek múlva — szemei előtt, mintha valaki tűzhányó közelében élte volna íe életét s csupán annyit beszél ró:uk, hogy lávákéból egy pár kámeát farag. Arany hozzáképest sűrűn reagal távoli viharokra és földrengé­sekre, de Lévay el van foglalva öreg szüleivel, gyümölcsösével, a Tátrával, a Bükkel. Azt, hogy szárazság, vagy esős nyár voll, meg lehet tudni a ver­seiből, de azt, hogy Európa hányszor állott lángban, a hazája sorsa kockán, nem. Lévay tehát litikus létére nagyon keveset vesz fel a külső világból és nagyon kevés lírai reakciót mutat. Erőtlensége erő számba megy: nem zavarja a vihar apró foglalkozásaiban. Még érdekesebb az, hogy dolgozza fel a külső benyomásokat. Itt is azi tapasz­taljuk, hogy érzékenysége tulajdonkép­pen állandó ellenállás s a külső vilá­got átszűrve, szime desztillálva alakítja at költészetté. Némelyik lírikusnál az ingerre azonnal felrobban a hatás, mintha égő gyufával magnéziumhoz értek volna; másik par percnyi csönd u!án tisztán felel, mint a visszhang, vagy a bänyatoroiiba ejtett kő óriás robaja; a harmadik csak későn ad választ, mint a virág a gyümölcsben arra az eseményre, hogy a dongó zúgva betöltötte kelyhét s észrevétle­nül parányi himport szitált a sóvár bibére. Lévay az utóbbiak közé tarto­zott azzal a különbséggel, hogy a ter­mékenyítést leheletszerüen a láthatatlan esti szellő végezte, amelyről nem tudni, honnan jön és hova megy. (Folyt, köv.) ______ — „Teddy“ a legmegbízhatóbb szer lábizzadás ellen. Kapható: Központi Drogéria Kammerhofer és Tsa Pozsony, Ventur-u. 20. Csomagonként 5 50 Ke. Megrendelhető posta utján is.

Next

/
Thumbnails
Contents