Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-20 / 22. szám
1^^6TTentetedÍk évfolyam. 22. szám. Szombat, 1036. február 20 POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helybe:! és vidékre postai szétküldéssel: Sgész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ki. iEf/yes szám tára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-n. 89., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. A frankügy a prágai parlamentben. Komárom, — febr. 19. A kormány megrendelésére elhangzott egy interpelláció a prágai parlamentben, amely alkalmat szolgáltatott Benes Ede külügyminiszternek, hogy a frank-ügyben nyilatkozzék. A nyilatkozat két felé is szól: az egyik része a cseh koalíciót bátorítja, amikor a frank-ügyet ellenséges cselekedetnek bélyegzi a csehszlovák köztársasággal szemben és a szokol hamisítással keresi annak összefüggéseit. Ez a cseh koalíciónak bátorítás, hogy politikáját ebben a kérdésben meg ne változtassa, a cseh sajtónak is szól, hogy az újabb témát kapcsoljon bele eddigi uszításaiba. A nyilatkozat másik része Európa címére van adresszálva. Ezt a célt szolgálja az a kijelentés, hogy Benes nem akar beleavatkozni Magyarország ügyeibe; aki a beszédet figyelmesen olvassa végig, csodálkozni fog e kijelentésén, mert a beszéd elejétől végéig nem más, mint Magyarország ezen szomorú ügyével való foglalkozás, ami idő előtti, mivel az ügy elintézve nincsen és a frankügy tetteseit bíróság előtt még nem vonták felelősségre az elkövetett bűncselekményért. A frankügy politikai és nemzetközi vonatkozásait akképpen állítja be, hogy azzal a frank hamisítók Magyarországnak a szomszédokkal való békés és nyugodt együttélését zavarták meg. Hogy ez mekkora hipokrizis, annak illusztrálására elég arra a jó viszonyra jellemző tényeket felemlítenünk, hogy Benes nem tartotta szükségesnek Magyarországgal hét éven keresztül a kereskedelmi szerződés és állampolgársági szerződés megkötését, ami a két állam békés szomszédi viszonyának a bevezetése. Ez a viszony kifejezésre jut a magyar nemzeti kisebbséggel szemben követett bánásmódban is. Hivatkozhatunk az illetőségi kérdés miként való kezelésére, az ellenséges földreformra, a tisztviselők elbocsájtására és nyugdijuknak a humanizmus elveivel ellenkező megállapítására és legújabban a nyelvrendeletre. Nyilatkozatának az a része, hogy a magyar nép tudomást szerezzen Csehszlovákia békés szándékairól, mert a magyar nép nem bűnös a frankhamisításban, a magyar szociáldemokratáknak és radikálisoknak szól, amelyek a frankügyet tudvalevőleg arra szeretnék kihasználni, hogy a kormányt eltávolítsák és helyébe az októberi destruktiv demokrácia embereit ültessék, akik Magyarországon a kommunizmus útjait egyengették. Ezek kapva kaptak a középeurópai Locarnon, amelyre Benes szerint a kormány minden pillanatban kész, nem fontolva meg ennek a Locarnonak a nagy árát. Igv akarja Benes Európa előtt a nagy békebarátot feltüntetni, de ugyanakkor a hozzá közel álló cseh lapok Magyarország megszállásáról Írtak cikkeket. De a nagy tocarnoi szándék mellett sem tagadhatta meg Benes magától azt, hogy a népszövetséggel ne fenyegesse meg Magyarországot, ha nem ad közvetlen elégtételt. Hogy mi ez az elégtétel, arról nem nyilatkozott. Nem találjuk szerencsésnek ezt a beszédet sem a béke, sem a Magyarországgal való kívánatos jó viszony szempontjából. A béke szükséges, ehhez azonban a konszolidáció elengedhetetlenül fontos kel ék, aminek legfőbb akadálya a nemzetiségekkel való megegyezés hiánya és a békeszerződéseknek hézagos végrehajtása, a kisebbségi jogok megszorítása. A magyarsággal való jó viszonyt nem az mozdítja elő, ha a cseh sajtó Magyarország. ellen hónapokon át a legkíméletlenebb támadásokat folytatja, vagy pedig Benes a népszövetségben az ország szanálása elé akadályokat gördíteni igyekszik, hanem a komoly megegyezésre való törekvés a legyőzött ország megalázása nélkül. Addig, mig Benesnek nagy emfázissal hangoztatott békeszándékait tények is nem bizonyítják, ezt csak akadémikus kijelentésnek kell tekinteni, amelyet gyakorlati eredmények nem igazolhatnak. A béke csak akkor igazi béke, ha azt utógondolatok nélkül és őszintén akarják megvalósítani és ezért áldozatokat is tudnak hozni a békülő felek. = A szlovák néppárt és a kormány. A keddi nemzetgyűlés botrányos jelenetei közölt igen figyelemreméltó jelenség keltett az ellenzék élőit jogos meglepetést: a szlovák néppárt magatartása. Emlékezetes, hogy a legelső ülésen az ellenzék akciójában vezető szerepet vitt Hlinka pártja, melynek egyik tagja és pedig Juriga Nándor dr. terjesztene be a miniszterelnök és egyik volt miniszter ellen a bizalmatlansági javaslatot is Annál feltűnőbb volt a keddi nemzetgyűlésen Hlinkáék maguktartása, akik az egész ülés alatt semle gesek maradtak és az ellenzék akciójától szinte tüntetőén távolmaradtak. Igaz, hogy a szlovák néppárt már az ellenzéknek a képviselőház azonnali összehívására vonatkozó második beadványát sem irta alá, azonban egyelőre még senki sem várt) azt az elzárkózást, amelyet a párt tagjai tanúsítottak. Annái feltűnőbb volt, hogy a szlovák néppárt hivatalos küldöttséget menesztett Svehla miniszterelnökhöz, akivel az informativ jellegű megbeszélések folyamán különböző szlovák kérdéseket beszéltek meg. A párt hivatalos lapjában, a ,Slovák“ban ismertetik a párt újabb magatarlását és a cikkíró kifejti, hogy a párt tagjai, mint a szlovák nép igazi kép viselői jártak Svehlánál és előadták S íovenszkó egyházpolitikai, iskolai, közművelődési és gazdasági kívánságot A kívánságok felett most kell határozni Svehlának, a néppárt nem kivárt ígéreteket, hanem tetteket vár. így ír a Slovak, de más oldalról határozott formában merül föl a hir, hogy a sziovák néppárínak egyik szárnya (Buday—Gazik—Juriga) minden áron azon van, hogy a part lépjen be a kormányba. De épen e miatt nem tartják kizártnak a párt esetleges kettéválását, mert a párt egyes tagjai a legnagyobb készséggel hajlandók belépni a koalícióba Mindenesetre igen érdekes politikai események következhetnek be a közeli időkben, csak az a kérdés, hogy a „szlovák nép igazi képviselői“ mennyit fognak megvalósítani az autonómiából, amely programjuk legfőbb pontját képezi, s amellyel az egész szlovenszkói őslakosság jogait kívánják biztosítani?! — Megválasztották a szenátus elnökét. Tudvalevő dolog, hogy a szená us elnöKvaiasztása körül hosszú heteken át folyt a küzdelem, mert a cseh néppárt magának követelte a szenátusi elnökséget. Ennek lehetett részben tulajdonítani azt is, hogy a kepviselőház egybehivása oly nagyon elhúzódott. Végre a koalíció megegyezett az elnök személyében és a szenátusnak csütörtökön megtartott ülésén megválasztották az einöhség tagjait. A szenátus elnökévé Klofácot választották meg 86 szavazattal ellenfele a német Houser 19 szav rza ot kapott. Alelnőkök lettek Brabec Jarosiav dr., Djnát Vencel, Hrubán Mór dr., Soukup Ferenc dr. és Nieszner Vilmos. Mdjd a jegyzőket és a rendezőket választották meg. = Uj rendszabályok a képviselőházban. A képviselőház koalíciós többségével szemben az ellenzéki pártok kénytelenek minden eszközt felhasználni, hogy véleményüknek kifejezést adjanak. A most egybegyült nemzetgyűlésen különösen Benes dr. külügyminiszternek a frankügygyel kapcsolatban mondott expozéja alatt tört ki az ellenzék méltailankodása és a koalíciós pártokkal heves szócsaták keletkeztek, amelyek nem minden lárma nélkül folytak le. A nagyképtl cseh kormánylapok persze ezáltal veszélyeztetve látják a képviselőházi tárgyalások „komoly jellegét“ és szerintük szükségesnek mutatkozik, hogy megrendszabályozzák a lármázó képvi selöket. Ezeknek a lapoknak értesülése szerint a képviselöház elnöksége tanácskozásra ült össze és sierdai ülésén elvi határozatokat hoztak a tanácskozási rend biztosítására. A jövőben a fütyülést, trombitálást és a sértő kifejezéseket nem fogják tűrni. Azokat a képviselőket, akik ilyenekre ragadtatják magukat, az elnök kifogja zárni az ülésből. Nem fogják továbbá tűrni a karzatok, főleg a hírlapírói karzatok tulzsufolságát sem. Szóval szigorú rend szabályokat fog az elnök ezután alkalmazni, most már csak arra kell figyelni, hogy ezek a rendszabályok a parlament minden egyes tagjával szemben, pártra való tekintet nélkül, fognak-e érvényesíttetni? Mert nemcsak az el lenzék tagjai zajonganak, de több példa megmutatta már, hogy a koaliciós pártok tagjai is eléggé tudnak lármázni és tüntetni, ha sor kerül rá. Attól tartunk azonban, hogy ezek a rendszabályok az ellenzék letörését célozzák. = A nyelvrendelet ellen. A német demokrata szabadságpárt vasárnap Prágában tiltakozó gyűlést rendezett a nyelvrendelet ellen, amelyen elhatározták, hogy a házszabályok 46. szakaszának 2. pontja értelmében indítványt nyújtanak be, amelyben felszólítják a miniszterelnököt, hogy adjon felvilágosítást a felől, miért nem tartotta be az 1925 julius 10-ikí azon kijelentését, mely szerint a nyelvrendeleteí életbeléptetése előtt az alkotmányjogi bizottság elé terjesztik és tudatja, hogy a kormány miként határozott, Patzel, Hodina, Luschka, Jung, Stenzl német képviselők és társaik pedig sürgős interpellációt nyújtottak be, amelyben azt kér-, dik 1., hogy miként okolja meg a kormány az ilyen nagy jelentőségű végrehajtórendeletnek majdnem hat éven át való késedelmes kiadását ? 2. Miért nem tartotta be a miniszterelnök azt az 1925 julius 10-én, a parlament szónoki emelvényéről tett hivatalos Ígéretét, hogy a rendelet kiadása előtt bemutatja az illetékes parlamenti bizottságnak? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök haladéktalanul visszavonni ezt a rendeletet és uj végrehajtó rendelet kiadása előtt meghallgatni az összes nemzetiségek hivatott képviselőinek indítványait? = Panaszok a földreform miatt. A „Národny Dennik“ irja: Morvaországból annyi panasz érkezett a földreform szabálytalan és igazságtalan végrehajtása ellen, különösen pedig a föld kiutalása ellen, hogy az állami földhivatal végre kénytelen volt részben nemzetgyűlési képviselőkből álló bizottságot kiküldeni Morvaországba, hogy felülvizsgálja az eddigi kiutalásokat. Az ellentétek főkép az agrárpárt, a néppárt és a kommunista párt tagjai között nagyok. — Ezzel kapcsolatban szóvá kell tennünk a szlovenszkói viszonyokat is. Szlovenszkón is tömeges a panasz az ellen, hogy igazságtalanul és pártszempontok szerint jártak el a földkiutalás során és különösen a maradék birtokok tekintetében. A Morván túl a földreform jóformán végre van hajtva s azért a reform súlypontja most Szlovenszkóra tolódott át. Határozottan ajánlatos volna ilyen vizsgáló bizottságot küldeni Szlovenszkóra is, hogy amenyire még lehetséges, jóvátegye az eddigi hibákat és ami a legfontosabb, jövőre nézve biztosítsa a törvényes rendet ezen a téren. A földrefoim terén történt visszaélések Szlovenszkó legfontosabb és legfájdalmasabb sérelmei közé tartoznak! — Amiről mólyen hallgatnak. A magyarországi frankhamisitas ügye képezi a csehszlovák kormány legfőbb gondját és mindenáron arra szeretné ezt a bűnügyet felhasználni, hogy Magyarországot a népek szövetsége előtt lehetetlenné tegye. A régi gyűlölet diktálja ezt az ellenséges törekvést, amely úgy látszik sohasem fog már megértésre fordulni, amire pedig a köztársaság konszolidá dója céljából itt is égetően szükség volna ! A frankügy egyelőre minden más kérdést háttérbe szőrit, pedig volna egynéhány belső politikai kérdés, amely ről érdemes volna beszélni. Hogy csak mást ne említsünk, itt volna Mussolininak a nyilatkozata, amelyet Streze mannak adott viszonválaszképen s amelyben az olasz miniszterelnök leplezetlenül hivja föl a német birodalmi külügyminiszter figyelmét arra az elnyomatásra, amelyben a Csehszlovákiába n élő negyedfél milliós németséget része sitik Mussolini ezen nyilatkozatára, amelyet pedig igen érdemes volna nagyobb figyelemre méltatni, egyetlen egy szó sem hangzott el sem a kormány, sem a kormánysajtó réézérői, a külügyminiszter ur is mélyen hallgat róla. Bizonyos, hogy ez a hetek óta való agyonhallgatás teljes beismerése annak,
