Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-07-25 / 89. szám

6. oldal. Komáromi Lapok 1926. jülius 26. Elfiadisok kezdite hétköznap este 7 és 9 érakor TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár- és ünnepnap 111. 5.78S9Ó. £9BI Szombat és vasárnap, július 25>é^ és 26-án. Éljen a i igazság! A velencei kinzókamrában. Nagy velencei filmdráma. Főszerepben : Amelefti Novefli. Kísérő műsor: HAROLD LLOYD vígjáték 548 amelynek két oldalába létrafogak van­nak rakva. Ezen kúszik fel aztán a torony csúcsáig. Tiszta fej, jó szem és nyugodt elme szükséges ehhez. Száz és száz ember nézi a munkáját a komáromi ácsoknak. A keserűség fojtogat bennünket, hogy ezek a munkások ide, Komáromba vannak bezárva, akik azelőtt a világ négy táján dolgoztak és becsületet szereztek a magyar iparnak. Ilyen munkások, mint ezek a komá­romi ácsok messze földön nincsenek. Ügyesek, értelmesek, és nem a fizikai erő az, melyet bennük csodálunk, de az a gyakorlatias számítás, melyet a fizikai erővel a legnehezebb feladatokat könnyedén oldják meg. Én mindig megállók a Szent András templom előtt, hogy a komáromi ácsok ügyességét megcsodáljam, akiknek egyenkint és összesen szeretném meg­szorítani a kezét, hogy igy értik a mesterségüket, azonkívül mindegyiket külön is megölelni, hogy ők is komá­romi „gyerekek“. a-j-a ftp stt diadala. A világszépségversenyen egy komáromi hölgy nyerte el az első dijat. — Saját tudósítónk jelentése. — Meglepően érdekes esemény hírét vesszük. A világhírű „Francensbad“ fürdőhely ismét régi fényében ragyog! Nap-nap után szórakozás, mulatság jut osztályrészül a szép nőknek, akik a föld minden részéből egybesereglenek ott, hogy legtöbbször csak „vélt“ ba­jukra keressenek enyhülést. A fürdő­hely élelmes igazgatósága bőségesen gondoskodik is arról, hogy egy nap se múljék el valamilyen nagyobb esemény nélkül. Természetesen a kiválóbb na­pokon szaporítják a létszámot azok is, akik nem csak a környék nagy városai ból de a közeli, szintén világhírű für dőhelyekröl, Karlsbadból, Marienbad­­ból stb. oda özönlenek. Ilyen kiváló nap zajlott le Francens­­badban a napokban, melyre már az igen nagyértékü dijak kitűzése miatt is valóságos népvándorlás, mondjuk in­kább „amazon felvonulás“ indult meg. A fürdőhelyen női szépségverseny volt. Nagy esemény ez olyan helyen, ahol a világ minden nemzetisége képviselve van. Az exotikus barna nőtől a szőke ángol ladyig, a csillogó szemű spanyol és braziljai creolnőtől a szende finn és svéd asszonyig. A „Renaissance“ etablissement fényes nagyterme képtelen volt befogadni a döntés pillanatában az érdekeltek és érdeklődök ezreit. A kint szorultaknak kürtszó melleit táblán hirdették ki az eredményt, mely komolyságánál és nemzetközi jellegénél fogva nem a szo­kásos szavazatlapokkal, hanem erre a célra egybeállitott hivatásos művészek­ből és mübirá’ókból álló nagy jury döntése alapján jött létre. E döntés inspirált bennünket e cikk megírására, mely a következőleg hang­zott: I. dij: Sassanoff Ily asszony. II. dij: Remke Uthe kisasszony. III. dij: Prym Elaing asszony. Az első dij nyertese ugyanis magyar nő, akinek bölcsője magyar Komárom­ban ringott s aki Fehérmegyében van állandóan otthon s akinek itt nálunk igen sok rokona, ismerőse van. Ki ne emlékeznék a gyönyörű szőke jelen­ségre, leánynevén Oberhof/er Ilyre, akinek bámulója, tisztelője volt min­denki. Diadala büszkeséggel tőit el bennün­ket. Az igazságos döntést magunkévá tesszük és egyenlőre „in eífigie“ babér ággal hódolattal köszőntjük ót. Hol fürödjünk hát? — Az illetékesek fiyyelmébe. — Elül víz, hátul viz és mégis kevés a fiiidöhely. — Mi van a Sport Clubbal? Szóval az most a kérdés, hol is fü­­rödjön Komáromnak a hőhullámtól agyongyötört népe ? Sokan bizonyosan, különösen a nem komáromiak, furcsának találják ezt a kérdésünket, Hol fürödjünk? Hát a Nagy- éz Kisdunában, aztán a Vág­­dunában, ha tetszik elsétálhatunk a Nyitrára, Zsitvára is akár. Annyi itt Komáromnál a viz, hogy akár bele is fulladhatunk. Ez az kérem, akár bele is fulladhatunk. Ez volt a baj, hogy néhány szeles fiatalember ezt szóról zzóra vette és szépen bele is fulladt a vízbe. Az ő szomorú haláluk­nak aztán mi isszuk meg a levét, mi, akik szintén közel vagyunk a megfulla­dáshoz, de nem a víztől, hanem a nagy hőségtől, a hőhullámtól, amelyet még fullasztóbbá tesz a drágasági hullám. Szóval körös-körül vagyunk vízzel, de az újabb szigorú rend szerint nem szabad ott fürödnünk, ahol nekünk tetszik, hanem ahol a hatóság meg­engedi. A jelenlegi helyzet az, hogy e sok­sok viz valóságos Óperenciás tenger dacára csak két helyen szabad Komá­romban fürödni; az uszodában, meg a strandon. Mind a két helyhez azonban kettő kell: idő és pénz. Idő, hogy az ember oda ki és begyalogoljon és pénz a fürdődijakra. Ezzel a két feltétellel azonban nem rendelkezik mindenki. A szegény népre is tekintettel kell lenni. Elő tehát az ingyenes népfürdők­kel. Talán ott a strand körül lehet ilyen ingyenes népfürdő, de hát mit szól ehhez pl. az Erzsébet szigeten a vizmű táján lakó földi halandó, akinek jobbról is, balról is viz esik, de ott az orra előtt levő vizben nem fürödhetik, hanem ha vágyik a fürdő után, onnét a sziget orrától sétáljon el a Vágdunán levő strand melletti ingyenes fürdőre. Éppen egy félnap kell, mire ezt az utat meg járja, de mire hazaér éppen olyan poros, piszkos, izzadt és fáradt lesz, hogy újra megfürődhetnék a Kisduná­ban, ha szabadna. Ugyanez a sors jut a többi Kisduna mentén lakóknak, a Pozsonyi kaputól kezdve. Ott van előttük a viz, de ott nem szabad fürdeni, hanem onnét két­­óra járásnyira. Ezt nevezhetjük a modern tantalusi kínoknak. Igenis ellenőrizni kell a szabad für­dést, de a hatóság, a rendőrség ne­bánjon a fürdőhelyekkel olyan szük­­markuan. Tessék szabadfürdőt kijelölni a Kisdunán is és pedig úgy a sziget, mint a Pozsonyi kapu felé eső oldalon is Mi eléggé ismerjük a Kisduna fenék viszonyait, hát tudjuk, hogy mind a két parton lehet kijelölni olyan részeket, ahol veszély nélkül fürödhetnek még a gyermekek is. Tegye lehetővé a rend­őrség, hogy a Kisduna mentén lakók is fürödhessenek minden nagyobb fá­radság és időveszteség nélkül. A hatóságnak kellene örülni a leg­jobban annak, ha minél többen füröd­­nek, mert ez a tisztaság, a közegész­ség előfeltétele. Tehát evidens érdeke a hatóságnak, hogy a népfürdőket sza­porítsa. Azt igazán nem lehet kivinni, hogy a sziget orrán, vagy a Pozsonyi kapu táján lakók a Vágdunára menje­nek ki fürödni. A szegény munkás népnek nincs arra ideje, hogy messze menjen fürdeni. Fáradtan, piszkosan, porosán, izzadtan ha hazajön a munkából, egészen újjá­születik, ha megfürödhet annélkül, hogy még a fürdőért nagyot kellenne gya­logolnia. Ezekre a szegény munkás emberekre is gondoljon a hatóság és minél előbb jelöljön ki a Kisdunán is szabad nép­fürdőket. A Vágdunán is szaporítsa a szabad fürdőket. Ez az egész város közegészségére jótékony hatásai lesz. Még mielőtt befejezném cikkemet, meg kell említenem a Sport Club esetét. Azt mesélik ugyanis a város­ban, hogy a rendőrség a Sport Club csónak és úszó házában is betiltotta a lemosakodást. Ugyanis az evezősök utjukról izzad­tan, nem egyszer sárosán érkeznek meg és akkor okvetlen le kell mosakodniok. Lehetetlennek tartjuk, hogy a rend őrség ezt betiltotta volna. Vasárnap a Pozsonyi Hajós Egylet evezősei, mintegy 14-en eveztek le Pozsonyból a Komáromi Sport Club csónakházába. Amint megérkeztek, nyomban a vizbe mentek lemosakodni. Megígérték, hogy többször megláto­gatják komáromi kollégáikat. A legkö­zelebbi látogatásuknál azonban naggot fognak nézni, ha le akarnak mosakodni és a komáromiak azt fogják mondani, pardon, itt ilyesmit nem lehet elkövetni hanem tnssék elsétálni innét a 3 kilo­méternyire levő strandra. Ott szabad csak mosakodni. Bizonyára furcsa véleményük lesz a pozsonyiaknak rólunk. Azért csak fentartással közöljük, hogy ez a tilalom kiadatott volna. Hiszen eltekintve attól, hogy a Sport Club a vizisportok művelője is, úgy az evezés, úszás a programjában van és hogy csónakra csak az ülhet, aki első rangú úszó de ettől eltekintve itt csak arról van szó, hogy az evezésben, napfürdőben agyonizzadt tagok le­mosakodhassanak. Ezt bizonyára nem kifogásolja a rendőrség sem, Tulajdonképpen célunk e cikkel az, hogy a hatóság figyelmét felhívjuk arra, hogy a város Kisdunára eső részei számára is jelöljön ki fürdőhelyeket. Ezzel a városi uszoda és strand nem fog rövidséget szenvedni, mert szegé­nyebb néposztálynak úgysincs arra pénze, igen soknak, a strandtól és uszodától mesze lakóknak pedig ideje sincs oda járni fürdeni. Ezeket szívlelje meg a hatóság. Nautalus. I Vali Érc ás-1 1 ÉfliSlpM i ^ (főleg Salvatorvizeset.) ^ NETTED“ e8VesüÜ szeszárugyár r. t. I? „ÜL 11 Lit KOMÁRNO. 587 W W <8? Komárom rémei nem keresendők az éjszakában az uica­­sarkok körűi hatalmas husánggal. Nem, ezek a legjobb társaságban is jól érzik magukat, mit sem törődve azzal, hogy a társaság jó érzi e magát. Komárom rémei nem is volnának rémek, de egy rettenetes rossz szoká­suk van, hogy folytonosan rossz vicce két és szójátékokat gyártanak és ezzel halálra rémitik az embertársaikat. Hogy jogos-e ez a feljajdulásunk, ítéljen maga a közönség. Tegnap a kávéházban gyűjtöttem össze a komá­romi rémek rémvicceit íme mutatóul: — Mikor fél a pap? — A szószéken! — Miért? — Mert csak a fele látszik ki. — Mi a legnagyobb igazságtalsnság a bibliában? — Hogy a kafarnautni százados máig sem lett őrnagy! — Mikor volt az első birkózás á földön ? — Mikor az úristen Ádámot a földre teremtette. — Mit vesz ax ember legelőször a vásárban ? — Lélegzetet! — Mikor kél a liba ? — Ha veszik. — Melyik Iáuy nem mehet soha férj­hez? — A káplány. És ezeknek a vicceknek a terjesztői félelem nélkül járnak az utcán, nem félnek attól, hngy a nép agyonkövezi őket. BATOPAX A MÉREGMENTES Ilin. % tóin IRTÓSZER. 3 Eredmény garantálva I Kapható gyógyszertárakban és drogériák­ban üvegenként 14 Ké ért - Szállítások vidékre postán naponta. Főraktár: Kovách Tihamér gyógy­szertárában, Komárom, Kfapka-tér. Tuba János emlékezete Irta: Fülöp Zsigmond. (Vége) Ez volt az alkotásokban gazdag pálya, amelyet Tuba János megfu­tott és amely fájó gyászunkra, azon a szeptemberi reggelen örökre meg­szakadt. Negyvenöt évig állott Tuba János a közélet szolgálatában s fényes I tehetőége, nagy tudása és ritka ki­tartása a munkában eltöltött életnek gyümölcseit érlelték meg szülő­földje és nemzete számára és jó­voltára, melynek egész életét szen­telte, magának csupán a tiszta lelki­ismeret boldog megelégedését tart­ván fönn, hogy annál önzetlenebbül szórhassa pazar kezekkel lelkének, elméjének kincseit mindenek javára. Végig tekintve pályáján, a nagy lelkek törhetetlen akaratát, a nagy elmék átsugározlató erejének lebi­lincselő hatását állapíthatjuk meg működésében. Csak ezeknek a ter­mészetadta, ritka értékű tulajdonsá­goknak bölcs felhasználásával lehe­­; telt sikert és eredményt elérni. Pol- I gárerényekkel ékes élete a kiválasz­­\ tottaknak ragyogtaíta fényes példáit, j amelyek annál értékesebbek és an- i nál maradandóbbak, mert az egy­­! szerű sorsból önerejének megfeszi- i tett energiájával való felküzdöltség­­nek eredményét mutatják. Azok közé j a kevesek közé tartozott, akik né­püknek viszontagságos sorsában az újjászületésnek és feltámadásnak útját egyengetik igaz elhivatottsággal a biztos cél felé, kik embertársaik javára szolgáló tevékenységükben a legnagyobb áldozatot is keveslik, ha azt maguknak kell meghozni, kik lelkűk dús kincsházát minden nemes cselekedetnek, mely szülő­földjéért és fajáért történik, — ké­szek habozás nélkül föltárni s alko­tásaikkal még a késő nemzedékek előtt is becsülné és maradandóvá teszik nevüket Az önzetlen fáradozásokban min­dig a legelső, a közjaváért hívás nélkül is bármikor tetírekész, ne­héz időkben a gyengék válogatás nélküli támogatója, fajának ügyeiben megalkuvást nem ismerő, a közélet legádázabb harcaiban is mindig ne­mes ellenfél, de az igazságért utolsó lehelletéig kitartó: — ez néhány főbb vonása kiváló egyéniségének, me­lyet soha semmi körülmények közölt meg nem tagadott s melyhez kris­tály tiszta, egyenes magyar jelleme szolgáltatta az acélosan erős és biz­tos alapot. Áldásos működésének nemes ru­­j góját sokat szenvedett szülőföldjé­­' hez, Komáromhoz való forró t& tör-

Next

/
Thumbnails
Contents