Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-12-31 / 157. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 192ft. december 31. .POLIO ! » pálma. MINDENÜTT KAPHATÓ. 410 li 1. éi ki iá. Komárom, — dec. 31. Búcsúzunk az ó és újesztendő ■ határkövénél. Mielőtt az ismeretlen jövő felé fordítanánk tekintetünket, vissza­pillantunk a búcsúzó esztendőre, összegezzük, mit alkotott és sor­sunkban milyen változást okozott. Összeszámlá'juk nyereségeinket és veszteségeinket, hogy meg tudjuk állapítani belőle a mérleget. Ezen a visszapillantáson kony­­nyek szöknek a szemeinkbe, mi­kor fájdalmas veszteségünkre esik tekintetünk. A magyar kisebbség hét év óta mindig csak vesztesé­geket könyvel el politikai jogai terén épen úgy, mint kultúrá jában. Gazdasági téren pedig eljutott a vég kezdetéhez. Hogyan fog ebből ismét felépülni a magyar jogok birtokállam ány a, amely a mienk volt, nem tudjuk, mert azt kell lát­nunk, hogy ez már nem is egészen a mi birtokunk. De azért meg kell állapítanunk azt is, hogy az elmúlt esztendő hozott a számunkra örömet is és feledtette a küzdelmes jelennek fajunk megmaradásáért viaskodó szörnyű óráit. Meríthetünk tanul­ságokat a jövőre is belőlük. Nem­zetünk fásultságából mintha fel­ébredne és visszatérne bele az élet elevenebb és frissebb vérke ringése. A lefolyt politikai küzde­lem élénk tanulsága ennek. Nem kell, nem szabad csügged­nünk, hanem a kötelességek sza­vát megértve, a történelmi időkben ahhoz méltó magatartást is kell tanúsítanunk, hogy nemzetünk és fajunk szebb és boldogabb jövőjét előkészíthessük. Rosszabb sorsot nem mérhet ránk a sors, mint a megpróbáltatások eddigi éveit. És minden szenvedésen, megalázáíon, balsorson keresztül jövőnkbe kell néznünk elszántan, keményen, azzal az elhatározással, hogy ma­gyarságunk nagy értékeinek bitan­gul elpuszlulniok, elveszniük nem szabad, mert ezek nem a mai nemzedék kincsei, de azokat a jövő számára kell visszaszereznünk és sértetlenül 1 ell megőriznünk. Acélozza meg karjaink erejét, lelkünk szilárdságát és jellemünk határozottságát a hit magyarságunk történelmi elhivatásában, mert ez a nemzet nem azért élt ezer esz­tendőt, hogy elmerüljön a feledés pora alatt, hanem hogy megtartsa méltó helyét a népek nagy család­jában időtlen időkig. Az év története. Politika. Az 1925. év fordulópontot jelent a magyar politikában. Az év folyamán a kormánykoalíció helyzete teljesen tart­hatatlanná vált és kirobbantak a hete­rogén pártok között azok az ellen élek, amelyeket öt éven át csak ügyeskedés­sel, ravaszsággal tudtak kiegyenlíteni. Ennek a robbanásnak közvetlen előidé­zője a Vatikánnal való konfliktus volt, amely végleg kiélezte a konzervatív cseh néppárt és a szocialista, valamint a radikális színezetű polgári pártok között az ellentéteket. A centralizmus vasabro; csa nem mutatkozott olyan szilárd összekötő erőnek, hogy a koa'ició szertehullását megakadályozza és a parlament gépezete megáilt. A nemzetgyűlést fel kellett oszlatni. A politikának nagyjelentőségű esemé­nye volt a magyarságra nézve az ér­­sekujvári egyezmény, mely január 6 án jött létre s amelyben sikerült egy ne­vezőre hozni a magyar pái tokát és élükre 21 tagú közös vezető bizottságot állítani, egyben a közelgő választásokra nézve az egységes jelölő lisztákra is elvben megállapodni. Sajnos, ez a megállapodás csakhamar veszedelembe került és utóbb fel is borult az orsz. keresztényszocialista párt kebelében Lelley Jenő pártelnök és ve-Leona kisasszony. Irta Olcavay Géza. Valamikor régen az én apám és az anyám cirógatva tekintettek egymásra s röppenős szemekkel gondolhattak a jövőre. Az én jövőmre . . . hogy, ha megnövök, ha egészen megnövök, ha nagyon nagy leszek már, akkor . .. Hej 1 milyen hétországhirü lesz a fele­ségem, a ki úgy fog gondozni s épp úgy ápolni, mint ők tették ezt hajda­nán . . . Olyan ez, mint egy mese és e szerint a mese szerint ilyenkor, ha a tekinteteik cirógatva összeröppenlek, büszkén keresték egymás kezét s fejeik szégyenlősen simultak egymáshoz. .. Tempora mutanturl Be’ más világ járja most s be’ más lettem én; a jövőm és a feleségem! Az apám — a mi büszke törzsünk — bele­olvadt az egyszervolt ba, az anyám mellettem él, de csupa ezüst emlékekből szőtt pókháló fonja körül, szinte alig­­alig látszik elő és nektm nincs bátor­ságom őt háborgatni. És nem szólok a szivemről neki s nem is nézek véle azonos tükörbe . . . Minek? Tempóra mutanturl Én bizony megnőttem s érdek nélkül meg is nősültem, féleségül vevén azt, a mi legközelebb állott hozzám: a szomorúságot. És azóta még jobban megváltoztam; bus és tépett vagyok; nevetni nem tudok, sőt sirni is elfelej­tettem. Arcomon semmitmondás ül s az emberek mégis szomorúnak nézik. Haragudtam is sokáig reájuk, de soha­sem tudtam elkerülni eket, mindig előttem, mellettem, vagy 'mögöttem jártak. Most már a harag is fölengedett és különösen rokonszenvezek azokkal, a kik jövőmenésemben velem szembe kerülnek, mert ezek közül sokan rám ösmernek és megszólítanak s szavaik nyomán lelkembe kondul a múlt; meg­rebben a szemem; kipirul az arcom ; mosolyra ferdül a szám . . . emlékek tizei környékeznek egyszerre s tarka élményeket élek újra és érzem, hogy: cogito, ergo sum 1 Aztán, — a hogy ezek az emlékek leperegtek előttem, megint visszasüppedek a szomorúságba és hiába mondják ilyenkor az emberek, hogy ne szomorkodjam és hiába aján­lják orvosságként az örömet, nem tudok visszaváltozni, bár látom, hogy az élet nem komoly dolog, hogy az élet nem egyéb rut Csimborasszónál, melynek tetejére sohasem jutunk föl, sem mi, a: Koldusok, sem ők, a: Pénzkirályok Pedig mily erővel másszuk a Csimborasszót! Kiizadjuk az erőnket, elnyüjjük a bőrünket és a tüdőnk, meg zérkara által megindított pártbontási kí­sérlet után, mely a párt kettészakadá­sára vezetett. Ebben az időben bontotta ki Szent* Ivány József is az egységes párt zászlóját, melyet éppen e válság következtében visszagöpgyölni volt kény­telen. Ez a válság márciustól októberig húzódik. Lelleyék pozsonyi kongresszus­­puccsuk alkalmával formailag is kivál­tak az országos pártból, mire az Lelleyt és társait kizárta a pártkötelékéből. A Lelley pártfrakció ellen megindított mozgalom súlypontja a komáromi párt­körzetre esett, mely határozataival a pártbontók elleni küzdelemnek irány­vonalát megállapította Aug. 25 én vá­lasztotta meg a párt Szüllö Gézát el­nökévé és okt. 4 én tartotta trug Kas­sán országos kongresszusát a part. A választások igazolták, hogy Lelleyék a pártban törpe kisebbséget képviseltek, mely párti bszolutizmust akart teremteni. Ezekben az ügyekben a komáromi keresztényszocialista pártkörzet márc. 30, jun. 29. és szept 24 én tartott ülést, melyeken Palkovich Viktor és J*b!o­­niczky János képviselők is résztvettek. — A kisgazdapárt ápril 4. ülésében az egységes párt mellett foglalt állást, jun. 29. és okt. 3. tartott körzeti ülésein Szent-Ivány József és Füssy Kálmán képviselők is megjelentek; ez utóbbi ülés kimondta a magyar nemzeti párthoz való csatlakozást. A Magyar Nemzeti Párt zászlóbon­tása Érsekújvárt október 18-án követ­kezett be és ugyanezen napon megej­tette az uj párt jelölését is a november 15. megtartott választásokra, melyen a párt ereje tetemesen megnövekedett, mig a pártbontók által is ostromolt orsz. keresztényszocialista párt megtartotta eddigi állagát. Fontos politikai meg­nyilatkozása volt a kér. szocialista párt­nak Szül ő Géza nagymegyeri és ko­máromi beszédeiben. Komárom városa három nemzetgyű­lési kéj viselőt is adott. Füssy Kálmán, ifj. Koczor Gyula (magyar nemzeti pár­tiak) és Steiner Gábor (kommunista) kép­viselőket. A választásokon nagy meglepetést okozott a kommunista párt előretörése, mely a szociáldemokrata pártra mért halálos csapást. Hiába zárta ez ki ke­beléből képviselőjét, dr. Főldessy Jó­zsefet, a választók bizalmát eljátszották kétszínű politikát űző képviselői, akik Szlovenszkó érdekeiért semmit sem tet­tek Szept. 6-án zajlott !e a magyar szoc dem. párt országos kongresszusa, mely már előrevetette a bekövetkezett vereség árnyékát. Számottevőbb eredményt a Hodzsa­­féle agrárius (Csánkj) párt ért el, mely a főldigérettel szédítette el magyar vá­lasztók egy részét. Sikerült is a magyar szavazatokkal az érsekujvári kerületben egy csehszlovák nemzetiségű képviselőt a parlamentbe juttatniok és Okányik kanonok, pozsonyi polgármestert sze­nátornak, aki kortesutjában a magyar­ságot n?gyobb állam hűségre intette, hogy érdemesek legyenek a földreform .áldásaira.“ A magyar ellenzéki képviselők feb-A Mm nmük 4* Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített rugó nélküli sérv­­feStönk, mely éjjel is hordható. Min­denféle bandázs operáció után, fogó has, gyomor- és anyaméhsülyedésnét. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Kínéit has-, és metlmelegitö. , JYfüET kitueiház BRATISLAVA, Bina-i. 51 ílendelő orvos: dr. Koch K. F. egy. m. t Árjegyzék ingyen. 1 A vidéki felek még az nap eiintézteteek. a szivünk olajtaianná válik.. . Még sem komoly az élet és én mégis szomorúan, ketnojyan élem, nem tudok mássá lenni, mert meg-megszóiitanak a szívtelen emberek, a kik azt hiszik, hogy „élek!“. Most, tegnap óta az én ezüstöshaju anyám mondatai riasztanak. Maga elé meredten, gitáros hangon szólt hozzám: — Fiam emlékszel-e Leonára? — A Leona kisasszonyra ... — mondtam halkan s szemem megcsillant — Arra. Meghalt! — súgta az én ezüstöshaju anyám s Lje a mellére zökkent. Ez délután volt; ebéd után több szó erről nem is esett Csak este, este, mikor a zsibongáS, az emberzaj elült köröttem, különös forróság hömpölyült végig rajtam, egy primitiv kedves emlék zuhant elém és én úgy néztem rá, mint más, a ki elé hirtelen a gyer­mekkori bábuja kerül s bár szeme a bábujára meredt, mégis a gyermekkort látja. Én is igy voltam. Megtapogattam a fejemet, a szivemet . . . gyorsabban vert, úgy lüktetett, mint hajdanában egyszer . .. akkor, mikor Leona kis­asszony először magához ölelt. . . * Abban az időben — éveim száma mindössze '— hét volt; a könyveimé tuár 1-től kezdve távolmaradtak a par­lament üléséiről a többség magatartása miatt. ?" á’látfogialást soKan nem tartották a rnagyarsag étdekében álló­nak. Képviselőink sűrűén intéztek in­terpellációkat a kormány tagjaihoz, igen ritkán eredményesen, mert a centraliz­mus merev akaratan megtöri minden ellenzéki igyekezet a jogfosztások or­voslása iránt. A cseh és csehszlovák pártokkal való viszony itt a periférián sem volt me­legnek mondnató, de azt az ev végéig nem zavarta meg bántó incidens. A választók névjegyzékének decemberi összeállításánál azonban ismét olyan támadás érte erről az oldalról a ma­gyarságot, finely ezt a viszonyt jelen­tékenyen rosszabbá tette, mert száznál több magyar választót akarnak meg­fosztani választói jogától az ismeretes állampolgársági recept alapján, ameiy szerint a m gyáruktól Ősök kimutatásai követelik. Egyebekben az állampolgárság és illetőség terén, amely kisebbségünkkel szemben politikai kérdéssé változott, rengeteg sérelmet szenvedett a magyar­ság, amely hiába várakozott a tex Dé­­rer megalkotására. A létszámapasztasi törvény, a földreform, a hadmölcsön törvény súlyosbította a magyarság hely­zetét, a beígért adóreform, meiy bizo­nyos könnyítéseket hozott volna leg­alább is a törpebirtokosokra és a kis­iparos, kiskereskedő osztályra, nem valósult meg} da «érelmeket ielent reánk az ünnepe«; es emléknapok megállapí­tásáról szóló törvény is. A csehszlovákiai magyar népszövet­ségi Liga ez élben megalakult. A kül­föld tájékoztatásának fontos ügyét Szüilő Géza szolgálta, akt résztveit a ligák varsói es genfi tanácskozásűn. A nem­zetek szövetsége genii főtitkárságánál benyújtották képviselőink az állampol­gársági sérelmekről szóló panasziratu­kat, meiy a kérdést előreláthatólag a hágai nemzetközi biróság elé utalja, mert a nemzetek közti jogkérdés el­döntéséről, az államnélküli állampolgá­rok jogi helyzete elbírálásáról van szó. Közigazgatás. A centralista kormányzat szervei a közigazgatás egész területen nem vál­tották be azt a várakozási, amelyet a közönség a közigazgatás reformjához fűzött. A községi, járási és megyei ad­minisztrációban hihetetlen bürokrácia lett úrrá. Az ügyek elintézését nem le valamivel kevesebb, de emlékszem,' sűrűn szedett, udvariatlan sorai sokszo főfájdalmat okoztak. Apám által előír program szerint kellett éinem s igy egyszerű kis sorsommal megbékélve, barátaimmá lettek a tömött sorú köny­vek, melyeket esténkint, rendbe rakos­gattam, hogy kíméljem a reggelt. Reg­gel aztán egykedvűen a hónom alá kaptam őket s fekete hajú anyámtól, úgy búcsúztam el, mintha valami sorsa­­verle hosszú útra indultam volna. így mentem reggel az iskolába, ugyan igy, de még nagyobb örömmel jöttem haza, aztán megebédeltem és újra iskolába mentem, este megint haza jöttem . . . Ilyen színtelen volt az életem, miglen egy nap nagy eseménye lett házunk­nak : uj lakó költözött a mi emletünkre és ez lett a baj, mert az uj lakóékkai jött Leona kisasszony is. Leona kisasz­­szony szép kisasszony volt, sudár, mint egy kárpáti fenyő, szeme kék, mint az alföldi búzavirág, szája piros, á> 'r a mezei pipacs és a haja ? 1 art, ty&s cinóber, mint a Tizián lányoké 1 Szóval szép volt, olyan szép, hogy az én hét éves szivem riadva menekült a tömött sorú, fekete könyveimhez, ^Sokszor el­­elsirtam magamat lopva a szobában, mert hiába olvastam a farkasról, a rókáról, a nyulról, vagy a mackó

Next

/
Thumbnails
Contents