Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-09-19 / 113. szám
1925. szeptember 19. Komáromi Lapok 3. oldal könnyű és kellemes lesz, a keileme-lcn szag ital és dohányzás után azonnal elmúlik, ha ön nspor.ta hígított MENTHOL- SÓSBORSZESZ szájviz-t h3s?.níl. Ez a jelen legjobb és legolcsóbb szájápoló szere. Ügyeljen arra, hogy szorosan zárva és plombával ellátva legyen, ami az utánzatoknál nem fordul elő. Ez védi meg, hogy Ön ne máét kapjon, mint valódi iM! SíipSüté. lira 5-53 Ke. 4í 3 5 hemzseg az ünneplő francia Mintha bent megszűnt volna minden élet és itt akarnák magukat kibámulni egész hétre a mesés panorámán. Csodálatos érzés nézni ezt a nyüzsgő emberíömegeí! Mintha egy óriási színpad emelkedne ki a térből valami látványos nevűvel, melyen akaratlan nagyszerűen mozognak élő és színpadra festett alakok, melynek kivilágítása a kiállítás ezernyi fénycsodája, díszletei a rengeteg paloták, az ucca minden járművével, forgalmával és szuffitái a Szajnára lassan ereszkedő párisi köd. Mesés egy összeállítás! AAicsoda bámulatosan elmés expozíciója a nagyvárosi életnek! Az emberek fesztelenül nevetgélnek, szinte táncolva jönnek mennek: itthon nem nagyon kisért Marokkó és Szíria. A párisi nép eleven, vidám, éli világát. Egy elmúlt évtized divatja egyszerre tartja bemutatóját, mindenki — Hát súgd meg bizalmasan. Simon beleizzadt ugyan de kéíszer-háromszor energikusan végigsimitotta engedetlen üstökét, mintegy dresszuraképpen, hogy akaratát úrrá tegye. Aztán nyersen és körülírás nélkül kereken kivágta — Mindent megteszek, amit kirántok, ha Erzsiké hozzám jön feleségül, A polgármesternek kidülledt a szeme. Erzsiké 1 Az ő drága, egyetlen leánya! Bájos, okos, gyönyörű leány, Pákavár legszebb leánya, Pákavár királynője! — És , . . lehet a . . .? A düh és nevetés pörlekedett ajkán, szemén, arcán. Kereste a szavakat, amikkel a támadásra feleljen és a vakmerőséget megtorolja. Nem találta a szavakat. De ín megtalálta tolna, sem tudta volna kimondani. Az ideges ember idegei az ilyen izgalomban rendszerint fölmondják a szolgálatot — Hát . . . kérlek ... — dadogta szaggatott, kínos erőlködéssel. — Beláthatod, hogy ez nem tőlem függ. Legalább is nem kizárólag tőlem. Vagyis . . . igen, a feleségemet is. Vagyis mindnyájunkat. De annyit mondhatok . . . Nem mondhatok semmit se. Dadogás közben lenyelte, amit mon dani akart, azt otthon mondta el, másképpen és sokszínűén öltözködik. Látni a férfiakon régimódi, hosszú redingoíol, zsakettet, keverve az utcai ruhák ezerféle változatával. A párisi apacsok feszítenek jellegzetes maskarájukban, csak egy ruhadarab általános, majdnem mindenki hordja a nyakán a sokszínű sált, pedig az idő mégeléggé kellemes. A női divat sokféleségéhez egész kötet kellene. Csak egyben hasonlít öltözködésében minden francia nő egymáshoz, hogy toalleííje mindegyiknek nagyszerűen talál. Rövid, hosszú, szűk, bő, kivágott, begombolt, mind, mind divat, kinek mi illik, mi áll jól. A női frizurák vállozaía is rengeteg. A szende kis poigárlány hosszú leeresztett hajjal mutat bájos pukkedlií az ismerős néninek, a félvilági hajadon már bubis, vagy éppen fiús fejjel kacsint kedves barátjára és mindezek másféle formában, változattal. Sokan bizony már annyira lenyfrják a hajukat hogy csak hóbortos ruhájuk és 10—-15 cm-es fülöncsüggőjük képviseli rajtuk a női viseletét. No meg a nagyszerűen kikent arcocskájuk. És ez a sokféie figura csak úgy sürög forog, jön megy itt egy tömegben, mint nálunk a jó öreg Vágpartján tavasszal a szúnyogok. ilyenkor ad itt egymásnak találkozót a félvilági Páris kevert közönsége. Itt találkoznak, szinte érthetetlen módon a szerelmes párocskák. Nálunk az idillikus magányt keresik, itt a tömegben érzik jól magukat. Egész nyugodtan csókolóznak, ölelkeznek a nyílt színen, mintha tényleg éreznék, hogy ők csak egy óriási revü akaratlan szereplői, hol a legtermészetesebb viselkedés az élet leplezeílen visszaadása. De egyszerre csak megfeledkezem a tömegről, színekről, zúgásról, előttem van a legszebb tündérkert, a varázslatos város, az „Exposilion International“ csodás fény városa. Vakító fehér fényesség merészen, szinte sikolfva hajlik a sötét feketébe. Az elektrotechnika gyönyörű színes mesét varázsolt ide a csendes városrészbe. Páris legszebb hídja — maga is iparművészeti remekmű — a Pont Alexandre III. alkalmi bazáraival, üzleteivel, vásári zajával egy mesteri fényív sokszínű de nem ő, hanem őnagysága, a polgármesterné. — AAég ilyet! Ugyan mit képzel az a ! . . . Tán az én Erzsikém csak olyan portéka, amire alkudni lehet? Még ilyet! Mindeme hiányos mondatból kö vetkezett, hogy az üdvözlő beszédei nem Tóth Simon, hanem maga a polgármester mondta el a vasúti állomáson. Mondanunk sem kell, hogy ez a szent Vilus lánca kitünően sikerült. Ellenben Tóth Simon komoran félrevonult, amint ez már a regényekben sokszor letárgyalódolt. Tóíh Simon nem volt regényhős, de szerelmes fickó volt, minélfogva természetes, hogy összeszoritotta a fogát, mintha a szivében maradt fulánkoí rágná. Az újjáépítés ünnepe teljesen Tóíh Simon nélkül folyt le. Persze, viharos éljenzés, taps és egyéb lelkes ordítás, zene kísérlete mellett. Már csak a bankett vo!t hátra. Az ünnep fénypontja, amelyen ki fog pattanni a titokzatos rejtelem, amit ö exelenciája tartogat Pákavárnak. A várakozás izgalmában nyájasra fordult a hang is, a hangulat is. A miniszter ült az asztalfőn, a polgármester és a polgármesterné között Ö exelenciája nagyon jókedvű volt és láthatóan mulatott a feszüli érdeklődésen, amivel bámulták. Nyilgirlaníokkai. Felső hajlásából fénycsóvák merednek geometriai alakzatokban a sötét éjszakába, alsórésze pedig sűrű sávokat vetít a Szajna dailamósan hömpölygő tükrére. A parthoz közel a Szajna élő vizéből mint két habfehér vizinimfa, kecsesen szökik fel két gyönyörű szökőkút. Innen végig a Szajna két partja, a kiállítás területét környező paloták tervszerű pózban szórják a i fényességet a csendes habokra, mik megértőén sokszoros pompával csillogják vissza. A parkváros minden i papiüonja disztingválf ízléssel van kiszinesítve.Legszebb részlete mégis az „Espiamode des Invalides“ csär> nokainak, építőművészed remekeinek, szobrainak éjszakai látványossága exolikus koncepciójú szökőkútrendszerével, mik aranyos vizet okádnak márványmedencéjükbe. Ezen a részen van a „Fontaine Lalique“ magastornyú szökőkutja, melyből egymást keresztező számtalan sugárban csillog ki a forrás vize. A város egyik sarkában még büszkén húzódik meg a francia kertészet remekműve, az estéli fényjáték költészetének kincsei. A természet ezer színét pazar bőkezűséggel varázsolta ide az emberi villamoslechnika és ezer illatát a túlfinomult francia illaíszeripar. Az egész varázslás hátteréül pedig, mint égbenyulő fényoszlop, az Eiffel íorony, 300000 villanykörtéjével, sokszínű jelmezben hirdeti, hogy az ország első autómárkája a Ciíroén. A torony tetején táncoló vörös villanyos kohold ingyen mutat be valami csudálatos ugrabugrál a szomjas közönségnek. A fény eme fantasztikus csodáihoz nagyszerű muzsika a rengeteg látogató egymásbafolyó morgása, nevetgélése, az áruikat éjszaka is kínáló kalmárok visítása, a jaszbandok, vonószenekarok, zongorák, sipok, gramafonok fülhasitó szimfóniája. Elmenekültem a tömegből egy kevésbé telt kilátótorony csendességébe és néztem a népet, melyben az imént még én is ott nyüzsögtem, bolyongtam. E'őííem a varázslatos város, kápráztató színeivel, mögötte a Szajna menti nagy metropolis egyik vasárnapi éjszakája. Szemem előtt lélegzik, él a nagyvilág pompájával, szépségévei és nagy, nagy sötétségével. Zúgó fejjel hazakerültem. És most mikor kicsiny hatodikemeleti padlásszobám szűk balkonjáról messze nézem a költők színjátszó Szajnáját, a távoli fényerdőt, egész Párisi, sokszorosan érzem, hogy egy óriási színházat láttam, melynek most ép pen ez a revü műsora. Windisch Lajos. I Zsiűek Mihály f 1858-1925. A katolikus egyháznak súlyos gyásza van, elvesztette iskolájának kipróbált munkaerejű, ügybuzgó igazgatóját: Zúdtk Mihályt, aki csütörtökön délután 3 órakor rö.id szenvedés után visszaadta lelkét a Teremtőjének. /Zsidek Mihályban a komáromi katolikus egyháznak nagy oka van gyászolni a kötelességíudó tanítónak és a lelkiismeretes tisztviselőnek mintaképét, mert 37 évi komáromi működése alatt, melyből két évtizedei, mint igazgató töltött el, úgy munka jával. mint példás életével méltán rászolgált arra az általános tiszteletre, amely környezte. Mint tanító, egyike voll a legkiválóbbaknak, mint igazgató példás rendben tartotta a vezetésére bízott iskolát, mint az egyházközségnek pénztárosa, hüsé gével és pontosságával tűnt ki. Zsidek Mihály Érsekujvárott szít letett, hol iskoláit végezte. Majd a lévai tanítóképzőben tanult és oil 1858. júliusában végbizonyítványt nyert. Mint fiatal tanító a gútai katolikus iskolához kerüli, mely első állomása volt. Itt kilenc évig műkő dött. Komáromba 1888 december l*én jött Giczi József helyére, tehát 37 évig állott az itteni iskola szolgálatában. Az iskolaszék 1906 szeptember 3-án igazgatóvá választotta és igy az iskola élén 19 évet töltött mint annak igazgatója. Fiatalabb éveiben élénk részt vett a tanítóság mozgalmaiban és gyűlésein, a gyakorlati pedagógia köréből veit témákról tartott a szakköröktől előnyösen fogadott elöadávánvaiő, hogy a feszült érdeklődés csak részben illeti őt, másik részben az igérí meglepetést várta. Végre, úgy a negyedik fogás alatt elérkezett a várva-várt pillanat. Ö exelenciája szólásra emelkedett és ünneplésén szorongatta borospoharát Ethadaría a szokásos bevezető fioskulusokat és merész fordulattal a meglepetésre tért át. — Mondhatom, hogy a világ nyolcadik csudája, amit Pákavárnak hoztam, — szavalta ő excellenciája — olyasmi, ami csak egyetlen egy van a világon. A fekete rózsa, amit a világ másik részéről küldött szülő városának a hálás nagy gyermek. Intézkedtem, hogy a fekete rózsát sürgősen Pákavárra szállítsák és örök időkre feltalálója, Bús Balázs nevéről hívják . .. A polgármesterné arca Iángbaborulí. Elmúlt huszonöt év messziségéból haioványan bontakozott ki emlékében a Bús Balázs merengő arca. A szóíalan remetéé, aki, mikor a Tóíh Simonéhoz hasonló kívánságát elrebegte, ugyanazt a feleletet kapta. — Még ilyet!.. Ugyan mit képzel!... Szerencsére senkise vett észre semmit se. Alinden szem a miniszterre meredt, aki némikép elérzékenyülve folytatta toasztját, miköz-Leí'Xi ílitöti árban kapható jelenleg Bécsi Baitar Komárom iegnagyaiífe, Segréijibls és igy leg« meghízható^? buto^éruli svában. N<gy válaszok háió, ebédlő, szalon, uriszoba és bőrgarnitúrákban Spitzer Adolf ^ ® és Ts*a Utódai bútoráruházában Homárom, Jókai M6r-iitca 22. szám, ben papírlapot húzott elő a zsebéből. — Ez ünnepies pillanatban, mikor Pákavár bizonyos szempontból a világérdeklődés kereszttüzébe kerül, engedjék meg, hogy felolvassam a hírneves Bús Balázs végrendeletének azt a részét, mely a fekete rózsára vonatkozik: Ifjúságomat arra tékozoitam el, hogy keressem a kék rózsát, a boldogság rózsája . Nem találtam meg. De helyette öregségemben itt, az ismeretlenség idegen szigetén megtaláltam a fekete rózsát: a gyász rózsáját. Szülővárosomnak hagyom. Őrizze meg és újítsa föl emlékemet és a fialal sziveket csalogassa a kék rózsához vezető útra. A megilleíődés halk sóhaja suhant el az asztalok közölt. Az arcok elborultak és kipirultak. A gondolat ilyenkor az emlékek között révedezve kószál. Itt-ott egy-egy könnycsepp is megcsillant a szemekben. De az ilyen lelki depressziót a lakoma nem bírja sokáig. Akadtak lelkes szószólók, akik tüzes toasztra heviiltek a Bús Balázs magaszíalására. A szomorúság lassankint pajzánul mosolygó jókedvbe fordult. És akkor fölállott Tóth Simon, a szerkesztő, falán ő volt az egyetlen, aki Bús Balázs tragédiáját teljesen átérezte. A maga tragédiáját. Továbbá nagy választék saját műhelyünkben készülő scheslonok, díványok, matracok és borszékekben. Legjobb gyártmányú amerikai rendszerű rolós iróasszialak és iratízekpén^ek, Csakis jó minőségű ái*u és szelíd, ás*ak. 3£&d#ezö fizetési feltételek. 589 Vidékre szakszerű esontsgalss.
