Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-09-19 / 113. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1925. szeptember 19. = A tízesalzottsag viharos üieabea tárgyalta a szenátus tervbe vett fel­oszlatását, ami elten tudvalévőén nemrégiben erélyesen tiltakoztak a koalíció szenátor tagjai. Donát sze­nátusi elnöknek ebben az ügyben a köztársasági elnöknél kellett volna megjelenni, azonban a petka erő­teljes ellenzésére elálloítak ettől a tervtől. A tizesbizottság ülésén fog­lalkoztak a szenátus feloszlatásával, ami olyan izgalmas vitákra vezetett, hogy a helyzet több ízben menthe­tetlennek látszott A szenátus koali­­eióspárti vezeiői ma is azon az ál­lásponton vannak, hogy a szenátus feloszlatására semmi ok sincs és meg kell várni, mig a törvényhozás e felső kamarájának mandátuma lejár. — Bansa tte. Külpolitikájának vere­sége. A biztonsági szerződés már teljesen készen van az angol, francia és belga kormányok között. Miután Briand francia külügyminiszter el­fogadta az angol álláspontot, a nagy horderejű szerződés lehetségessé vált Ezzel Franciaország beleegye­zett abba, hogy szétválasszák a nyu­gati és keleti határok kérdését és a mostani paktum, amelyben Olasz­ország is részt vesz, Németország­nak csak nyugati határaira vonat­kozik, a keleti határok kérdését az arbitrázsról szóló német szerződé* sek kérdésével egyidejűén fogják Franciaországgal és annak keleti szövetségeseivel (Lengyelország és Csehszlovákia) megoldani. Ezzel a hírrel kapcsolatosan a Narodni De­­mokracie megjegyzi, hogy ha ez BARCAROLA. Irta Székely Sándor. Á'niok kék vizének Vagyok a hajósa, Más sincs csolnakomban, Csak egy csomó rózsa! Napfényben villognak Fehér evezőim Ismeretlen vizek Végtelen mezőin , . . Sokszor napokon át Csatangolok szótlan, Máskor siratom, hogy Tegnap nem daloltam. . . Oly rövid az élet. , . Isten a tudója! . . . — Ma dalolja el még, Akinek van egy kis Dalolnivalója!. . . A fekete rózsa, Irta: Lörinczy György. Éppen akkoriban, mikor a város újjáépítésének megünneplésére ké­szülődtek, járta be a világos hir, hogy a fekete rózsa megszületett. Messze, az Atlanti-Óceán ismeretlen kis szigetén valami remeteéletü aszkéta, aki évtizedekig ezzel a rögeszmével kísérletezett, végre is j igaznak bizonyul, akkor a bizton­sági szerződés a csehszlovák kül­politika súlyos vereségét jelenti. Benes dr. külügyminiszternek ed­digi orientációja tehát a csehszlovák lapok szerint is, igen hibás volt és az esetleges fejleményekért nagy felelőséggel tartozik. _________ ;... Melegen üdvözöl­­! ték, de az inditvá­­, nyát — elvetélték.,. Komárom, — szept. 18. ) A világsajtó szerint nagy várakozás- i sál tekintettek Apponyi Albert grófnak, s Magyarország képviselőjének beszéde l elé a népszövetség ülésén és amikor j héifőn a nagy magyar államférfiu meg ■ i' tartotta gyönyörű szónoklatát, a dele­li gáíusok igen melegen üdvözölték, ; Franciaország képviselője különös I szimpátiával gratulált Apponyioak, aki­­| ben nemcsak az utolérhetetlen, kiváló l szónokot, de a francia nyelv klasszikus I mesterét csodálta, mert a világhírű { szónok francia nyelvű besséde a isg­­kiválóbb francia szónokokat juttatta a i hallgatók eszébe. A kisantant egyik Íí delegátusa pedig boldognak tartotta azt az országot, amelynek ilyen államfér­­fia V3n. Szóval a gyönyörű szónoklat elra­­j gadta az egész Népszövetséget és a t lapok tudósításaiban aláhúzoítan ezt | domborították ki, pedig a világ nem­­l zeti kisebbségeire nézve sokkal fonto­lj sabb volt az a javaslat, amelyet eiőíer­­* jeszielt és amely a kisebbségeknek azt ] a jogot kivánta biztosítani, hogy a I népszövetségi tanács vegye tárgyalás í alá a kisebbség panaszait, hallgassák meg a kisebbségek képviselőit is és a jogi kérdésekben kérjék Sri a hágai nemzetközi döntőbíróság ítéletét. Izek­nek a b?ke szempontjából döntő fon­tosságú kérdéseknek elintézésit java solta Apponyi többek között és nagy­szerű előadásával elragadta a konfe­rencia tagjait. Mintha csak úgy rendezték volna, hogy a fényes külső sikere meglegyen Magyarország nagynevű képviselőjének, minden oldalon elismeréssel emlékez­tek meg a rendkívül éiénk benyomást keltő beszédről, — azonban mikor a javaslatok a bizottság elé kerültek, már eloszlott a szimpátia, a tetszés zaja elnémult s a tanács tagjai komor arccal és a kisebbségek sorsának elintézésé­nél eddig oly sokszor tapasztalt rideg­séggel bocsátkoztak azok tárgyalásába. A lett delegátus vehemens támadást intézett a javaslatok ellen, Benes dr. egy papírlapról szlávos akcentussal ol­vasta föl mondanivalóját és ezek a kissé akadozottan előadott megjegyzé­sek érdemben sokkal nagyobb hatást keltettek, mint Apponyi mintaszerű francia beszéde. A hatodik tanács, miután az angol lord Cecil szintén Benes mellé állott, a kisebbségekre vonatkozó valamennyi javaslatot elvetette. Az agyongratulált beszédnek tehát semmi haszna sem volt. érdemben más szempontok döntöttek és a kisebbsé­geknek ismét tudomásul kell venni, hogy a népszövetség az ő nehéz hely­zetüket nem akarja észrevenni. Appo­­nyinak nagy érdeméből semmit sem von le ez a negatívum, őt az emberies gondolkozás nemes érzése vezette akkor, amidőn a kisebbségekért síkra szállott, de úgy látszik, hogy azokra, kik a bi­zottságban ülnek, az ő világhíres eló-Munkát! Időt! Pénzt! takarít raeg, ha ruháját a kiváló 9 POLIO mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. s célt ért. A százféle rózsák legsöté­tebb árnyalatait addig keresztezte össze-vissza, mig egyszer csak pompás fönségében megnyílt a fe­kete rózsa, a földgömb páratlan kerti csodája. Őszintén szólva, Pákavárotí nem nagyon hiítek a fekele rózsa legen­dájában. Nagy viták folytak róla a kaszinóban, de az amatőr-rózsatu­­dósok általában szokatlan kétkedés­sel mosolyogtak és csóválták a fe­jüket. Afféle nyári szenzációnak tartották a fekete rózsát, ami csak arra való, hogy az ásitó ujsághasá­­bokat megtöltse. A feledés jólékony árnyékában annál lázasabban ké­szültek az újjáépítés ünnepére, an­nál is inkább, mert ő excellenciája, a Miniszter, a város nagynevű kép­viselője megüzente, sőt meg is irta, hogy személyesen vesz részt az ünnepélyen és erre az alkalomra nagyon értékes meglepetést is tar­togat. Pákavár elképpedt ettől az üze­nettől. Meglepetés! A kegyelmes ur meglepetést tartogat és hoz Páka­várnak 1 Mi lesz az a meglepetés? Mi lesz? Mi lehet? A páka vári agy­velő óraszerkezetének törvényszerű­ségénél fogva azokra a közóhajokra gondoltak, amik azért teremnek, hogy évszázadokon át legyenek közóhajok: a vágóhira és a Páka­patak betömésére, a gáz- vagy vil­­lamvilágitásra és vízvezetékre s a keskenyvágányu, vagy rendes nyom­távú helyiérdekű vasútra. Az izgalom egyre növekedett és a sok fölmerülő probléma uj prob­lémákba bujt. Ki mondja az üdvözlő beszédet a vasútállomáson ő exel­­lenciájának? A sok problémából, mint legfontosabb és legsürgősebb, ez a kérdés nyomult előtérbe. Sor­ra vették Pákavár minden ép- és rossz nyelvű patríciusát és notabil­­litásáí, de a nagy föladatra alkalmas és arányos tehetséget nem találtak. A polgármester tudvalévőén dadog. A főjegyző fegyelmi alatt áll. Az ál­latorvos tud ugyan dikciózni, de a kegyelmes ur esetleg maliciózus célzásnak nézhetné . . . Mindenki tudta, hogy van valakt, aki az ünnepi szónok tisztét be­­tölthetné, de azt szóba se merték hozni. A kérdéses ifjú a helyi lap szerkesztője volt, mellesleg köz- és váltó ügyvéd, polgári néven Tóth Si­mon. Tehát, amint az adatok is el­árulják, annak a pártnak a vezére, melynek a zászlajára ezt a jelszót Írták: huncut a tanács! Ami viszont érthetővé teszi, sőt meg is magya­rázza, hogy Tóth Simont miért nem merték szóbahoznl. A történelem­# Bis szili + Egyetlen biztos védelmet nyojt a iágyéfe, here, comb és köldöksérvnéí a mi tSkéletesitett m^aélkfiit séív­­koiőnk, mely éjjel is hordható, min­denféle bandázs operáeió után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülyedésnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Flanelt bas-, és mellmelegitő. JYGIET kütuirbáz lIATISLflirA, Bffltf-U. M Rendelő orros: dr. Ko&h K. F. egy. m. t. Árjegyzék ingyen. 1 A riáéki félik »ég az nap elintéztetek. kvenciája sem tud hatni, ügy keli vés­nünk a kisebbségek e vereségét, hogy még nem érkezett el az ideje annak, hogy a negyvenmillió nemzeti kisebb­ség kálváriája véget érjen, mert akik hivatva volnának sorsukról dönteni, sem nem látnak, sem nem hallanak, látá­sukat és hallásukat elvette a lelkűkbe» élő gyűlölet, amely az elutasítás meg­kövesedett ridegségével áll ellent rutá­dén olyan kívánalomnak, amely a kisebbségek bizonytalan életének meg­javítására irányulna. Ebben a kérdésben újra megtalálták egymást a hatalmak, nevezzék azt akár Angliának vagy Csehszlovákiának, akik résztveítek a békediktátumok 'étreho­zásában, azokat meg nem Lidii ja semmi szó, semmi könyörgés, meri ők ma­gukat a világ urainak képzeiék. Hát csak hadd gondolják ezt, az idő megfogja érlelni a kisebbségek részére is az al­kalmat arra, hogy-határozoti módon kér­jék számon a népszövetségtől miih&k es milliók szenvedését és végre-vaia­­hára felszabaduljanak abból a szolgá­sodból, amelybe a békeszerződések kegyetlen intézkedései sodorták őket. A szajoaparti nagy revíí — A Komáromi Lapok eredeti tudósítása. — Páris, 1925. sseptewber, Csodálatos vasárnap este! A ter­mészet őszbe hajlik és Párist kö­szönti legszebb évszaka. Kristály­­tiszta üde az ég, a Szajna csillog, ragyog, a millióm fényű kiállítási tűzijáték bájosan illegett magát a Szajna tükrében. A Szajnaparton, hol egykor Coignard abbé bácsi ta­nította a prózai életre az ő kedvelt nyársforgató fiát az esti csendben, színes, tarka élet hullámzik össze­­* vissza. Sürü rajokban csak úgy nek, tehát Pákavár történelmének is, azonban géniusza van, a géniusz pedig elsősorban arra való, hogy viselje a felelősséget mindazért, a miért senki más nem felelhet. Egj­­szóval a végső szükségben mégis csak Tóth Simoni vették elő. Maga a polgármester személyesen kereste fői, hogy a sorsdöntő kérdés fon­tossága annál jobban kidombo­rodjék. — Kérlek, — kezdte a polgár­­mester parancsoló hangon, — ne­ked ezt meg kell tenned. Tartozol vele városunknak. Simonunk a szeme közé neve­tett a kitűnő polgármesternek. — Én tartozom? Én nem tarto­zom semmivel se. Engem mind­eddig kutyába se vettetek. S most én rántsalak ki a bajból benneteket? Locsogjatok úgy, ahogy tudtok. In­gem hagyjatok békén! — De . . . édes barátom! . . . — fuvolázta a pákavári lord major. — Egy föltétel alatt megteszem, — vetette föl a fejét Simon. — Akármilyen nehezemre esik is. — Kérlek, kérlek ... És mi len­ne az a föltétel ? Tóth Simon habozott. — Hát hogyan mondjam el? A dolog kissé kényes. Csak bizalm*­­san súghatnám meg. Bécsi bútor csakis szolid minőségben kap­ható Komárom és Csallóköz legnagyobb bútoráruházában: HofbauerAndorcégnéi Komárom, Jókai Mór urtoa 16« »n. Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon- és ttri­­szoba bútorokban. Ebédlők különböző stílben, u. m. Cipendel, Renesanse, Hollandjai Bárok, Teleháló­­szobák, habos kőris, jávor, afrikai körte, elírom, sib. 50 különböző szobaberendezés állandóan rak­táron. Speciális készítés bőrgarnitúrák-, scheslon-, dí­vány- és matracokba».—Konkurencia nélküli árak, Saját kárpitos műhely. Vidékre díjtalan csomagolás.

Next

/
Thumbnails
Contents