Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-09-12 / 110. szám

1925. szeptember 12. Komáromi Lapok 3. oldal. Prágai sonka, napon­ként friss virstli, finant felvágottak. — Sajtok« Trappista, Roquefort, Mignon stb., szardíniák és mindennemS külön* leges ségek legjobban és legolcsóbban a nrágai * és cseni* Hentesáru vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en-gros áraki 417 adata, hanem annak a halalomnak, annak a közjogi szervének, amely a képesítést bizonyos munkálatok, te­vékenység kritériumára szentesített törvény formájában és érvényével tette meg. Ha a kontárkérdést az igazságos­ság szigorával bírálja az erre ille­tékes fórum, akkor csak a törvény rendelkezéseit tarlja be, de egyben egészségesebb, mert nívójában az emelkedeüebb gazdasági termelő osztály megerősödését segíti elő. A verseny a képesített iparágak keretén belül igy is úgy is a her­­meíice elzárt két ember oxigén har­cát imitálja csak élethűen, de ebből az egyenlők közötti versenyből a ci­vilizáció, a kultúra nyer megerősö­dést, mert fejlődésre vezet. A gaz­dasági élet terén az egymás elleni harcot sohasem lehet megszüntetni, de nem szabad utat engedni a han­dicap versenynek, mert egyenlőtlen teherrel, bizonyosan az a győztes és jogtalanul győztes, amely az em­beri társadalom rendjét fenntartó törvények paragrafusai között ügye­sen és szemérmetlenül a lojásíán­­cof járja és lemosolyogja a tanuló, küzdő, képesítésért verqődő ember­társát. A szociális méltányosság mentő­övét a kisiparosság bőréből haso­gatni könnyű feleletadás a konjunk­­lurás szociálizmus politikájának, de a gyengeség szomorú jele is, mert kerülő utón próbálgatja a jog sut­­bavetésével a jogtalanságot előny­ben részesíteni. A képesített ipar­­űzők pedig a kötelezettségek mellé, amelyeket a törvények szabnak számára, a jog védelmét is követeli. A Csánki- pártiak hajszája egy plébános ellen. — A kántortaniló kontra plébános. Agyarkodások, boszuállások, kivágott szállók. — A verekedő cigányasszony titka. — Az egegi pokol. Hogy mire képes az elvakult párt­szenvedély, annak szomorú példáját mutatta az a törvényszéki tárgyalás, amely a komáromi törvényszék előtt folyt le és amelyen Bányász Endre egegi plébánost a rendtörvénybe ütköző bűntények egész sorozatával vádolták a haragosai, kik története­sen mind a köztársasági (Csánki) gazdapártnak a tagjai. A plébános kér. szocialista lévén, természetesen a köztársasági gazdapártot szemben találta magával. Ez a szembehelyez­­kedés azonban nem olyan egyszerű Egegen, mint másutt. Az ottani Csánkipártnak a lelke a popovczei tanító, Kalmár Gyula, aki Bányász Endre plébánosnak a kántortanitója, ) mert az egegi plébánia körzetébe \ tartozik Popovcze község is. A plébános azzal vádolja a tanítót, \ hogy az egész hajsza a tanító müve, j ő sugalmazza az egész machinációt! Úgy az egyházi, mint a világi ható­ságok a feljelentések egész légióját i kapják a plébános el'en, amelyeket j mind a tanító és pár meghitt embere adnak be. Maga a bíróság is kon­­f statálja, hogy a komáromi, pozsonyi, besztercebányai, ipoiysági, brünni, prágai bíróságnál már több feljelen­tést tettek és jaj annak a bíróság­nak, amelyik nem tárgyalja le gyor­san az ügyet, Kalmárék nyomban feljelentik a bíróságot a felsőbb fó" rum előtt. Egy járásbirót azzal vá­doltak meg, hogy jó barátja a plé­bánosnak és azért nem ítélte el. Bányász Endre plébános azt hiszi, hogy az ellene megindított hajszában Krpelecz volt ipolysáei, most bártfai tanfelü yelőkeze működik aki ellene is olyan hajszát indított, mint annak idején Richter plébános ellen. Egy­szer megtörtént az, hogy a plébánost fényes nappal egy ismeretlen cigány­asszony megtámadta az utcán és bottal megütötte. A plébános azt állítja, hogy a dulakodásban felis­merte támadójában a cigányasszony álruhába bujt tanítót. Ennek az ügynek a tárgyalása most van folya­matban és a lelkésznek vannak tanúi, akik szintén a tanítót vélték felismerni a verekedő cigányasz­­szonyban. A jelen esetben azzal vádolták Kaimárék a lelkészt: 1. a köztár­saság elnököt kigunyolta a templom­ban, 2. izgatott a kormány ellen, 3, arról prédikált, hogy amint Szent István megszabadította a magyaro­kat a 300 éves török iga alól, majd most is megsegíti őket, 4. azt mondta, hogy ezentúl a tanítók azt fogják tanítani, hogy szabad lopni, rabo ni, gyilkolni és 5. hogy a templomokat elveszik és déiutánonkint mozi elő­adások lesznek a templomban, 6. szószékről hirdette, hogy köztársa­sági (Csánki) pártit nem gyóntat meg, nem temet el. A tárgyalást dr. Soos Imre bün­tető tanácselnök vezette, a vádló tisztet dr. Molnár Jenő ügyész látta el. A vádlott kijelentette, hogy védőügyvédet már nincs módjában fogadni, mert az ellene megindított hajsza már eddig 10000 koronájába került, a gyakori tárgyalásokra való utazgatás rengeteg pénzt emészt fel. Nem érzi magát bűnösnek és mind­egyik vádpontról kimutatja, hogy rosszakaratú beállításon, ferdítésen alapszik és mindegyiknél az ellenke­zője áll A neki tulajdonított kifeje­zéseket sohase mondta, különösen olyan történelmi tévedést nem, hogy Szent István rázta le a török igát Feltűnő volt az egész esetre nézve, hogy a lelkész az állítólagos bűn­cselekményeket már évekkel előbb elkövette és a vádlók csak most ho zakódnak elő a dolgokkal és az is különös, hogy két esztendővel eze­lőtt hallott prédikációkra olyan jól vissza tudtak emlékezni az ottani csánkípárt tagjai. Mindenki bámult ekkora memórián. Hogy mennyire kiélesitik egyesek az ügyet, mutatja az is, hogy ha valamelyik tárgyaláson a tanú a lelkész mellett vallott, azt hamaro­san, legtöbbször még azon az éjjel valami kár érte. Legtöbbször az il­letőnek a szöllejéből kivágták a szöllő tőkéket. így egyik tanúnak nem kevesebb, mint ezer szőlőtőkéjét vágták ki ismeretlen tettesek bo-Munkások, Állami- és Magántisztviselőknek valamint a Tanítóságnak és tanu­lóknak, akik életüket nagyobb­részt zárt helyiségben töltik és gyakran kifáradnak, gyak­ran szükségük van elpes­­hedt, valamint tuleről­­telett idegeik felfris­sítésére. A halánté­kok, nyakszirt és a homlok bedörzsölé­­sére a járatos em­berek az olcsó és kitünően bevált ALPA 1 menthol- sósborszeszt használják. Egy kísér­let azonnal meggyőz en­nek hatásáról és ezért ne hiányozzék sem íróasztalról, sem műasztalról egy üveg va­lódi „A!pa“ menthol sósborszesz. KapBató mindenDtt* Ura 5-so Kor. szuból. így aztán igazán bátor em­berek azok, akik tanúskodni mer­nek a plébános mellett, de úgy lát­szik, sok bátor ember van arra, mert igen sokan tanúskodtak a lel­kész mellett, nem törődtek azzal, hogy az éjszaka nem gyujtja-e fel valamelyik ismeretlen jóakarójuk. Az első tanú maga Kalmár volt. aki elismerte, hogy a vádlottal ha­ragban van és, hogy több perben áll vele szemben, mint ellenfél. Kal­márt különben többször elragadta a hév és nem egyszer elfeledkezett arról, hogy csak tanú és nem vádló­ügyész. Nagyon a fejébe szállt a dicsőség. Emiatt többször rendre kellett utasítani. Nem lehetetlen, hogy emiatt még fel is jelenti a bí­róságot, hogy őt, az egegi, szlatinai, popovcei politika irányítóját rendre merték utasítani Sőt az sem lehe­tetlen, hogy sajtópert indit a lapok ellen, amelyek irní mertek ellene. Természetesen Kalmár a lelkész el­len vallott. A bíróság nem esked­­tette meg. Egyik tanú, aki a lelkész ellen vallott, nem akarta letenni az esküt. toliak az újabb, előkelőbbre. Az il­latos, kék füstfályol sziníe bebur­kolta őket. — Rövid leszek! — kezdte a milliárdos. — Egy kis tréfáról van szó, amelyet én jól megfizetnék! Itt a tekintetével végigsimogatta Garvvichet. — Tudom, hogy most a „Pénz ördögét“ kezdik meg! Ismerem a regényt, nagyszerű munka! Nekünk, gazdag embreknek, alaposan orrunk­­rakoppant!. . .Én nagyon mulattam rajta, de mondhatom, sokat tanultam is belőle!. . . Van ebben a műben egy figura, a szívtelen uzsorás Deaton ! Mesteri szerep! Úgy tudom, ön fogja jászani, kedves művész ur! Érdekes feladat, mi ? Persze, va­lami originális, érdekes maszkbam, hehehe! . . . Mert a maszk a fontos! . . . A legjobb szerep is eltörpül, ha hiányzik hozzá a megfelelő kül­sői .. . Nos, ha elfogadná, adnék önnek egy tanácsot, amely pénzt jelent! Mert hiszen pénzre önnek is szüksége van, úgy e, művész ur? Garvich mosolyogva bólintott és belegyinteit a szivarjával a kékfüs­tös levegőbe. — Nos, hogy folytassam, itt él ebben a városban, a texasi negyed­ben, a gazdag Brown . . . — Színién a szerencsesek közül, mint Mister? — Ha ön szerencsének nevezi, ám legyenl Bár ilyen szerencsével nem szeretnék a világban járni, mint amilyen Mr. Browné! . . . Nos, azzal az emberrel nem lehet szóba állni! Ő meg a leánya! Olyan pöf­­feszkedö teremtési még nem szült ez a föld, mint azok! Ha egyetlen leánya is, azért nem kellene úgy őrizni, mint valami gyémántot, ami­nek párja nincs! . . , Tudja, nekem meg van egy fiam! ... A gyerek szerelne egy kicsit legyeskedni a leány körül, mert szép leány, mi tűrés, tagadás! Ámbár nem az én ízlésem, mert pöffeszkedő, fennhé­jázó kis páva ... és én ki nem álihatom az ilyen nőket! Nos, az történt, hogy az én fiamat egysze­rűen elutasították maguktól! . . . Kidobták! ... És ezt az a zsugori apa csinálta! ... Az a Brown!. .. ügy bántott engem! elvégre én is csak vagyok valaki itt ebben a vá­roskában! . . . Megsértett engem, egy Wiivoodot, uram! Fizetni aka­rok, megfizetni a sértésért . . . Garwich mosolyogva nézte a föl­­gyújtott embert. — Úgy tótom, művész ur, ön már sejti, hogy miről van szó, mert mo­solyog! . . . Nos hát igen, ön a „Pénz ördögének“ Deaton szerepét Brown maszkjában fogja játsza­ni! .. . Abban a darabban is egy leányát féltő vén uzsorás fordul elő . . . és Brown maszkja ragyo­góan illene Deatonhoz! . . . Kezet rá. uram, hogy megcsinálja! Garwich nevetve nyújtotta a kezét. — Köszönöm, a fejedelmi juta­lom nem fog elmaradni! — rázza meg a feléje nyújtott jobbot Will­­wood. Egy félóra múlva 1000 dolláros csekkel jelentkezett Willwood inasa a szállóban és egy levéllel, amely­ben meg volt Írva, hogy legköny­­nyebb megfigyelni Brownt a Weak­­lead-parkban, oda szokott kilova­golni a leányával 11 és 12 óra kö­zöli minden délelőtt. Ilyenkor elles­hetné Garwich az uzsorás maszkját. II. A mondott időben ott ált Garwich a Weaklead-parban, egy vastag fa mögé lapulva figyelte az utat, amely a városból kikanyarodva, végigki­­gyczolí a parkon. A szél zúgva su­hogott át a vén fák koronáján. A barátságtalan zord idő nem akart fölenyhülni. Tatán ki sem lovagol­nak ma Brownék. Valami fehérség villant meg a fák között. Az ut túlsó kanyarula­­iánál már tisztán ki lehetett venni, hogy lovaspár közeledik Garwich fölmosolygó izgalommal húzódott közelebb a fához. Már ott porosz- j káli a két ló csöndes ügetéssel az j utón, mindjárt melléje érnek. Gar- i wich most merőn nézte ... ah, nem az‘uzsorást, hanem a csodás, üde fehérséget, amelyik a másik lovai ülte ... a leányt I A kacagása éppen most csengett bele frissen az erdő csöndjébe, az arcán kipi­rult rózsa tüzelt ... De hogy is leheteti most másra figyelni . . . Még akkor is olt parázslóit a szeme a fehér lovasnő után, mikor a ló már messze járt és már csak apró fehér pontként világított át az erdőn a leány. III. Délutánra kisütött a nap. A szél is lecsendesedeít. Megkezdték a felvételeket. A kis rendező tapsolva verte össze a tenyerét, úgy ö- üli a kibújt napnak, mint a gyerek a já­tékának. — Nagyszerű ! Munkára gyerekek! Rendelkezett, utasított, lótott-fufott, mint egy megriadt kis bogár. Hol ill, hol ott termett. — Maszkot csinálni gyerekek, kezdjük a munkát 1 Az ám, a maszkot! Garwichre rázuhant a szó, minfha kővel dob­lak volna meg! Hogy is néz ki az a Brown ? Egyetlen vonást sem le­sett el az arcából! . . . Hát persze! Hogy is leshetett volna, mikor a leányát nézte, azt a friss szépséget, ott a ló hátán! . . . Ejnye. Garwich! Kinőttünk talán már a diáknadrág­­ból, hogy ennyire el tudjunk bá­mészkodni egy leányon! Pirosság szökött az arcába, mikor a déle­lőtti meglapulásra gondolt, olt a fa mögött. A boríték a csekkel égette a zsebét. Vissza fogja küldeni! Még föl sem vette a pénzt . . . Nem is veszi! Csak olyanért fogad el pénzt, amit becsülettel meg is szolgál! — Maszkot Garwich! — Sürgette Szeptember hó 12 én szombaton I VÁROSI MOZI éo 13-á n vasárnap. ä A NAGY TITOK Izgalmas és érdekfeszíiö nagy olasz kalandor dráma 6 felvonásban. 99 Azonkívül: <5“ a filmteretnt>eii. Harold Lloyd burlesk. Párducuadászaí az indiai dzsungelben. Izgalmas és látványos vadászfilm. É 111 ÍÉ M Mii

Next

/
Thumbnails
Contents