Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-09-12 / 110. szám
1925. szeptember 12. Komáromi Lapok 3. oldal. Prágai sonka, naponként friss virstli, finant felvágottak. — Sajtok« Trappista, Roquefort, Mignon stb., szardíniák és mindennemS külön* leges ségek legjobban és legolcsóbban a nrágai * és cseni* Hentesáru vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en-gros áraki 417 adata, hanem annak a halalomnak, annak a közjogi szervének, amely a képesítést bizonyos munkálatok, tevékenység kritériumára szentesített törvény formájában és érvényével tette meg. Ha a kontárkérdést az igazságosság szigorával bírálja az erre illetékes fórum, akkor csak a törvény rendelkezéseit tarlja be, de egyben egészségesebb, mert nívójában az emelkedeüebb gazdasági termelő osztály megerősödését segíti elő. A verseny a képesített iparágak keretén belül igy is úgy is a hermeíice elzárt két ember oxigén harcát imitálja csak élethűen, de ebből az egyenlők közötti versenyből a civilizáció, a kultúra nyer megerősödést, mert fejlődésre vezet. A gazdasági élet terén az egymás elleni harcot sohasem lehet megszüntetni, de nem szabad utat engedni a handicap versenynek, mert egyenlőtlen teherrel, bizonyosan az a győztes és jogtalanul győztes, amely az emberi társadalom rendjét fenntartó törvények paragrafusai között ügyesen és szemérmetlenül a lojásíáncof járja és lemosolyogja a tanuló, küzdő, képesítésért verqődő embertársát. A szociális méltányosság mentőövét a kisiparosság bőréből hasogatni könnyű feleletadás a konjunklurás szociálizmus politikájának, de a gyengeség szomorú jele is, mert kerülő utón próbálgatja a jog sutbavetésével a jogtalanságot előnyben részesíteni. A képesített iparűzők pedig a kötelezettségek mellé, amelyeket a törvények szabnak számára, a jog védelmét is követeli. A Csánki- pártiak hajszája egy plébános ellen. — A kántortaniló kontra plébános. Agyarkodások, boszuállások, kivágott szállók. — A verekedő cigányasszony titka. — Az egegi pokol. Hogy mire képes az elvakult pártszenvedély, annak szomorú példáját mutatta az a törvényszéki tárgyalás, amely a komáromi törvényszék előtt folyt le és amelyen Bányász Endre egegi plébánost a rendtörvénybe ütköző bűntények egész sorozatával vádolták a haragosai, kik történetesen mind a köztársasági (Csánki) gazdapártnak a tagjai. A plébános kér. szocialista lévén, természetesen a köztársasági gazdapártot szemben találta magával. Ez a szembehelyezkedés azonban nem olyan egyszerű Egegen, mint másutt. Az ottani Csánkipártnak a lelke a popovczei tanító, Kalmár Gyula, aki Bányász Endre plébánosnak a kántortanitója, ) mert az egegi plébánia körzetébe \ tartozik Popovcze község is. A plébános azzal vádolja a tanítót, \ hogy az egész hajsza a tanító müve, j ő sugalmazza az egész machinációt! Úgy az egyházi, mint a világi hatóságok a feljelentések egész légióját i kapják a plébános el'en, amelyeket j mind a tanító és pár meghitt embere adnak be. Maga a bíróság is konf statálja, hogy a komáromi, pozsonyi, besztercebányai, ipoiysági, brünni, prágai bíróságnál már több feljelentést tettek és jaj annak a bíróságnak, amelyik nem tárgyalja le gyorsan az ügyet, Kalmárék nyomban feljelentik a bíróságot a felsőbb fó" rum előtt. Egy járásbirót azzal vádoltak meg, hogy jó barátja a plébánosnak és azért nem ítélte el. Bányász Endre plébános azt hiszi, hogy az ellene megindított hajszában Krpelecz volt ipolysáei, most bártfai tanfelü yelőkeze működik aki ellene is olyan hajszát indított, mint annak idején Richter plébános ellen. Egyszer megtörtént az, hogy a plébánost fényes nappal egy ismeretlen cigányasszony megtámadta az utcán és bottal megütötte. A plébános azt állítja, hogy a dulakodásban felismerte támadójában a cigányasszony álruhába bujt tanítót. Ennek az ügynek a tárgyalása most van folyamatban és a lelkésznek vannak tanúi, akik szintén a tanítót vélték felismerni a verekedő cigányaszszonyban. A jelen esetben azzal vádolták Kaimárék a lelkészt: 1. a köztársaság elnököt kigunyolta a templomban, 2. izgatott a kormány ellen, 3, arról prédikált, hogy amint Szent István megszabadította a magyarokat a 300 éves török iga alól, majd most is megsegíti őket, 4. azt mondta, hogy ezentúl a tanítók azt fogják tanítani, hogy szabad lopni, rabo ni, gyilkolni és 5. hogy a templomokat elveszik és déiutánonkint mozi előadások lesznek a templomban, 6. szószékről hirdette, hogy köztársasági (Csánki) pártit nem gyóntat meg, nem temet el. A tárgyalást dr. Soos Imre büntető tanácselnök vezette, a vádló tisztet dr. Molnár Jenő ügyész látta el. A vádlott kijelentette, hogy védőügyvédet már nincs módjában fogadni, mert az ellene megindított hajsza már eddig 10000 koronájába került, a gyakori tárgyalásokra való utazgatás rengeteg pénzt emészt fel. Nem érzi magát bűnösnek és mindegyik vádpontról kimutatja, hogy rosszakaratú beállításon, ferdítésen alapszik és mindegyiknél az ellenkezője áll A neki tulajdonított kifejezéseket sohase mondta, különösen olyan történelmi tévedést nem, hogy Szent István rázta le a török igát Feltűnő volt az egész esetre nézve, hogy a lelkész az állítólagos bűncselekményeket már évekkel előbb elkövette és a vádlók csak most ho zakódnak elő a dolgokkal és az is különös, hogy két esztendővel ezelőtt hallott prédikációkra olyan jól vissza tudtak emlékezni az ottani csánkípárt tagjai. Mindenki bámult ekkora memórián. Hogy mennyire kiélesitik egyesek az ügyet, mutatja az is, hogy ha valamelyik tárgyaláson a tanú a lelkész mellett vallott, azt hamarosan, legtöbbször még azon az éjjel valami kár érte. Legtöbbször az illetőnek a szöllejéből kivágták a szöllő tőkéket. így egyik tanúnak nem kevesebb, mint ezer szőlőtőkéjét vágták ki ismeretlen tettesek bo-Munkások, Állami- és Magántisztviselőknek valamint a Tanítóságnak és tanulóknak, akik életüket nagyobbrészt zárt helyiségben töltik és gyakran kifáradnak, gyakran szükségük van elpeshedt, valamint tulerőltelett idegeik felfrissítésére. A halántékok, nyakszirt és a homlok bedörzsölésére a járatos emberek az olcsó és kitünően bevált ALPA 1 menthol- sósborszeszt használják. Egy kísérlet azonnal meggyőz ennek hatásáról és ezért ne hiányozzék sem íróasztalról, sem műasztalról egy üveg valódi „A!pa“ menthol sósborszesz. KapBató mindenDtt* Ura 5-so Kor. szuból. így aztán igazán bátor emberek azok, akik tanúskodni mernek a plébános mellett, de úgy látszik, sok bátor ember van arra, mert igen sokan tanúskodtak a lelkész mellett, nem törődtek azzal, hogy az éjszaka nem gyujtja-e fel valamelyik ismeretlen jóakarójuk. Az első tanú maga Kalmár volt. aki elismerte, hogy a vádlottal haragban van és, hogy több perben áll vele szemben, mint ellenfél. Kalmárt különben többször elragadta a hév és nem egyszer elfeledkezett arról, hogy csak tanú és nem vádlóügyész. Nagyon a fejébe szállt a dicsőség. Emiatt többször rendre kellett utasítani. Nem lehetetlen, hogy emiatt még fel is jelenti a bíróságot, hogy őt, az egegi, szlatinai, popovcei politika irányítóját rendre merték utasítani Sőt az sem lehetetlen, hogy sajtópert indit a lapok ellen, amelyek irní mertek ellene. Természetesen Kalmár a lelkész ellen vallott. A bíróság nem eskedtette meg. Egyik tanú, aki a lelkész ellen vallott, nem akarta letenni az esküt. toliak az újabb, előkelőbbre. Az illatos, kék füstfályol sziníe beburkolta őket. — Rövid leszek! — kezdte a milliárdos. — Egy kis tréfáról van szó, amelyet én jól megfizetnék! Itt a tekintetével végigsimogatta Garvvichet. — Tudom, hogy most a „Pénz ördögét“ kezdik meg! Ismerem a regényt, nagyszerű munka! Nekünk, gazdag embreknek, alaposan orrunkrakoppant!. . .Én nagyon mulattam rajta, de mondhatom, sokat tanultam is belőle!. . . Van ebben a műben egy figura, a szívtelen uzsorás Deaton ! Mesteri szerep! Úgy tudom, ön fogja jászani, kedves művész ur! Érdekes feladat, mi ? Persze, valami originális, érdekes maszkbam, hehehe! . . . Mert a maszk a fontos! . . . A legjobb szerep is eltörpül, ha hiányzik hozzá a megfelelő külsői .. . Nos, ha elfogadná, adnék önnek egy tanácsot, amely pénzt jelent! Mert hiszen pénzre önnek is szüksége van, úgy e, művész ur? Garvich mosolyogva bólintott és belegyinteit a szivarjával a kékfüstös levegőbe. — Nos, hogy folytassam, itt él ebben a városban, a texasi negyedben, a gazdag Brown . . . — Színién a szerencsesek közül, mint Mister? — Ha ön szerencsének nevezi, ám legyenl Bár ilyen szerencsével nem szeretnék a világban járni, mint amilyen Mr. Browné! . . . Nos, azzal az emberrel nem lehet szóba állni! Ő meg a leánya! Olyan pöffeszkedö teremtési még nem szült ez a föld, mint azok! Ha egyetlen leánya is, azért nem kellene úgy őrizni, mint valami gyémántot, aminek párja nincs! . . , Tudja, nekem meg van egy fiam! ... A gyerek szerelne egy kicsit legyeskedni a leány körül, mert szép leány, mi tűrés, tagadás! Ámbár nem az én ízlésem, mert pöffeszkedő, fennhéjázó kis páva ... és én ki nem álihatom az ilyen nőket! Nos, az történt, hogy az én fiamat egyszerűen elutasították maguktól! . . . Kidobták! ... És ezt az a zsugori apa csinálta! ... Az a Brown!. .. ügy bántott engem! elvégre én is csak vagyok valaki itt ebben a városkában! . . . Megsértett engem, egy Wiivoodot, uram! Fizetni akarok, megfizetni a sértésért . . . Garwich mosolyogva nézte a fölgyújtott embert. — Úgy tótom, művész ur, ön már sejti, hogy miről van szó, mert mosolyog! . . . Nos hát igen, ön a „Pénz ördögének“ Deaton szerepét Brown maszkjában fogja játszani! .. . Abban a darabban is egy leányát féltő vén uzsorás fordul elő . . . és Brown maszkja ragyogóan illene Deatonhoz! . . . Kezet rá. uram, hogy megcsinálja! Garwich nevetve nyújtotta a kezét. — Köszönöm, a fejedelmi jutalom nem fog elmaradni! — rázza meg a feléje nyújtott jobbot Willwood. Egy félóra múlva 1000 dolláros csekkel jelentkezett Willwood inasa a szállóban és egy levéllel, amelyben meg volt Írva, hogy legkönynyebb megfigyelni Brownt a Weaklead-parkban, oda szokott kilovagolni a leányával 11 és 12 óra közöli minden délelőtt. Ilyenkor elleshetné Garwich az uzsorás maszkját. II. A mondott időben ott ált Garwich a Weaklead-parban, egy vastag fa mögé lapulva figyelte az utat, amely a városból kikanyarodva, végigkigyczolí a parkon. A szél zúgva suhogott át a vén fák koronáján. A barátságtalan zord idő nem akart fölenyhülni. Tatán ki sem lovagolnak ma Brownék. Valami fehérség villant meg a fák között. Az ut túlsó kanyarulaiánál már tisztán ki lehetett venni, hogy lovaspár közeledik Garwich fölmosolygó izgalommal húzódott közelebb a fához. Már ott porosz- j káli a két ló csöndes ügetéssel az j utón, mindjárt melléje érnek. Gar- i wich most merőn nézte ... ah, nem az‘uzsorást, hanem a csodás, üde fehérséget, amelyik a másik lovai ülte ... a leányt I A kacagása éppen most csengett bele frissen az erdő csöndjébe, az arcán kipirult rózsa tüzelt ... De hogy is leheteti most másra figyelni . . . Még akkor is olt parázslóit a szeme a fehér lovasnő után, mikor a ló már messze járt és már csak apró fehér pontként világított át az erdőn a leány. III. Délutánra kisütött a nap. A szél is lecsendesedeít. Megkezdték a felvételeket. A kis rendező tapsolva verte össze a tenyerét, úgy ö- üli a kibújt napnak, mint a gyerek a játékának. — Nagyszerű ! Munkára gyerekek! Rendelkezett, utasított, lótott-fufott, mint egy megriadt kis bogár. Hol ill, hol ott termett. — Maszkot csinálni gyerekek, kezdjük a munkát 1 Az ám, a maszkot! Garwichre rázuhant a szó, minfha kővel doblak volna meg! Hogy is néz ki az a Brown ? Egyetlen vonást sem lesett el az arcából! . . . Hát persze! Hogy is leshetett volna, mikor a leányát nézte, azt a friss szépséget, ott a ló hátán! . . . Ejnye. Garwich! Kinőttünk talán már a diáknadrágból, hogy ennyire el tudjunk bámészkodni egy leányon! Pirosság szökött az arcába, mikor a délelőtti meglapulásra gondolt, olt a fa mögött. A boríték a csekkel égette a zsebét. Vissza fogja küldeni! Még föl sem vette a pénzt . . . Nem is veszi! Csak olyanért fogad el pénzt, amit becsülettel meg is szolgál! — Maszkot Garwich! — Sürgette Szeptember hó 12 én szombaton I VÁROSI MOZI éo 13-á n vasárnap. ä A NAGY TITOK Izgalmas és érdekfeszíiö nagy olasz kalandor dráma 6 felvonásban. 99 Azonkívül: <5“ a filmteretnt>eii. Harold Lloyd burlesk. Párducuadászaí az indiai dzsungelben. Izgalmas és látványos vadászfilm. É 111 ÍÉ M Mii