Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-09-03 / 106. szám

1926. szeptember 9. Komáromi Lapok 3. oldal. kát nemcsak nemzetiség szerint is a legkülönbözőbb kategóriákba lehet elskatulyázni. Hozzászóltak tanári bölcsességgel és megfontolt és meg­gondolt érveléssel filozófusok is, azután könnyed elbeszélők, gració­­zus gesztusú poéták és hervadt ero­tikusok épen úgy, mint a koncepció és a fölépítés regényiró-müvészei. A válasz nagy általánosságban úgy szólt, hogy minden nővel meglehet ismerkedni, az ismerkedés lehető­sége egyedül az alkalomtól függ és nem azoktól a formáktól, amelyek magát az ismerkedést létrehozzák. Kilencven percentben az ismerkedés szintere az utca és mottója a kalap­emeléssel egybekötött hajbókolással szervírozott, félszegen fölbátoritó mosollyal körített: „Megengedi ké­rem, hogy ? ., Ilyenkor — mondják a Leipziger Tageblatt iró-vá'aszolói — a hölgyek legnagyobb része egy előre megfon­tolt fejbiccentéssel válaszol. Az ilyen közeledés nem tartozik az illemkó­dex kiformált paragrafusai közé, de az is kétségtelen, hogy a vágy, amely a férfiakat ismerkedni hajtja, gyakran sokkal mohóbb és sokkal agresszívebb, semhogy rendszerint a a momentán fellobbanásokból kinőtt érdeklődés sokáig kutatna a formák szelektálása után Hogy a nő, aki­hez ilyen ismeretségszándékkal kö­zelednek, ezek között a külső jelleg­zetességek között, miért fogadja el ezt a formát ? Mert az ilyen köze­ledés gyors elfogadása, a fejbiccen­tés: egyedül és kizárólag a nő hiú­ságának természetes megnyilvánu­lása, Világos, hogy az a nő, akit harminc percig, vagy másfél óráig szakadatlanul követ a férfi, azt érzi: „tetszem!“ És ezzel, hogy tetszem, nem elégszik meg, hanem továbbra is tetszeni akar és ezzel, hogy to­vább is tetszeni akar, elfogadja az utcai bemutatkozásnak ezt a nem túlságosan etikettszerü, mondhatnám betyáros formáját. Ide természetesen nem tartozik a nők ama tizpercentje, akik forrodalomnak minősítenek min­den olyan ismerkedést, amely nem szalonszerű. Az ismerkedésnek nem francia beállítását egyébként úgyis lehetetlen elkerülni. A moralisták és mindazok, akik egy megmereve­dett forma elszakíthatatlan hívei, nyilván abban is kilengést látnak, ha a vasúti kupéban egy hölggyel utazom és — ismerkedés szándék­ból — kiveszem a cigarettatárcámat és megkérdezem : „Megengedi, ké­rem, hogy? . ..“ Ezúttal a mondat nem úgy folytatódik: bemutatkoz­zam?“, hanem úgy, hogy „rágyújt­sak ? ,..“ A hölgy biccent. Általá­ban a hölgyek biccentenek. A fen­tebb emlitett Arkadij Avarcsenko a „Leipziger Tageblatt“ körkérdésére éppen egy ilyen esetet mesél el, ami tökéletesen jellemzi az ismerkedésre hajlamos, ismerkedésre vágyó férfi és női nemet. A párisi fiatalember belép a fülkébe, leül és megkérdezi: — Megengedi kérem, hogy ciga- í rettára gyújtsak? A fülkében egy elragadóan bájos, i szőke asszony ül, aki igy felel: — Kérem . . . Nagyon szeretem a ; cigaretta illatát. Mire a fiatalember. — Sajnos, nem dohányzom. De ! ehelyett, megengedi kérem, hogy ' megkérdezzem a nevét? — Lujza, leheli a nő. Avarcsenko itt pontosan felsorol j tizenhat egymásután következő kér- [ dést, amit a férfi — kizárólag ismer- | kedési szándékból — tesz fel a nő- i höz és amelynek a végén ez a kér- | dés következik: \ — Mond csak, drága, hova is uta­zol tulajdonképen? — Avignonba, — leheli Lujza. A párisi fiatalember is Avignonba ; utazik, az állomáson várja egy ba­rátja, aki nyomban bemutatja a fe­leségét. — Engedd meg, hogy bemutas­sam a feleségem! 0 is most érke­zett a vonattal. Lujza! A fiatalember kezet csókol. Úgy csókol kezet, mintha nem is együtt utaztak volna. Úgy, mintha soha sem látták volna egymást. Ahogy vannak nők, akik az ilyen megismerkedési módot lehetetlennek, vagy udvariatlannak tartják, úgy vannak férfiak is, akik teljesen tisz­tában vannak az ilyen megismerke dési lehetőségen fölépülő közeledés kalandszerü és múló jellegével. A fér­fiaknak van egy meglehetősen jelentős százaléka, akik világosan tudják, hogy a kalandban vagy csalódás vár rájuk, vagy olyan élmény, amelyből többet nem tudnak kiszabadulni. De ezenkívül félnek is, hogy nincs meg bennük az a kisugárzott, bátor aka­rat, amely az ismeretségkötés pilla­natában fellobban ugyan, de lehet, hogy tiz perc múlva, két nap múlva, vagy egy év múlva elernyed. Akár­hogy legyen is: nem lehet kiküszö­bölni az ismeretségkötések nagy per­centjéből ezt az örökké visszatérő refraint, ezt a gyakran végzetes, fájdalmas, csalódásokat rejtő, vagy örömöket fölgyulasztó mondatot: „Megengedi kérem, hogy ? . .." Ez a kérdés olyan örök, mint a férfi vágya, vagy a nő hiúsága. Prágai sonka, napon­ként friss virstli, finom felvágottak. — Sajtok: Trappista, Roquefort, Mignon stb., szardíniák és mindennemű külön­legességek legjobban és legolcsóbban a nrágai Hentesáru 1 és csemegokomkedésbeii vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en-gros áraki 417 HÍREK. — Szabsdságrói. Alapy Gyula dr. muzeum és könyvtárigazgató nyári szabadságáról a napokban vissza­érkezett és átvette hivatalát. — A ref teológia javára. Az ara­nyosi ősi református egyház szép pél­dáját adta egyházközségének azáltal, hogy a legfelsőbb egyházi hatóság felhívására 500 K-t adott közpénztá­rából a most felállított ref. theológia javára, mig közadakozásból 588 K folyt be ugyané célra. — Haza Amerikából. Böjthe Sándor ref. lelkész, Böjthe János izsai ref. tanító fia, f. év aug. 31-én Ameriká­ból megérkezett. Legutóbb a princ­­toni egyetem hallgatója volt. — A tűzoltóság motorfecskendőt kap. Az egyébként kitünően szerve­zett városi tűzoltóság, — bár fel­szerelése is minden más tekintetben megfelel a kivánalmaknak — moto­ros fecskendővel is felszereltetik Különösen üdvös lesz ez most, mi­dőn tudtunkkal a városi vizmüüzem víztermelése a nyári, gyakran köny­­nyelmü vízpazarlás következtében nem tud annyi vizet termelni, hogy a viznyomás az egy emeletnyi ma­gasságig terjedjen. A város tűzbiz­tonsága a motoros fecskendő be­szerzésével csak emelkedik. — Az ukrán munkások is hazai pol­gárok ? Komáromban az idegen munkások alkalmazása az állami kezelésben levő üzemeknél már annyira megszokott, hogy ma ebből azok, akiknek pedig kellene, lelki­­ismereti kérdést nem csinálnak. A „hazai“ és „helybeli“, „idegen“ mun­kás kategóriák kifejlődéséhez a mun­kanélküliség vezetett s ma valóság­gal közjogi definícióként pattog a háromféle osztálynak, rétegnek hol ezen, hol a másik oldalom nap-nap után való hangoztatása. Hogy az állami munkálatoknál a hazai pol­gárok területére csatolták az uk­ránokat is, ezt szomorúan tapasz­talja a komáromi hazai polgár, mert az utóbbi a polgári láncban csak a második, sőt talán csak a harmadik szemet képezi. Egy államban, ame­lyet a különböző nemzetiségek milliós és százezres tagjai tartanak fenn, nem­csak bántó megsértése az egyforma terheket viselő egyik vagy másik nem­zetiséggel szemben, de oktalan po­litika is, mert idegenné nevelik azokat, akiket születésük és mun­kájuk joga ugyanakkor a hazai földhöz kötötték századok óta és kötni fogják ezután is. A helybeli munkásságnak rovására az ukrán munkások favorizálása lehet kitűnő ütőkártya bizonyos hatalmi tulten­­gésben leledző prokonzuloknak, alig hihető azonban, hogy a helybeli munkások százainak mellőzése a munkaalkalmak biztosításának an­nak a magasabb fórumnak utasítá­sára történik, amely a honpolgárok osztályokba való sorozását nem tűrni hanem büntetni lenne köteles. — Vízvezeték a Mátyás-utcában. A városi tanács legutóbb tartott ülésén foglalkozott a Mátyás-utcai vízvezeték ügyével, s mivel az ot­tani vízvezeték lefektetése halasz­tást nem szenvedhet, a legközelebbi közgyűlés elé már javaslattal fordul, hogy az legsürgősebben munka alá vétessék. — Újfajta uicaburkol ittál kísérlete­zik a város. Mint a muH években az idén is folytatni kivánja a város ve­zetősége a város utcáinak burkolá­sát kevésbé drága, mégis tartós anyaggal. Tervbe vétetett, hogy a Citrom- és Akáczfa-utcák burkolá­sához fog a város mérnöki hivatala. Az első terv szerint a járdák ce­mentlapokkal lettek volna befedve, egy újabban nagy városokban is al­kalmazott útépítési módszer bevá­lása most arra inditotta a város ve­zetőségét, hogy a cementlapoknál még olcsóbb anyaggal végeztesse ezt a munkát. Schleisz Géza városi kamarás most épített egy rövidebb útszakaszon az uj mód szerint utat, s a próba után, legrövidebb időn belül a városi utcák járda födése megkezdődik. Megérkeztek az őszi és téli női és leányka kabát újdonságok, szőrme boák. Elképzelhetetlen nagy választékban Kertész J. Jenő 161 áruházában Komárom, nádor-utca 25. szám az Otthon kávéházzal szemben. Meg­tekinthető vételkötelezeltség nélkül. — Hidászgyakorlstok a Váqon Ko­máromnál a Vágduna torkolatától egészen a Farkas csárdáig a folyón szept. 1—10-ig mindennemű forgal­mat beszüntettek, mert a műszaki csapatok nagy hidászgyakorlatokat tartanak. — Műsoros est a kuliurpríot*ban. A komáromi zsidó főiskolai hallga­tók műkedvelői ezídén is mielőtt az egyetemi év megkezdődnék kabaré esttel állanak a nagyközönség elé, hogy annak 2—3 órás szórakozta­tása árán szegénysorsú társaik to­vábbtanulását lehetővé tegyék. Bár a nemes cél maga is remélni engedi a sikert, mégis kétségtelenné csak az az évről-évre dicséretesen nö­vekvő teljesítmény teszi, mely a zsidó főiskolások rendezte műsoros estéket műkedvelőktől csak elvétve látott mértékben jellemezte. Bizto­sak vagyunk benne, hogy a kabaré­est ezúttal sem tart számot műked­velőknek kijáró elnézésre: egy lel­kes és tehetséges gárda a fővárosi színházak legsikeresebb műsorából összeállított kabaréval száll síkra, A műsoros estet követő tánc min­den bizonnyal csak növelni fogja az est sikerültét. Amint hallottuk Ér­sekújvár főiskolai ifjúsága teljes számban megjelenik a kabaréesten melynek dátumát szeptember 12-ben állapította meg a rendezőség. személyi és teller &utomo bitókat traktorokat alkatrészeket szállít autoriz. képviselő CSR-ra nemzetközi kereskedelmit. Bratislava, Stefánlk-u. 1, ez Telelőn 26 -28. — A folyók áradósa. A gyakori zi­vatarok, esők okozta csapadékok ugyancsak megdagasztották a folyó­kat. Komáromnál is erős áradást mutat a Duna és a Vág, a Nyitra. A téli kikötő elzáró gátjánál höm­pölyög át az ár, mint a zuhatag. Na­gyobb veszedelemtől azonban nem kell tartani. — A mezőgazdák jövedelmi adója. Már megemlékeztünk róla, hogy a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság a jövedelmi adókiveíö bizottságok referenseinek egy bizalmas jellegű utasítást adott, mely a mezőgazda­­sági üzemek jövedelmezőségére nézve u. n. „irányelveket“ tartalmaz. Mivel ezek az irányelvek a mező­­gazdasági földbiríokokra nézve hor­ribilisán magas jövedelmezőségi adatokat foglalnak magukban, ez ellen maguk az adókivetö bizottsá­gok is azonnal tiltakoztak. A bizott­ságokban azonban a mezőgazdák alig lévén képviselve, valószínű, hogy az említett irányelveket a jövedelmi adó meghatározásánál mégis csak alkalmazni fogják. Ezen veszély el­hárítására a mezőgazdasági érdek­képviseletek megtették ugyan a szük­séges lépéseket, mindazonáltal igen fontos, hogy az egyes adózók is teljes felkészültséggel szánjanak szembe az adókivető bizottságok várható megállapításaival. A pőstyé­­ni „Nagybirtokosok Szövetsége“ azért — költséget és munkát nem kiméivé — egy terjedelmes elabo­­rátumot dolgozott ki, mely az ér­vényben lévő törvények alapján az adókötelesnek jövedelmi adója meg­határozására és törvényben biztosí­tóit jogai igénybevételére és kihasz­nálására nézve kimerilő és alapos tájékoztatási, instrukciót nyújt. A fenti elaboratumot a „Nagybirtoko­sok Szövetsége“ Pőslyénben és az „Országos Szlovenszkói Gazdasági Egyesület“ Pozsonyban (Vármegye­­háziér 11.) szívesen bocsátja tagjai­nak (az újonnan belépőknek is) "ren­delkezésükre. — A csahszlovák államyasuttéí fel­világosítást kérünk. A komáromi vasúti állomáshoz vezető út az esti órákban láthatatlanná válik, mert a vasutigazgatóság — ugylátszik min­den vonatom bevezette takarékos­­sági rohamába — az ut világítását megtakarítja. Ha már most szüksé­gét látja a vasutat használó és annak fizető publikuma, hogy az állomásra vezető ut megfelelő világítást kapjon, elképzelhető, hogy késő őszi és téli hónapokban mek­kora koromsötétség fog ott uralkod­ni, ha a vasutigazgatás a közönség­nek e csekély kérelmével nem tö* rődik. Tavaly is szorgalmaztuk a Kisértői a», állomásig vezető útnak lámpákkal való ellátását Ugylátszik azonban, hogy ezzel a dologgal nem törődik az állomás urai kő ül senki, De nemcsak a világítás miatt keli panaszt tennünk, hanem az út miatt is. A város a múlt esztendőben ki­­köveztette a vasútra vezető városi utcákat egészen a vasúti állomásra vezető kis hídig. Poros, sáros ma­radt azonban az a kis darab, amely onnan vezet ki az állomáshoz. Á közönség útiköltségeiből fenntartott vasútnak legelemibb kötelessége lenne, azt a kis darab utat — leg­alább a gyalogjárót kikövezni, vagy bármily anyaggal fedni. Nem gon­dolnánk, hogy ez akkora költséget zúdítana a vasutigazgatás nyakába, amelyet el nem bírna és a keleti Sveicznak végre is azon a kis ut­­darabon nem ártana legalább imi­tálni a civilizációt. — A nyomorúság miatt. Szentpéter községben Jalsovszky Károly 65 éves munkás a nagy nyomor miatt felakasztotta magát.

Next

/
Thumbnails
Contents