Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-09-01 / 105. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1925. szeptember 1. Előadások kezdete hétköznap este 7 és 9 íiakor TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár- és ünnepnap in. 5 7íi9Ó. Hétfőn és kedden, augusztus 31-én és szeptember 1-én, Ilona a cigánygrófnő Megkapó dráma. Főszerepben: Lla de Putti és Raitrchsr György festőművész főldink.548 Felvételek: Szt. Péter, Hetény és Kurtakeszi területén, tömegjelenetekben közreműkö­dik, a községek lakossága festői népviseletben. A filmben fellép Lévay Dezső cigány­primás teljes zenekarával. Szerdán és csütörtökön, szeptember 2-án és 3-án, Három hét A királynő szerelmi szabadsága, Elynor Glyn világhírű regényének csodaszép filmvál- 8 tozata. Főszerepben : Cos rád Nagel. es -'kaniiuiM^'^irry'TwnrT^ naság őnála épen úgy, mini Petőfinél j rokonfogalmak. Die drei Zigeuner, I Mischka an der Theiss és Die ‘ Haideschänke és más költeményei­ben emléket állított a magyar táj képének, a magyar levegőnek, a magyar víznek. Mélabus, borongó természetét a magyar rónákról vitte magával, lobogó szerefetét haláláig érezte ahhoz a földhöz, amelyen szülefelt, amelyből sarjadzott. Ma­gyar volt, német nyelven írt és így is a világirodalom egyik büszke­sége lelt. A döblingi elmegyógyinté­zetben bekövetkezett halálának for­dulóján az igaz kegyelet gyújt fényt örökre ragyogó emlékezete felett. Prágai sonka, napon­ként friss virstli, finum felvágottak« — Sajtok: Trappista, Roquefort, Mignon stb , szardíniák és mindennemű külön­legességek legjobban és legolcsóbban a rágai Hentesáru és csemegekereskedésben vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en-groa árak! 417 Törvénykezés, A bácsi csekkcsalás­(A csekkcsalók a komáromi törvényszék előtt. — A nagy érdeklődés miatt az esküdtszéki teremben folyt le a tár­gyalás. — A ravasz csalás részletei. — A háború és a békeszerződés okozta tragédiák. Tegnap, hétfőn aug. 31-én tárgyalta a komáromi törvényszék büntető ta­nácsa a nagy port felvert búcsi csekk­csalás tetteseinek bűnügyét dr. Soós Imre táblabiró elnöklete alatt. Sza­vazó birák voltak: Tóthkárolyi Lajos és Dillnberger Gusztáv. A védő tisz­tet dr. Kállay Endre és Tamasov Bertalan tölti be. A pozsonyi lapok annyira beha­rangozták az eset tárgyalását, hogy a komáromi törvényszék nagy ér­deklődésre számítván, a kis tárgya­lási terem helyett az esküdtszék nagytermét nyitotta ki. A pozsonyi lapok jelzése azonban nagyon is túl­zott volt. Mielőtt a tárgyalás lefolyásáról imánk, jó lesz felfrissíteni magát a csalási eset ismertetéséi olvasóink előtt. Már megírta annak idején a Ko­máromi Lapok a búcsi postán elkö­vetett nagyarányú csekkcsalást. Az eset hősei Daray Adolf volt főhad­nagy és Schiefer Adolf vöt! rendőr­­lisztviselő és Korányi Sándor ér­­sekujvári ügynök. Az esetnek van még több szereplője is, akik a ra­vasz módon kieszelt csekkcsalás tervét kifőzték és a fenti három fér­fiúnak melegen ajánlották. Ezek azonban Magyarországon bujkálnak és nem sikerült még őket elfogni. Az egyik itt Csallóközben műkö­dőit előbb, mint segédjegyző, a fe­lesége pedig, mint posta kiadónö volt alkalmazva és a postakezelés útvesztőit ugylátszik, nagyon kifa­­nulmányozfa. Ez a nő később fér­jével Budapestre került. Itt hozta őket össze a sors a három férfival. Szépen kioktatta őket, hogy ho­gyan is lehet csekken csalni. Búcs községet szemelték ki erre célra és a csalást a következő módon kő vették el. Elutaztak Búcs községbe, ahol postán 10 koronát csekken feladtak egy pozsonyi bank elmére azzal a megjegyzéssel, hogy bank azt a pénzt fizesse ki egy álialuk megnevezett félnek, A 10 korona feladása persze minden baj nélkül ment, hiszen a csalás még nem itt kezdődött. Amint a csekket feladta az egyik, pár perc múlva a másik kopogta­tóit be a csúzi postára. A három közül a legmegnyerőbb modorú és külsejű vállalkozott erre a szerepre. Ugyanis az öreg postamesternének mint postatitkár, postafelügyelő mu­tatkozott be, aki azért jött le a pozsonyi központból, hogy a postát megvizsgálja. De persze nem mint szigorú elöljáró foglalt helyet a postahivatal íróasztala melleit, ha nem mint a legkedvesebb, legud­variasabb és elözékenyebb uriember. A posta megvizsgálás nem is ha­sonlított valami hivatalos aktushoz, hanem kellemes beszélgetéssel telt el. A postamesternő néha kiszaladt a konyhába, hogy a háztartás köz­ben fennakadást ne szenvedjen. Ezekre számítolt és ezekre épí­tette az egész csalási eljárását az álfelügyelő úr, aki sietett felhasz­nálni azt az időt, amikor a posta­mesternő egyedül hagyta. Az előbb feladott 10 K-ás csekket szépen zsebre vágta és helyébe egy másik csekket telt. Ez a csekk egé­szen olyan volt, mint az ellopott csekk, ugyanaz volt rajta a feladó neve, a cimzett banké is, a ráirt meg­bízás is hasonló volt, csak egy kis eltérés mégis volt. A feladott ösz­­szegnél volt egy kis különbség Az uj csekk már nem 10 K ról szólt, hanem 186 ezer K-ról. Amig a pos­tamesternő a konyhában szorgal­­matoskodott, az álfelügyelő ur az uj csekket szépen lebélyegezte a helyi és kelti bélyegzővel, ráirla a megfelelő feladási számot és szépen oda tette az aznap feladott csekkek közé. Az uj csekk odacsempészése szé­pen sikerült, de ezzel még nem volt elintézve minden A csalás könnyen kiderülhetett, hiszen délután, a hi­vatalos órák elmúltával ezeket a csekklapokat összegyűjtve, el kell küldeni a pozsonyi postaigaz­gatóságnak. Amikor az elküldés megtörténik, a tévedések elkerülése végeit a posfaalkalmazotfnak kötelessége összehasonlítani a csekken kimu­tatott feladási összeget a feladási naplóba beirt összeggel. Ha tehát az álíelügyelő ur eltá­vozik a postáról, esti zárlatnál min­den csalás kitűnik. A postamesternő megnézi a csekk összeget, minden összehasonlítás néikül rájön a csa­lásra, hiszen száznyolcvanhatezer koronát sohase adtak fel a csendes kis búcsi postán. Szóval a szélhámos még nem hagyhatta el a postát. Húzta, halasztotta bőbeszédű dis­kurzusokkal az időt, amíg elérke­zett a zárlat ideje. A legnagyobb udvariassággal ajánlkozott, hogy majd a zárlatot, a csekklapok elkül­dését, a napi számadást szépen megsegíti csinálni. A csekklapok elküldésénél a pos­tamesternek adta át a feladási nap­lót, hogy összehasonlítsák az ösz­­szegekel. Természetesen amikor a kérdéses csekkre került a sor, a szélhámos hangosan kiáltotta be a 10 K-t. Ez az összeg persze egye­zett a feladó naplóba beirt összeg­gel. Aztán borítékba tette a csek­keket, sietve leragasztotta s aztán megcímezte Pozsonyba a csekk­osztályba. Ekkor aztán sokszor elhangzott viszontlátásra után nagy hajlongá­­sok között eltávozolt Bucsról, ahol mindenki kénytelen volt elismerni, hogy ilyen kedves felügyelő még nem járt a faluban. A csalás aztán fényesen sikerült. A bank gyanútlanul kifizette a min­den kellékkel ellátott csekkre a ha­talmas összeget. Csak később tudó­dott ki a dolog, amikor a csekköz­­pont rájött az összehasonlítások után a nagy differenciára. A legszé­lesebb körben megindult nyomozás eredménnyel járt. A fenti hármat si­került elfogni a rendőrségnek. A bucsi postamesternő ellen be­szüntettek minden eljárást, mert hiszen az ő jóhiszeműségéhez szó sem fér. A letartóztatottak azóta a komá­romi törvényszék foglyai. Rátérve a tárgyalásra, amint már fen ebb irtuk, a nagy érdeklődésre való számítás nem ütött be. Alig volt egy-két érdeklődő és a nagy esküdtszéki terem kongott az üres­ségtől. Érdekes, hogy egyik pozsonyi német lap kiküldött tudósítója már reggel 7 órakor a törvényszéki pa­lotába járt, attól tartván, hogy ha később megy, már nem tud bejutni a tárgyalóterembe. Persze hama­rosan megtudta, hogy az egész sie­tés, aggodalom felesleges volt. Az újságírók az esküdtek padjait szállták meg, ahol nagyban ment a jegyezgetés, stenografálás. Maguk a vádlottak rokonszenves, intelligens fiatalemberek benyomá­sát keltik. Mind érettségizett fiatal­ember, egy pár évig jogot hallgatott. Az egész ügy a tanult osztály szo­morú sorsát tükrözi vissza. A fiuk elvégzik az iskolákat, leteszik az érettségit, megvan a diploma, tele reménnyel neki vágnak a rózsa­színűnek megálmodott életnek, de aztán jön a szomorú csalódás, a kiábrándulás: nincs állás, nincs ke­nyér és közben az iskolák pedig csakúgy öntik magukból a végzett fiatalembereket, amikor az előbb végzettek se tudnak kenyérhez jutni. Aztán jön a csábifás, jön az al­kalom és még egy lépés és már a bűn útjára tévedtek. így szüléiéit meg a búcsi csekk­csalás térré és kivitele. Szímőn volt alkúlmazásban egy segédjegyzö, an­nak a felesége a szímöi postán dolgozott, mint kiadónő. Ismerte a posta minden csinját-binját. Ez a család aztán Budapestre került és megismerkedtek a búcsi eset lette­seivel. Soósné a kereset után sza­ladgáló fiatalemberek előtt megpen­dítette az eszmét. Szímöi kezelőnő korában sokszor megfordult Búcson a postán. Ismerte annak berende­zését, hát melegen ajánlotta szin­térnek a búcsi postát. Daray beval­lotta a tárgyaláson, hogy ő, aki mint postatitkár szerepelt négyszer is a bucsi postán, annyit értett a pos-Hogyaa védhető meg romlástól a fogak? Forduljon bizalommal Szende Sándor vizsg. fogászhoz Po­zsony, Prépost u. 3, hol blom­­bák 10 Kc-tól. Fehérporcellán müfogak 10 Ké. Aranykorona 80 Ké-tól. Csaposfogak 70 Ke. Ki nem vehető fogsorok a leg­­jutányosabb árban elkészíttetnek Működési idő naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7. — Foghúzás fájdalommentesen. 637 személyi és teher automobilokat traktorokat alkatrészeket szállít autorú. képviselő CöR-ra MMM tanMMiit. irattslava, Stelánlk-n. 1. Sí-Teltion S6-M. fakezeléshez, mini tyúk az ábécé­hez, de Budapesten Soósné kiok­tatta annyira, hogy kiadhadla magái postalitkárnak. Amikor a búcsi pos­tán megjelent, mint titkár, Lénárt Jo­zefa postamesternő azzal a csodál­kozással fogadta, hogy hiszen nem rég volt itt a másik titkár ur. Daray erre azt mondta, hogy újabb ren­delet szerint ezentúl igen sűrűén járnak ki a postatifkárok postát vizs­gálni. A múltkori titkár ur súlyosan megbetegedett, az egyhamar nem jöhet ki. A komáromi törvényszék foghá­zában Korányi, Daray, Bokrossy és Schifer várták a hétfői tárgyalást. Az összes vádlóit bevallotta tettét, csak Korányi, egy harangönlö cég utazója nem akar a dologról tudni. Hiába mondják neki szemébe a tár­sai, hogy tudott a dologról, hogy § financirozta az egész dolgot, együtt vették fel a pénzt is, erről ő nem akar tudni. Csak annyit vall be, hogy ö valami faüzlelet gondolt, de ilyen nagy arányú csalásról sejtelme se volt. A csalást négyszer ismételték meg. 160 ezertói 260 ezerig terjedő csekkekkel. Keltőt sikerült felven­­niök. Egyiket maga a pozsonyi bank fizette ki. A másik esetben a bank nem volt hajlandó a pénzt kifizetni, hanem pénzes levélben visszaküldte Búcsra, Schifer nevére azzal, hogy majd itt jobban igazolhatja személy­azonosságát. Schiffernek tényleg si­került útlevelével igazolni magát és a pénzes levelet elvinni, Addig kísérleteztek azonban, mig egyszer rajta csipték. A harmadik és a negyedik csekket már nem le­hetett elsózní. Korányit azzal is megvádolták a többiek, hogy meg akarta őket zsa­rolni. Neki 5000 K-t Ígértek azért, hogy pár napig kisegítette őket, pénzzel, amig a bankból felvehetik az összegei. Amikor ez megtörtént nem elé­gedett meg az 5000 K-val, hanem azzal fenyegette meg őket, hogy ha nem fizetnek neki 85 ezer koronát, akkor feljelenti az egész bandát, s mint feljelentő sokkal többet fog kapni, mint 5000 K. Azt is elmondja Daray, hogy ami­kor a pozsonyi banknál várakoztak, egyik szobában igen sokat csilin­gelt a telefon. Korányi idegesen rágta a körmeit és azt súgta a fü­lébe: — Ezek még utóbb deteküvekért telefonálnak. Szíj tén Korányi ajánlotta azt is hogy ne lakjanak a szállodában mert ott a detektiveknek feltűnnek. Ki is mentek lakni egy félreeső utcába. Maga Bokrossy mutatta be roko­nának Korányinak Darayf, Schiffert Soost és Daray tövéről hegyére el­mondta, hogyan követte el a bucsi csekk csalást, most csak a pénzt kell felvenni a bankban, erre kérték Korányi segítségét, amit ez meg­ígért és meg is telt. A szerzett pénzen Monte Carlóba utaztak Ide egy Berger nevű társuk csalta ki Darayl azzal, hogy neki biztos tippjei vannak a rulettéül Ilf Berger, Darayt teljesen kifosztotta, Daray pénznélkül maradt, hogy pénz­hez jusson, újra a búcsi postára ment csekket elhelyezni. A Monte Cáriéból Daray pénzével megugróit Bergert Bécsben csipték el, ahonnét Budapestre vitték, Soós volt szimői jegyző lmok Budapesten ül. ő különben először kezdte ezl a csekkcsalást és Ilyen módon 200 ezer K-val rövidített meg egy bankot, aztán meglépett Szi­­mőrőli Korányi a komáromi fogházban tiíokban állandóan levelezett társai­val. E levelekben különösen Bok­­rossyt oktatja ki, hogy hogyan vai-

Next

/
Thumbnails
Contents