Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-08-22 / 101. szám
4, oldal. Komáromi Lapok 1925. augusztus 22. Jókai regényeiben olyan szépen megírt vizhordó lajtosok céhe már megszűnt, mert több évtized óta Komáromban modern vízvezeték van, olyan összetételű vízzel, mint Budapesten. No még egypár sort szemelvényül : »Sehol annyi anakronisztikus iparág nem tengődik, mint Komáromban, mert sehol sincs annyi időszerűtlen tömegszükséglet. A városnak van gázgyára, de azért minden második ember petróleummal, gyertyával világit. Rengeteg csizma kopog a köveken, de nem népiesen, parasztosan, hanem inkább kasznáros dölyffel, ispáni hányivetiséggel. Könyvet nem olvasnak, hacsak a »Komáromi Kalendáriumot“ nem,amelyben a csallóközi aranymosásról és az izsai betyárvilágról olvashatni élvezetes fragmentumokat, Klapka szobra áll a főtéren. Megkérdeztem egy öreg bácsitól, ki volt az a Klapka, miért állították a városháza elé. — A nagy kolera emlékére van ! — válaszolta.“ (Ekkora rosszmájúság!) (No lám, lám! Zsolt ur még a gázgyárnál tart, s nem tudja, hogy villanygyár is van már Komáromban. Ha ezt tudta volna, bizonyára jobban kiszínezte volna az ellentétet a gyertya és a villany között. Érdekes, hogy Zsolt Béla figyelmét különösen a régi csallóközi aranymosás emlékei annyira megragadták. Ebben a cikkben is négyszer idézi, vagy utal rájuk. Amikor a télen itt járt Zsolt, a már említett Rab Gusztáv kollégájával, Jókaira vonatkozó adatokért, akkar már nagyon beleszerettek ebbe a csallóközi aranymosásba, úgy, hogy megtették azt a furcsaságot, hogy csupa hasból megszólaltattak egy egyáltalában nem ? létező és sohasem létezett Páti Nagy ; Ferencet, aki szerintük az Erzsébet szigeten él, s mint az utolsó csallóközi aranymosóról emlékeztek meg és meg is szólaltatták ezt a nem létező öreg embert és a szájába adták azt, amit a csallóközi aranymosásról tudtak. Szóval így készült az ő alapos Jókai cikkük, amely a Világban látott napvilágot. Tehát megszólaltattak egy soha nem létező személyt és interjuvot adtak a szájába olyanoknak is, akik ‘ élnek ugyan Komáromban, de akikkel | egyáltalában sohase beszéltek. Ok cső- í dáíkoztak legjobban, amikor a szájukba adott szavakat olvasták. így járt Jókai Lajos nyug. vármegyei irodatiszt, ; Kalicza Sándor nyug. jegyző és még néhányan. Akikkel pedig tényleg be- 1 széltek, mint pl. Csepy Dániel komáromi ügyvéddel, abban se volt köszönet, mert azokkal meg azt csinálták, hogy elferdítve közölték le szavaikat, ami sok boszuságra adott alkalmat. Ezt csak azért jegyezzük meg, hogy j milyen lelkiismeretesen dolgoznak Zsolt \ Béla urak, akik pedig nagyon lenézik j a vidéki újságot. Persze mi nem ké- , rünk az ö alapos tudásukból. De ne folytassuk tovább 1 Mennyi tévedés, rosszakaratú ferdi- | tés, másitás, gáncsoskodás, gőgös le- ! kicsinylés egy és hozzá a szülővárosról irt cikkben. , r r \ Es ilyen cikkért még busás honorá- j riumot is fizetnek Budapesten ? Sajnáljuk a budapesti sajtót, ha ilyen szemenszedett valótlanságoktól csak úgy hemzsegő cikkért is pénzt kell adnia. Egy vigasztaló azonban mégis van Zsolt (Steiner) Béla cikkében, s ez, az az állítása, hogy aki innét Komáromból elment, az nemjön többé vissza és Zsolt Béla ur már elment innét . .. fiz ipari és kereskedelmi szakmák széluálasztása. A Turócszentmáríonban megtartott iparos anként foglalkozott a napokban azzal a fontos kérdéssel, hogy az ú ipartörvény szerint összekapcsolt iparágak szétválasztása kormányrendelettel nyerjen elintézést. A helyzet ugyanis ma az, hogy számos iparágat az új ipartörvény egymáshoz kapcsolt, amelyek bár bizonyos tekintetben rokonszakmáknak vehetők ugyan, mégis a gyakorlatban eddig különváltan szerepeltek és külön képesítéshez is köttettek az 1884 évi XVII. t. c. alapján. Hasonló a helyzet a kereskedelmi szakmáknál sőt itt még kirívóbb a foglalkozási tevékenységek csoportosítása. Anélkül, hogy a legkisebb szándék is vezethetné a kassai iparíársulat elnökét a turóeszentmártoni anketon e tárgyban előadott javaslatai megtételénél a régi jogok épségének megnyirbálása iránt, semmiesetre sem lenne hátrányára az ipar és kereskedelemnek, ha a mindenfélével való foglalkozásnak bizonyos határt szabnának. Tapasztalhatjuk a kézműiparos, különösen pedig a kereskedelmi szakmáknál, hogy ott alig vontak határvonalat a cikkek forgalombahozatalánál s a szabad kereskedelem nagyon is kívánatos fenntartása és megvédése mellett arra gondolni, hogy a szakmabeliek kellően megvédessenek, el nem mellőzhető feladatai közé kell, hogy tartozzék annak a testületnek, amely tagjai érdekeinek megvédésére tömöríti védő szárnyai alá az iparosokat és kereskedőket. A specializált kereskedelmi, ipari szakma természetes, hogy védelmet követel a maga szűkebbre szabott demarkációs vonalának sértetlen megőrzése végett és ez a követelés teljesen jogos akkor és ott, ahol s amikor a specializált ipari és kereskedelmi szakmák a fogyasztás, a kereslet szükségleteit kellően kielégíteni tudják. A régi törvényes gyakorlat sem tudott e kérdésben teljes igazságot tenni, de — úgy véljük — mégis csak kell módját találni a sokféle szakma határvillongásainak kiküszöbölésére. A kassai kezdeményező lépést a szakképzettség alapján történő szakma elválasztásokra a legnagyobb örömmel kell, hogy fogadják az iparosok és kereskedők, s" nem férhet kétség ahh'oz, hogy midőn e kérdés az összes érdekelteket egybefoglaló szövetségek tárgyaló asztalára kerül, egységes és megnyugtató reformmal lehet a régóta húzódó anomáliáknak véget vetni. A református theoíógia. Felhívás a szlovenszkói és kárpátaljai egyetemes református egyház lelkipásztoraihoz és gyülekezeteihez. Nagytiszteleíü Lelkész Úr, kálvinista hittestvérek a gyülekezetekben! A kegyelem Istene előtt való örömmel és hálaadással jelenthetjük, hogy az egyetemes konvent határozata értelmében lelkészképző szakoktatásunk első évfolyamát az 1925. évi 3zepíember 15- ével Losonczon megnyitjuk s ezzel a Csehszlovák Köztársaság magyar református lelkipásztorainak képzését önállóan megkezdjük. Az e célból kiküldött bizottság, megbízatásához híven, az egyetemes konvent határozatát a megvalósuláshoz vezette. A mi nehéz viszonyaink között e felelőséggel teljes munkában az élő Is tenre néző hitünk vezetett. Az általa vetett örök fundamentumra állítjuk az ő igéje szolgáinak és prófétáinak iskoláját, bízva az Isten gondviselésében s a gondtartás eszközeinek és munkásainak kirendelésében. Abban a meggyőződésben, hogy a gyülekezetek lelkipásztorai, tanítói az egyházépitésre hivatott presbyterek és az Úr félelmében velünk együtt érző öszszes kálvinista hittestvérek egyházunk uj lelkipásztorainak a saját lelkünk és hitelveink szerint való képzését feltétlenül szükségesnek tartják s azt teljes Előadások kezdető hétköznap este 7 és 9 ttOI TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár- ás Ünnepnap U 5,7090. Szombat és vasárnap, augusztus 22 és 23-án. 548 1 Szenzációs, nagy detektivdráma 10 felv. Főszerepben; William Duncan az amerikai Luciano Albertiül erejükből segíteni és támogatni igyekeznek: e kezdeményezést állhatatos szeretetükbe és fokozatos jóskaratukbt ajánljuk. Az Isién gondlartása a külföldön is meleg érdeklődést támasztott irántunk. Nem állunk egymagunkra hagyva. Sok hasznos jó tanács és segitő kéz is szolgálja ügyünket, mindenek felett azonban önmagunknak keli megbizcnyiíanunk a leikészképzés eiőrevitelében a hitünk erejét, a leiki és anyagi készségünket, az éleihez való jogunkat és akaratunkat. Ebben a minden hívők dolgában kérjük tőietek a támogatást: imádkozzatok az evangélium hírnökeiért, aratók kiküldéséért az élő Isten nagy aratásához. Imádkozzatok a magatok leikéért, a gyermekeitek jövendőjéért! Imádkozzunk a házunk és a népünk boldogságáért ! De tegyük is meg érte azt. amihez az Isten kegyelme hozzásegít. A szegény özvegy két fillérjéből a megsokszorozódott talentumokig meg keli mozdulni mindennek, amivel a mi Urunk élőit sáfárkodunk, hogy mi hozzá való hűségűnket inegbizonyitsuk e világ előtt az Isten országának mindenek előtt való keresésében és annak igazsága érvényesítésében. Most pénzben való áldozatot kérünk tőletek, hogy a mindenható Isten küldötteit állíthassuk közétek, gyermekeitek közé, lelkűkben való gazdag áldással és gyarapodással. Nemcsak pénzt kérünk e célra, hanem életet is. Istennek szentelt áldozatokat egyének és gyülekezetek részéről. Kérjük fiaitokat. A legnemesebb életcélra : Isten szolgálatára. Akikkel az Úr boldoggá tett titeket, szállítsátok ti azokon keresztül az élő Isten nagy és egyedül való boldogító áldását ennek az agyongyötört világnak. E tinéklek kedves életeket kérjük Isten örök teremtő munkája számára, hogy mint a Krisztus követségében megszentelt életek, még kedvesebbek legyenek néktek Istennek és az ő egész világot átfogó anyaszeníegyházának és örök országának. Kérünk a gyülekezetektől nemes férfi életeket. Az Istentől rendelt igaz és szent tudománnyal ékes lelkipásztorokat, hogy engedjétek őket időről-időre (évenként 2 hónapra) e próféta iskolába jönni, hadd legyenek átültétől itt az előttetek fénylő tudománynak s mint a Jézus Krisztus jó vitézei, fegyverezzék fel az ifjakat a lélek fegyvereivel a hit diadalára. Sok a kérésünk, mert nagy feladatok előtt állunk. Az ekeszarvára vetett kéz zel azonban csak előre nézünk. Előre: Isten felé. Miden bizodalmunk ez örök forrására. Istenre, aki célt ad és célhoz i segít. Reá, aki a mi mostani megpró' ; báltatásunk között sem próbálhat felet! tébb, mintsem azt elviselni és átküzdeni tudjuk. Bizodalmunkat sem en gedi csüggedni, hiszen ha másként nem, a mindennapos feljajdulásokkal tudatja velünk: Ne félj, mert nékem sok népem van még ezen a határon. Istennek népei aki velünk egy célra néztek, együtt imádkoztok, együtt szén védték és együtt áldoztok, ami a ti sáfárságotokból az önálló református lelkészképzésre pénzben adni készek vagytok, küldjétek azt főtiszteletü Bertók Béla püspök urnák, a theologiai bizottság elnökének kezéhez Munkácsra. A szent hivatásra kész fiaitokat és férfiaitokat pedig jelentsétek be a losonci református lelkészt hivatalban Sörös Béla lelkész nevére címzetten. Isten minden áldása legyen veletek és a szent gyülekezeten. Az egyetemes konvent elnökségének és a theologia végr. bizottságának megbízásából. Losonc, 1925. súg. hó. Sörös Béla ref. lelkész, a szakbizottság előadója. Szegény nyugdíjasok! Egy kis öröm után nagy szomorúság. Többször megírtuk már lapunk hasábjain, hogy még a létminimumon is messze túlmaradott nyugdijat kapó megyei és községi nyugdíjasok szomorú sorsán segítendő, az ellenzéki nemzetgyűlési képviselők minden alkalmat megragadtak, hogy legalább létminimumot kapjanak a nyugdíjasok. Legutóbb megirtuk, hogy a köztársaság elnökének irodája arról értesítette a komárommegyei nyugdíjasokat, hogy Szent Ivány József nemzetgyűlési képviselő által benyújtott memorandumukat az elnök rendeletére áttették a belügyminiszterhez elintézés végett. Az is tudott dolog, hogy a komáromiak népszerű nemzetgyűlési képviselője Füssy Kálmán is sokat járt Pozsonyban és Prágában a nyugdíjasok ügyében és ő is benyújtott egy memorandumot az elnöki irodának, ahonnét most az alábbi magyar nyelvű levelet kapta: Prága, 1925 aug. 7-én, C B. 15-069—25. FÜSSY KÁLMÁN nemzetgyűlési képviselő urnák. Alulírott iroda szives tudomására hozza, hogy a volt Komárom megye és a hozzá tartozó községek nyugdíjazott alkalmazottjainak a köztársasági Elnök Úrhoz intézett, s ön által folyó évi június hó 4-én benyújtott kérelme az Elnök urnák bemutattatott és utasításának megfelelőleg további illetékes eljárás ^végett áttétetett a belügyminisztériumhoz. A köztársasági Elnök irodája. Szóval megint egy kis remény sugár, hogy az éh bérnél is kevesebbet kapó nyugdíjasok ügye csigalassúsággal ugyan, de majd egyszer rendeződik. Augusztus elsején egy kis pénzmagot láttak a szegény nyugdíjasok, amelyből jobb ruhát vehettek a rongyos ruha helyett és egyéb égetően sürgős szükségleteket beszerezhettek, de közben félve gondolnak a közelgő szeptember elsejére, hogy mennyit fognak majd akkor kapni, Kétség és remény között élnek a szánalmas sorsban levő nyugdíjasok. Itt-ott egy kis reménysugár, majd csalódás, szomorúság. A tegnapi napon egy nagy paksaméta Írást kaptak a megyei nyugdíjasok a pozsonyi zsupánátustól. A szlovák nyelvű irathoz egy szintén szlovák kérdő iv van csatolva, amelyet a nyugdíjasoknak ki kell tölteni. Az irat szerint igen sok okmányt kell beszerezni a szegény nyugdíjasoknak, amely igen sok kiállítási és bélyegköltséget emészt föl. Kell keresztlevél, házassági levél, családi értesítő és a jó Isten tudja mi. Ezek beszerzéséhez sok idő, utánjárás, szaladgálás, levelezés és pénz kell és az öreg 60—80 éves nyugdíjasoktól ezt igazán nem lehet kívánni, fizikai ereje sincs már igen soknak, hogy hivataloknál, egyházaknál kilincseljen. Aztán pénze sincs erre.
