Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-08-08 / 95. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1925. augusztus 8. U.P. műüészi kiuitelü bútorok 559 Bratislava Stefanik-u. 8/a. fl gerinces maggar sajtó sohasem volt ínyére a kormánynak, sem az őt támogató koalíciónak és amikor csak tehették, a különböző ha* tóságok mindig felhasználták az alkal­mat arra, hogy a magyarság lapjain egyet üssenek. A csehszlovák köztársa­ságban a sajtószabadság csak a kivá­lasztottak részére van biztosítva, a ma gyár ellenzéki sajtót a rendtörvénnyel békók közé szorították és hogy eddig teljes némaságra nem kárhoztatták, azt egyedül azért nem telték, mert még nem érkezeit el — a kormánykörök szerint — annak az ideje. De most már olyan szelek fújnak az aranyos Prága felől, amelyek arról sut­tognak, hogy a kormány nemsokára lépést fog tenni, mely az ellenzéki ma­gyar sajtó beszüntetésére vezet. Köze­lednek a választások és a kormánynak csakis olyan sajtóra van szüksége, meiy az ő érdemeinek tömjénezéséve! van tele, mely a nemzeti kisebbségek meg alázó helyzetét nem ecseteli s mely az itt élő magyarság sorsával mit sem tö­rődik, de hajbókoló bálványozójává képes lenni az őt busásan megfizető kormánynak. Nem igen kell keresni ehhez a szerephez magyarul író zsol­dosokat, a köztársaság fennállása alatt sok áruló tolibandita szegődött a kor­mány bérencei közé, akik régi hazájuk­ból a köztársaság földjére szökdösve, mérges epét hánytak egy szerencsét­lené tett országra, volt hazájukra. A lapok már régebb idő óta írják, hogy Benes külügyminiszter a Párisban tartózkodó volt magyar kommunista szökevényekkel tárgyalásba bocsátko­zott egy Prágában megjelenendő ma­gyar nyelvű kormánylap létesiíése tár­gyában, amelynek legújabban „Egyet­értés* lenne a neve és munkatársai közé mindama szökevények tartozná­nak, akik bitorolják a magyar történe-Szentjánosbogár. Irt«: Bozzay Margit. A gyönyörűen gondozott fürdő­­parkban napok óta csak a vasár­napi toalettversenyről beszéltek. Min­den asszonyon lázas izgatottság vett erőt, mindegyik titoktartó volt s félve kerülte a legjobb barátnőjét is, hogy véletlenül el ne szólja magát. A lelke mélyén mindegyik számitott a győ­zelemre s a győzelem díjára, egy gyönyörű, hófehér kis mótorosra, amely napok óta ott ringott a sötét­kék vizen. A herceg, a karcsú, elegáns, de­­resfejü föur, aki a toaiettverseny gondolatát fölvetette s aki a győze­lem díját is gavalléros bőkezűséggel bocsátotta a zsűri rendelkezésére, ott sétált a parkban egy csomó szép, kacagókedvü asszony társaságában. — Hölgyeim, — könyörgött össze­tett kézzel, fiatalos, meleg mosollyal az ajkai körül — hiába minden ... Nem tudok tanácsot adni. De minek is! Tudom, hogy mindegyiküknek megvan a maga eredeti gondolata s tudom, hogy valamennyien elra­gadóan szépek lesznek. Ha valaki tanácsra szorul, ha valaki segítsé­gért könyörög, az csak én lehetek. Képzeljék, a zsűri ma közölte velem kegyetlen, minden emberi irgalmas­lemben tiszteletreméltónak tartott emig­ráns nevet, hogy a megkérdezésük nélkül minden isteni és emberi igazság ellenére a köztársaságba bekebelezett magyarokat a kormány száj íize szerint maszlagolják és megtéveszteni igye­kezzenek. Veér Imre a Magyarország­ból repülőgépen megszökött „mártír“ fog felelni azokért a cikkekért, amelyek napvilágot fognak látni ebben azáruló újságban és az a célja vele a kormány­nak, hogy mindazokat a magyar ujsá gokat, amelyek magyar önérzettel és becsületes nyíltsággal szállnak síkra a magyar testvérek igazaiért, elnémítsa, sőt beszüntesse. Ha a tervbevett lap megjelenik, a kormány megteszi a szükséges intéz­kedéseket, hogy a magyarság eddigi orgánumai ne működhessenek Legalább is az a cél, hogy a vá'asztások ideje alatt ne adhasson hangot a gerinces magyar sajtó, hanem csak az általa felbérelt sajíóbrigantik által magyar nyelven írott lapból értesüljön a magyar közönség a helyzetről. Még a Hodzsa párti „A Reggel“ megszüntetését is tervbe vették, csakhogy annál nagyobb támogatást nyújthassanak a Veér-ék lapjának. Íme, a kormány választási erőszakos­kodásának első állomása. Elnémítani az önérzetes hangot, megszüntetni az igazi magyar sajtót, elnyomni a pana­szokat és a fájó sóhajokat, amelyek a megpróbáltatások napjaiban sajogtaíják a magyar lelkeket... és csak azokat az elailató és ámító ferditéssket tíön­­gicsélni a magyar fülekbe, amelyeket a kormány mérges darazsai dongának körülötte. De nagyon téved a kormány és min­den zsoldjába szegődött sajtóorgánum, h3 azt hiszi, hogy célt ér. Az erősza­kosság c-ak még nagyobb elkeseredést szülhet és ha tervét keresztül igyekszik vinni, meg fogja találni a köztársaság­ba bekebelezett magyarság a megfelelő fórumot, ahol sérelmére orvoslást ke­reshet. A nemzeti kisebbségek hivatott védőjéhez, a népszövetséghez fog for­dulni a magyarság és gondja lesz reá7 hogy vérző szivének panaszát meghal­ják mindazok, akikre tartozik s akik­nek közbe kell lépni, hogy elhárítsák nehéz sorsának még súlyosabb sérel­meit. Ma éos in. Irta: Egy bizottsági tag. Az 1924 évi zárószámadást egysze­­iüen jellemezhetjük, ha egyenesen a főösszesitéshez lapozunk benne, amely szerint az 1923. év végén fúikiadása volt a háztartási pénztárnak 422079 K 1924. évi kiadása 3976921 K összesen 4399000 K bevétele az 1924 évben 3327063 K tulkiadás 1924. végén 1071937 K Tehát a kezdő 422079 K tulkiadás megint meghaladta az év végével a milliót. Ha ennek az okát keressük, megtalálhatjuk a zárószárnadás további számcsoportjában, meiy a következő képet rajzolja elénk: 1924. évi valódi kiadás 3697498 K 1924. évi előirányzat 3239272 K hiíeitullépés 458225 K 1924. évi valódi bevétel 3770780 K 1924. évi előirányzat 3243112 K bevételi többlet 527667 K Tehát, ha a város vezetősége betartja a költségvetést, akkor nincsen félmilliós iulkiadása, ellenben van félmilliós be­úri- és noi-fodrász és manicetier üzíeíe Komárom Msgye-u. 9. S2, (3 Körpcnti szállodával szemben) Női fodrssztermébsn válialja hajmiíitkáik készítését és szak­szerű hajmosást. 4eo vételi többlete, amelylyeí fedezheti a kezdő pénztári íulkiadást a 422079 K-t. A tételek be nem tartásával a költ­ségvetésnek csaknem minden címénél talál kozunk. így a közigazgatási kiadá­soknál a tulki'dá« 25967 K. Igaz, hogy ez csak látszólagos, mert ez eifülöú koksz ára teszi ki- ezt a különbözeiét, de azt is elő kellzít volna irányozni, mert azt a háztartás tulajdonképpen szintén megvásárolja a gáz mű üzemtől. A dologi ki dások 16578 K túllépése szintén meglepetésszerűen hat, bár ezt a személyi Kiadásoknál eiért ugyanilyen összegű megtakarítás ellensúlyozza. Á közbiztonság címénél túllépés 40307 K, meiy személyzeti kiadások emeiKedéa bői állott elő. A ga/dasági kiadások túllépése 280667 K tulajdonképpen elszámolási különbözet és a többi címeken meg­térül. Nagy a tulkiadás a kertészetnél 62340 K, amely azonban hasznos be­ruházás, meri az elpusztult városi fa­iskola teljes üzembehelyezését jelenti és a jövő években, mint fokozottabb be­vételi forrás jelentkezik. Állatok vásár­lásánál 12041 K íulkiadást a tenyész­állat állomány felfrissítése okozta. A középületek fentartásánál 58490 K tulkiadással találkozunk. Erre J5000 K-t irányzott elő a képviselőtestület. A vá­rosi tanácsnak a jövőben szigorúbban kellene az előirányzatához ragaszkodnia és a hiteim lépésekről a képviselőtes­tületnek jelentést tennie. A házi szemét kifuvaíczásánál is 13973 K u kiadás állott elő. Ha ezt annak idején bérbeadia volna a város, ezt a kiadass nem kellett volna viselnie. A vallás és közoktatás címénél 60042 K tulkiadás mutatkozik,amelyet a Szent András templom tetőzetének javítása (12223 K), az elemi népiskola tanítói Munkát! Időt! Pénzt! takarít meg) ha ruháját a kiváló 9 mossa, MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. Sággal ellenkező határozatát. A sza­vazásnál nekem Ítélték a döntést... Kétségbe kell esnem ... Az asszonyok, akik eddig is vala­mennyien sokat foglalkoztak a her­ceggel és mindent elkövettek, hogy a figyelmét maguk felé irányítsák, most százszorosra fokozott kedves­séggel hajoltak feléje. A herceg eltakarta a szemét. — Hölgyeim, — rimánkodott ked­ves kétségbeeséssel — irgalmazza­­nak. Ne fosszanak meg előre a józan Ítélőképességemtől. Úgyis... kétség­beejtő dilemmában vagyok.... Ha lehelne s ha nem adtam volna már a szavamat, legszívesebben meg­szökném a verseny elől. Az asszonyok hosszan, csengőén felkacagtak. — Herceg, — mondta egy szép feketehaju földbirtokosnö — nem szégyenli magát? Az Isonzónál, a rokitnói mocsarakban megállta a helyét, most gyáván megszaladna? A herceg feje komikus páthosszal a mellére esett. — Az más volt, asszonyom. Ott csak férfiakkal, ágyú és puskago­lyókkal állottam szemben, amit némi ügyességgel és szerencsével ki is lehet parírozni. Itt azonban más a helyzet. Itt nem támaszkodhatom az ügyességemre s az önök mosolyá­nak a veszedelme ellen nem véd meg semmi. Eközben elérték a fürdöigazgató­­ság épületét, amelyet szorgalmasan diszitettek a holnapi ünnepre. — Ez mind önökért van hölgyeim, — mondta gavalléros meghajlással. — S azért, hogy méltó keretbe fog­lalhassuk a szépségüket. Mégegyszer meghajtotta magát, minden asszonynak egyforma ked­vességgel kezet csókolt, búcsút intett és elment. Mikor az asszonyok magukra ma­radtak, a mosoly eltűnt az ajkukról és kémlelő, boncolgató, kritizáló pil­lantással vizsgálni kezdték egymást Le akarták olvasni egymás arcáról a herceg kézcsókjának a melegét és a remény nagyságát, amelyet a kézcsók keltett. De nem sikerült. Azok, akik más­kor minden tilkukat megosztották, most teljes begombolkozoltsággal álltak szemben egymással és vi­gyáztak még a szempillájuk rebbe­­nésére is. Végre elérkezett a vasárnap este. A fürdőigazgatóság épülete vakító villanyfényben úszott és vörös sző­nyeggel letakart széles márvány­lépcsőjén csipkefelhőbe burkolt asszonyok jártak. A díszteremben hosszú, bársony­­teritős asztalnál ült a zsűri. Az asztalion, szemben az ajtóval a herceg foglaií helyet. Künn a terem bejárójánál két parókás, selyemharisnyás lakáj állt, akik percenként felnyiioíták az ajtót és egy egy versenyzőt bocsátottak a zsűri elé. Az izgalom ott ült minden ver­senyző arcán. Könnyű selyem- vagy csipkeköpényeiket szorosan össze­fogták, úgy hogy a ruhájukból egy vonalnyi sem látszott. Nem beszél­tek, de az ajkuk reszketett és a ke­zükben tartott legyezőkön látni le­hetett a vérük heves, gyors lükte­tését. Már a harmincadik versenyző élőit tárult föl az ajtó, de a herceg ajkát még egyetlen szó sem hagyta el. Némán, mozdulatlanul nézte a csipke-, selyem-, vagy sirass- és tolifelhőbe burkolt asszonyokat és egyformán szépnek, egyformán el»­­ragadónak találta valamennyit. A frissen tépett ibolyából összeállított ruha nem volt szebb a halványsárga kínai kreppből készüknél és a va­lódi brüsszeli csipkével borított csak úgy elragadta, mint a herme­linnel szegett. Szenzációs lesz az 583. számú Stand a pozsonyiDunavásáron butorkiállitása. Hofbauer Andor Bécsi bútor! Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon és uriszobákban. Ebédlők kü­lönböző stylben u. m. üpendel, Renesance, Hollandi Bárok. — Telehálószobák: habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom stb. stb. Saját készítményű bőrgarnitúrák, seslon, dívány és matracok. Vidékre díjtalan csomagolás.

Next

/
Thumbnails
Contents