Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-10-01 / 117-118. szám

1825. október 1. Komáromi Lapok B. oldal. ELISMERT legolcsóbb bevásárlási forrás „ELBERT“ divatáruháza koniárom, Nádor-utca 19, Koronabankkal szemben. Az idény reklámcikkei: Férfi kutyabőr keztyti téli béléssel 40'—, női és férfi trikókeztyü tf’óO, női harisnya hátai varrott 10 —, férfi Jäger ing 3 0 Zephir ing 2 gallérral 30-—, férfi svetter 35—45, bokavédő 25—35, női kabát, jó minőség 120*—, 1 tucat la. férfi zsebkendő 36 K. Dús raktár szőrme boa, női és férfi mellény, szőrme­­disz, csipke, vattelin, Vulkán koffer, ernyő stb. Gyermekkocsi gyári raktár 75 Kc-tól feljebb. különös gondolataimba burkolózva bámultam magam előtt a „Moulin Rouge“ elmés konstrukciójú orna­mentikáját. Egy valódi vörös malom. A ház bántó fénytengerben úszik. Villamos cirádák, szimetrikus rend­ben élesen sugározzák körül a hom­lokzatot: a vörös és vakító fehér szemrontó keveréke. A vörös malom tornyán pedig a nagyvárosi élet nagyszerű illusztrációjaként lassan forog a vörös szélmalomkerék. Az autók százai rohanva jönnek a főbejárathoz és öntik az estélyi ruhás közönség sokaságát. Jól kipi perézett és mélyen dekoltált hölgyek sáljaikba burkolózva sikkesen lib­bennek elő a taxik és luxusautók rejtelmes belsejéből és lovagjaik kar­ján kényesen lépdegélnek fel a ma­gas lépcsőcsarnok süppedő vörös szőnyegén. És tódul a nép mindenfelől éhe­sen a nagy látványosságra. Ma valami ünnepi előadás van. Káromszázad­­szor tapsolják ma Párisban a világ legnagyszerűbb tánccsoportjának, a Hoffmann girleknek mesés művé­szetét. Az áradatban sodródom sze­rény jómagam is, A hall telve van reklámokkal, fényképekkel, mulatságos automa­tákkal, miknél vígan szórakoznak a ráérő franciák. Exotikus öltözékü szolgák rikácsoló hangon kínálják az illusztrált műsort, elegánsan öltö­zött urak udvariasan kalauzolják a tévelygő idegent. Hatalmas nagyterem, elől díszes nézőtér és színpad, háttérben pál­mákkal, délszaki növényekkel díszí­tett sétakávéház, hol a műsor kez­dete előtt valami női jassz-band élénk gesztusokkal kisért őrült vásári csinnadrattája szórakoztatja a jó­­idegzetű publikumot. Mintha az ördög szállta volna meg őket, úgy handabandázik, ugrál lobogó hajzattal az egész zenekar, éktelenül verve csörgő szerszámait. A közönség jön-megy, cseveg, fütyöl, kiabál, kávézik nyugodtan, mikor hosszú csengetés csalja a nézőtérre a vendégeket. Én már régen a vörös terem iparművészeti remekeit csodálom, mikor lassan, érzékien kezdi nagyszerű muzsikáját az Orchester. Hátul minden zaj elhal és zajos allegretto között felszalad a függöny. Kikötőbe futott nagy óceánjáró jelképezve, hogy megérkezett a nagy látványosságok és nagyvonalúság igazi hazájából, Amerikából a vén Európába az uj világ minden mű­vészi merészsége, gazdag kiállítása, pompája, fénye és . . . gyönyörű táncosnő koszorúja a 18 Hoffmann Girl, a modern táncművészet csodás együttese. És ekkor elkezdett fo­rogni egy hatalmas revu szinpompás kaleidoszkópja, minden forgásával az élet más és más jelenetét rög­zítve tarka összeállitásban. Egy hosszú, hosszú film, élő alakokkal, zenével, beszéddel. Háromszáz sze­replő pergeti le a látványosságok halmazát. Állandóan szól az Orches­ter. Tánccal érzékitett bájos görög mythologiai és középkori jelenetek, vásári zenebona, toalett kreációk bemutatása, élőképek, humoros bok­szolás, táncütemü vivás, torna, erő­­művészet, mindenféle nemzeti tán­cok bemutatása (köztűk a magyaré is.) Mesés balett, nagyszerű melo­drámák. közbeiktatva a modern világ kacagtató humora, viszásBágai, mind-mind. helyet talál a képben. Legbájosabb két részlet: lágyan zsongó kinai muzsika akkordjai mellett Newyork kinai negyedének misztikus, sárgafényü éjszakai élete és egy pezsgős jelenet. Mintegy az amerikai alkoholtilalom parodizálása­­képpen az amerikai Giriek jönnek boros és pezsgős üvegeket ábrá­zolva egy gyönyörű mulatóba. Me­sés élőkép és a színen megjelennek a Giriek magánszámai. Egymást váltják a nagyszerű táncok, jön egy kis fiatal magyar lány, lágy balletbe kezd, a zene gyorsul és örült tizen­hatszoros forgással elragadja a pub­likumot. Ennél szebben még nem csinálták ezt a világon. Frenetikus tapsvihar a jutalom, a közönség el van bűvölve. A 18 Hoffmann girl az estély középpontja, valami hússzor szerepelnek a szín­padon. Fiatalok, szépek, vidámak. 17 közülük amerikai, sőt phi­­ladelfiai és a 18-ik egy mesés tudo­­mányu, szép fiatal magyar lány, kinek balettmüvészete az örökéletü táncművészet. Ez a kis magyar „Hoffmann girl“ együtt vidul az amerikai Girlekkel, együtt tapsoltatja magát a művészetért is hálás párisi publikummal. Budapestről indult el, rengeteget tanult és rövid időn belül 2000 pályázó közül őt választották a 18-ik Hoffmann girlnek. Azóta nagy karriért csinált, a művészi vi­lágban ismertté tette a nevét. Igazában csak ők teszik a tiszta művészetet az egész- revuben, a többi szemérmetlen, tarka látvá­nyosság tartalom nélkül. De erre éhes a párisi publikum! Kiállítás, fény pompa, a test természetes jel­mezének kultusza: a félvilági élet művészi programmja. Lassan bandukolok hazafelé és körülöttem zug Páris éjszakai életé­nek idegen muzsikája. Windisch Lajos, j Tanítói jubileum. A komárom szentpéteri rom. kath. iskolaszék, élén Hamvas István plébá­nossal, f. hó 27-én, vasárnap délután egy kedves, meghitt, bensőséges ünne­pélyt rendezett két derék tanítója: Fekete Győző és Kossányi Alajosné tiszteletére, kik épen 25 éve működnek áldásteljesen a róm, kath. anyaszent­­egyház veteményes kertjében, az isko­lában Komáromszentpéteren. Igazán a mai rideg, önző, sivár világban, midőn mindenki nem megy, hanem fut, rohan — sajnos nem esz­mények után, mint apáink, hanem a Mammon, a földi jók után, úgy hatott ez a kis ünneplés az iskolát zsúfolásig megtöltött tanítványok és tisztelők nagyseregének szivére, mintha a hal­dokló természet, komor, őszi ideje visszacsinálná, visszavarázsolná önma­gát egy pillanatra tavasszá, mintha ibolyák nyílnának az árnyasbokrok alatt, mintha gyöngyvirág illatozott volna sűrű erdő alján, mintha rózsák nyíltak volna szemünk előtt, oly szép, oly megható volt ez az ünnepély. Nem azért, hogy 25 év talán olyan nagy idő volna egy község, egy iskola életében, hatem azért, hogy ez a két ideális tanító 25 év előtt egy napon jött Komáromszentpéterre, fiatalos hévvel fáradtságot nem ismerő buz­galommal fogtak a munkához, hogy az iskolájuk tanitisügyét előbbre vi­gyék, felvirágoztassák. 25 generációnak értelmes serege vette körül ma őket szeretettel, ezek valának az ő tanít­ványaik. Midőn Hamvas István plé­bános egyházának népe nevében az elismerés zászlaját hajtotta meg a két derék tanító előtt, megköszönte az ő fáradhatatlan munkásságukat a volt hálás tanítványok nagy serege, csillogó és könnyes szemekkel de kitörő lelke­sedéssel éljenezte szeretett tanítóit. Majd az udvardi esperes üdvözölte a jubilánsokat, szépen méltatta érde­meiket, felemlítette, hogy mig Kossányi Alajos 90 hónapig hadifogságot szen­vedett, addig neje 3 tanító helyett végzett 3 éven keresztül derekas munkát az iskolában és odahaza is a kényszerözvegység alatt nagyszámú g családját nevelte, tanította, ellátta. Majd egy kis tanítvány szép szavak­ban köszönte meg jó tanítóiknak fá­radozását irányukban. A községi képvisőtestület nevében Petrovszky Kálmán főjegyző üdvözölte őket szép szavakkal, és köszönte meg buzgó fáradozásukat a kultúra terén. Ezután a ref. egyház gyengélkedő isk. széki elnöke helyett és a tanítói kar nevében is Kőrös Imre az ógyallai tanítói járás kör elnöke, méltatta a két kartárs érdemeit, aki legjobban ismeri az ő működésüket, miután mun­kásságuk az ő szeme előtt folyt le, vele egy csapáson haladtak, együtt hintették a 2 virágzó felekezet népe között a tudománynak, az általános emberszeretetnek, a szépnek, a jónak a nemesnek, az egyetértésnek áldást hozó magvait, melyek hogy jó talajba hullottak, gazdag termést hoztak, annak bizonyítéka ez az ünneplés, a szere­tetnek ily fényes megnyilvánulása fele­kezeti különbség nélkül, ez marad a népnevelőnek — bár soh’ sem vágyik az ünneplésre — tövises pályáján legkedvesebb emléke. Isten áldását ’ kérte reájuk és további munkásságukra, i Isten áldástá az ő kedves családjukra | és egyházuk minden vezetőjére és , tagjára. Ezután a jubiláns tanítók meghatva, könnyes szemmel köszönték meg a nem várt, meglepetésszerü megemléke­zést kedves híveiknek, elöljáróiknak, tanitányaiknak és a jó ismerősöknek, j A TESTNEK -szüksége van állandó ápolásnál legalább hetenként egyszeri bedörzsőlésre. Erre legal­­kalmasab a világhírű ALPA MENTHOL-SÓSBORSZESZ Óvakodjék mindennemű utánza­toktól és azt erélyesen utasitsa vissza, mert mindenkinek joga van pénzéért a legjobbat követelni és ez a valódi ALPA SÓSBORSZESZ. Mindenütt kapható. Ára 5 50 Kő 488 8 A határforgalom. Komárom, — szept. 29. Október 1-161 kezdve a határfor­galom megint változik és korláto­zást szenved. Reggel 7-től kezdve este J/a7'ig szabad a hídon való közlekedés, amely délután 1ltl—2 óráig szünetel. Hogy miért korlá­tozzák ezt a vérszegény forgalmat és miért metélik körül a téli hóna­pokban, ezt igazán nem vagyunk képesek megérteni. Komárom minden gazdasági ér­dekképviselete azon siránkozik már hat év óta, hogy a forgalmat tegyék szabaddá a Dunahidon. IpartestüJet, kereskedők testületé, kereskedelmi és iparkamara mindezt a kérelmet hangoztatják és ekkor a helyi vám­hivatal és rendőrhatóság ezekre a kívánságokra a közlekedés megszo­rításával felel. A határforgalomnál véleményünk szerint nem jöhet számításba a hi­vatali alkalmazottak kényelme, mert hiszen úgy a határvámőrség, mint az államrendőrség egyenként száz­nál jóval több alkalmazottal rendel­kezik, akiket egy órával több szol­gálat igazán nem érint, hiszen nem egészen minden harmadik alkalma­zottnak egy órai több munkájáról, illetve jelenlétéről van szó a hídfőnél. A határforgalom akkor volna min­den érdeket kielégítő, ha mindkét oldalon éjjel nappal, korlátozás nél­kül nyitva volna a közönség közle­kedése számára az út A hídon való közlekedés rendje oly sürü változá­soknak van kitéve, hogy amire a közönség azt megtanulná, addigra már ismét megváltozik. Ez a korlátozás nagy sérelem a komáromi lakosságra nézve és rendkívül terhes. Sem a budapesti, sem a bécsi vasúti közlekedéssel nincsen összhangban. Lehetetlen a kereskedelmet ilyen békók közé szorítani és azt kivánni, hogy az üzleti ügyek lebonyolítását egy nap ■ helyett két napig végezzék az érde­kelt felek. Nemcsak belföldi, hanem külföldi kereskedelem is létezik. Nemcsak a belföld fogyaszt, hanem a külföld is és a kereskedelmi reláció kor­látozásával a közgazdaság szenved. Ezek mellett a szempontok mellett a hivatalok helyi szempontjai el kell hogy törpüljenek. Ajánljuk ezt a korlátozást a járási ipartársulat és a városi tanács fi­gyelmébe, melyeknek egyaránt fon­tos érdekük a korlátozásnak meg­szüntetése. A forgalom és a keres­kedelem nem ismer nyarat és telet, az folytonos és állandó. A közle­kedésnek ehhez kellene igazodnia. Aki tudni akarja hol lehet a legnagyobb választékban olcsóért Ízléses és jó minőségű Női és lányka kabátot vásárolni, keresse fel Kertész J. Jenő Üzletét a Mimii, liáioi-üiu 25. síid az Otthon kávéházzal szemben. Mindenféle szőrme boák, szö­vött,kötött, rövidáru és uridivat cikkek szintén Igen nagy vá­lasztékban és olcsón kaphatók. Kis Kiüli, Digy Homárom. (Meg kell-e tagadni a szülőföldet ? — A szülőföld emlékének ápolása vagy elfelejtése. - Még egy vers Komáromról.) Még mindig halljuk itt is, ott is azt a megbotránkozást, amelyet Zsolt Bélának szülővárosáról irt cikke és verse keltett Komárom la­kosságának minden rétegében. Vannak úgy látszik, politikai irá­nyok, felfogások, amelynek etikája megkívánja azt, hogy megtagadjuk a vallásunkat, Istenünket, a hazánkat, a szüleinket, a szülőföldünket, szó­val mindazt, amelyekhez pedig kell, hogy szent kötelékek fűzzenek. Legtöbb túlzó irány követője azt hiszi, hogy ezeknek a szent köte­lékeknek a szétszakítása, a megrug­­dosása a túlzó irány legelemibb kö­vetelése. Az embernek veleszületett érzése, hogy örül annak, hogy ha látja, hogy más is szereti azt, akit és amit ő is szeret és tisztei A szülő­föld szeretetének megnyilatkozása még akkor is jól eső érzést vált ki bennünk, ha a szeretet megnyilat­­kozóját egy egész világ választja el tőlünk. A napokban kezűnkbe került egy vers, amely szintén Komáromról

Next

/
Thumbnails
Contents