Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-06-20 / 74. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1925. június 20. ■ ■ T Nem keli a fővárosba menni!! II a i mikor t N $ N : POLLÁK JULISKA • sr I utódánál £ ■ Komáromban, Nádor-utca 17. sz. ? r olcsóbban beszerezhetők a leg-I £ g újabb és kényelmes gummi és r3 • s *« J3 halcsont nélküli hasfüzők és mell­< a tartók orvosi rendeletre is. s Bőrkeztyűk nagy raktára l Kéz­e r & * tyük tisztítása és javításai Selyem r I a II és flór harisnyák nagy válasz­tékban 1 ■ 52 I ban jelenleg történik a birtokreformról szóló törvényből kifolyólag. Az ezen törvény alapján felparcellázandó birto­kokat az állam jelenlegi értékűknek alig egy heted részén váltja magához. Az osztrák parlamentben dr. Hampel képviselő interpellált ez ügyben és felszólitotta a kormányt, hogy védje meg az osztrák alattvalókat a népjog­ellenes megkárosítás ellen. = Angol hang Ausztria csatlakozá­sáért. A londoni „Observer“ feltű­nést keltő cikkben foglalkozik Ausztria csatlakozásának kérdésével és egyebek között a következőket írja: Az európai politikusok a balgák paradicsomában laknak, ha azt hiszik, hogy az angol demokrácia harcba bocsá koznék azért, hogy a német fajt elválassza egymástól. Anglia sohasem fog küzdeni a németek és osztrákok egyesülése ellen, mert a fajok jogának egyenlősége nélkül Euró­pában sem béke, sem igazságosság nem lehet. Franciaország, Lengyelország és a kis ántánt nem érnek el eredményt, ha Ausztria egyesülését Németországgal meg akarják akadályozni. II Dioníásliiztosi pénztár nem tel-A szociáldemokrata Párt állásfoglalása az Országos Pénztár ellen. Komárom, jim. 19 Nemrégiben volt alkalmunk közölni az Ipartestület állásfoglalását az Orszá­gos Munkásbiztositó Hivatal ellen, amelyet elszámolásra hivott fel azok­ról a százezrekről, amelyeket a mun­kások egészségén és gyógyításán meg­takarít, illetve ettől a céltól elvon. Most legújabban a komáromi magyar szociál­demokrata párt hozott ebben az ügyben határozatot és élesen foglalt állást az Országos Pénztárral szemben. Fontos-Árnyak. Irta Feleki Sándor. Minden bokron, minden faágon Ezer bimbó, ezer virág S szivemen mégis észrevétlen Valami rág. Bokron, virágon itt is, ott is Ezer bimbó, virág megett Látok egy ott felejtett őszi Falevelet. Egy rejtett, fonnyadó levélre Szemem mindenhol ráakad, Hol más virágokat talál csak S zöld ágakat. . . Zene ha szól, pohár ha csendül, Fény, szin és nóta közepett, Csak azt érzem: valahol sírnak Bús könnyeket. Dalolás közt, mulatozás közt Nem hallok én meg semmi mást, Csak szenvedők szivébe folytott Sóhajtozást. Mások bús ősszel is találnak Fényt, napsugarat szerteszét S én tavaszkor is érzem ősznek Fagyos szelét. Mi az, hogy én, mikor a földnek Tavasz-pompája újra nyit, Ott érzem lelkemen a múlás Jégujjait ? _____ Ideális emberpár. Irta: Vértessy Gyula. Ha az ember beszélni hallotta Csu­por Gáspár urat a feleségéről, hát el­fogta a sárga irigység ekkora boldog­ig hallatára. nak tartjuk ezt az állásfoglalást, mert ez a munkások, tehát a közvetlen ér­dekelt felek álláspontját rögzíti meg. A szociáldemokrata párt előrebocsátja, hogy a munkásbiztositó csak akkor felehet meg hivatásának, ha annak irányítása a közvetlen érdekelt tényezők a munkásság és a munkaadók kezében van. Az Országos Hivatal hit év óta igyekezik egyenruházni ezt az intéz­ményt és a minisztérium által kineve­zett vezetőséget is szélnek eresztette. Kormánybiztosok kerültek a munkás­pénztárak élére, akiknek kezében ez a szociális intézmény elveszti szociális jellegét, ez ellen általában elégedetlen­séget kelt a munkásság körében és az intézmény arról a színvonalról is, me lyen a háború alatt volt, teljesen le­csúszik és lezüllik. A párt határozata ezt konkrét té­nyekkel igazolja. A munkás, aki a be­­tegsegélyző járulék felét fizeti, nem kapja meg a joggal várt és a törvény szociális intencióinak megfelelő ellen­szolgáltatást. Különösen a mezőgazda­­sági munkás tagokra vonatkozik ez, akik sem orvost, sem gyógy szett nem kaphatnak, mivel a családfő négy hétig egyfolytában sohasem dolgozik és igy a pénztárnak soha­sem lehet folytatólagosan tagja. Így a pénztár ma megtagadja ezek­től a szegény, szerencsétlen emberektől az orvost, gyógyszert, feleségeiktől a szülési segélyt, szóval a munkásbizto­­sitási dijakat munkaadó és munkás hiába fizeti. Az ipari munkás is messze esett az 1907 XIX. törvény áldásaitól, ame­lyet a magyar rezsim alatt szabadon élvezett. A munkás ma nem kap sza­natóriumi és fürdősegélyt, nem mintha arra nem szorulna reá, hanem azért, mert spórolnak rajta. Még a háború nehéz viszonyai közt is elküldte a pénz­tár beteg tagjait fürdőkre. Ma nem küld egyet sem, ez valami láthatatlan leges­legfelsőbb orvosi tanács jogköre. így például Komáromból tüdőbajos mun­kást nem utalnak a szanatóriumba, ahol a gyógyulás feltételei jobban adva van­nak, hanem kezelik a nedves és a be­tegségtől fertőzött, külvárosi penészes és gombás szobákban, ahol azután sohasem gyógyul meg é3 családját is fertőzi. És az Országos Pénztár ezek után azt hiszi, hogy Komáromban nincsen tbc. beteg, aki szanatóriumi kezelést igényelne. így mennek tönkre a mun­kások százai ebben a gyilkos beteg­ségben. Fogászati ellátást csak 3—5 év óta fizető tagok igényelhetnek, holott a régi időben az a munkás is kezeltethette fogait, aki egy hét óta volt tagja a mun­­kásbiztositónak. Nagyszerű szociális érzékére vall az Országos Pénztár szocialista vezetősé­gének a munkás családtagok segélyezése, akik aak a családfő 4 heti tagsága után kaphatnak orvost, gyógyszert és táppénz segélyt, holott ilyen megszorítást a magyar tör vény nem ismer; ez már az Országos Hivatal szociális vívmányai sorába tar­tozik. Fényes szociális izü intézkedése a betegállománynak úgynevezett felülvizs­gálata, amellyel a pozsonyi egyetem kevéssé elfoglalt orvostanárainak nyújt bőséges mellékkeresetett. Ezek az úri­emberek maguk elé rendelik a betege­ket és az a marsrutájuk, hogy azokat munkaképeseknek nyilvánítsák. Hogy egy krónikus betegség szimptómáit nem ismerik fel az első pillantásra, ez egész közönséges dolog. De hát ezek a vici­nális egyetemi tanár urak honnan isme­rik a betegség egész lefolyását? Hogyan alkothatnak maguknak képet a kórról, melyen a beteg átment vagy át fog menni, két perces vizsgálat után? Vesze­delmesen hasonlít ez a rokkantak és Munkát! Időt! Pénzt! takarít meg, ha ruháját a kiváló 9 .POLIO mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. 2 Csupor Gazsi barátom, a prózai Csupor név ellenére, festő volt. Üres óráiban festő; különben pedig számtiszt; vagy mondjuk, üres óráiban számtiszt, különben pedig festő. Felesége ő nagy­sága pedig a költészetet űzte, a gazd­­asszonykodás mellett, mellékfoglalko­zásként. De ha az ember hitelt adha­tott Csupor ur áradozó dicséreteinek, mikor Csuporné asszonyról volt szó, hát akkor a derék asszonyság csoda­számba mehetett. — 0, az én nőm, maga a megtes­tesült mintafeleség! Szendeség, szellem, jóság és báj csodálatos vegyüléke! Az Úristen a legjobb kedvében teremtette. Angyal, valóságos angyal! Csupa arany és kékség! Correggio megirigyelhetné azt a képemet, amelyiken őt olyannak tudnám lefesteni, amilyen valójában .. . Hát még a lelke ? Ilyen tiszta, nemes ivelésü lélek nincs több! Áldott terem­tés ! Örömöm, boldogságom, gyönyörű­ségem ! O, a drága, édes, jó! Csuporné őnagysága pedig Csupor úrról áradozott hasonlóképpen: — Az én drága uram a legjobb, legderekabb ember a világon. A leg­­gyöngédebb, legnemesebb lelkű ideá­lista. Csupa eszményiség, csupa érzés. Még a hivatal se tudta megőrölni lelke nemes tulajdonságait. Ha én egyszer le tudnám őt irni olyannak, amilyen, az lenne az én legszebb költeményem... És szemeik úgynevezett „magasztos elragadtatás tüzében“ ragyogtak, mig egymásról zengték a dicséreteket. Ilyen égi boldogságban élt ez a ne­mes emberpárt Legalább is ilyenben kellett élniök, ha igaz volt az, amit egymásról beszéltek. S még egyet csodáltam e csodás pár boldogságában. A müvészházasságok átka rendesen az szokott lenni, hogy a müvészházasfelek irigykednek egymás babéraira s egymás tehetségét nem nagyon ismergetik el. De Csuporéknál e tekintetben se volt hiba. Sőt, bár más nem igen emlegette se a festő, se a költő mivoltukat, ők, ha egymásról beszéltek, mindig hozzátették: — Férjem, a festő. — Nőm, a ki költészettel foglalkozik. És ádáz szorgalommal festettek és költöttek, élve a mellett, legalább a mi hitünk szerint, a legidillikusabb családi életet. A mi különben a boldog pár fes­tészeti és költészeti ténykedését illeti, hát őnagyságának egy verse valamikor egy ócska divatlapban csakugyan nap­világot látott s a vers berámázva ott függ Gáspár ur „műteremének kine­vezett szobácskájábán; viszont őnagy­sága Íróasztala felett ott függ egy lehetetlen tónusokban megfestett indián kacika, a ki állitólag ő nagysága lenne. — Az uram egy ihletett pillanatának szüleménye. Akkor ilyen voltam . . . Valahányszor Csuporék nekem is eldicsekedtek a boldogságukkal, úgy próbáltam megérteni ezt a nagy bol­dogságot, hogy ez a két ember, a kit a kutya se tart különben se festőnek, se írónak, egymást annak tartja. S ez a kölcsönös hit teszi az életüket olyan boldoggá. No hiszen, gyönyörű kölcsönös hit volt! .. . Hanem tartsunk sort az ese­ményekben. Közeledett a boldog pár házassági évfordulója s hogy, hogy nem eszükbe jutott, hogy ezt a nem tudom hányadik évfordulót meg fogják ünnepelni. Töb­bek között engem is meghívtak. — Tulajdonképpen csak neked, mint Telefon 615/4. Alapítva 1872. b|i Sérvben szenvedik, tg. Sérvkötők minden kivitelben rugók nél­kül is, valamint haskötők operációk után, lógó hasnál, méret szerint vagy pedig or­vosi rendeletre a leggondosabb kivitelben készülnek. Gummiharisnyák, hygienikus gummiáruk a legjobb minőségben, további >Zello< Punkt 21. orralakitó azonnal gzál­­litbatók. Mindennemű betegápolási cikkek raktára. Hettb Hermann utúdja. kötszerén Brünn, Johannesg. 7. 2 hadiözvegyek úgynevezett szociális felül­vizsgálására, ahol az orvosi felületesség és lelkiismeretlenség gyönyörű példáival találkozhatunk. Ámde ezek az egyetemi tanár urak autókon utaznak és szép ezreseket vesz­nek fel ezért a komoly, de orvosi szem­pontból igen csekély értékű munkáért a munkások és munkaadóktól íizetelt betegsegélyző járulékokból. A fő célja betegállomány minél erősebb lecsöken­­tése. Drága gyógyszert rendelni nem szabad. Az orvosok nyílt és titkos uta­sításokkal dolgoznak, hogy csak olcsó gyógyszereket rendeljenek Specialitá­sok természetesen kizárva. Ezeket az Országos Hivatal retaxátora irgalmat­lanul kitürüli. Természetesen azért, hogy az egyetemi tanár urak kirándulásait jól meg lehessen fizetni a munkásság zsebéből. jogosan kérdi az Ipartestület és a szoc á demokra a párt is, mi lesz az igy összegyűjtött milliókkal? Hova fordítja az Országos Hivatal a munkásokon megtakarított milliókat? Mikor számol el róla és kinek? Hány szanatóriumot épített a munkások részére? Hol van­nak az üdülő telepei? Fürdői? Megáiiapitja a szociáldemokrata párt azt, hogy az Országos Hivatal egy te­kintetben folytat lázas tevékenységet: a pénztárak régi alkalmazottainak elbo­csátása és nyomorba taszítása körül. Ezeket mind kiszórja a hivatalokból. A magyar szociáldemokrata párt ezt nem állapítja meg, de mi megállapít­hatjuk, hogy azért, mert ezek az alkal­mazottak, akik úgy a munkásság, mint a munkaadók bizalmát élvezték, ma­gyarok. Természetesen a nyugdijat — hiába fizették be a nyugdijilletménye­­ket éveken át — megtagadja tőlük az Országos Pénztár, melynek vezeiősége szociálistákból áll; de nincs szive meg­tagadni a pénztárak élére helyezett kormánybiztosok évi 30—50000 K tisz­teletdijait. Elhelyezi és gondosan be­rakja a pénztárakba a nacionalista peté­ket, ahol azok kikelnek és fejlődnek. iróembernek, neked lesz érzéked a mi „csöndes, de mély“ ünnepünk iránt. Meg fogod látni, te megrögzött aggle­gény, hogy a házasságban van még poézis. S csakugyan, a „csöndes, de mély ünnep“ poétikusan indult. Gáspár ur megreszkirozott két cserép primulát is az ünnepi asztalra, melyre azutan fel­kerültek sorba a költő-háziasszony re­mekei: a kozmás töltött káposzta, az ehetetlenül kemény ló- vagy marhasült és a szalonnás tésztáju almás-pite. Enni tehát nem valami nagyon lehe­tett, ellenben a háziakban lehetett gyönyörködni. Gáspár ur ugyanis és becses neje menyasszonyi és vőlegényi díszben fogadták a vendégeket: — Azt a ruhát vettük fel — sely­pítette őnagysága, — a melyikben es­küdtünk. — Az ő költői lelkében fogant meg ez eszme, mondja Gáspár ur, ábrándos tekintetet vetve nejére, a kinek poiro­­hos termetén kissé komikusán állt a húsz és egynéhány év előtti menyasz­­szonyi ruha. . . Ebéd után, mintha a többi vendég­nek éppen csak be akarták volna mu­tatni boldogságuk tablóját, mikor menni akartak, nem igen tartóztatták őket; de engem Gáspár nem engedett. Egy kicsit fel is öntött a garatra, hát kva­­terkázgatní akart tovább. — Maradj kérlek! A szivem kivánja a jelenlétedet. No, ha a»szive kívánta a jelenléte­met, hát maradtam. S ekkor, egyszerre csak, csodák csodája, mi történt. A boldog férjből ott, becses neje színe előtt kitört az őszinteség: — Pajtás, úgy nézz rám, hogy én vagyok a legboldogtalanabb ember.

Next

/
Thumbnails
Contents