Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-05-30 / 65. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1925. május 30. Első pozsonyi kaptafa és sámfakészitő műhely. Árusítási és megrendelési iroda: Hermann és Weisz bőrkereskedés 160 Bratislava, Dunajská-U. 43. M- kaptafákat, sámfákat, ' ványoló deszkát, méret, rajz, gipszöntvény és a leg d i­­vatosabb modellek szerint. Gyors és pontos kiszolgálási Rendelések a komáromi fióknál (Jókai Mór-u. 24.) is felvétetnek. Leiíeyék aknamunkája a ker.-szoc. pártban. (Saját tudósításunk.) — május 29. Megemlékeztünk, hogy Lelley Jenő Érsekújváron május 25 én titkos érte­kezletet tartott az Arany Oroszlán külön termében, mely délután 3 órától 7 óráig tartott. Ezen az értekezleten 17 érsek­­újvári, ógyallai, párkányi és ipolysági járási párthive vett részt, köztük Mérey Lajos, aki egészen Lelleyhez kapcsolta politikai hajóját, a központból Szappa­nos Lajos az egykori iparosvezér, Vargp Ferenc munkásvezér, akiknek Lelley a mandátumokat már eleve kiosztotta, ott volt látható HaiczI Kálmán dr. a kato­likus papság részéről, mely teljesen el­fordult Lelleyéktől, Nemes Flórián Pár­kányból, egy gazda Ógyaliáról, néhá­­nyan az Ipoly vidékéről, mely a kér, szociálista párt részére csaknem telje­sen elveszett két év meddő munkája után. Érsekújvárt Néder János és Olle­­rényi pártvezetőségi tagok, Lelley lekö­telezettjei és még két párttag képviselte, A párt szellemi erősségeit azonban nem hívták meg az értekezletre. Ez a gyűlés tapogatózás jellegét vi­selte magán, a nyílt harcot megelőző felderitő szolgálat indult meg Ersek­ujvárott a Nyugat Lelley ellenzékével és főleg a Kelet ellen. A taktikájuk, mint az kiszivárgott, az lenne, hogy összeírják minden pártszervezetben a Lelleystákat és ha a seregszemle jól üt ki, akkor gyűlések pergőtüze indul meg a purifikálók ellen, azon kivül Kelet el­len minden eszközt felhasználnak, hogy az ottani lelkes párthiveket meg­félemlítsék és a pártélettől való kedvü­ket szegjék, főleg pedig a gyalázkodó nyugati terroristákkal a Leley csoporttal szemben kimondják a szakadást. Lelleyék azonban igen rosszul spekulálnak. A Kelet erejét igen lebe­csülik és nem veszik észre azt, hogy az most már megerősödött a nyugati hatalmas ellenzékkel amely a papság tá­mogatását is a magáénak mo ndhatja és a közvélemény erejét is figyelmen kivül hagyják, mely a Concordia perben szöges ellentétbe került Lelley csoport­jával. A pártközpont vezetői azonban nem igy gondolják a válság megoldását, ha­nem úgy, hogy egy külön kongresszu­son kimondják az elszakadást a keleti párt szárnyától, hogy cselekvési szabad­ságuk visszatérhessen. Kalandos terv, de aki Lelley személyes híveit ismeri, ezt sem találja valószínűtlennek. Az öreg Cato a szenátusban minden alkalommal feláüott és felszólalt: Cen seo Carthaginem esse delendam. Igaza volt. Ha a pártközpontban nem teszik ártalmatlanná a konkordiásokat, akkor elkészülhetünk a válság sokkal komo­lyabb és végzetesebb fellobbanására. [ Kereskedők közgyűlése. I * Tagjai nagy számú részvétele mel­lett tartott e hét szerda estjén rend­kívüli közgyűlést a Komáromi Ke­reskedők Testületé a testületnek az egyesületi jog alapján egyletté leendő átalakulása tárgyában. A testület már előző, március hó 29-én megtartott rendes közgyűlé­sében kimondotta, hogy az uj ipar­törvény 152. §-a szerinti vegyes ipar- „ társulattá át nem alakul, mert azon meggyőződésben volt, hogy a tes­tület nem a régi ipartörvény 149. §-a alakult iparlársuiat, hanem külön társadalmi egyesülés, melyre az uj ipartörvénynek a kényszerszerve­­zelté való átalakulásra vonatkozó rendelkezései alkalmazást nem nyer­hetnek; ez okból a rendes közgyű­lés elhatározta, hogy fenntartja eddigi testületi szervezetét, mint szabad egyesülés folytatja tevékenységét. A rendkívüli közgyűlés megtartá­sát az tette szükségessé, hogy e határozat kimondása után, f. évi áp­­ril hóban kézbesittetetí ki a testület­nek az ipari és kereskedelmi mi­nisztérium szlovenszkoi osztályának az a.rendelkezése, hogy az uj ipar­törvény 159. §-ával a magyar ipar­törvény a társulatokat illetőleg érvé­nyét elvesztvén, a testület mint az 1884. 17. t.-c, 149. §-a alapján ala­kult ipartársulat vagy vegyes társu­lattá alakítandó ál vagy feloszlását határozhatja el. A rendelet mellett jóváhagyás nél­kül küldettek vissza a testület alap­szabályai, melyeket korábbi kormány­+ Men »edit + Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített rugónél.i&il sérv­­kötőnk, mely éjjel is hordható. Min­denféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülyedégnéL Szabadalmazott lúdtalpbetét. Flanell has-, és mellmelegitő. JYGIEA“ kötszerbáz BRATISLAVA. Duna-0. Sí Rendelő orvos: dr. Koch K. F. egy. m. t. Árjegyzék ingyen. 1 A vidéki felá még az nap elmtéztetnek. hatósági felhívás folytán a politikai fordulat követelte módosított alak­ban évekkel előbb terjesztett fel lát­­tamozás végett a testület. A rendkívüli közgyűlés minden tagja tisztában volt azzal, hogy a testületnek a régi ipartörvény 149. §-a alá eső ipartársulattá történt minősítése az alapszabályokkal nem indokolható. Hogy a testület nem volt a régi törvény 149. paragrafusa alapján alakult szervezet, az alapszabályok­ban körvonalazott egyesületi cél kitű­zése nem téveszthet meg senkit s egyoldalú elbírálásra indokul nem szolgálhat. Hiszen egész természetes dolog, hogy kereskedők egyesülése társadalmi törekvések utján megvaló­sítandó célokul sem szolgálhat mást, mint a foglalkozásuknál fogva ez osztályt közvetlen érintő érdekeket. Nem is ez a cél, vagy legalább is nem önmagában ez a cél határolja el a különböző alapokon létrejött egyesületek jogi elbírálását, hanem egyedül az a tekintet, megfelelnek-e a törvény 149. paragrafusban felállí­tott mellőzhetetlen követelmények­nek a testület alapszabályai? Eltekintve attól, hogy ez alapsza­bályokban semmi vonatkozás annál kevésbé hivatkozás vagy idézés nincs a törvény 149. paragrafusára, egyetlen pontjában kimondva nincs, hogy e törvényszakasz alapján kivan megalakulni, tevékenykedni, az alapszabályoknak több rendel­kezése van, melyek a törvény külön­ben mellőzhetetlen követelményeivel ellentétben állanak s éppen ezen ellentétben nyilatkozik meg az a tény, hogy a testület nem sorolható Munkát! Időt! takarít meg, ka ruháját a kiváló .POLIO’ mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. 2 Egy Eszme indul... Irta : Reményik Sándor* Egy Eszme jő, robogva, tűzszekerén, Egy Eszme indul messze, valahol; Tavaszi fűzek szélringatta ága Es őszi lombok tarka hervadása Vassal kivert útjára ráhajol. Egy Eszme indul messze, valahol. Egy Eszme jő robogva, tűzszekerén; Valahol messze indul egy vonat És maga előtt megkonditja sorra Az őrházakban a harangokat; Egy vonat indul messziről az éjnek És eiibe, a rozzant házikókból Tisztelegni kilép az őr, a lélek. S a vassal kivert pálya végtelenjén Zöld lángok, piros lángok égnek: Egy vonat indul messziről az éjnek. És néha jönnek fényes állomások: Kupolái az eszmék vonatjának. És néha jönnek elhagyott vidékek, Ahol a váltók mind tilosra állnak. És jönnek megrögzött gonosztevők, Akik a sínre lopják köveik’, És rajongók, kik a mozdony elébe Önnön veszendő testüket vetik. Az eszme jő, robogva, tűzszekerén, A mozdony nő, de amig testet ölt, Csak fojtott, tompa dübörgés hallik, Mit a ráhajtott fülbe súg a föld. *) Szerző most megjelent, hasonló című köte­téből, megrendelhető a Komáromi Lapok utján. Hogy jutott azöregGedő a menyországba? Irta Bartóky József. Gedő Miklós a tornácon üldögélt és kedvetlenül jártatta tekintetét a kopár udvaron, amely igy este még kiet­lenebb volt, mint napvilágnál. Egyszer csak valami zuhanás hallatszott ki az első szobából s olyan koppanás, mint mikor egy szék feldől. Miklós, mintha valami ösztökélte volna erre, felállott s bement a szobába: hát az apja, aki már vetkőződött, az ágy előtt feküdt a földön. Miklós szólongatta, éleszgette az öreget, de az nem mozdult, olyan volt, mint a halott. Miklós óvatosan föltette az öreget az ágyra, s nem tudva, hogy mihez kezdjen egy dara­big ott topogott az ágy mellett, aztán hirtelen kisietett, előkurjantotta a béres­gyereket az istállóból s elszalasztottá a süket Vadasnéért, aki a faluban legtöbbett tudott mindenféle beteg­séghez. Vadasné csakhamar megjött s ecetes ruhát tett a beteg fejére, meg a szive­­tájára, közben azonban nem feledke­zett meg az egészségesekről sem s odaszólt Miklósnak: — Van most valaki, aki főzzön ? — Nincsen, — felelte halkan Mik­lós. — Pirókné már nem jár be. — Akkor hivasd el talán Máliknét, mert éjszakára forró tea kell. Aztán holnap is enni kell. Én meg nem főz­hetek, mert úgy látom, hogy baj van az apáddal. Miklós intett Vadasnénak, hogy ne beszéljen igy a beteg mellett, de az öregasszony csak legyintett a kezével, hogy e felől ugyan hangosabban is lehet már beszélni, mert ez már se lát, se hall Miklós kiment a szobából, elküldte a béres-gyereket Máliknéért s aztán mikor visszajött, leült a karoslócára s azon gondolkozott, hogy lám, ebben a rideg házban immár két idegen asz­­szony fog tenni-venni, a helyett az egy helyett, akit nem hozhatott ide felesé gül, mert az öreg hallani sem akart Veronról. Vadasné mikor ellátta a beteget, odafordult Miklóshoz és ezt kérdezte: — No, mi van a fiaddal? Miklós szinte haragosan intett Va­dasnénak, hogy ne beszéljen ilyen fent­­szóval, de az erre nem ügyelt s me­gint elkezdte: — Voltál ott ? 1 Miklós csodálkozva nézett az asz szonyra. Hiszen ha az egész falu tudja, hogy mit fogadott ő fel az apjának, éppen csak ez az öreg asszony ne tudná, aki mindent tud?! Csak ez ne tudná, hogy ő megmondta Veronnak, hogy bármeddig kell várniok, mégis feleségül veszi, de az apja életében nem megyen feléjük. Hogy Miklós nem felelt, Vadasné megint megszólalt: — Talán azt se tudod, hogy beteg a fiad? Negyed napja beteg. Engem nem hittak. Doktort hittak. Hát ők lás­sák ! Azt hallom, halálán van a fiad .. . Miklós felhördült s mintha szivén ütötték volna, megtántorodott, aztán ki­támolyogva a szobából, elsietett Vero­nákhoz, az ő haldokló kisfiához, akit eddig meg sem csókolhatott, az ölébe fel nem foghatott s akit eddig titkon, loppal, csak messziről láthatott. Alighogy Miklós elment, megjött Málikné, aki egy kicsit félkegyelmű volt, de jó főzőnő hírében állott. Va­dasné éppen friss ruhát tett a beteg szivetájára, mikor Málikné beállított, — Miért teszi oda azt a ruhát? — kérdezte vigyorogva Málikné. — A szivét csititom. Nagyon ver. — Hát mióta van szive ennek a Gedőnek? — Gúnyolódott Málikné. — Eddig nem volt szive! Szívtelenül élt 1 — Igaz, — szólt Vadasné, — de most a halál megtaláltatta vele a szivét. Úgy szokta a halál, hogy megtaláltatja a szívtelennek a szivét s aztán, mikor már megtalálta, hát összeszoritja a csontos kezével . . . Lehet, hogy egyszerre hal meg az unokájával s majd a Vera fia vezeti fel az öregapját a menyországba. — Ez aligha jut oda, — dünnyögte Málikné. Bécsi bútor csakis szolid minőségben kap­ható Komárom és Csallóköz legnagyobb bútoráruházában: Hofbauer Andor cégnél Komáromi Jókai Mór utca 16. s». RÍ TirTüSTO&j Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon- és uri­­szoba bútorokban. Ebédlők különböző stílben, u. m. Cipendel, Renesanse, Hollandai Bárok, Teleháló­szobák, habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom, stb. 50 különböző szobaberendezés állandóan rak­táron. Speciális készítés bőrgarnitúrák-, scheslon-, dí­vány- és matracokban.—Konkurencia nélküli árak. Saját kárpitos műhely. Vidékre díjtalan csomagolás.

Next

/
Thumbnails
Contents