Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-05-23 / 62. szám
1925. májas 23. Komáromi Lapok 8. oldal. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy dunaparti vendéglőm kerthelyiségét megnyitottam. Elsőrendű hűsitő italok, Pilseni ősforrás (12°) sör, valamint valódi fajborok (ltk.121) lesznek kiszolgálva. — Zóna pörkölt, savanyu tüdő, félpár virstli 1 pohár sörrel délelőtt és este 3 Ke ért kapható. Kitűnő ételek leszállított árban. — Ebéd menü: leves, sült, tészta (tészta helyett sajt vagy fekete) 10 Kő. Vidékiek találkozó helye ! Százalékrendszer megszűnt. Kényelmes szállodai szobák! — Barhely iség li órától nyitva. — l-én és 16-án teljesen uj műsorszámok. A m. tisztelt közönség #< .■ f J. ' pártfogását kérem JtTOrVctXll lSXV3.ll. bályok szerint ennél magasabb mérvű felemelt illeték nem járna. A pénzügyigazgatóság felhívja e társulatok figyelmét az idézett törvény 20 szakaszara, amely szerint az 1921. évi 295 számú törvény 1. szakaszában megállapított V2°/o*os illeték alá esnek az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagoknak bármily címen nyújtóit illetményei. Állampolgársági jogokat a «oka jogán. (De Garay J. C. doktrínája az állampolgárságról.) Irta: Ivánfy Géza. A számunkra is, sajnosán, még mindig aktuális állampolgársági kérdésről tárgyaló cikkben, amelyet az „Europäische Gespräche“ cimü előkelő német kü politikai revü hoz, Carlos Ivan de Garay, argentiniai egyetemi profeszszor állampolgársági doktrínáját ismerteti. Maga a Népszövetség foglalkozott e doktrínával, továbbá a Budapesten tartott nemzelközi jogi kongresszus is s úgyszólván Európa majd valamennyi nevesebb egyetemein a tudós tanár által nyert ismertetést. De Gtray doktrínája az amerikai s főleg a dálamerikai bevándorlási viszonyok következtében előállott s még ma is és ott is problémát képező állampolgársági kérdést kívánja tisztázni. Mindeneseire figyelemreméltó okfejtéssel keres és talál e kérdésre De Garay feleletet. Zeballos, majd később L M. Moreno Quintana kutatásai alapján De Garay a kővetkező formulát állította fel: Az államban letelepedett idegenek, akik öt esztendeje megszakítás nélkül bizonyos hivatást töltenek be, hivatalt viselnek és foglalkozást űznek, az állampolgárságot automatikusan nyerik el és megtartják eredeti nemzetiségüket. A bevándorló, vagy a bevándorlónak tartott kívánságait ez a formula teljesen kielégítheti, mert hiszen eredeti, vagy tőle elszakított hazájába való viszszatérés szándéka nélkül telepedett le, vagy keres lete'epülést és legtöbbször nemzeti-, fajhüségből, büszkeségből, gyakran közönyből nem tett lépéseket letelepülési á lama polgárjogának elnyerése s illetve ezzel egyidejűleg származási hazájában birt polgárságának törlése iránt. Kielégitheti-e azonban ez a formula a letelepedést engedő, tűrő, vagy kény szeritő államot? De Giray doktrínája tulajdonképen kompromisszumot jelent a nemzet- és államideológia között, könnyen tetszetős formája s mindenesetre igazságosságot, méltányosságot keresni látszó következtetései megér demlik, hogy a problémamegoldásnál kiinduló pontul szolgáljanak. Az előbb közölt doktrína ugyanis egy uj jus laboris-t statuál. A pánamerikai együttműködés alapjában véve mindig praktikus kiegyenlítést és pozitív javításokat célzóit s ez magyarázza meg, hogy De Garay is, bár a jus sanguinos t nem becsüli le, a jus la boris nak nagyobb, átfogóbb és kiegyenlitőbb erőt, hatást tulajdonit. Ez a munkából eredő jog kiegyenlítő pólusát a munkát igénybe vevő állam ama kötelességéből meríti s találja meg, hogy az állam erejét és összes polgárainak jólétét előmozdító munka, tévé kenység és közterhekhez való hozzájárulás természetszerűleg, igazságból és méltányosságból követelheti az állam ellenszolgáltatásai!. Tény az, hogy az állam a területén letelepedett munkást s munkája gyümölcsének egy hánya dát a maga céljaira igénybe veszi és állampolgárai javára felhasználja. A munka és gyümölcseinek igénybevételével szemben az állam az állampolgársággal összefüggő minden jogot megadni köteles, különben joggal lenne megállapítható, hogy az állam kétféle mértékkel mér. Demokratikus szempontból az állam összes polgárainak politikai közreműködése lehet csak kivá natos és a munka értéklermelő tulaj donságának megtagadását jelentené állampolgárságukat egyedül csak munkájukkal bizonyítani igyekvő bevándorlónak teljes jogegyenlőséghez valóigé nyének el nem ismerése. De Garay szerint is a bevándorló kritériuma, hogy ő sine animo revertendi keres munkát és telepszik le A saját maga által választott ez uj lete lepülési államában helyezi el élete központját s igen kézenfekvő, hogy a letelepülési állam java a maga és családja boldogulásával kapcsolódik össze. Teljes municaerejét letelepülési államában fejű ki s származási állama, hazája boldogulásához hozzá nem járul. Bizonyos, hogy a bevándorló, a letelepedett nem könnyen adja fel származási államához, vagy jobban mondva hazájához, nemzetiségihez, fajához való ragaszkodását és legtöbb esetben ez az ok arra, hogy megfelelő formában letelepülési állama polgárjogát nem kéri. Tuiajdonképen a két állam között áll s mindkettő igényi tart rá aszerint, amint magasabb államérdek parancsolja és ki is engedi hatalma alól, ha ezzel jogait véli megvédhetni. A háború alatt tapasztalhattuk ez eseteket a naturalizált állampolgárokkal szemben. De Garay szerint a bevándorló múltja annak nemzeti hovatartozását állapítja meg, természetes, immanens és kifejezhetetlen kötelékével az é zelemnek a haza iránt, jelenét és jövőjét azonban letelepülési államának szenteli, amely ezzel szemben állampolgárságot ad neki. A nemzetközi jogi, természetes nemzetiség (nacionalidad) és az állambelügyi, jogszerű állampo'gárság (ciudadania) egymástól elvalasziatnak, önállóan egymás mellé kerül ek, anélkül, hogy egyik a másikat keresztezné. Ez a tiszta megkülönböztetés, szétválasztás már az eddigi gyakorlatban is ismeretes: a puszta nemzetiség a kiskorú és gondnokság alatt levőknél nem von maga u án állampolgári jogokat, hasonlóképpen állampolgársági kötelezettség megallapittatik anélkül, hogy nemzeti hovatartozás tisztaztatnék, midőn katonai szolgálatra kényszeríti az elvesztettnek vélt állampolgárságot felújító állam háború esetén. De Garay tisztázni akarja végre a kérdést: hová tartozzék tehát a bevándorló; az álLmhoz, amelynek állampolgárságát puszta vétlenségből birja és Esztergyai fölállt, vette a kalapját és az ajtóhoz lépett. — Isten vele Zsuzsika! — mondta és befelé könnyek peregtek a szivére. A leány a fiókhoz ugrott és kirántotta. Ebben a pillanatban csak a kíváncsiság uralkodott gyermekleikén. Esztergyai még nézte, mint nyúl a fiókba, mint kapja ki a verset, aztán remegő hangon, majdnem suttogva mondta. — Önhöz írtam Zsuzsika! — Azzal kifordult az ajtón és elrohant. Zsuzsika nem is vette észre, hogy eltávozott. A verset olvasta, aztán mikor látta, hogy egyedül van, tapsolni kezdett. — Nagyszerű I Szerelmes belém! Most már van témám, miről írjak a barátnőmnek 1 A szerelem szimfóniája... Irtai Bozzay Margit. Dacosan, diadalmasan, büszkén körülnézett. A lábai előtt ezüstösen csillogott a folyó s a nagyváros lármája mint az elhaló zene simogatta végig az arcát. Fiatal volt, az izmai keményen feszültek a bőre alatt és ruganyos, sürü, fekete hajjal borított koponyájában lángoló tervek kergetőztek. . . A zene volt az istene. . . Annak élt, azért hagyta el a kisváros kényelmes, gondtól, bajtól mentes levegőjét, a sápadt, átlátszó, lélektelen asszonyt és a gyermeket, aki már gügyögni kezdte az apja nevét. Elhagyott mindent és nem fájt semmiért a szive.. . Sem az asszonyért, aki várja, sem a gyermekért, aki elfeledi, sem a barátaiért, akik pálcát törnek felette, sem az otthonáért, amelynek egyik kényelmes, világos szobájában elhagyottan álmodik a zongora. . . — Majd lesz . .. minden lesz ... — hajtotta meg szent bizalommal a fejét. — Majd . . . majd ha eljön, aki az érzéseket muzsikává tömöríti bennem... Kitárta a karjait, azután ruganyos léptekkel, magabizóan, lefelé indult a hegyről. Mire a folyópartra ért, a nap leszökött az égről és utolsó bucsucsókjával aranyutat vert a viz fölé. A férfi megállt és nézte. .. Az arányút ott kezdődött a lábainál s a túlparton egy fehér, tornyos villa felé futott. — Arányút.. . aranyut ... — susogta, — elvinnél-e oda, ahová elindultam ? — A hullámok remegve, ringva összesimultak, egymásba olvadtak s az aranyut szikrázva égett a vizen. A túlparton a fehér villa rácsajtaja kinyílt s egy karcsú fiatal leány lépett a vízpartjára. Eloldotta a csónakot, kezébe vette az evezőt és megindult az aranyuton a túlsó part felé A férfi látta s álmoktól, hangulatoktól túlfűtött szívében csodálatos muzsika csendült. Lehunyta a szemét. . . Az arca merev lett, az ajka összeszorult s fájdalmas boldogság ömlött el a vonásain. A leány meg lassan jött az aranyuton. . . Az evezőjéről aranycseppek folytak alá s meleg arca érdeklődve fordult a parton álló lecsukott szemű férfi felé. Amikor a csónak halk zökkenéssel a parthoz ütödött, a férfi felnyitotta szemét. A pillantása fölitta a leány karcsú, fehér alakját, csodálkozó, tágranyilt szemét s a két finom karját, amellyel a parton álló bokor felé nyúlt, hogy kiköthessen. Odalépett hozzá, megfogta a kezét és kisegítette a partra. — Mária ... — mondta csendesen. — Igen ... — intett rá csudálkozva a leány, — Máriának hívnak. Azután megindultak a parton egy más mellett. A leány elfogulatlanul, derűsen beszélgetett, a férfi meg majdnem hangtalanul figyelt. Figyelte a lépésük öszszedobbanó neszét, a leány hangjának muzsikáját, a halk hullámverést és a szivében megszületett a Szerelem szimfóniája ... Egy év múlva a Nagyopera premiért hirdetett . . . Mikor a függöny felemelkedett,széles, ezüstösen hömpölygő víztükör csillant meg a lámpafényben ... Messziről, a hegy túlsó partjáról aranycsókot küldött a nap és a csókjától aranyut támadt a vizen . Az egyik végén egy férfi állt, a másik végéről egy csónak siklott csendesen az aranyuton . . . Lent a közönség soraiban sápadt, fakó arcú asszony ült. Az ajka remegett és a szemében könnyek égtek. Nézte a színpadot és nézte az urát, aki a zenekart dirigálta. — Igaza van, hogy elhagyott ... — suttogta csendesen. — Igaza van, mert ha mellettem marad, sohasem jutott volna el idáig Megmaradt volna a kisváros egyszerű, poroslelkü karnagyának. Azután felemelte a fejét és a páh olyok felé nézett. kapható jelenleg Bécsi Bútor Komárom legnagyobb, legpégibbés igy legmegbízhatóbb bútoráruházában. — Nagy választék háló, - ebédlő, szalon, uriszoba és bőrgarnitúrákban. Spitzer Adolf és Tea Utódai bútoráruházában Komárom, Jókai Mór-utca 22. szám. Továbbá nagy választék saját műhelyünkben készülő scheslonok, díványok, matracok és bőrszékekben. Legjobb gyártmányú amerikai rendszerű rolós Íróasztalok és iratszekrények. Csakis jó minőségi! áru és szolid, leszállított árak. Kedvező fizetési feltételek. 241 Vidékre szakszerű csomagolás.
