Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-05-23 / 62. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1925. május 23. Weil Miklós dr. a becsi orthopédklinika (Lorenz tanár) felt orthopédoperatSrje testepÉzeti intézete Bratislava, Wlép-ut 51. ti. alatt. Rendelés: lábelgörbiilések, Ó- és X lábak, veleszüle­tett csipóficamodás, befelécsavart u. n. dongalábak, bénulások utáni elferdülések, láb- és kézfájdalmak, csont- és izületi megbetegedések, friss és rosszul gyógyult csonttörések, lúdtalp stb. eseteiben. Gyógytorna rossz testtartasu, valamint egészséges gyermekek számára is, indivi­dualizálva (egyenkénti és csoportkezelés). Ortopéd spparátusok, gipszkötések és bandázsok készítése, műtéti kezelés, villa­mos kezelés, diatermia, kvarcfény (mes­terséges magaslati napfény), hőlég és arsonval kezelés. 563 ’•i 8. II—12-Í|, É. 1.3 —5-ÍB Telefoni 25—96. amely valamely mesterséges alapon azt számára megadja, vagy ahhoz az állam­hoz, amelyben él, dolgozik, letelepült s hol meghalni akar? És az állampol­gárság ily tisztázását nemcsak az ame­rikai államok, hanem Anglia, Francia­­ország, Belgium, Olaszország tudósai is elfogadhatónak és elfogadandónak tartják. Egyedül Lapradelle francia jog­tudós emel kifogast ellene, mert fél, hogy az állam nemzetisége az alattvalói között szétesik. A mindig remegő sovinizmus ag­godalma tulajdonképpen a demokrácia megcsúfolása s aligha más, mint a zavarosban halászás: emberekre. Bár De Garay doktrínáját az amerikai államok viszonyaiból szürle le, minden­esetre komoly megfontolást érdemlő következtetései után hovatovább már mi is, a Csehszlovák állam kere­tébe utalt nemzetiségek odajutunk, hogy a jus laboris, a munka jogán követeljük és követelhetjük állampolgársági jogaink elismertetését. Az állampolgársági vita huzavonája hatalmas gazdasági erőket köt le, bénit meg munkakedvet s ezzel szemben a fajhüségben sem teszi a nemzetiségeket ingadozókká. Sok szónoklat hangzott és hangzik el a Népszövetség ülésein s a nemzeti kisebbségek advocatus diabolija mindig talál ellenérvet viszonyainkkal még min­dég csak az előkelőség érdeklődésével törődő nagyhatalmak tanácsa előtt. Nem ismerik el, hogy vaskapcsu, szabadság bánitó s demokráciát mimelő törvények rólunk—nélkülünk intézkednek, hogy régi hazánkhoz a múlt kipusztithatatlan érzelme fűz, uj államunkhoz pedig je­lenünk, jövőnk minden munkája, izzad­­ságos fáradtsága, egész családunk tevé­kenysége, gyermekeink katonáskodása, mind magunk tűrve tűrt és viselt köz­­teherhordozása. Agyunk, kezünknek minden porszemnyi munkája az uj állam javát szolgálja, e munka, e közvetve az államnak teljesített munka és áldozat alapján kell állampolgársági jogunkat elismertetni. A mulatt, a mestic, a félvér Argen­tiniából mutatják a miveit Európának az igazi demokrácia útjait. A legszélső páholy meleg vörössé­géből szőkén, fehéren, diadalmasan bontakozott ki a második asszony finom arca. — Milyen szép ... — mondta meleg szeretettel — és én mennyire megértem Lászlót. Mikor az előadásnak vége volt, har­sogó tapsorkán zúgott végig a néző­téren . . . — Szerző . .. szerző . . . A karmester felállt... A haja össze­­csapzottan hullott a homlokába és sötét szeme mélyén a valóra vált álom bol­dogsága fénylett. Meghajtotta a fejét ... De nem a közönség, hanem a páholy felé, amely­ből sugárzóan, diadalmasan nézett feléje a felesége arca. És ott ... a magasban, a tapsoló, tomboló emberek feje felett úgy egy­másba lángolt a két tekintet, mintha ösz­­szeölelkeztek, egymásra borultak volna. Lent, a közönség soraiban a sápadt, fakó arcú asszony látta ezt . . . Látta... érezte és a szeméből lassan, hangtala­nul kigördült egy könycsepp . .. Jókai íi a igyai MMm. Irta: dr. Hajdú Lukács. (Folytatás.) Az 1848—49. szabadságharcról ir Jókai legszínesebben. Erről szólnak a Csataképek, a Politikai divatok (Jókai önélete), Mire megvénüiünk, Enyém, tied övé, A mi lengyelünk, Akik két­szer halnak meg, Börtön virága, Ten­­gerszemü hölgy és a szabadságharc gyönyörű éposza a Kőszívű ember fiai. A főhőse ennek a regénynek egy asz­­szony, a felmagasztosult női ideál, a magyar anyák mintaképe Baradlay Ka­­zimirné. A kőszivü ember gyűlöli az uj eszméket. Mint főispán egész életé­ben a nemesség jogaiért küzd, védi a nemesi kiváltságokat. Halálos ágyán is kínozza a lelkét, hogy álmodozó rajon­gók tüzbedobják a legigazabb gyémán­tot, a nyolcszázados nemességet. Ezt a talizmánt akarják megáldozni a láz­álmokért, „mik idegen test kór páráza­­tával ragadták át dögvész idején". Utolsó erejének megfeszítésével beszél és követeli nejétől, hogy fiait az ő szellemében nevelje. Ödön a legidősebb, ki Szentpétervárott van, legyen diplo­mata, Richard, ki Bécsben katonásko­dik maradjon a hadseregnél és Jenő le­gyen udvari hivatalnok. A kőszivü em­ber nem ismerte feleségét. Irtózatos hazaszeretet lakott annak a szivében. Elutasítja az aulikus Ridegváry kezét. A 48-as nagy napokban haza hivja Ödönt. Az ifjú, bálteremben kapja meg a levelet s mégis azonnal útra indul. Bu­­rána üldözi, farkascsorda kergeti, jég alá bukik. Lelkének álmai szétfoszlanak, de haza jön. Elfoglalja atyja főispáni szé­két és megindul az utón, melynek a végén a vérpad sötétlik. Richárdot és Jenőt is haza hozza csodálatos asszony. Ok most Bécsben vannak. Az osztrák fő­várost épen ostromolják Windischgrätz hadai. Hosszú vonalban zárták körül a vá­rost. Richárd is ott van az ostromlók kö­zött, Baradlayné pórgunyában, rettenetes zivatarban felkeresi fiát az ostromló sere­gek közepette s ráveszi, hogy jöjjön haza. Richárd rideg katona ember. A szivére eddig nem sokat hallgatott. Megtette a kötelességét, ment oda, ahová küld­ték. De most a szivével gondolkodik. Áttör a Kárpátokon. Örvényes folyókon úsztat át, fergeteg tépi, szakadékokon visz az útja, mögötte üldözők, feje fölött a dögkeselyű, de haza ér. Aztán elviszi az anya a legkisebbet, Jenőt is. .Két­szer szökik át érte az ostromvonalon. És Jókai ezen regényein, bár Írójuk szi­ve már régen kihűlt, még mindig érezni valami mámoros, forró lelkesedést, szent örömet, soraiban diadalkiáltás, égzen­gés, harangszó hallik. Müvein végigremeg az a nagy öröm, mellyel a nemzet az 1848 márciusának nagy napjait ünnepelte. Bécs és Pest ölelkezett akkor. A bécsi nép is kivívta alkotmányos jogait. Mikor a pesti or­­szággyülés küldöttsége Bécsbe hajó­zott, riadó lelkesedéssel fogadták, két ország szive dobbant össze. Milyen boldog is volt a nemzet. Aztán jött a kiábrándulás. A bécsi kamarilla tehe­tetlen dühvei megpróbált mindent. Elle­nünk lázitotta a nemzetiségeket. A Balkán rázúdult a szerencsétlen országra. Nagy rőt máglyák lobognak az éjsza­kába, Versec, Fehértemplom, Szentta­más ég, Zentán a martalócok levágott magyar fejekkel rakják körül a Szenthá­romság szobrot. Rajasich szerb pátri­árka keresztes hadat hirdet ellenünk. Megkezdődik az önvédelmi harc, a leg­szentebb küzdelem, melyet valaha nem­zet folytatott Jókai mondja: Egy vég­telen jajkiáltás hangzott végig az országon és mire a Kárpátok vissza­verték, harciriadó lett. Lélekcserélő idők járnak. Még a kőnek is szive van és fáj. És felriad Jókai regényeiben az Alföld népének szent lelkesedése, amint Kossuth szavára zászló alá gyűl. A Duna-Tisza köze és a Tiszántúl volt a kiröpitő fészke minden nemzeti gondo­latnak. Itt bontott zászlót Bocskay, Betlen, innen szedelőzködnek össze Rákóczi rongyos kuruzai és a szabad­ságharc kétségbeesett óriása is innen szedett vért és erőt. És gyűl a had­sereg. Vannak köztük gyermekek, akik megszöktek anyjuk mellől, családapák, akik ott hagytak nőt, gyermeket, aggastyánok. Valami rettenetes láz űzi őket a halál mezejére. És a hadsereg előtt és után járt a nép, nappal kőd­nek, éjjel tűznek oszlopában mint Jehova. Komárom és vidéke legversenyképesebb áruháza Komárom, Nádor-utca 19. Koronabankkal szemben. „Oroszlán» és „Erco“ védj. férfi fehérnemű és gallérok gyári raktára. fiija mtfáp' sport gyermekkocsi, „Tetra“ bábá­ja"« 1 unltll ■ kelengye, Gy. sokkerli, matróz ing, női és férfi harisnya, Nappa- és cérnakeztyű, esőernyő, boternyő, szabókellék, selyem kazak, gyapjú mellény, zsebkendő, női és férfi őv, női fehérnemű, bőr retikül, Vul­kán koffer, stb. Kisérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat. Jön a megpróbáltatások ideje. A még gyakorlatlan hadak Schwechátnál vereséget szenvednek, Bécs megadja * magát, Windischgrätz rettentő bosszút áll a védtelen városon. Aztán hadai megindulnak Budapest ellen. Percei csatát veszt Moórnál, a kormány, az országgyűlés Debrecenbe menekül. Az osztrák hadak elfoglalják Budát. Erdély is elvesz. Télvíz idején menekül a ma­gyarság mezítelen, kifosztva fagyos erdőkbe az égő Zalatna, Abrudbánya, Nagyenyed romjai alól. Kinek ne mar­kolt volna a szivébe a Bárdi család rettentő sorsa. Vér és gyász sötétlik Jókai regényeinek e lapjairól. De aztán megváltozik minden. Kis szürke ember jelentkezik Kossuth-nál, Bem apó, az 1831. lengyel szabadság­­harc és a bécsi forradalom hőse. Kossuth Erdélybe küldi és ő vissza­­szerzi a bérces országot. Rettentő túl­erővel áll szemközt, tízszer bekerítik és kivágja magát, irtó hidegben vergő­dik át, égő városokon, ellenséges vas­­gyürün keresztül. Vele van Jókai lel­kének fele Petőfi Sándor. „Mi ne győz­nénk, hisz Bem a vezérünk, a szabad­ság régi bajnoka, bosszúálló fénnyel jár előttünk Osztrolenka véres csillaga.“ És Bem megáll Piskínél. Ha a hid el­veszett, Erdély is elveszett. A piski hídon eldőlt a csata, Erdély felszaba dúlt. A jóbarát halhatatlan emlékének a legszebb lapokat áldozza Jókai, kü­lönösen a Politikai divatokban. Folyt. kör. fl hegéngegglet jubileuma. í Múlt számunkban már jeleztük, hogy í a Komáromi Kath. Legényegylet 30 éves í jubileumát fogja ünnepelni pünkösd­­| vasárnap. A három évtizedre visszate­­j kintő derék egyesület a jubileumi ün­­{ népségekre az alábbi meghívót küldte szét: A Komáromi Kath. Legényegylet Isten kegyelméből immár harminc esz­tendeje lengeti a kereszténység és ma­gyarság szeplőtelen zászlaját s harcol alatta teljes odaadással a keresztény és magyar kultúráért. Harminc éves fenn­állásának évfordulója alkalmából 1925. május 31-én, piros pünkösd vasárnap­ján örömünnepélyt rendez, melyre a legnagyobb tisztelettel hivja fel Komárom ősi városának, a közeli s a messze vi­déknek kultúráért lelkesen harcoló egye­sületeit, egész társadalmát. Az ünnepély tárgysorozata: május 30 án, szombaton: Vendégek fogadása, elszállásolása. — A rendezők ismertető jele; kék—fehér karszalag. Május 3i-én, pünkösd va­sárnap: délelőtt 8 órakor az összes vendég és helybeli egyesületek, ven­dégek, pártoló és rendes tagok gyüle­kezése a legényegyletben. (Eötvös-u, 22.) Fél 9 órakor fiivonulás a Szent András templomba. 9 órakor ünnepélyes szent mise és szent beszéd Utána fel­vonulás a Legényegylet nagytermébe. 11 órakor díszközgyűlés a következő tárgysorozattal: a) A megjelent egyesü ■ letek üdvözlése az egyleti jeligével, b) Megnyitó beszéd. Tartja: d^. Májéi Imre apát-plébános pp. kamarás, egy­leti elnök, c) 30 éves tagok kitüntetése d) Jubileum. Irta: Bukovszky László egyl tag; szavalja: Szily Mancika, e) Az egyleti zászló és vidéki zászlók kölcsönös felszalagozása s az egye­sületek kölcsönös üdvözlése, f) Ünnepi beszéd. Tartja: dr. Hangos István az érsekujvári Kath. Kör elnöke, g) A szeretet diadala. Irta és szavalja: Bu­kovszky László e. tag. h) Zárszó. Mondja: Király József egyl. másodel­nök. i) Egyleti induló. Énekli az egyleti énekkar. Délután 1 órakor társasebéd a Legényegylet nagytermében. Egy te­ríték ára 12 K Előjegyzések felvétet­nek özv. Apagyi Aladárné üzletében, Jókai u. 3 és a kath. Legényegyletben, Eötvös u 22 I. em. Este 8 órakor díszelőadás kereté­ben színre kerül a „Simonyi óbester* cimü történeti vigjáték3 felvonásban. Irta Martos Ferenc. Rendező Király József II. elnök. Ügyelő Szántó Béla. Súgó Prohászka József. Személyek: Vitézvári báró Simonyi József, a hasz­­sziai homburg lovasregement ezredes kapitánya Kaubek Károly, Dőry hu­szárkapitány Németh Gyula, Atzél huszárkapitány ifj. Lenhardt Mihály, Appagyi hadnagy Németh Lajos, Zele­­nay hadnagy Csizmazia Lajos, Krupszky káplár Veleba Antal, Gyuri, az óbester legénye Pataki József, Becsky közhu­szár Balogh Miklós, Juventus ujonchu­­szár Redler Ferenc, Riverolles vicomte Kreschka Károly, Bresseau költő Bu­kovszky László, Marcigny város pol­gármestere Balogh Kálmán, Jegyző Ta­kács Gyula, D’Yvelot városi ur Kreschka Lajos, Morin városi ur Szalai István, Beaugirard városi ur Eichinger János, öreg paraszt Molnár Antal, fiatal pa­raszt Heribán Jenő, Utcai hegedűs Zsen­­tek Gyula, özv. Öes Tournelles Louise marquisné R. Moly Margit, D’Yvetotné Nagy Bözsi, Beaugirardné Kreschka Margit, barátnői, Desmerannes grófné Szily Manci, Juliette, a marquisné ko­­mornája Lenhardt Iius. Huszárok, utcai hegedűsök, lakájok, nép. Történik 1805- ben Marcigny francia városkában. Az I. és III. felvonás a marquisné kasté­lyában, a II. a város végén levő tá­borban. Előadás után tánc reggelig. Belépődíj a szinielőadásra és tánc­­mulatságra külön-külön 6 K a vigalmi adóval együtt. Az előadáson résztve­vőknek mindkét jegy megváltása köte­lező. Buffett! A zenét egy kiváló zene­kar szolgáltatja. Kérdéses ügyekben felvilágosítással szolgái a jubiláris bi­zottság Komárom, Legényegylet II eme­let, mely minden nap d. u. 2—6 óráig hivatalos órákat tart. Jegyelővétel meg­hívó felmutatásával ugyanott. A 30 éves Legényegylet kis emlékkönyve kapható az ünnepi díszközgyűlés alkal­mával. Az összes tiszta jövedelmet a házátalakitási alapra fordítjuk. Ezen célra érkező felüljizetéseket hálás kö­szönettel nyugtázunk. A „Simonyi óbes­ter“ II. előadása 1925. junius 1-én, pünkösd-hétfőn este 8 órakor lesz mér­sékelt helyárakkal. Jegyek kaphatók özv. Apagyi A.-né dohánytőzsdéjében, Jókai-u. 3. DÉDAPA,LÁNY” NÉ0Y NEMZEDÉK! TOKTOLSZEREZTE ffKHDAHÁNY A KELENdrÉT. ÖK^.FIAl BRÄTOUm ALAPITTATOTTilMS. ——

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents