Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-05-02 / 53. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 19B5. május 2. Első pozsonyi kaptafa és sámfakészitő műhely. Árusítási és megrendelési iroda: Hermann és Weisz bőrkereskedés 160 Bratislava, Dunajská-u. 4 3. UnMjf • kaptafákat, sámfákat, IltSat.ll. ványoló deszkát, méret, rajz, gipszontvény és a legdivatosabb modellek szerint. Gyors és pontos kiszolgálás! Rendelések a komáromi fióknál (Jókai Már-u. 24.) is felvétetnek dúlt a városhoz, hogy az általa fenntartott szlovák elemi és polgári iskolákat segélyezze. Midőn a város közönségének nem sok idővel ezelőtt azzal kellett már már számolnia, hogy majd iskoláinak összes személyi és dologi kiadásait egyesegyedül kell vállalnia s midőn még ma is államosítás és a részben autonóm irányítás lehetőségei között várnak tőle választ s egyébként is a súlyos anyagi helyzetre való tekintettel, újabb áldozathozatalt jelent a Szlovák Liga kérelmének teljesítése, A város tanácsa mégis, a kérdés tárgyalásánál félretette egyelőre a fen‘emlitett nehézségeket és a szlovák iskolák segélyére az egész téli időszakra a szükséglendő tüzelőanyagot adni fogja, illetve javasolni fogja pénzügyi bizottságnak és a közgyűlésnek. Komáromban a csehszlovák nemzetiség kisebbséget képez és kultúrájának ápolására, fenntartására és emelésére éppen olyan joga van, mint a többi nemzetiségnek. A város tanácsának és képviselőtestületének döntő többségét képező magyar pártok a Slovák Liga kérelmének elintézésénél is a kuliurát kívánják támogatni s a tisztán népművelési szempontokat nem keverik össze politikával. A politikus pedagógusok és kulturreferensek tanulhatnak a komáromi példából. Nagy utcakövezósi tervek. Schleisz Géza városi kamarás és építész a megrongált ufcák burkolata kijavítására, illetve uj burkolattal való ellátására készítendő javaslathoz terjesztette be a költségvetést. A város tanácsa már régebben foglalkozott az utcák kövezésének tervével, mivel azonban pénzt nem tudott szerezni e célra, s költségvetése évről évre növekvő tendenciával állandóan sok százezer koronás deficittel zárulna, ha elkészíttetné, ez a terv csak mint óhaj került egyegy tanácsülésen felszínre. A Légié Bank felajánlotta egy évvel ezelőtt támogatását e munkálatokra. De midőn az általa kilátásba helyezett pénzkölcsön psrfektuálásáról volt szó, huszonnégyórai gondolkodási időt kért. Ez a huszonnégyóra most már egy év óta tart. Egyébként is az utcakövezési munkálatok most szükségmunka jellegével bírnának és ettől nagyon fázik a komáromi adózó polgárság, mert a nagy garral Ígért kormánytámogatásokból a szükségmunkák cimén csak azokat a bizonyos divatból kiment garasokat kapta, amelyeket a mai pénzügyi és egyéb politikai tudomány magas helyről nyert ígérvényeknek is nevez. A helyzet azonban ma az, hogy az utcák oly rossz állapotban vannak, hogy kijavításuk halogatása a kocsikkal köz lekedő polgárságnak még nagyobb kárt zúdítana nyakába. Az eredeti utcajavitási tervezet a Citrom, Akácfa, Megyercsi, Gazda ut-Icákat öleli fel s itt úgy a kocsi ut, mint a járda kövezést is számításba vette. A mintegy 350 000 koronát kitevő munkálatokból a város forgalmas utcáit oly állapotba lehetne hozni, hogy 10 — 15 esztendeig javítani nem kellene. Arra gondolni, hogy kockakövekkel történjék alapos utépités, kizárt dolog, mert akkora költséget a város közönsége el nem birna. Még Így is, a tervezet szerinti költségvetési összeg a mai | viszonyok között egymagában 30% I pótadóemelést jelent, eltekintve attól, hogy a horribilis, múlt esztendőkből eredő deficitek is csak újabb pó!adóemeléssel lennének eliminálhatók. A költségeknek egy része megtérülne a háztulajdonosok révén, mert az utca középtestének épitéséhez egynegyed, a járda épitéséhez fél résszel kötelesek hozzájárulni. Ezt azonban csak kimondani könnyű, mert ma az érdekelt háztulajdonosok inkább nyelik az uíca porát, mintsem fizessenek. Mert erre képtelenek. Az a megoldás, hogy a város előlegezi az útjavítási költségeket s részletekben is elfogadja azok tör lesztését a háztulajdonosoktól, nagyon gyenge vigasztalás. A tanács figyelembe velte mindama körülményeket, amelyek az utcajavitás kérdésével felmerülnek s úgy határozott, hogy egyelőre a kocsiutat javíttatja ki a Megyercsi és Gazda utcákban, amelyek forgalma a békeidőbelihez képest megsokszorozódott s melyek javításának elhalasztása még több kárral járna. Az utolsó szót természetesen még majd a közgyűlés mondja ki, amelynek határozata még kétséges, mert joggal akarja előbb a régi esztendők zárszámadásait s az idei esztendő költségvetését látni. Fontos döntés a vigalmiadé kötelezettség kérdésében. Egy konkrét üggyel kapcsolatban került ismét szőnyegre a vigalmiadó kérdése. Eddig az volt az úzus, hogy a várcs minden, belépődíj mellett tartott + Ml szivei 4-Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyét, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített rugónál)» üli sérvkötőnk, mely éjjel is hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülyedésnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. FlaneU has-, és mellmelegitő. JYGIEA“ kötszerház BRATISLAVA, Dooa-ll. 51 Rendelő orvos: d T. K Och K. F. egy. m. t. Árjegyzék ingyen. i A vidéki felek még az nap elintéztetnek. műkedvelő előadás után vigalmiadót szedett a vonatkozó törvény szerint megállapított skála szerint. Különösen a téli évadban fordultak a helybeli különböző egyesületek a városhoz, hogy rendezett mulatságaik, előadásaik után beszedett vigalmiadót visszatérítse A tanács minden esetben mereven ragaszkodott a vigalmiadó szedéséhez s viszszatéritést nem engedélyezett, tekintettel arra, hogy a vigalmiadóból eredő jövedelem ma a város egyik legnagyobb bevételét képezi. Az egyesületekre, illetve a közönségre bátran mondhatjuk még, hogy a kultúra terjesztésére is előnytelenül nehezedett ez az adó, s végre a sokat vitatott kérdést, mily előadások után szedhet a város vigalmiadót, tisztázni kellett. A város tanácsa legutóbb tartott ülésén megállapította, hogy szinielőadások után, vigalmiadé nem szedhető, amint a színészek előadásai után sem szedett a város vigalmit A rendelet téves magyarázása lenne a műkedvelők által előadott színdarabok után adót szedni, mert a törvény nem az előadó személyek hivatásos vagy műkedvelő voltától teszi függővé a mentességet, csupán attól a ténytől indul ki, hogy a hirdetett előadás minden kísérő műsortól {önálló, felvondsközi zeneszámok, tánc stb.) mentes színdarabokra vonatkozzék. A törvénynek és a kisérő rendeletnek ez az egyetlen helyes értelmezése tehát érthető megnyugvást kelthet a város különösen ama egyesületeiben, amelyek a komoly múzsának való hódolással valóban közművelődést terjesztő színdarabokat adnak elő. Tévedések elkerülése végett közölnünk kell, hogy a tanács határozata nem bir visszaható erővel. A város gáláns gesztusát a város pénzszappan osópor a legjobb mosószerek I : Gyártja: POCSATKÓ TESTVEREK ÉS FRIEDMANN KOSICE. Dalom. Irta: Feleki Sándor. A Végzet borús pályára vetett, Hol nem látok mást, csak bajt, beteget, Hol nem hallhatok soha semmi mást, Csak szenvedők jaját, sóhajtozást. Előttem mindig bús, megtört szemek, Amint vádolnak és könyörgenek : U, hol vagy megmentő, szent Irgalom 1? Azért oly szomorú minden dalom. Ha kis szobámban ülök esteien, A bágyadt lámpafény közt megjelen Hány eltűnt kedvesem, ki régen holt, Ki nékem mind, mind olyan drága volt. Anyára, fivérem hozzám mind bejárnak S ha megszólítom, szállnak el az árnyak, Eltűnnek, elnyeli a sirhalom — Azért oly szomorú minden dalom. A tömeg közé én már nem merek. Milyen mások lettek az emberek! Szivük gyülölség lángjától veres, Félénk lelkem közöttük mit keres ? Oly idegen világ ez énnekem, Megőröl engem lassan, érezem, Mint nagy, kegyetlen taposó malom — Azért oly szomorú minden dalom. Én nem is egy, de két ember vagyok, Mások előtt vig arcot mutatok, De este, otthon, hogyha versbe kezdek, Szivemben szomorúság hangja reszket S a melankólia mint őszi köd, Ottan borong minden sorom fölött, Mint tömjén füstje a ravatalon — Azért oly szomorú minden dalom. Illatos szép tavasz. Irta Tímár József. András éppen elvégezte a szántást, mikor idehozta a langyos tavaszi szellő a déli harangszó hullámos hangját a határba. . Levette a kalapját, keresztet vetett, azután elmormolt egy miatyánkot. Azalatt a sárga mohón legelte a szántás melletti füvet. — Na sárga, gyerünk haza! — mondta András, mikor elvégezte a miatyánkot. — Máma otthon esszük meg az ebédet. Azzal kifogta a sárgát az ekéből és belefogta a kocsiba. Lassan, komótosan, megfontolva tettvett. Nem igen volt mehetnékje hazafelé. Igaz is, olyan szép a tavasz itt kint a határban. Minden merő ragyogás. Az ég kékje, a nap aranya, a rétség üde zöldje, a szántóföld zsiros feketéje, minden meleget, ébredést, életet sugároz Olyan nyujtózkodhatnékja van ilyenkor az embernek. Nem jó bentülni a konyhában a déli tűzhely mellett, mikor itt a szántóföld végiben a virágzó mandulafa olyan, mint egy hófehér sátor. Mennyivel jobb volna ebédelni a fa alatt. András oda is állt a virágbaborult mandulafa alá s pipára tömött. Nem igen volt pipázhatnékja, csak azért piszmogott vele, hogy ezzel is nyújtsa az időt, hátha azalatt Mári meghozza az ebédet, aztán ketten leülnek szépen ide a zöld gyepre, a virágsátor alá, a meleg napfénybe, ebbe a mindent betöltő, fenséges ragyogásba. Nincs az a királyi étkezőterem, amelyik különb ennél. Mennyezet a kék égbolt, lámpa a nap. Asztal a zöld bársonygyep, amelyen egy egész virágzó fa a bokréta. — No bizony, jó is volna itt ebédelni, — gondolta András és a falu felé pislogott, vájjon Mári nem hozza e az ebédet ? Hát bizony András nem hiába pislogott, mert Mári ott jött már nem messze a poros taguton, hogy csak úgy libegett-lobogott kék festőbeli szoknyája és piros fejkendőjének a csücske. — Az ám, már itt is van! — örvendezett András és zsebre vágta a pipát, aztán oda lépett a sárgához s rápaskolt a nyakára. — Na sárga, még egy kicsit nem megyünk haza! — Leoldotta az egyik istrángot s fölcsapta a ló hátára. — No, legelj addig itt a parton, — mondta, aztán Mári felé fordult. — Éppen haza készültem, de láttam, hogy jössz! Mári odaért, letette a kosarat a fa alá és rámosolygott az urára. — Én meg azt hittem, hogy nem végez délig, hát, mondok kihozom az ebédet. András végigsimogatta tekintetéve az asszonyt s leült a kosár mellé. — No, gondos, rendes nő, — gondolta, de nem mondta. Fenhangon csak ennyit mondott: — Mi jót hoztál, anyjuk ? — Tojásos kolbászt, meg görhönyt. András igen szerette a tojásos kolbászt is, meg a görhönyt is, ámbár mindegyik olyan nehéz étel, hogy városi embernek a gyomrát egy hétig megfeküdné. Különösen a görhöny 1 Zsírral, meg sóval gyúrt pogácsa ez és olyan kemény, hogy ha valakit hátba dobnának vele, azt hinné, hogy kővel dobták meg. Hanem András éppen ezért szerette. Mert volt rajt mit emészteni. Aztán rágni kellett s András nagyon szeretett rágni, mert olyan fogai voltak, mint a komondornak. A vasszeget el tudta harapni. András már előre nyelt. Hát még mikor az asszony kirakta az ételt a gyepre. — Itókát koztál-e? — Azt is hoztam 1 — felelt az aszszony és előkerült a pintes üveg is. — Derék asszony vagy 1 — mondta András és neki látott az evésnek. — Egyél te is! — biztatta az aszszonyt. De az csak csipegette az ételt. Szemérmesen, kényesen. Pedig az ura váltig biztatta. — Mind elfalom előled I Egyél szaporábban 1 ” villamossági r. t.Mal: komáromi Jókai Mór utca 13. sz. fiókja 192 mindenféle villanyszerelési munkát a legelőnyösebb feltételek mellett a leg.messzebbmenő garanciával a munkáért és anyagért. Alánl * a legolcsóbb árban izzólámpákat, lusterokat, AJUlll« valamint az összes villanyszereléshez szükséges anyagokat nagyban és kicsinyben. : Szerelőknek külön engedmény.
