Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-03-21 / 35. szám
1925. március 21. »Komáromi Lapok« 3. oldal REVAY LEXIKON XVIL kötet« megjelent. Ára 228 K. Szintúgy kaphatók az előző kötetek is: SPITZER SÁNDOR rTT- könyv- és papirkereskedésében Komárom. Dr. BEZÁK ISTVÁN Szlovák Nyelvtana (Slovenská Mluvnica) Ára Mii a legalkalmasabb módszer a szlovák nyelv eltanulósára. Az I. kiadás fél év alatt elfogyott, 55r a II. kiadás ^1 most jelent meg Ára MK Spitzer Sándor kiadásában, Komárom, Mor-u. 29.--,---Mii FISCHER Miami ßRATlSM^ JiriDger-Btta tül. m. (Haltér mellett.) 497 tat mielőbb intézzék ei és hogy végül az építőipari törvényt mielőbb léptessék életbe. Az Ipartestület memorandumára a teljhatalmú miniszter a napokban válaszolt, aki a szakminisztertől nyert válasszal együtt saját felvilágosításait közölte az Ipartestület elöljáróságával. Ebből a leiratból kiemelendőnek tartjuk a a következőket. Az állami szállítmányok és munkák kiadására az 1920. évi 667. 1. kormányrendelet értelmében a helybe i vagy környékbeli pályázók jogosultak, ha árajánlataik megfelelnek es ha megközelítőleg oly magasak, mint a hason óan megfelelő egyéb árajánlatok. A kiadási feltételben mindig ki van szabva, hogy az ily szállítmányok és munkák vállalkozói kötelesek mindenekelőtt a helybeli munkásságét foglalkoztatni. A kiadandó munkák és szállítmányok részleteit jogukban van az ipar testületeknek az illetékes iparkamarától megtudni. Az árajánlatok benyújtására megállapított határidőt kötelesek a hivatalok betartani. Az állami munkák kiadásánál az ajánlattevő nyelve és illetősége egyáltalában nincsen mérlegelve, hanem csak munkájának minősége és értéke. A közmunkaügyi miniszierium a szlovenszkói és ruszinszkói pályázók kedvezményeiről szóló | rendeletét 1826. év végéig javasolja meghoszszabbítani és remény van arra, hogy a kedvezmények meghosszabbittatnak. A Szlovenszkó részére költségvetésileg biztosított összegeket minden évben felhasználják. sőt sok esetben túl is lépik azokat. Az állami hivatalok közmunkáinak helybeli iparosokkal való végeztetésére nézve a szükséges utasításokat megadta a minisztérium, de az Ipartestület érdeke, hogy minden egyes esetben közvetlenül forduljon az illetékes hivatalhoz. A kiadási rendtartás határozmányai szerint az öszszes pályázók árajánlataik fölbontásánál jelen lehetnek, joguk van meggyőződni arról, hogy a cseh cégek javára semmiféle koncessziók nem eszközöltetnek. Az építészeti iparról szóló törvény az egyes reszortok és érdekelt hivatalok között é^er tárgyalások tárgyát képezi. Ebben a kérdésben az Ipartestület lépjen közvetlen érintkezésbe az Iparkamarává! vagy a pngai kereskedelmi minisztérium szlovenszkói osztályával. A miniszternek ezen leirata mindenben leszögezi az Ipartestület sérelmeit, rrert megfelelő intézkedések megtételére hívja föl. Az iparosok igen jól tudják azt, hogy me'y fó umókát jelölnek meg a törvények és rendeletek arra, hogy a velük szemben tanúsított sérelmes eljá rás ellen orvoslást keressenek, azonban nem lehet az állam érdeke az, hogy polgárai lépten nyomon kénytelenek legyenek sérelmeikkel és panaszaikkal a különböző hatóságok előtt igazukért könyörögni. Egészen máshol van itt a hiba és emellett nem lehet szó nélkül elhaladni. Mindazok a ref deletek, melyek az építőiparnak, de általában a helybeli iparosságnak érdekeit szolgálják, olyan hatóságokhoz kerülnek végrehajtás céljából, amelyek egyáltalában nem törődnek a Halló! t^ZGÉPTBifiJDflilOSQg 1 Hallo! Fevzmérőt és mindenfajta méri» készülékeket javítunk valamint az összes netliaoikai until» vállalnék. Küldjétek be idejében a javítás* szoruló mfiasereket. MECHAN1CA «• Precíziós mecb. műhely BRATISLAVA,KONVENT-U 4 rendeletekkel és azok betartásával. Számtalan példát lehetne arra fölhozni, de legközelebb állanak hozzánk a Komáromban két év óta folyo kikötőmunkálatok, amelyeknél tudvalévőén, mind a mai napig nem sikerült keresztülvinni azt, hogy elsősorban helybelieket foglalkoztassanak. Pedig ennek a dolognak elintézése valóban nem a minisztertől függ, hanem annak egyik tisztviselőjétől, aki egyúttal hivatal főnök is. Addig, amíg az alsóbb hivatalokban nem respektálják a rendeleteket, nincs kilátás arra, hogy a helyi iparosság sérelmei orvoslást találjanak. Épen azért szükséges volna, hogy ha a miniszter ismételten figyelmeztetné ezeket a vidéki hatalmasságokat s talán akkor remélhető volna, hogy a helybeli ipar részére is jobb napok virradnának. Aminek már igazán itt volna az ideje! IltoiniveoiliiieslimgliHie A komáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata f. hó 14-én tartotta évi rendes közgyűlését. Ezen közgyűlésen a programmba vett egyéb ügyek mellett a pozsonyi zsupáni hivatal felhivasa folytán határozniok kellett az ipar-Az erődöket 6 órakor fö'robbantják, a vonal hosszában húzódó födözékek fölgyujtandók, a fegyverek megsemmisítendők, az esetleg megmaradt töltények elásandók Mindezek után 6 óra 30 perckor csendben sorakozó az alsó barakk mellett, ahonnan az egész vonal védőrsége a hátsó völgyben fekvő Kruhel nevű faluba vonul vissza. Nyolc megbízható altiszt fegyverét a visszavonulás alatt is megtarthatja, nehogy a fegyelem megbontható legyen. A parancsnak a szakaszparancsnokokkal történt közlése után a tartalékot is elhelyeztük a vonalon s néhány perccel éjfél után, teljes készenlétben várta a megszállott támpont az esetleges támadást. A várakozás nehéz órái következtek. Az ágyuk köröskörül a váröv minden pontjáról csak úgy ontották gyilkos lövedékeiket a szemben álló ellenséges állásokra, a világító pisztolyok állandóan működtek, valóságos rakéta esővel pásztázva az előterepet. A fényszórók vakító fénykévéket vetettek mindkét oldalon az egymással ellenséges vonalakra és erélyesen kutatták az előterepeket, az országutat, az állásokat s az erdőt. Gyönyörű csillagos ég borult reánk, a megkésett tél csipős, fagyos szele lengedezett az éjszakában. De a hideget azokban az órákban nem érezte senki, az elkövetkezendők lázban tartották az embereket. Az elő állásból részlegesen vonultak be csöndben a csapatok, hogy a vonalba bevont tartalékok helyét elfoglalják. Közben a VI. erőd megszálló csapatait a 8 ik honvédgyalogezred két százada, a bevont tábori őrségeket szintén honvédek váltották (el, A többi erődök vonalain hasonló elosztásban szállották meg az állásokat. Przemysl utolsó éjszakáján is magyar honvédek és magyar népfelkelők álltak őrt a sáncoknál... Éjféíután úgy egyóratájban messziről erős puskaropogás tesz figyelmessé. A lövések zaja a szomszédos VII. erőd tájékáról hallatszik és jó negyedóráig tart. Egy kis csetepaté egymással találkozó járőrök között, akik aligha fognak még egyszer itt a vár körül találkozni . . . Embereim az egyes szakaszokban rendben elosztva, figyelmesen várják a történendőket. A töréseken át az előtelepre szeg ődik tekintetük, amelyet a fényszórók és világitópisztolyok vi lágitanak meg Derék altisztjeim a legénységet újra egyenként kioktatják kötelességük felől azon esetre, ha netalán támadás jönne és dicsérettel jegyzem meg, hogy a nélkülözések szomorú hónapjaiban testileg legyöngült öreg népfölkelők, kötelességük tudatában, a legnagyobb figyelemmel és éber várakozással vigyáztak helyeiken. Az ágyuk négy órakor fokozott erővel kezdtek tüzelni. Ez a rettenetes tüzelés ötóráig tartott, de a legutolsó lövedékeket csak ezután lőtték ki. Öt óra után a hajnal homályos derengésében egy -egy ágyúálláson időnként nagy vörös lángu füstfelhő csapódik föl, e helyeken már megkezdték a puskapor fölrobbantását. Visszafojtott lélekzet kiséri a rombolás kezdetét, emberi szó sehol nem hallható, mégcsak suttogás alakjában is. Csak a tompa-dörgés mindenfelé, — s a telkekre valami nehéz, névtelen érzés súlyos nyomása száll. A keleti égbolton iilaszinü fény bontakozik ki a homályból, a hajnal pirkadása, mely mind jobban és jobban erősbödik, míg végre rózsaszínű fátyol vonja be az ormokat. A fölcsapodó vörös lángfelhő mind sűrűbben jelenik meg az állásokon, az ágyuk gyérebben küldik lövegeiket az ellenség felé, itt-ott már végleg beszüntették a tüzelést, lassan az egész környéken elnémulnak az ütegek s mire kiviligozodik, csak elvétve, alig egy-két helyről küldik még utolsó üdvözletüket az oroszoknak . . . Csak pár perc választ el bennünket attól a nagy pillanattól, amikor a rombolás kezdetét veszi. Az előterep csendes, nyugodt, sehol semmi nesz, teljesen üres, puszta. A fehér hó lepel a reggeli virradat első sugaraiban, mint rózsaszínű puha szőnyeg húzódik el a völgyben végig, ezüstös csillogással . . . Embereim a fedezékben még mindig figyelnek, pedig nyilvánvaló, hogy az oroszoknak eszük ágában sincs kedvük támadni, azért lövésre készen nyugodnak a balkézben a fegyverek, a iőréseken át az előttük elterülő előtelepre szegezik éber tekintetüket. Előttük a Helicha és a Macskova Córa magaslata, melyeket őtödfél hónapon át magyar fegyverek, magyar hűséggel, magyar becsülettel őriztek, viharokat átélt barna fedezékeikre az előbuvó nap pazarul ontja sugarát, — haj, ezúttal nem a dicsőség ragyogásában! . . Halotti, mélységes csönd köröskörül . . . De hirtelen, néhány perccel hat óra előtt, a délkeleti oldalon föidetrengető dörrenés reszketted meg a levegőt. Mintha ezer ágyú lőtt volna egyszerre. A másik pillanatban szürkésfekete, hatalmas füstoszlop rohan sürü, gomolyban az ég felé — mintha tűzhányó hegy vetné ki magából a salakot — s lassan óriási, ellaposodó szürke felhőben szélesedik ki és aszik a napsütéses levegőben. A szomszédos várerődöt mar fölrobbantották . . . Optim lé berepült... Utána egymásután hallatszanak a dörgések és látszanak a füstfelhők, míg végre az egész, negyven kilométernyi védőőv vonalán felrobbantanak minden erődöt, minden támpontot, minden raktárt, minden épületet, amely hadicélokra szolgált. Hat órakor a mi erődünket is légberopitik, egy jókora vasrudat búgva, repít
