Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-03-17 / 33. szám
■egyvenhtttodik évfolyam. n-Kedd, 1920. március JT. KOHAROHI LAPOK POI.ITI K A I A P. I’ «6»l» mlavSll ''V» *«■ < üslybss i* vfáikre «»»tel wéíkiiié»»*!: Sg*®» ívre 88 6« félé?re tO S, *e?rwí#vre Olfáldöi 60 ti. Sgye* ssára éve« 40 ffHér ALAPÍTOTTA: TUBA JÁKOB. F3szerk»sztő: GAÁL GYULA dr Szerkeszti fü#,8ANyAY iÖZSEF dr. 8xerkes*t5»é| él kiadóhivatal: Nádir-o 29 , hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, **‘s1 a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak *tb. küldeni£k Kéziratokat nem adunk viuia. Rgplsoili tetenkiot Mmm: kei^i csitbtöki» is ststM Hóik ok Inti ü il. Komárom, — máre. 16. Talán már nem is fog tetszeni, de erről igazán nem tehetünk, hanem azért mégis csak az adókról kell beszélnünk. Az adózás egész rendszere igazságtalan és egészségtelen, megengedi a visszaéléseket és ezért erkölcstelen is. A szocializmus, vagy demokrácia, amint ők nevezik, az adózásba progresszivitást hozott be. Ez a progresszivitás olyan, hogy a nagybirtok jövedelmét megharmadolja vagy megfelezi, a nagytőkét, a nagybankot pedig engedi a milliós üzletek nyereségeit és a százmilliós vállalkozások nyereségeit lefölözni. A szatócsot, a susztert, a tízholdas kisgazdát, aki jövedelméből semmit letagadni nem képes, úgy megadóztatják, hogy élete végéig se fogja elfelejteni, a nagykereskedőt, a gyárost az adóknak egy tizede sem terheli annak, amit vagyona arányában a kisember visel. Az is tény, hogy az úgynevezett történelmi országokban az adókulcs például a kereseti adónál sokkal kisebb, mint nálunk. Például a jövedelemadót Turócszentmártonban bizonyára nem szabják ki olyan rigorózus módon, mint Komáromban. A csallóközi telepes adót talán nem is fizet, míg a mellette szántővető magyar kisgazdát csak kérdezzék meg az adója felől! Ezek nem hangulatot keltő állítások. Ha parancsolni kívánják, bizonyítani is tudjuk. Ez magában hordja az adózás rendszerének a tarthatatlanságát. Komáromról tudja mindenki ebben a köztársaságban, hogy egy kettétört határváros, melynek népe előbb vagy utóbb koldusbotra jut. A régi időkben, melyet adózás szempontjából sok okunk van visszasírni, ilyenkor a közigazgatási bizottságok javaslatot tettek az adókiméletre, az adók leszállítására. Hol van most a közigazgatási bizottság, más vagy fórum, ahol az adókról beszélni lehetne? Eltűntek ezek a lehetőségek mind és csak magunkban beszélgetünk anélkül, hogy valaki törődne vele, mintha az adózás ügye senkire se tartoznék, csak a lelketlen adóprésre és a kisajtolt szomorú adóalanyokra, akikből maholnap nem lesz már mit sajtolni tovább. A kormány fényűzéseit, a gyönyörű autókat, a demokratikus szalonkocsikat fizetjük adónkból, Komáromban százhúsz rendőrt, ötven csendőrt és kétszáz fináncot ke.l fizelni, holott ez talán igazán nem volna okvetlenül szükséges arra, hogy egy faluvá lett váios békében élhessen. Tessék takarékoskodni és a feleslegesen kreált állásokat beszüntetni és akkor nem kell a prést úgy szorongatni, hogy létünk váljék árnyekéletlé és bizonytalanná s exisztenciák roppanjanak össze az elviselhetlen adóterhek alatt. A kormány adópolitikája egyenesen a magyar kisebbség ellen irányul és annak gazdasági tönkrejuttatása a célja, hogy azt kivándorlásra kényszerítse. Ezt azonban a kormány nem fogja elérni és a politikája csődöt mond, mert előbb fog összeroppanni egész hatalmi rendszere, mint ezt a célját elérhetné. — fppayülós Ekelen Az Országos Magyar Kisgazda, Fóldmives és Kisiparos Párt március hó 15 én Ekelen a református templom előtti téren jól sikerült népgyülést tartott. Kiss Lajos helyi szervezeti elnök üdvözölte a jelenlevőket, a gyűlést megnyitotta és felkérte Fiissy Kálmán nemzetgyűlési képviselőt beszéde megtartására. Füssy találó szavakban jellemezte a jelenlegi politikai helyzetet. Továbiá beszédjében megemlékezett a földreformról és az agitátorok által tett alaptalan Ígéretekről, amelyeknek még mindig akadnak hívői, kik a2t gondolják, hogy a tett Ígéret valóra fog válni. A népszerű képviselő beszédét lelkes éljenzéssel fogadták. Kalitza Sánndor központi titkár ismertette a munkaadó és munkásközötti jogviszonyt és a megjelenteket az önzetlen összetartásra buzdította. Bazsó Kornél központi titkár lendületes beszédben mutatott arra, hogy mi az oka annak, hogy a magyarság egytáborba lenni és együítérezni nem tud. A megjelenteket az őszinte összetartásra buzdítva a gyűlést bezárta, mely példás rendben szétoszlott. Mielenlek Tisza Ist^aiisisliliei. Tisza „ezredesu el akarta cs ipatni Hötzendorfi Konrádot. — A magyar miniszterelnök ellenezte a Szerbiával való háborút. — Miért volt ellen■ gége az osztrák lengyel annexiós terveknek ? A Magyar Tudományos Akadémia most I tette közzé gróf Tisza István levelezésének első i kötetét. A. levelezés a miniszterelnök 1914 decemberéig tartó anyagát foglalja össze és történelmi nézőpontból fölötte érdekes. Egy sereg magánjellegű levél mellett több világháborús és eddig ismeretlen okmány került napirendre. Ebbői kiviláglik, hogy gróf Tisza István nem volt elragadtatva a Szerbiához intézett hadüzenettől. Egy memorandumban, amelyet 1914 junius 14-én terjesztett Ferenc József császárhoz, intette az uralkodót az elhamarkodott lépéstől és nem csinált titkot abból, hogy nem tartja elérkezettnek az időt, hogy háborút provokáljanak Szerbiában. Mielőtt a külügyminisztérium Szerbia ellen akciót kezdene, fontos dolognak tekinti Romániának a központi hatalmakhoz való csatlakozása biztosítását. Számos más levél között érdekesek Buriánhoz írott levelei, amelyekben Lengyelországnak Ausztriához való csatlakozása kérdésével foglalkozik. Tisza e tervet nagyon veszélyesnek tartja, mert ez esetben Ausztria lakossága 40 millió főre nőne, ellenben Magyarországnak csak 23 millió lakosa volna. A kétszer akkora Ausztria föihdná a kis és gyönge Magyarországot. Különösen érdekes Tiszának december elején Írott levele, amelyből kitűnik, hogy Tisza Komádnak hadvezetését elhibázottnak tartja és inditványozza feloldását. Tisza kívánságai azonban nem talá tak meghallgatásra és csupán 1917 ben cserélték fel a vezérkari főnököt. Tisza különben már 1914 nyarán ajánlotta az uralkodónak, hogy változtassanak Szerbiában taktikát. Fronttámadások történnek — írja — megerősített állások ellen és elhanyagoljak a biztonsági szolgálatot és a tüzérség előkészítését. E fronftámadások halálmegvetéssel történtek, de hallatlan emberáldozatot követeltek. Majd elmondja Tisza István, hogy egyes helyeken mit kellett volna tenni és végül memorandumát igy fejezi be: Mindez komoly veszedelmet eredményezett a déli harctéren. Sürgősen szükségesnek látom, hogy Felséged ami legderekabb hadvezéreink közül egy másikat nevezzen ki a déli haderők parancsnokává. Tisza István stratégiai természetű levelezései, amelyeket igen sok politikai kulisszatitok egészít ki, nagy feltűnést keltettek a magyar könyvpiacon. Az ismert gyűjteményes vállalat negyedik kötete, mely a világháború előzményeire s a megindult tragédia egyes részleteire vonatkozik, most hagyta el a sajtót. E kötet ismertet egy pár dokumentumot, de kétségtelenül egyik legfostosabu darabja a gyűjteménynek az a levél, melyet 1914 augusztus 30 án küldött Tisza István gróf Banán István báró bécsi külügyminiszternek Bécsbe. Ebben a levélben értesíti Buriánt, hogy amint eldől a galíciai harc, Bécsbe utazik. Győzelem esetén a további teendők megbeszélése végett, a szomorúbb esetben pedig azért, hogy az embereket megvédje a csüggedéstől s energikus védekezésre ösztönözzék. A levélben ezt mondja többek között: — Az első — valószínű esetben — oda szeretnék hatni, hogy a béke azonnali megkötésének feltétele mellett aránylag mérsékelt fel-BÉCSI BÚTOR most érkezett egy szállítmány: Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb síi ben. Nagy választék koßyha bútorban, obaislon, szalon és, bőrgarnitúrákban, matracokban és gyermekágyakban a legolcsóbb árakbaD. Kérem kirakatomat megtekinteni — Itcfoi-mátus templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolásI!
