Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-03-14 / 32. szám
2. #l4tU. »Komáromi Lt^pök* 19? 5. március 14. ISIső pozsonyi kaptafa*» eámüakészitő műhely. Aruitáu én megrendelési iroda Hermann és Weisz bőrkereskedés BRATISLAVA, Dunajská ulica 43 Készít: kaptafákat, sámf ákat, ványoló deszkát, méret, rajz, gipszöntvény és a legdivatosabb modellek szerint Gyors és pontot kiszolgálás! I« 1 caíciéirk a komá^omlf ökná (Jékai «tr-n. .4.) is felvét-toe« annk az államnak is, ami az államé, legyetek birái helyzetünknek. A ti igazmondásotokban megnyugszunk, mert azt az igazság szeretete és a lelkiismeret szava vezérlik. — A jegybankról szóló törvónyjavas'at. A kormány beterjesztette a jegybank föiálikásíról szóló törvényjavaslatot, amely az 1920 ik évi banktörvény noveliáiása. A törvény főcélul a csehszlovák koronának stabilizálását tűzi ki s stint legfontosabb módosítást vették föl az uj törvénybe, hogy nem állapítanak meg uj pénzegységet, hanem további rendelkezésig a csehszlovák papirkorona marad pénzegységnek. Azonban kötelességévé teszi a törvény a jegybanknak, hogy gondoskodjék a korona stabilizálásáról. A fémfedezetet egyelőre a forgalomban levő bankjegyek értékének 20 százalékában állapítják meg, 15 év múlva a fedezetnek 15 százalékkal magasabbnak kell lenni s ezért évenkint 1 százalékos emelkedésnek kell a fe dezetnél előállni, úgyhogy a bank 16 ik üzletévében elérje a 35 százalékot. A bank részvénytőkéjét 12 millió aranydollárban állapítják meg az állam 4 millióval részesedik. A törvény föl hatat mázzá a kormányt 50 millió aranydollár kölcsönnek kü földön való lekötésére. A részvény j-gy zést a törvény szentesítése után azonnal meg lehet kezdeni. = A köztársaság elnöke és kiiOgymlnisztere Magyarországról. A Neue Freue Presse két érdekes nyilatkozatot közöl egyik legutóbbi számában Doroty Thompson, a kiváló angol írónő beszélgetési folytatott Masaryk köztársa sági elnökkel és dr Benes külügyminiszterrel, akik nyilatkozatukban megemlékeztek Magyarországról is A köztársaság elnöke szerint Afagyarországnak meg van az oka a nyomott hangulatra és keserűségre, mert mindenek között a legtöbbet szenvedett. A határkérdésben pedig azt mondotta, hogyha lesznek helyesbítések, azok csak törvényes utón, nemzetközi konferenciákon történhetnek, nem pedig fegyveres utón. Benes külügyminiszter nyilatkozatában elsősorban a kisantantot vette védelmébe azon gyanú ellen, mintha annak éle Magyarország ellen irányulna. A kisantant — Benes szerint —csak a jelenlegi kózépeurópai helyzet föntartásd/a szolgál, Magyarország elleni színét onnan kapta, hogy Migyarország látszat szerint nem akart beletörődni j trianoni határokba. Nem is biztos hogy a magyar kérdés meg van oldva. A legitimistáknak azon állítására, hogy a legitimizmus helyzete az utolsó három évben javult, Benes azt feleli a nyilvánosság előtt, hogy épen ellenkezően áll a dolog. A kérdés ma már egészen tisztázva van és a Habsburgok visszatérésére módot ad megfelelő rendszabályokra. Magyarország kötelezte magák hogy Anglia, Franciaország, Olaszország és néhány más állam hozzájárulása nélkül a Habsburgokat nem ülteti vissza a trónra. Ezt a hozzájárulást Magyarország sohasem fogja megkapni — fejezte be a nyilatkozatot Benes külügyminiszter. Az ünnepek ügye. Komárom, — március 13. A kormány a pásztorlevélnek kontrát mondott és beterjesztette az ünnepek eltörlésére vonatkozó törvényjavaslatot. A fcormáuynak a katolikus egyházzal szemben tanúsított ellenszenve szövegezte azt a törvényt, amelyről megjósolhatjuk, hogy sohasem lesz törvény. Nem csak azért, mert a cseh néppárt tagjai nem írták alá és nem fogadják el s így a parlamenti többsége nem is lesz meg ehhez a kormánynak, hanem azért, mert ezt a törvényt Szlovenszkóban nem lehet végrehajtani; sem a hitbuzgó szlovákok, sem a magyarok nem akarnak hallani sem arról, hogy a kormány a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepiket megkunitsa, azok póézisát és nimbuszát megtépázza és e helyett megajándékozzon bennünket Szent Cirill és Metód, Szent Vencel és Húsz János ünnepeivel. Ciril és Methód és Vencel is a cseh nemzetnek a szentjei, Húsz János is az ő nemzet vértanújuk, tiszteljék őket, ahogy nekik jól esiki szappan és mosópor a legjobb mosószerek! Gyártja: POCSATKÓ TESTVÉREK ÉS FRIEDMANN KOSICE. 2 Az álmok. t Irta: BOZZAY MARGIT. Ha néha esős alkony ltok táján Az ég borúja megcsillan szemén, Ha csukott ajkkal, csendben eímélázik, Ne nyiss be hozzá ... álmodik szegény ... Szeresd az álmát, hogyha nem is érted S ne kérdezd soha, hova Pállanak. Az álmok szentek ... s lassan, észrevétlen Úgyis a télbe ... Ködbe íoszlanak ... bálkiráiy és a bálkirálynő. Irta: Lörinezy Qyürgy. Nyegle süheder, az uj koiszellem előkelő utcai típusa állott a pult előtt és rágyújtott a cigarettára, amit vásárolt. Ö>szeharapia a szopókát és lomha füsiföiiegei fújt a kisasszony felé. Aztán cinikusan, durván nagyot kacagott, mikor a leány eltakaita karjával a szemét, melyből könnyet sajtolt a füst maró körme. Mindezt végignézte az ezredes, aH ott várt, oldalt, hogy rák erű jön a sor. Energikus, csontos arca előbb btmusan megrándult, majd egyszerre lángba borult az indulattól Megkapta a fiút gallérjánál fogva. S a következő pillanatban fölszakitotta az aj ól, a fiún nagyot lódított. Egyszóval: kitette a szűrét Lecsapolta a dühét, meg is csillapodott Az ajtót csendesen betette és mormogva bicegett vissza, a pulihoz — Semmirekellő! — mormogta, úgy, mint mikor a távozó vihar mordul vissza a látóhatár aljáról. — De kérem... — tiltakozott a kisaszszony bátortalanul. , Az ezredes szóhoz sem engedte jutni, közbevágott. — Ezeket a frátereket emberségre kell tanitani! — zsörtölődött — Ez az egyetlen orvosságunk van a szemtelenségük ellen. — De hát vásárolt... Cigarettát vett.,. — igen. És az jogot ad neki arra, hogy ... magát... hogy a füstöt... a más orra alá fújja ... — Engem az nem bánt... Az ezredes meglepődött. A tárcáját kérésié a zsebében, de a keze ámulva akadt meg. Nyilván azt várta, hogy a kisasszony megköszöni lov?gi szolgálatát. E helyett a leány hangjából nemesik tiltakozást, de némi szemrehányást érzett ki. Fölvetette kemény fejét. S ugyanakkor a leány az ezredesre meresztette nagy barna szemét. És egyszerre, ugyanabban a pillanatban mindakettőnek a tekintete elváltozott. Csodálkozva néztek egymásra, mintha valamit nem értenének, vagy találgatnának. A torkuk összeszorult. A hangjuk meg-megcsuklotí. — Emmy... suttogta az ezredes. — A bálk rálynő I — Pál. .. rebegte vissza a leány. — A bálkirály! És nézték egymást, mintha a szemük előtt lehetetlen és képtelen vizió kápráznék. Akárki idegen látta volna őket, semmit se érthetett volna a szemükből és az arcukból De a szem lélőnek érezni keitett volna, hogy előtte valami drámai jelenet folyik, némán, szótlanul vagy dadogva, mint a hogy a fájd dóm jár. Hogy a homlokok és a szemek mögött árnyékok suhannak és tűnnek el: az emlékek, a közös emlékek árnyékai, láthatatlan villámok fényéné1, i melyek az agy és a szív között cikáznak. Hogy • elmúlt álmok, eltemetett vagy elgázolt remények ; és vágyak térnek vissza, fölábrednek vagy fölí támadnak bus számadásra, s mint a vihar, sodorjak elő a főik ivart illúziók aranyporát. Az aranvpor meg-m^gcsihan a bágyatag napsugár mosolygásában. Senki»e értette volna, de min- I denkit meghatott volna. A zavar tétova pirulása ott égett az arcukon és a szemükben. Hirtelenébe nem is találták meg a szót, amit kerestek, noha miniaketten érezték, hogy a másik ugyanazt gondolja, amit ő. Az emlékek gyötrelmesen édes válságában vergődtek. Két lélek pörlekedik ugyanazért az üdvösségért vagy kárhozatért. Az enyém! — vitatja az egyik követelőzve. \ másik. Az enyém! — sóhajtja fájdalmasan a És a viharon bizonytalanul himbálóznak az emlékek. Az elröpíiit évek bus ködében imbolyogva és küzdve, hogy a napfény, vagy legalább a holdfény udvaraba juthassanak. Nem számolgatták az éveket, amik elmúllak, mióta elváltak. Féltek rágondolni; az évek sokan voltak. Akkor, azelőtt, vaLha, mikor ott, a fényes bálteremben együtt járták el a szerelem egyetlen boldog táncát s egymást ölelve élvezték az ifjúság, a szépség, a hódítás és a hódolat mámorát. A bábdrály és a báikirálynő. Keleméry Pál, a férfi, akkor daliás huszárfőhadnagy volt, a monarchia legdélcegesebb lovasa. És Lej'hényi Emmy a legszebb leány a megyebálon Sok vármegyének a bálján a legszebb, vagyis hét határban. És most, a be nem vallott számú évek mu tán itt találkoznak a trafikban. Lejihényi Emmy cigarettát árul. Keleméry Pál pedig biceg. Milyen humorista a röpülő idői A leány elébb ismerte föl a férfit, amint ránézett. A csodálkozás kényszeriteite, hogy ránézzen. Már elszokott a fé fiák lovagias fölhevüléseitől, inkább a gorombaságaikat szokta meg. A férfi is viszont a leányra pillantott. A boltban jöttek-mentek az emberek, csak kapkodva válibattak szót, amint a váratlan meglepetés után léiekzeihez és szóhoz jutottak. Részletekben beszéltek, mintha a nagy részletfizetőt, az életet, utánoznák. A Keleméry ezredes arcán meg megrándultak az izmok és az idegek. Vo-
