Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-28 / 26. szám
O TL, ITIKAI L. P. Hegyvenhatodik évfolyam. ■httt* 26. szám. Szombat^ 1925« február 28. F.'íiSiiUsI ír «seh-taSiwviSk értékké» t Huiybia it vMikn pt-sit! «zétklMéml: Í<8é8» ívre 80 K, félédre «0 X, negyedévre St K. Mttlföldöa 160 Bö. Égje» taxám Arm i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA UKOS. Vfentkoxt«; GAÄL GYULA dr Szerkesztő: BAMNYAY JÓZSEF ár. Bsefkeutősés ét kiftdóhivmtal: fóááer-# 2á j hová úgy ■ lap szellemi részét illet? közlemény**, bzísií ! a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kőidének Kéziratokat nem adunk vissza. I Rtgitlmüi tokiul tomsior: keddn, csütörtaköo it nsnteitt •» * Ünneprontás. Komárom, — febr, 27. Szfovenszkó magyarságának lélekemelő ünnepének magasztos hangjait az ünneprontás lármája zavarja meg. A cseh és csehszlovák nacionalizmus szócsövei kiáltozásainak kórusa az irodalmi ünnepből politikai következtetéseket akar levonni, politikai manifesztációkról beszél, politikai tüntetésről, amiről mi, az ünnep tanúi semmit se tudunk. Mi itt Jókai halhatatlan szellemének emlékezete előtt áhitatos lélekkel áldoztunk és az ünnepből kiküszöböltünk mindent, ami a politikára csak emlékeztethetne is bennünket. Eljöttek magyar testvéreink messze vidékekről hódolni a költőnek, eljöttek azok is, akiktől elszakitott bennünket nemzetünk balsorsa, hogy velünk együtt örvendezzenek és ünnepeljenek. Most már azért, mert ezek túl laknak a politikai határokon, azzal követtek el politikai tüntetést, hogy felszólaltak ? Vagy már azzal is, hogy megjelentek? Nem tudjuk, nem értjük meg az egész gondolatmenetet logikus gondolkozás móddal. A magyar kultúra egységét nem darabolhatta szét Trianon, a magyar kultúra elé lehet sorompókat állítani, de az nem fogja soha azt jelenteni, hogy azt is darabokra tépték. Nemzeti mívelődésünk ezeréves folyamata és a történeti hagyomány kapcsolja össze szerves egésszé a nemzetet és éljen az szétszórva bár, a világ négy táján, az mindig össze fog tartozni a közös nyelv és a míveitség nagy kapcsolatánál fogva. Nekünk nincsen szükségünk a határokonlűli magyar testvéreink megjelenésére, hogy ebben az irányban kioktassanak, ezt mi tudjuk, hisszük és valljuk azok nélkül is, mert arról kellett meggyőződnünk, hogy megmaradásunk egyedüli alapja nemzeti kultúránk féltékeny őrzése. Egy csehszlovák lap — mert a szlovák lapok baráti, megértő hangon írnak ünnepünkről — a pozsonyi Slovensky Dennik, amely a magyar nemzeti kisebbségben mindig és következetesen irredentát keres és lát, ez viszi a primhegedűt a koncertben. Keddi vezető cikkében Horthyról és Héjjasről ir, — Jókaival kapcsolatban, akiről rengeteg valótlanságot összehordva, a mai Magyarországot rugdossa meg szokása szerint. Beszél a békésmegyei tótokról, akik persze rettenetesen el vannak nyomva (olyannyira, hogy a kormánytól felkínált tótnyelvű főgimnáziumról is lemondtak). Majd kioktatja a csehszlovák kormányt, amelynek szerinte elég oka lehetett arra, hogy ne vegyen részt a komáromi ünnepen, sőt arra is, hogy azt, mint irredentista manővert eltapossa. így ír rólunk a csehszlovák félhivatalos. Nem, tisztelt félhivatalos, mi ennyire nem megyünk, mi nyíltszívű és nem alattomos magyarok, gyűlölködni csak egymás közt tudunk néhanapján, ha belénk üt a turáni átok. Mi nem gyűlöljük azokat a nemzetiségeket sem, akik bennünket nem szeretnek. Sajnáljuk őket, ha igy van. A félhivatalos, melynek kitűnő szimatja lehet, már előre kinyilatkoztatta, hogy politikai demonstráció készül Jókai ünnepén. Soha még félhivatalos nem engedte meg magának, hogy ennyire elkalandozzon a valóságtól. A magyar nemzetnek nincs mit szemére lobbantania, az mintmindig,úgy most is méltóságteljesen viselkedett, vendégei tisztelték a vendégjogot és ha egy igazságtalanul letiport és teldarabolt nemzet gyászának hangjai búbnak fel annak leikéből: azt ne magyarázza félre a csehszlovák félhivatalos. Azt se értse félre egyetlen csehszlovák se, ha mi testvéreink kezét megszorítjuk. Ez már a magyar lélek nyíltságából folyik, mely az alakoskodást és a sötétben bujkálást nem ismeri. így mi is egész nyíltan öleltük a keblünkre magyar barátainkat és atyánkfiáit, akik eljöttek a kultúra templomába együtt áldozni velünk Jókai emlékének. Tévednek a kormány lapjai: a Siovensky Dennik, a Lidové Noviny, a Venkov és a többi, akiknek tudósítói itt politikát szimatoltak. A Jókai ünnepet mi nem húztuk le a politika sarába, hanem emelkedtünk áhitatos lélekkel annak szárnyain Jókai eszmevilágának tisztultabb légkörébe. És emelkedett mindenki, aki itt volt. Nekünk Jókai élő valóság ma is, akiből a nemzetünk lelke szól felénk. Nekünk Jókai nem évült el, mint Önöknek, akik azt hiszik, hogy őt Sue Jenővel együtt régen elfeledték. Tévednek, hiszen Prágában és Szlovákiában is most jelennek meg egymás után regényeinek for dításai bizonyára nem irodalmitörténeti kegyeletből, hanem azért, hogy olvassák Nem tagadjuk, hogy nemzeti ünne pet ültünk Jókai emlékezete szent napján Ezt nem is titkoltuk soha senki előtt Hiszen Jókai nemzetünk költője volt Hogy a csehszlovák nemzet is Pantheo nába állítja őt, ezzel csak kultúrájának fejlettségét bizonyítja, mert ezt tették a nagy művelt nemzetek is, amelyek Jókait ma sem tartják elavult költőnek, mert Amerikában, Angliában művei egymásután uj kiadásokat érnek. Igen, magyar nemzetünk ünnepeket ül: Petőfi, Madách, Jókai, mind nemzeti kultúránk hirdetői a művelt világban. Mi nagyon örülnénk, ha a csehszlovák irodalom nagyjait, Íróit ünnepelné a művelt világ. Mi is oda sorakoznánk az ünneplők sorába; hiszen az irodalom értéket jelent és egy nemzet nagyságát íróin keresztül mérhetjük meg. Jóleső örömmel hallgattuk a szlovák irók egyesületének megbizottjáf, aki Jókairól beszélt nekünk. És örvendtünk, hogy ünnepünk babérhalmazába a szlovák népé és íróié is elvegyült. Ezt az örömünket és ünnepünket megrontotta a centralista sajtó lekicsinylő, gúnyos és kárörvendő hangja, mely az ünneplésben — előre megfontolt szándékkal — politikai demonstrációt magyaráz bele. Nem teszi okosan, mert nem mond igazat. Politikai demonstrációkat tudunk mi rendezni máskor is, de erre nem választjuk ki annak ünnepét, aki nekünk a legdrágább és legkedvesebb. A félhivatalos megállapítja azt, hogy Komárom hozzánk tartozik és Jókait, akinek pályája Komáromból indult ki, a csehszlovák állam polgárául ünnepélyesen ismerte el. Ezt a figyelmet meg kell köszönnünk, de egyben el is kell Jókairól hárítanunk. Ő magyarnak született és magyarnak is halt el. Nemzetének élt és nemzetének lelke élt benne haláláig. Polgárjogot nyert minden müveit nép irodai-BÉCSI BÚTOR most érkezett egy szállítmány: Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb slilben. Nagy választék konyha bútorban, . chaislon, szalon és bőrgarnitúrák ban, matracokban éa gyermekágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni ÉoiáÉáianJomáiiai-iil — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre dijtalan csomagolás11
