Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-28 / 26. szám
2. oldás „Komáromi Lapolt 1925. február 28. TÁB ARIN! A tn. t. közönség szires támogatását kérve, vagyok teljes tisztelettel: A mélyen tisztelt közönség szives tudomására D A D helyiséget az étteremtől hozom, hogy a dunarakparti éttermemben fenntartott DX'AmV elkülönített, újonnan épített, modernül berendezett helyiségbe helyeztem át. Naponként teljesen aj fővárosi nívójú műsor a legkiválóbb táncosnők közreműködésével. Éttermemben a legjobb konyha.— Pilsen! ősforrás sör 12%* — Kitűnő rizling bor, literje kimérve 11 Ke. — Kényelmes szállodai szobák. HORVÁTH ISTVÁN tulajdonos, DUNARAKPART 11. SZ mában, hiszen a világ minden részében olvassák műveit. A félhivatalos frázist köszönjük és arra hívjuk fel, hogy az állampolgárságot ne holtak részére adományoztassa, hanem az élőknek. Mert a demokrácia jelszava alatt itt százezrektől vették el az állampolgárságot magyar nemzetünk soraiból, mert ezek a csehszlovák nacionalizmusra terhet jelentenek. Már pedig, ha minket olyannyira megszerettek, hogy a köztársasághoz csatoltak, a szinmagyar Csallóközzel együtt, ennek következményeit is viselniök kell. Az ünneprontóknak ennyit. Többet mondani nem akarunk most. Ennyit azonban el kellett mondanunk a fajunk tulajdonságát alkotó nyíltsággal és büszkeséggel, mely a provokálástól meg nem riad és a gyanúsításokra egy vallomással felel. A becsületesen és tisztességesen gondolkodóknak ez is elég. = Az illetőségi kérdés rendezése. Mint ismeretes, a népszövetségi ligák uniójának legutóbbi brüsszeli konferenciáján tárgyalták a csehszlovák köztársaságban élő magyar kisebbség sérelmeit is. Egyik budapesti esti újság munkatársa beszélgetést folytatott Lukács György volt miniszterrel, aki a brüsszeli konferencián mint magyar kiküldött hozta szőnyegre ezt az igen fontos kérdést s aki elmondotta, hogy a konferencián hivatkozott a prágai legfelsőbb közigazgatási bíróság ismeretes döntvényére, amely nem ismeri el a magyar községi törvény azon rendelkezését, hogy valaki hallgatólag is megszerezheti a községi illetőséget 4 évi helyben lakás és adózás révén, ha forma szerint nem is kéri a község kötelékébe való fölvételét. A népszövetségi ligák uniója belátta ennek a döntvénynek veszedelmes következményei! és méltányolta a sérelmeket. Felszólította a két kormányt, hogy tárgyalják meg egymás között ezeket a kérdéseket és igyekezzenek méltányos megállapodásra jutni. Az unió e kérdésben Brabecz szenátort és Lukács Györgyöt bízta meg azzal, hogy kormányaikkal érintkezésbe lépjenek. Lukács György Bethlen gróf magyar miniszterelnökkel tárgyalt ez ügyben, aki biztosította arról, hogy a magyar kormányban mindenkor megvolt a hajlandóság arra, hogy az illetőségi kérdést kölcsönösen méltányos módon rendezzék és részéről már kezdeményező lépések is tétettek, azonban eddig eredménytelenül. A magyar kormány igyekezni fog a szlovenszkói magyarság községi illetőségének kérdésében olyan bázist teremteni, mely mindkét kormányt és a szlovenszkói lakosságot is kifogja elégíteni. Más oldalról nyert értesülés szerint a csehszlovák kormány is megígérte, hogy az illetőség kérdését rövidesen revidálja. = A lakúvédelmi törvény meghosszabbítása. Az ötös tanács most fejezte be azokat a tanácskozásokat, amelyek a lakóvédelmi törvény novellálására vonatkozik. A tanács elhatározta, hogy a lakóvédelmi törvényt 3 évre meghoszszabbitják, megszüntetik a törvény azon rendelkezését, hogy a háztulajdonosok átháríthassák a lakókra a javítási költségeket, de viszont megadják a jogot arra, hogy a házbéreket megfelelően felemelhessék. = A koalíció válsága. Napok kérdése, hogy a koalícióban nyilvánosan is kitörjön a lappangó válság, mely a koalíciót és vele együtt a kormányt alapjaiban rendítené meg Az az áthidalhatatlanul súlyos elleniét, amely a szlovenszkói püspöki pásztorlevél következtében a szociáldemokraták és a cseh néppártiak között keletkezett, csakis akkor lenne megszüntethető, ha a pásztorlevél miatt benyújtott interpelláció sürgősségétől elállanak. Erről azonban szó sem lehet, mert a kormány mai vezetője Stribrny miniszterelnökhelyettes is a sürgősség mellett van. A nemzetgyűlést március 5-én nyitják meg és azon beterjesztik az interpellációt, amikor szavazni kell a sürgősség mellett. Ekkor fog a válság teljes egészében kritikussá válni, mert a cseh néppárt semmiesetre sem fogja a sürgősséget támogatni, aminek az lesz a következménye, hogy a cseh néppárt két minisztere Srámek és Dolánszky lemondanak és a párt képviselői kilépnek a koalícióból. Hogy a kormány többséget mint képes mégis biztosítani, majd kiviláglik a szavazásnál, amely meg fogja oldani azt a kérdést is, hogy szükség van-e a választásokra, vagy pedig jöjjön a kisebbségi kormány, amely a páriámentárizmus egyenes megcsúfolása lenne. fiz állampolgársági Káluária. A brüsszeli liga-kongresszus tárgyalásai a szlovenszkói és ruszinszkói magyar kisebbség legnagyobb figyelmére érdemesek. A Népszövetségi Ligák Uniójának egyik ülésén a magyar bizottság memorandumot adott be, amelyben á prágai közigazgatási bíróságnak az illetőség POLIO szappan SS xxiosopor a legjobb mosószerek! Gyártja: POCSATKÓ TESTVÉREK ÉS FRIEDMANN KOSICE. fi fehér pillangó. Irta: Fáy Ilona. Fehér pillangó ott feküdt a kórházi ágyon, arca a párnák közé temetve, szeme ijedt lénybe égé. — Agyontáncolta magát — hallotta, amint az orvosok mondták s ezt szószerint vette s rövid életének végét várta itt, a kórház küíönszobájában. El sem hitte volna, hogy csak a kimerültséget, vérszegénységet és lefogyást foglalták össze ebben a szóban s hogy az ismételt ájulásnak sem less semmi komoly következménye. Egy ilyen ájulás után anyja behozta a kórházba, hogy bátrabban tehessen eleget társadalmi kötelezettségeinek, mintha leánya otthon fekszik. O, azért néha kijött hozzá Mint a szélvész rontott be, két látogatás között, sok virággal, cukorkával és csókkal, hogy ismét odébb menjen, csak a parfümje finom illatát hagyva maga után. Fehér pillangó kábultan nézett utána, mint forgószél rázta virág a tovafutó porfelleg után. Valami csodálkozás fogta el, szinte nem ismert rá az anyjára. Otthon, a modern lakásba anynyira beillett, mint gyöngy a kagylójába, hogy •1 se tudta volna máskép képzelni. Az aranyos tapéta mintha csak a szőke hajától csillogott volna, a rózsaszín ernyös lámpa fénye mintha csak az 5 arcán találta volna meg színét. De itt, a puszta fehér falak között, jötte egy idegen világ ideges izgalmát viharozta, mely viszszaverödátt a szenvedésszokta falaktól. Itt csend volt és béke. Itt halk volt az öröm és szelid, szinte megadással' teli a bánat. Itt halk lépten járt a szenvedés, mert útközben mindenütt elfogták, hiszen mindenkinek jutott belőle. S mert mindenkinek megvolt a része, a magáé mindenkinek kevesebbnek látszott. S kevesebbnek mondta, biztatta, elhitette szeretettel és meggyőződéssel az örökké éber, örökké gondos apáca.. O nyitott be a fiatal lányhoz is. Egyike azoknak az ártatlan szemű, gyermekarcu lényeknek, kiknek az élet még semmit sem rajzolt az arcába. — Hogy vagyunk ? — kérdezte halkan. Fehér pillangó — így hívták a bálteremben •— zavartan nézett rá s csak a fejét rázta. — No, hiszen jobban vagyunk, holnap i felkelünk, csak még kicsit vigyázzunk, biztatta j az apáca. — Igazán? — kérdezte kétkedőén a lány. — Bizony — és haza is megyünk, csak I táncolni még nem szabad egyhamar — foly. j tatta a testvér. — Haza a — szó vontatottam hagyta el j pillangó ajakát, mely lassan fanyar mosolyba ' vonult. — No, csak örül ennek? — kérdezte az i apáca. — Mit fogok én tenni otthon? — szólt | csüggedten a lányka — hiszen én mindig csak táncoltam, amióta az iskola padját elhagytam. A nap leáldozott. A szoba falára hamvas csikókat vetett az esteledés. Az apáca leült az ágy mellé. Érezte, hogy itt valami baj van, itt vigasztalni kellene. Alig tudta, honnan merítse ezt magából. Ö csak a sajnálkozást ismerte a szenvedőkkel szemben és az ujjongó I örömet az imádságban A le■ ki bajok ismeret- i lenek voltak előtte, szinte félelmet érzett velük I szemben, talán sohasem volt dolga ezzel s alig ! mert hozzányúlni. — A tánc csak szórakozás, de vannak foglalkozások ... — kezdte bátortalanul. — Tudom, tudom, van foglalkozás és van hivatás is, mint a kedves testvéré s az betölti az idejét, talán a gondolatát is. De nekem nincs, én csak táncoltam, forogtam, repültem, hol az egyik fiú karján, hol a másikén s azt mondták, nekem mindig táncolni kellene, senki se tartja úgy ki az ütemet, érzi meg a ritmust, mint én, velem ráncolni nemcsak élvezet, de az én táncom művészi alkotás. S én táncoltam. Felült az agyban, arca kigyult, szeme égett. — A barátnőimnek édes szavakat suttogtak a fülébe, leültek velük egy-egy fűikébe és hosszan, meghitten beszélgettek és megismerték egymást és megértették őket és . . . szerették őket. Engem csak táncoltattak. Én nem ülhettem le senkivel, ott álltak és kézrői-kézre adtak. Engem nem ismert meg senki és nem ismertem meg senkit és . . . senki sem szeretett — suttogta és feje lehanyatlott a párnára. Az apáca ijedten nézte keserűségtől eltorzult arcát. — Nem szabad ilyenekre gondolni, — szólt gyámoltalanságában az élettel szemben. — is, amíg táncoltam, nem is gondoltam rá, de most, itt látom, hogy milyen üres volt az életem, milyen üres volt az örökös körbeforgás a semmi körül, — kiáltotta a fiatal leány.
