Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-17 / 21. szám
1925. február? 17. Komáromi Lapok“ 3. oldal. “Kr i modern mozi Komárom \ 1 és %i Arakor | tiszti pavillon Előadások kezdete vasár- és ünnepnap d.ü.2,4,6,As1|;9 A. Hétfőn és kedden, február 16. és 17-én Scerdán és csütörtökön, február (8 és 19 én Suva,i'll! hercegnő Ludvig Wolf a„Ber!iner Illustrierte Zeitung“ bin rnpgie'mii vi'ághirü regénye, mely magyar fordításban is közkézen forog. —Film-e átdolgozta Thea von Harbon német Írónő a Niebelungok filmsuje'iénak nagynevű szerzője. Főszerep'ők ; Lil Dagower, a bűbái<w Kenia Desni, akit méltán 'artanak a legszebb német fiimui íLészbőnek, Rudolf Klein-Rogge, (Dr. Mabuse!) és Alfréd Abel. II Kai. Egyházi Énekkar laisangi daloiteiye. Az évűek egy különös szakában élünk Ebben a napokban, több meg van engedve az embernek, mint a hétköznapi életben. Az emberek tömege, a társadalom által is engedé lyezett mulatozás napjai ezek. Minden épkézlább ember siet kivenni a részét a mulatság napjaiból. Természetes i*. Ebben a mai nehéz aimoszférás levegőben, hogy valamikép szaba dúljunk a mindennapi nagy teher alól és a mulatozás napjait kihasználhassuk, ha mindjárt rövid időre ii, a vigság karjaiba kell vetni magunkat. A farsang arisztokratája, a jó Karnevál ö fensége, mind n ilyen igy kezöt karonfogva vezet a vigság éd okértjób-, — testet és lelket gyönyörködtető dobokat tárva elé. Az emberek csoportokba verődve készítik elő a vigság hsly-it s a mulatozó töm g részére a vigságot. Ily módon előkésdtett sikerült mulatság szinhslye volt múlt vasárnap a Kultúrpalota összes terme. Igazi vigság hom nőit ott A dal, a színjátszás és a tánc kapcsolódott össze és ezek együttese adta a lelket gyönyörködtetö vigságot. A dal hatalma megragadta a zsúfolásig megtelt színházterem közönségét és sok tapsban adott köszönetét a nyújtott élvezőiért. A hires Komáromi r. k. Egyházi Énekkar férfikarának p-oduktiója azt mutatta, hogy még ma i< azon a magas uivóu áll, amelyet sok évvel ezelőtt kivívott magának, amellyel a hírnevét megalapozta. A komáromi fiatal, szép leányok sora, már magában is kedves látvány volta karban. Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy a mos tani szerep é^ük is kedves volt és a váraké zásunkat felülmúlta. Szolnoky öyuláné és Molecz Mancika énekduettje a „Sar^uát** megnyerte a közönség tetszését. Sokszor a lámpák elé tapsolták az előadókat. Sok virágot is kap ak. A Molecz Manci által színre a'ka'mazott „Csömör kanyék és a bázas-ágbözvetitó“ cimü vígjáték szereplői, Molnár Iuska, N.gy Bözsi, Pataky József és Argay Lajo*. — a Pataki József által szerzett, vidám „Szel'Czteté**“ e. bohózat szereplói: Krnska Kar .ly, Fritz Vaória és Be'za József, K>>vác-> Károly, vígül „A m-ster darabot ir“ c. bohózat s;er-pöi B rt»k Mmci, Mo nár Bözsi és Kováé Karo y tehetségük javát nyújtót'ák és vit ék sikerre az egyfelvonásos tréfákat. A kö önség sokat kacagott az egyes számok előadása alatt s a szereplőket leik s n megtapsold. A farsangi asszon alatt elmaradhatatlan aktuális buplékkal az idén is Kathont Rudolf mulattatta a közönséget. A múl taág ezen ré-zén is a jókedv és a vigság vonult végig. Az egyes énekszámokat az egyházi zenekar küöniiményő pr ciz>m kísérie vonós htugsz^rekkel. A műsor végeztév l táncba kezdett a fiatallá?, am ly hamiüithat-Jlan jó kedvvel egész éjjel tartott és amintb a hajnal vetett véget. A karok sikerült szereplése és az énekek sikere, Molecz Tivadar karnagy mesteri tudásának és munkásságának tudható be, amiért köszönet ille'i m-g. A többi mti orszámok rendezője Pat*ky József volt, fáradozását si kar koronázta. A jel nvo'tak egy jól sikerült dalest szép. emlékével távoztak. Hangi. f 5 X •d > X 0» 63 B 0 a M A .« Nem kell a fővárosba menni!! mikor POLLAK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-u. 17. sz. olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes guromi és halcsontnélküli hasfüzők és melltartók — orvosi rendeletre is. — Bőrkeztyűk nagy raktára! — Keztyűk tisztítása és javítása! — Selyem és flór— harisnyák nagy választékban ! — 52 :T * © cr ©-9 9 & 9 r < * r c* I A Jókai est. Szárnyas Pegazus viharós repülésben Száll isteni nővel a várövön át. Megjött im a Múzsa bűbájosán, épen, És itt üt a Jókai napra tanyát. Mar jő, közéig hej, a Jókai este, Már némelyik arc is előre kifestve, Sok láb simihez töri, szabja magit. Öh Múzsa beszéld el í a simmi, á festék Fog hatni a Jókai esten-e rád? „Festék görögöknek okozta a vesztét,“ Szól s peugeti lágyan a szent citerát. „Nagy Jókai elseje volt fiaimnak, S kik tiszteletére siniizni akarnak, Váltsák fel ez estre a szűs tunikát.“ „Ám jöjjetek ódiszü nemzeti mezben, Festek ne tapadjon az arcotokon! Kedvem telik ily gjönyöiü viselőiben, Mit hordta'ok ős deli táncotokon, Zengjen pilótás, meg a kállai kettő És gyújtsa öröaare magyart a teremtő, Ki éi az olimpi magaslatokon! Jó Múzsa, tekintsd csak, a nagy fejű tábor Mint epüi a Jókai diadalán —! »Eönti epém fanyar isteni hábor, Bősz gúnyra fakad örök isteni szám. Hogy itt született, dicsekedve ma zengi S mig élt, nem akarta szivére ölelni. Hidd el, — köpeny ez csak a zápor után.« Komáromi Koboz. Komáromtól—J affáig. Irta: Darida Zoltán. (Folytatás.) Nyomasztólag, mint fekete szellemek hatottak rám a lefátyolozott nők. Ugyan sokaknál, a haladottabb arabok feleségeiknél, már a szemek szabadok és a fátyol a homlokot, meg a szemaljtól lefelé takarják el az arcot s a két fátyolt az orrnyergen fekvő cérrnaorsó szerű fácska tartja össze, mely miatt visszatetszők. Azonban találkoztam olyanokkal is, akiknek arcát, ha bár sűrű, de mégis átlátszó fátyol takarta, melyen át arcvonásaik bájos, elmosódó, mig szemüt igy is csillogó volt. Talán mondanom is fölösleges, hogy ezen hölgyek kivé: tel nélkül mind fiatalok és szépek voltaki i Hi-ba, a nő nem bírja megtagadni önmagát Imég az iszlám keretei között sem. Visszatetszők a prostituáltak által lakott ( utak képei, ahol a szexualitás úgyszólván majd! nem csak az utcára van vive. Mintha összesürüsödnék, csokrosodnék ezen a helyeken a kelet erotikája és perverzitása. Undort keltő képeket, jeleneteket nyújtanak, melyek csak a keleti metropolisokban láthatók. Szédületesek a pszichókai aránytalanságok Alexandriában. Mintna az ó- közép- és újkor szellemáramlatai összevegyülnének, hogy valami újat szüljenek a világnak. Éreztem, hogy valami forr ott, mely a felszínre törekszik, de mintha láthatatlan szellemkéz visszatartaná. Rövid ottlétem, nem engedte megoldanom a talányt, meg nem ismertéin eléggé akkor még az ottélők lelkivilágát. Mert az ismeretlen sose tudja, hogy mikor áll vele szembe ösztönnel, indulattal, vagy öntudattal, hisz mindig magához hasonló, Istenképére teremtett halandóval beszél és sose tudja, mennyire érett lélek lakik a másikban. Sok-sok furcsaság van ott a tarka forgatagban és ép ezért az a benyomásom, mintha az idegeneket nem a gúlák és a még egynéhány régiség vonzaná oda (melyek bizony sivár képet nyújtanak sivatag magányukban), hanem az a forrongó színes élet, mely ott lüktet misztikus varázsával. A három napot, melyet Alexandriában töltöttem legnagyobb részt emberek, szokások, nézetek megfigyelésére szenteltem Még a múzeumot sem néztem meg, amit cseppet se sajnálok, mert múmiákon, meg kövekre faragott állaifejfi isteneken kívül ott más úgy se látható. Ezek meg csak az egyiptológusoknak szeretnek szépeket mesélni az elmúlt időkből; engem pedig az élők világa érdekel jobban, nem a holtaké. Még maradni szerettem volna, de hajónk utrakelt s igy az afrikai meleg februári napsütésben sütkérezve, Port-Said felé haladva merengtem el a látottakon. Szuez előtt apró őrhajó kalauzolt bennünket a csatorna torkolatába Port Said elé. Rendetlen piszkosnak tűnt föl a vidék nyomott hangulatot keltve. Különféle nemzetiségek ke reskedelmi és hadihajói á lomásoztak ott is, mint Alexandriában. Némely hadihajó lobogódiszben álló t, fejünk fölött meg pár repülőgép keringett. Csak néhány órát töltöttünk itt, amig szenet raktak hajónkra, de igy is föltűnt a város élénk, átmeneti forgalma. Az itteni arabság szinte tülekszik az idegen megzsaroiására, egyenesen a helyzettel ismeretlen naivságára utazva. Már találkoztam a keleti kizsákmányoló szellemmel, mely fejőstehénnek nézi az idegent, de nem ily nagy mértékben Jellemtelemégük meglepő volt s néhány utitársam keservesen nézett pénze után, illetve kadist mondott rá a hajóról. Sodorna és Qomora büntetését kívánva Port Saidra. Ismét a nyilt tengeren hajózva a Szentföldhöz való közelségünket az egyik kis fiú úgy határozta meg, hogy még egyszer alszunk és Jaffába leszünk. Ci ültem is neki, mert a tizennegyedik napot töliöttem már a hajón kényelmetlenségben és az elfárasztott, azokivül nézeteltéréseink támadtak a hajóstisztekkel az ivóvíz miatt, mivel ők nagyon takarékoskodtak vele Nénányunk erélyes fellépésére ugyan kaptunk eleget, de ezután már mindig súrlódások voltak közöttünk s igy a hajó-ut kellemetlenné vált. Február 8-án reggel föltűntek a part vonalai, ép úgy mint máskor, mégis u'itársaimon valami áhítat vett erőt Némelyeknek könnyek szöktek szemeikbé s úgy nézték meghatva a mindjobban nagyobbodó földsávot. Lázas pa-
