Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-01-29 / 13. szám

■egyvenhatodik évfolyam«

IS. szám.

Csfit5riSkf I92S. Január 29.

KOMAROMI

POLITIKAI JLs Jk í*.

l5iSxeli*l ár «»»Ss-aaáowák értékbe® i Sslyfeeo és v&ékra pest«! szitfcliMsMi:

évre 83 X, félévre 45 K, Btigfaéévre SS 1» I8W5W8* 180 Ki.

3£yy«* »xám ára * 80 Iffllér«

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁMÖS.

Fdazerkwatö; GAÍL HYULA dr

Szerkesztő: SAÜAHYAY JfeSEF dr.

Ssexkesstfiség ás kissáébiv»í*l: Nádor-e. 28,, bori úgy a lap izellemi részét illető közlemények, ««igei a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldettük Kéziratokat nem adunk vissza.

SfoplBHik ÍJBíBBkist báromszor: Mfo\ csütörtökön és sism^§!8«

40"

PJIi is ieliet alai a lilKos záradéfelian?

Komárom, —jan. 28.

Hlinkáék felvilágosítják az osztrák közvéleményt, hogy a szlovák nemzetet ők képviselik, akik a szlovák népet nem engedik elsikkadni a csehszlovák nemzet fogalmában, mert Turőcszentmártonban 1918-ban nem erre szerződtek. A szlovák aranybullának tehát van titkos záradéka is, mint a pittsburgi egyezségnek, amelyben a két nemzet egymásra talált. De ez a turőcszentmártoni egyezség mintha komolyabb és súlyosabb záradékot tartalmazna. Hlinka szerint az Önrendelkezési jog tiz év elmúltával Önmagától visszatér és az autonómia automice beáll, ha új egyezséget nem kötnek.

Erre kitör a nagy lárma a szociáldemokraták és agrárok táborában; Dérer, Lehocky, Medvecky, meg a többi hazugságot kiabál és azt állítja, hogy a szerződésnek nem is volt titkos záradéka. Hlinka zordul nyilatkozik, epésen és kelletlenül vág vissza, hogy a többi titkos megállapodással is szolgálni fog, ha nagyon hepciáskodnak sodomitáék és argaiásék. Nagyon érdekes nekünk, magyaroknak erre a testvérháborura figyelni. Mert hiszen ez a záradék, ha van egyáltalán, bennünket is egészen közelről érdekelhet, hiszen ez reánk is vonatkozik.

A barátság, mint tudjuk, Turőcszentrnárton után jó darabig tartott. Hlinkáék kormánypártot alkottak a cseh néppárttal, csak midőn a keresztényszocialisía párt tót osztálya kidobta az önrendelkezési jog jelszavát és azt programja élére tűzte ki, akkor eszméltek fel Hlinkáék, hogy itt könnyen elveszhetik a csata és akkor hagyták ott a cseh néppártot, amely nemzeti sovinizmusa alapján nem akar hallani szlovák autonómiáról. Hlinkát azóta megkísértették számos alkalommal, de nem tagit az autonómiától. Sem a börtön, hova testvérkéz taszította, sem az érseki süveg nem lágyította és tántorította meg. És igy imponál nekünk ez a kemény plébános-politikus, legjobban akkor, amikor a pokrokár csehek záptojásokkal üdvözlik politikai kőrútjain.

De hát hogy visszatérjünk a turőcszentmártoni egyezség záradékára: erről a fontos politikai szerződésről csak van irás a szerződő felek kezében? Talán Hlinka sem volt olyan elővigyázatlan, hogy a jogokat az ígéretek szappan buborékaira építse fel, amelyek elhangzanak és elrepülnek a későbbi »változott« viszonyok közé! Nem, ha Hlinka a szerződés titkos záradékairól beszél, azoknak valószínűleg meg is kell lenni.

A vitát pedig leghelyesebben a szerződés közlésével lehetne eldönteni és az

azon levő aláírásokkal. Igazán nem lehet az emlékező tehetségre bizni ilyen fontos dolgokat és azokat jobb lenne most tisztázni, mint későbben. Lám, a pittsburgi egyezség felvetése is tisztázta a helyzetet: arról kijelentette Srobár, hogy nem érvényes. Ezért nincs is szlovák parlament, ami pedig még a rusznyákoknak is kijár, ha jő fiukká lesznek és kiábrándulnak a kommunistákból.

A titkos záradék zárja igy csak há: rom év múlva pattan fel, ha az egyezség | ideje — Hlinka szerint — lejár. Akkor j azután Turőcszentmártonban ismét ösz! szeülnek a tót nép vezérei és revideálják a helyzetet: mi maradt meg a szerződés pontozataiból és az ezeréves járom alól > való felszabadulás meghozta-e azokat a . gyümölcsöket, melyeket a szabadság má: morában attól vártak ?

= Szent-Ivány a választásokról. Az Orjj szágos Magyar Kisgazda, Földműves és Kis- I iparospárí illusztris vezére Szent-Ivány József ; nemzetgyűlési képviseli a Pr. M. H. munfeaf társának nyilatkozott a politikai helyzetről.

\ Szent-Ivány a kormány politikájának egyolda* í luságára rámutatva, kifejtette, hogy az ellen- 3 zéknek törvényhozói munkáját eredmény nem : kisérhette, mert szakszerű indítványait figys| lemre sem méltatták és sohasem volt lehetsé• gas tárgyilagos vitát teremteni. Az ellenzék í végre is megunta a statiszta szerepet és az 1 őszi ülésekről távolmaradt. Szent-Ivány a most jj összehívott parlament következő munkájától í sem vár sokat, da megnyugtathatja a kormányt — úgymond, — és a kormányzó pár| tokát, hoa-y az ellenzék egyatlen alkalmat ■ sem fog elmulasztani arra, hogy egységességét j elősegítse és a nép akaratának uj&bb megnyij latkozását, a nemzetgyűlési választásokat ki* kényszerítse,

— Mi van a kormány rekonstrukciójával ?

I A cseh ellenzéki sajtó azt irta, hogy a kormányt nemsokára rekonstruálják. Ezzel kapcsolatban azt is közölték, hogy Becska pénzügyminiszter ' betegsége miatt szabadságra ment, amit úgy álí litottak be, mintha a pénzügyminiszteri tárcánál í is változás állana be. A kormány köreiben Becska ! távozásáról nem tudnak, a pénzügyminiszter jj vissza is érkezett szabadságáról s igy egyelőre \ ennél a tárcánál változás nem várható.

| Egyébként Svehla elutazása miatt az összes j függő kérdések megoldása, köztük Oroszország 1 elismerése is, halasztást szenved.

1

= A miniszterelnök helyettesítése. Svahla | miniszterelnök betegsége tartamára Stribrny

Í* minisztert bizíák meg a helyettesítésével. A kormányt tehát Stribrny vette át és mint helyettes miniszterelnök végrehajtja a koalíció programját. Cseh politikai körökben a helyet! tes miniszterelnök feladatát í.ú;yosnak tartják, mert olyan kérdéseket kell megoldania, ame\ lyek minden erejét igénybe fogják venni.

= Oroszország elismerése ellen. A csehszlovák köztársaság kormánya Franciaország példájára elhatározta, hogy Szovjeíoroszországot de jure elismeri. Ez az elismerés azonban egy kis halasztást szenvedett eddig is, aminek az az oka, hogy a cseh nemzeti demokraták igen élesen foglaltak állást az elismerés ellen. A cseh nemzetiek most tartott :

i

|

5

í

i

I

:

választmányi ülésén Kramár dr., a párt vezére beszámolt a pártnak működéséről és ennek során megemlékezett arról, hogy a párt képviselői és szenátorai az elismerés ellen foglaltak állást. Ezt a választmány helyesléssel vette tudomásul és külön is leszögezte, hogy Szovjetoroszorsságnak elismerését nem tartja szükségesnek. A koalíció e pártja ebből az álláspontjából nem enged, kérdés azonban, hogy a külügyminiszter nem fog-a találni valamilyen formát, amellyel a nemzeti demokratákat leszerelheti. Mert az bizonyoi, hogy Csehszlovákiának a nagy francia protektor mintájára kell ezt a kérdést kezelnie.

Komárom koxélelusezése.

(A mészárosok dicséretes önkéntes árleszállítása.

— A lisztuzsora letörése. — Közegészségügyi ellenőrzések a pékiparban. — A hideg húspiac Komáromban — A hentesárak megállapítása.

— A szén és fakereskedelem szigorú ellenőrzése.

— Az árvizsgáló bizottság ülése.)

Abban a tiíáni küzdelemben, melyet a mindegyre terjedő nehéz megélhetési viszonyok, az elszegényedés, a nyomor yiv meg a mindegyre növekedő Moiochkslj a drágasággal, fontos lépés történt kedden este a Soltész Pál szolg&biró elnöklete alatt megtartott ármegál-; lapító bizottsági ülésen. Az elnöklő Soltész Pál szolgabiró bejelentéseiből örömmel látta a búottság mindísn tagja, hogy erős kézzel fo» goit a nehéz probléma, megoldásához, hogy bele mert nyalni a darázsfészekbe és erős akarattal fogott neki az Augiás istálló megtiiztitáiiához. A kényes olvasó ne fintorgasaa az orrát ezért a talán inkusztiós hasonlatomért, de ha a pékiparba« felmerült panaszokhoz érünk, ba fogja látni, hogy az Augiás istálló fogalma egyes esetekben nem nagyon messze esik egyes lelkiismeretlen emberek tisztasággal abszolút nemtörődömségétől. A hivatása egész súlyát áférző elnök vezetése alatt a bizottság minden tagja lelkesedéssel érvényesíti minden tudását, befolyását a mind nehezebbé vált közélelmezés szolgálatában.

Az elnök meleg szavakkal üdvözli a megjelent tagokat és a sajtó képviselőit. A nehéz munkában kéri a bizottsági tsgok szives támogatását, da különösen a sajtó által a közélelmezés meleg felkarolását. A sííjtó e téren legnagyobb támasza a bizottságnak. Ezt különösen akkor tapasztalta a bizottság és a hatóság, amikor a nyomdász-sztrájk elnémította a sajtót.

Ezalatt az interregnum alatt történt a komáromi szén és fakereskedelem megrendszabályozása, már t. i. ott, ahol erre szükség volt. Állandó ellenőrzés alatt voltak és vannak a tüzelő anyag kereskedők. A hatósági emberek mint a héja csaptak le a sok panaszra okot szolgáltatott egyes szén és fakereskedőkre. A súlyban, minőségben a legkisebb eltéréseket büntették. Hadat üzentek annak a régi felfogásnak, hogy nincsen száraz tűzifa a világon. Á hatóság, abban a hitbeD, hogy ezek a minden erkölcsi felfogást maguk elitn kihívó visszaélések egyszer és mindenkorra megszűnnek, nyilvánosság pellengérére, széf yenláblájára nem állította ki az üzleti kapzsiság a megfeledkezett alakjait.

A szigorú és mondhatnék zaklatásszertf ellenőrzés azonban meghozta a várt eredményt. Mamár a szén és fakereskedalem ellen alig merülnek fel jogos panaszok és a komáromi tüzelő anyag kereskedelem régi fényébe és jő