Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-09 / 96. szám
9. oldal. »Komáromi Lapos« 1934. augosztos 9. tekintéssel eljárni az állammal kötendő szerződéinél, tessék a gázgyárért való kártalanitást ii programmbi venni és a lehető legkielégitóbb módon megvalósítani. Azonban az augusztus 5 i lapszám cikkírójának fejtegetésével ellentétben, arra kérjük a város vezetőségét, hogy ne járjon el ezen kérdésben túlságos és fölösleges körülményességgel, ellenben mioden lehetőt kövessen el, hogy a tervezett villanyvilágítás és villanyoserőszolgáltatás mielőbb a megváló isolás stádiumába jusson. Elvégre ideje már, hogy Komárom város közönsége jobb, egészségesebb, veszélytelenebb és modernebb világítást kapjon a régi költséges és mostanában már úgyszólván tarthatatlanul rossz gázvilágitás helyett. És őszintén szólva a gázgyárral és a gázzal való helyes gazdálkodás mellett városunk az előbbibe invesztált tökéjét annak jövedelméből már ró» visszanyerhette volna. Hí ez nem történt meg, a belőle folyó hátrányokat nem lehet a polgárságra hárit&ni, illetve a hátrányok kiküszöböléséről kell gondoskodni. „Salus rei publicae suprema lex esto!“ Legfőbb irányelv legyen a polgárok jóléte 1 Mi vendéglősök és kávésok, mint legnagyobb gázfogyasztók, jogot formálunk arra, hogy vendégeinknek rendes és modern világítást nyújthassunk és hogy ventillátorainkat és üzemeinket olcsón szerzett hajtóerővel állandóan működésben tarthassak — és ha a város vezetőségének valamelyes mulasztása folytán esnénk el a villanyosvilágitáBtól és a villanyos áramtól mint hajtóerőtől, iakáb testületileg, hogy úgy mondjuk „házilag“ fogunk magunk részére rendes világítás bevezetéséről gondos* kodni, mintsem továbbra is a már közmondásosan rossz komáromi gázat vegyük, mint világító anyagot továbbra is igénybe. Mint legnagyobb gázfogyasztók, minden szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy ezen tényünk városunk kasszájának nem csekély veszteségét fogja jelenteni. Nem arra kell tekinteni hát csupán, hogy a polgárok adóterhe fog esetlegesen a villamoserő bevezetése folytán valamelyest emelkedni, hanem mérlegelendő lesz egyúttal azon körülmény is, hogy az adóalanyok fizetőképessége, anyagi ereje is jelentékenyen fog emelkedni és elmaradottság hirében álló városunk el fogja érni azt, amit sokkal kisebb városokban is már rég megvalósítva látunk, — hogy végre — Tóni bácsi. Irta Illy János. Alig volt negyven éves, az arcán állandó derűs, rózsás mosoly, kis szőke bajuszkáját kackiásar. fölpödörve hordta, a szeméből kedves, meleg fény sugárzott felénk, jókedvben túltett valamennyiünkön és mi mégis Tóni bácsinak hívtuk. Jól esett nekünk, hogy a „bácsival valami állandóan érezhető, megtisztelő jelét adhattunk annak, hogy a védőnknek, a jóltevőnknek tartjuk őt, akihez bajunkban tanácsért, szomorúságunkban vigaszért, mindenféle lelkiállapotunkban pedig egy kis hamisítatlan jókedvért fordultunk. Mert Tóni bácsi volt a mi patrónusunk. Az a kis vidéki redakció, amelyben fiatalos hittel, nagyra lobbant lelkesedéssel dolgoztunk, esténként megtelt az ő nevető, meleg hangjával. Mennyi minden íródott abban a kis vidéki újságban, a mi mind a Tóni bácsi sziporkázó, derűs jókedvéből röppent szét esténként a szerkesztőségi szobában. Valóságos anekdotatár nyilt ki előttünk, ha Tóni bácsi nekieresztette a beszéd gyeplőjét és végigszáguldott az agya meg a szive két szilaj paripájával az emlékei széles, virágos mezején. Másnap este aztán volt mit hallgatnunk tőle valahára villamosáramu világításhoz és villanyerőhöz fog jntni. Komárom, 1924. ang. 7. „A Komáromi Vendéglősök, Korcsmárosok és Kávésok Ipartársulata.u Vili adófizetők, vigyázat i Komárom, augusztus 9. A Komáromi Ház- és Telektulajdonosok Egyesülete már három éve küzd az igazságos adóztatás érdekében, amely elé, úgy látszik, éppen a kis határmenti, eldugott Komáromban igen nagy akadályok tornyosulnak. Nagy és erős küzdelem után az egyesület vezetősége kiverekedte, hogy a háztulajdonosok ne legyenek megadóztatva a vizdij és csatornadíj után, amely nem házbérjövedelem, hanem csak olyan szolgáltatás, amelyet a háztulajdonos a város pénztárába befizet, lévén a beszedéséért vagyoniig felelős. A pénzügyi kirendeltség új vezetője szintén megértő támogatást tanúsított e kérdéssel szemben és belátta az adózó lakosság sérelmét és Ígéretet tett, hogy a vezérpénzügyigazgatóságnak még 1922 október havában kelt rendelkezése szerint nem számítandók bele a lakbéradó kivetési alapjába a vizdijak. Btzel homlokegyenest ellentétben a most 1923. évre elkészült házbéradó kivetésben a vizdij stb. mellékjárulékok, amelyeket a lakótól a háztulajdonos beszed, ismét meg vannak adóztatva. Ha tehát valaki a lakóitól pl. 2 szoba és 2 konyha után 100 K vizdijat beszed ezután a kővetkező adókat fizeti: 14% házbér&dó (100 K után) 14.— 30°/» áll. jövedelmi pótadó 14 K után 4 20 8s/« orsz. bategáp. adó „ 1,12 200% városi pótadó „ 28.— 62% megyii pótadó „ 8.68 10% járási pótadó „ 1.40 20% egyházi adó „ ____________2.80 összesen K 60.20 Tehát azért a kötelezettségért, hogy a vizdijat be kell szedni és beszolgáltatni a városi pénztárba, a háztulajdonos minden 100 korona után 60 K újabb adót fizet. És ez igy megy évek óta. Hallatlan visszaélések folytak itt az adózó közönség birkátüreimével. Nem akartunk hitelt adni annak az adó— Hát már meg ezt is kiírtátok ! Hogy nem tudtok leszokni erről a pletykás irkafirkálásról 1 Nem azért mondom én el ezt a sok bolondságot, hogy ti kóficok, mihelyt kiteszem a lábamat, azonmód lefirkantsátok, no ebadta kölykei ! De a másik percben már belemarkolt valamelyikünknek az üstökébe (kivétel nélkül dús, lobogó nagy hajat hordtunk akkor) és nevetve harsant meg a hangja: — Gyerekek, át egy pohár sörre a „Fehér bárány“-ba! Ilyenkor jött a szokott mentegetődzés. Még nincs itt a pesti telefon, még nem lehet átmenni! Erre a pesti telefonra haragudott egyedül Tóni bácsi. Olyannak tartotta, mint valami szigorú, összehúzott szemű, kegyetlen matézisprofesszort, aki megöli bennünk fiatalokban a tavaszt, a jókedvet. Könnyű volt neki. Független, gazdag ember volt, akinek senki se parancsolt. Nem is tűrte volna, hogy valaki fölötte uralkodjék. Ezért húzódozott a házasságtól is. Pedig a szépnem ugyancsak föl tudta gyújtani a szivét. A jókedve még a szokottnál is elevenebb lánggal lobogott, ha néha hölgytársaságba került. Különösen a művészeket szerette meghatott boldogan. Ha színészek jöttek a városba, hát 8 volt a legelső, aki minden estére miének, melyet az adódzsungelben is lehetetlennek tartottunk és utána jártunk. Az utáaanézésnek ig«n csinos eredményei sültek ki. Az 1923. évi házbéradó kivetést nem a pénzügyigazgatóság készítette, hanem ezzel valami nyugdíjas pénzügyi tisztviselőt bizott m8g, aki a munkát teljes felelőtlenséggel elvégezte és a rettenetes sarcot az adózó lakosságra saját jóindulatából, mert eddig is igy volt, kivetette. Hogy időközben rendeletek jelentek meg a pénzügyminisztérium és & vezérpénzügyigazgatóság részéről, azt ez az öreg nyugdíjas vagy nem tudta, vagy nehezére esett neki a házbérvaltomásokból a vizdij stb. járulékok leszámítása és azokat is házbérnek véve, a bruttó össieg után vetette ki az adót. Mivel ezt a munkát uem tisztviselő végezte, tehát még fegyelmi utón se vonható érte az illető felelősségre. A Háztulajdonosok Egyesületétől elvárjuk, hogy ezt az ügyet nem hagyja annyiban és a legerélyesebben lép fel, mart a közönség több százezer koronára menő tartozatlan fizetéseket fog teljesíteni, amint teljesített a múltban is. Elvárjak ettől az egyesülettől, hogy az adózókat tiltakozó nagygyűlésre hívja össze és a vezérpénzügyigazgatósághoz fordul jogorvoslatért, mig nem késő. Sam Pozsony, sem Kassa háztulajdonosai sem fizetik ezeket az önkényes adókat, mert ez alól fal vannak mentve. Miért fizetnék a komáromi háztulajdonosok, talán olyan nagyon jól megy a dolgok ? De majd erre is rátérünk. A házbéradó kivetés a házbérvallomásokkal együtt most lesz közszemlére kitéve a várvsházán 8 napra. Tekintse meg minden háztulajdonos és felebbezze meg akivetést! Ha 1600 felebbezés bemegy az adóhivatalhoz, gondolkodóba fognak rajta esni és segíteni is fognak rajta. A novemberi házbérvallomást pedig a legnagyobb körültekintéssel állítsa ki mindenki, a viz, csatorna dij, házbérfillér gondosan elkülönítendő. Az 1920. évi 275, az 1921. évi 130 és az 1924. évi 85 sz. (lakásvédelmi) törvényekkel megengedett lakbéremelésekkel a lakóktól behajtani engedélyezett adótöbbletek a nyers házbértöl elkülönitendök. Általában mindenki vegye itt igénybe adóügyi szakember vagy a politikai pártok jogvédő irodái, de leghelyesebben a Háztulajdonosok Egyesülete segítségét. Végül ide iktatjuk azt a legfrissebb számegváltotta a bérletét. Ha nem röstelné, nyakába vette volna a várost, hogy összeszerezzen egy egész színházra való bérletet. Ettől már csak a nagy tisztelet tartotta vissza, amit a neve, a családfája irt bele a város történetébe. A mi verseinken, novelláinkon senki sem tudott olyan szívből buggyanón gyönyörködni, mint Tóni bácsi. Most is Hallom duruzsoló, meleg hangját, ahogy azt mondja : — No hallod, kegyetlen ország ez, ahol ilyen tehetséget ki nem visznek a napra, hadd csillogjon, ragyogjon ott, ahol a helye van, a legelsők között! Tudtuk, hogy Tóni bácsinak ezt a sok, rettentő nagy dicséretet csak a szive diktálja. Az ő meleg, derűs szive, amelynél nagyobb kincsünk abban a boldog tavaszban nem is volt. Néha meghívott bennünket vacsorára, téli estéken jó forró rumos téára úgy éjfél tájban, mikor már készült a lap a nyomdában. Ekkor ismerkedtünk meg Málcsival is, a Tóni bácsi házvezetőnőjével. Nehogy valami öreg, házsártos szipirtyóra gondoljon az olvasó ennél a szónál: hogy házvezetőnő, mert Máicsika aranyszőke, hamvas arcú, mosolygó teremtés volt, a ki hófehér, tiszta patyolat kötényével úgy suhant ide-oda a nagy ámbitusos kúriában, mintha ennek a komoly, öreg nagy Viszontelárusitók és magánosok legolcsóbb bevásárló helye. Kívánatra árjegyzéket küldök. TELEFON SZÁM 160. IfafdaXNitra 22PÁROVSKA 22. Állandó kiállítás külé$ belföldi bútorokban : Legmodernebb stylus ::: Díjtalan megtekinthető i
