Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-19 / 87. szám
2. öid?l. «Komárom! Lapok« lá^4. julius 19. kereskedelmi viszonyok mellett nem találunk olyan adózókat, akikre nyugodtan ráfoghatnánk, hogy még több terhet is elbirnak. Sót, h~. a dolgot megfordítjuk, abban az esetben, ha id? ipari tökét, gyárat tudnánk csalogatni, annak mindenféle kedvezményen kiviil több évre terjedő községi r.dómentességet is kellene biztosítanunk. A progresszív községi adózásnak ez a módja elriasztja az adózókat. Maradna megfontolás tárgyául a fakultatív községi adózás kérdése. E szerint Kassán a házbéradó után 120%, a többi adónem után, földadó, kereset&dó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója stb. 360 százalék, te« hát háromszoros a községi pótadó. A komáromi viszonyok sztrint ez akképpen aiaknlna, hogy az állami adóalap fele, 300,000 K képezvén a házbéradót, a többi összeg, szintén körülbelül 300,000 K maradna a töb'-i Alami adókra, pmelynek a lúlnyomó része (215,000 K) keresetadó, a többi földadó és a pénzintézetek adója. Most már, ha a községi adót a legjobban megadóztatott házbirtoknál 100 százalékkal csökkentenénk, kapunk 300,000 K eredményt, a többi adónem után esedékes községi adót 300 százalékig kellene felemelni, hogy a szükséges 900,000 K befolyjék és a költségvetési l 200,000 K hiány fedezete a város rendelkezésére álljon. Azt hisszük, mindenki belátja, hogy a kereset- és földadó ily súlyosan nem pótlékülható, a pénzintézetekre esetleg e szerint a kulcs szerint kirovandó adótöbblet pedig elenyészően kis összeget eredményezne. Ha a házbéradóra eső községi adót csak 50%-al szállítanék le, tehát a 300000 K adóalap után 150% ot vetne ki a város vezetősége, ez megfelelne 450000 K összegnek; a kereset és földadóra esnék 250%, tehát 50*/« adótöbblet tehát 750000 K. Az a kéidés, hegy a komáromi ipar és kereskedelem, a szabadpályák munkásai abban a helyzetben vannak-e, hogy elbirnak-e 50% adóemelést? Érdekképviseleteik az ipartestület, kereskedők testületé utján több Ízben nyilatkoztak parhorreszkálva mindennemű emelését a közterheknek. Azt hisszük, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság is, különösen az idei katasztrófában rossz esztendő ntán, ebbe semmiképpen sem volna hajlandó belenyugodni. Vidéki örökség. Irta: Forbáth Sándor. Ott, ahol én nevelkedtem, Derűs volt az ég felettem: Ha a felhő be is lepte, Ragyogott a nap megette. Kert virult a házunk mellett, Benne virág bőven termett S a tornác falára hetykén Kapaszkodott föl a repkény. . . . Öreg fészer, — öreg pince, A pincében apám kincse : Vig szüretek aranybora S kövér hordók hosszú sora. Be jó dolgom volt ott nékem! — Jó volt hinnem és remélnem. A kisváros szelid csendje Belopódzott a szivembe. Egész nap a rétet jártam, Ezer színét megcsodáltam, A tarlóra lehevertem, Föld illatát beleheltem. Dalos kedvem ott szereztem, Jóizüt csak ott nevettem, Igazán csak ott szerettem, Mit arattam: ott vetettem. . . . Az idő fordult azóta, Mennyi rosszra, — kevés jóra! De a sok gond: szörnyű malom, Nem őrölte lelkem agyon. Mélyen raktam én el ottan, A mit láttam, a mit hoztam: Csillagoknak fényességét, Messzi erdők békességét. Emlékét egy régi nyárnak, Orgonafák illatának, Kassán a költségvetési def cit «büntetésére a házadó után emelték fel az eddigi 120% pótadót 150°/o-ra és a kereseti adó 360 % községi pótlékát változatlanul hagyták. Ennek a megokolásául azt hozták fel, hogy az adóemelés a bérlőre áthárítható és igy tulajdonképpen olyan rétegeket is beUvoueak a községi adózásba, amelyek ahhoz eddig vajmi csekély mértékben járultak. Tulajdonképpen pedig ez csak látszat és szociális szemfényvesztés. A tény az, hogy a háztulajdonos ma a házába fektetett töke utáu, — ha számításba vesszük a fentartás költségeit is — semmi kamatot nem kap. Mart ma a bérházak nem hoznak 1% jövedelmet, ez köztudomású. Étért igyekszik o)y sok embsr megszabadulai házbirtokától. Birm ly kívánatos volna a házbirtok tehermentesítése, mert a közterhek súlya ma tulajdonképpen erre nehezedik, — de es az ipar és kereskedjem létérdekeinek veszélyeztetése nélkül keresztül nem vihető. A városnak tulajdonképpen eddigi tartaléka a házbéradó volt. Ha az általános házbéradó Komáromra elrendelve nem lenne, ma az állami adóalapja nem tesz ki400000 K-tSt-m. Amint a szomszédosÉrsekújvárod, ahol hasouüth&tatlanul nagyobb kereskedelmi és ipariiehotöségek vannak, a házosztály adó mellett azégés?, állami adóalap csak 450000 K körül mozog, addig a forgalmában megbénított, haldokló iparú és kereskedalmü, vasúti összeköttetésétói, t rmelö és fogyasztó vidékétől elvágott Komárom áilami adóalapja 1922. évben 612000 K volt. EíöíS bir el Érsekújvár sokkal nagyobb pótadót, mint Komárom, mert ott a lakosság háztulajdonos rétege nem csak az állami adóhivatalba hordja a házának jövedelmét, h»nem annak msga is némi hasznát látja. Komárom háztulajdonosai a lakók védelméről szóló, a lakásokat burkoltan kommnnizáló törvény fo'ytáu a házaik bárét nem élvezik és a házbár jövedelem ctaknem teljesen az állam és község pénztárába vándorol. A progresszív községi adózás tehát súlyos probléma, amely közmegnyu^vásra ez idó szerint meg nem oldható. Megyercsi-utca 7. az. ház szabad kézből eladó. Szabad földek dús vetését, A méhecskék zümmögését. Kék opálját sima tónak, Csöngetését drága szónak, Zamatját a dióbélnek, Suhogását nádas érnek. . . . Bennem él a lomb zenéje, Pásztortüzek lenge fénye S a nagyváros szürke pora Be nem lephet engem soha 1 Gedö házasodási eluei. Irta: Kozma Andor. Vannak emberek a világon, akikkel nem tudunk mit beszélni. Ha ilyenekkel találkozunk, sokszor kisegít bennünket a szokásos ízetlen kérdés : „hogy vagy, öreg ?“ Van még körülbelül tizenkét efféle általánosság, amiből az adott helyzethez képest kiválaszthatunk egyetegyet. Ezek közül én, jómódú agglegényekkel szemben azt a kérdést szoktam kiválasztani; „hát mért nem házasodol már meg ?“ Nem mintha valóban kiváncsi volnék rá, hogy ki miért nem házasodik meg, hanem mert mi egyéb megszólítást érdemel az olyan ember, aki még harminc és negyvenedik esztendeje közt is legényül keliemkedik s önzőén kihúzza magát a férfiak közsorsából ? Gedö szintén harmincötödik esztendejét élte már s még mindig csak gazdag úri legény volt. Ezért a „hogyvagy*-on kívül tőle is csak ezt kérdezgettem minden alkalommal : — Hát miért nem házasodol már meg ? — A házasodás nem gyerekség — feleié. — Nagyon meg kell fontolni. — Nono, bizony csak gyerekség az ! Nem jó azt sokáig fontolgatni. — Miért nem ? Az értéknövekedési adó. — Figyelmeztetés a Miségi ingatlan-értéknövekedési adó tárgyiban, a keresztény szocialista párt összes szervezetei és tagjai számára. — Sz’ovenszkó tsrü’etén az 1921-ik évi 329-ik ssómu törvényre való hivatkozással általában ffiosii folyik a községi ingatlan értéknövekedési adó kirovása és behajtása. Minthogy sok helyütt azt tapasztaltuk, hogy a n-igyközönség erről a fontos községi adózási ügyről nincs helyesen tájékozva és igy jelentékeny károsodásnak van kitéve, jónak és szükségesnek látjuk, a törvény valódi értelmét pártfelc.inkkel és ez-k utján a nagyközönséggel mégis méltatni, nehogy tartozatlanul fizessenek és pénzeik utáu éveken át fáradozni kényszerüljenek. Tísszük ezt annál is inkább, mert amely községben akár szociáldemokrata, akár kommunista, akár kormánypárti többség kezeli a község politikai és közigazgatási hatalmat, ott nagyon is l-hstsóge-s sőt valószínű, hogy uey pártanV tagjaival, mint általában a magyar és német kisebbséggel szemben, nagy igazságtalanságok történhetnek, minthogy az iagatlanértékemclkedóii adót elsősorban a községi elöljáró szabja ki. Értesültünk olyan esetekről iv, hogy a község jegyzője, ezen adó kirovásánál előforduló munkájáért a behajtandó összegek 5—10, sőt nagyobb százalékát kötötte ki magának a képviselőtestület határozata ufjáu és igy hivatalos kötelességének teljesítéséért külön dijaztatja magát, arai fegyelmi esetet képez. A visszaélések és károsítások azért fordulhatnak könnyen elő, mert az 1921 ik évi 329 ik törvény 1921 október 1-én lepett életbe és igy a legtöbben azt bi zik, hogy mindazok az ingatlan eladások esn k községi értékemelkedési adó alá, am-lyek 1921 október elsején túl történtek. Pedig ez tévedés 1 Az 1921 ik évi 329 ik szánra törvény címe a kővetkező: „A községek és a törvényhatósági városok pénzügyi gazdálkodásának átmeneti szabályozása,“ Látjuk a törvény szövegében foglalt egyes alaimekból, — például: Költségvetés. — Kiadások és azok átutalása. — Könyvvitel. — Fedezet, stb, hogy a törvény nemcsak az ér— Mert ha az ember nagyon megfon" tolja, akkor egyáltalán nem házasodik meg. Gedö úgy nézett rám, mintha valami nagyon szokatlant mondtam volna. Persze, az ilyen fürthullogató szaloncsoszogók egyszeri hallásra semmit sem értenek meg a társaságbeli szokásmondásokon kivül. De mégis szöget ütöttem jól ápolt kopaszodó fejébe. Gondolkozhatott a dolgon, mert mikor legközelebb megint találkoztunk, szinte lesni látszott a kérdésemet. Nem is várattam soká. — Ugyan Gedö, hát miért is nem házasodol már meg ? — Kérlek, nem te vagy az egyetlen, aki örökösen ezzel a kérdéssel faggat — kezdé a válaszát. — De mindenki más igazat ad nekem, ha azt felelem, hogy a házasság nem gyerekség, azt nagyon meg kell fontolni. Te azonban kicsufolod a házasságot, mikor kicsufolod a megfontolást. Azért neked ki kell fejtenem, hogy milyen helyesek az én elveim a házasságról s milyen frivol volt a te minapi parodoxonod. — Hát miért is nem házasodom én meg ? — folytatta. — Nos, mert például én a finom, fehérbőrű nőket szeretem, már pedig ezeknek harmincéves korukon túl általában piros lesz az orruk. Pirosorru asszony — brr! ez az én halálom 1 „Most már tessék nekem megfontolatlanul oltárhoz vezetni valamely hófehér, huszesztendős madonnát, akit imádok I S ha aztán tiz év múlva piros lesz az orra, elűzzem a szegényt, vagy boldogtalan legyek ? „Menjünk tovább 1 Hát miért is nem házasodom én meg ? . . . „Élek-halok a karcsú lányokért. Viszont borzasztó nekem a gondolat, hogy valami kövér asszonyság guruljon a jobbomon becses nőm gyanánt. Már pedig kikből lesznek a kövér asszonyságok? — A karcsú lányokból. „És aztán !
