Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-19 / 87. szám
?**4. julius 19 Komáromi Lapon* S. oldal; téknövekedési adóról, han?m túlnyomó részében tok mifcd n másról szó), nevezetesen & község vagyonárak és netáni vállalatainak, üzemeinek mikénti kezeléséről. A törvény 37-ik § a ekképen intézkedik: »Minden községben vigalmi adó és ingatlan-értéknövekedési adó szedendő és pedig kizárólag a község javára.“ A törvény 43 ik § ának bevezető poníja ezeket mondja: A 28, 35., 37. és 38 § ck szerinti illetékek vagy sdók szedésére vonatkozólag kiboesát&ndó előírásoknak ttiönösen tartalmazniok kell a következőkstb. Ebből a tartalomból világos, hogy a törvény 37 ik §-ábaa meghatározott ingatlan-ér - téknövrkcdési adó mikénti szedésére vonatkozólag külön elöirásob voltak kibocsátandók. A 329/1921 ik számú törvénynek végrehajtásával a beiügy- és pénzügyminisztereket bízták meg és ezek a töryényn-k végrehajtása tárgyában ki is adták az 1922-ik évi 143 ik száma vé^rehsj A i rendelétet, melynek három melléklete y&d. És p di* az első melléklet tartalmazza a törvény 28 ik § a szerinti vizdijszsdési szabályzat mintáját. A második melléklet tartalmazza a törvény 35 ik § & szerinti hasadó szedéai szabályzat mintáját és a har raadik melléki t tartalmazza a törvény 37 ik § a szerin1 i községi ingatlan értéknövekedési adó szedési szabályzat mintáját. Ezen harmadik melléklet szerinti mintaszabályzatot az illetékes felsőbb hatóság megkü dőlte minden egyes községnek. A községek kötelesek voltak ezen egységes minti szerint községi szabályzatot létesíteni és ezt a zsupán által jóváhagyatni, azután pádig & szokásos módon kihirdetni. Mioden egyes községnek ezen szabályzatában a 30 ik § így intézkedik: „Az ingatlan értéknövekedési adóról szóló ozsk a szabályok kihirdetésük napján lépnek hatályba ét érvényesek az ezea nap ól létrejött átruházókra. Hitelesség kedvéért közöljük a szlovák 8ZÖY' g t szói ól-szóra: „Tis-.ío pvavidlá, o dávke z priraetku hodnoii ueraoviaosti nabyraju rcunosti. odo dn ich vyhlásenia, a pi&tia, pre prenésky, nastaié od toboto dn*.M Kétségtelen mind -zekböl, hogy az ingatlan-értéknövekedé i adó nem az 1921 október elseje után létrejött ingatlan átruházások után fizetendő, hanem csak azon átruházások után, amelyek a községi vonatkozó szabályzatnak, a felsőbb jóváhagyás utáni kihirdetése napja után jöttek létre. Felhívjuk tehát azokat a párttagjainkat, akiket ilyen községi ingatlan értéknövekedési adónak megfizetésére fölhívnak, hogy előbb győződjenek meg a községi elöljáróságnál őr zöft szabályzatról, hogy ezt mely napon hirdették ki, és cask az e nap után kötött szer zódések tárgyától fizessék az adót. Végül megf miitjük. még, hogy vannak úgy személyi, mint tárgyi adómentességek, melyekről a 143/1922.számú végrehajtást rendeletnek 2., 3., és 4-ik §§ ai intézkednek. Az országos keresziényszociálista párt vezetősége. Örök harc. (B. K.) Az ideális és a materiális világnézetek örökharcban vannak egymássá'. Az előbbinek cau spontja, minden vallásnak kiinduló és végpontja az Isten. Az utóbbi törekvésének célja a Maromon, vagyis a világi jólét, a földi élet élvezeteinek bármi ülőn való megszerezhetése, kihasználás«. Az itt és amott ismétlődő anarchista merényleteket a kitörni készülő forradalmi vihar előjeleinek, villámlásainak Írhat tekinteni. Dj az eszményi és az anyagi világnézetek viharfelhői állandóan ott vannak légkörünkben. A két tábor emberei tartozhatnak ugyanazon fajhoz, valláshoz, társadalmi szervez thez, ellenségeknek tsfcintik egymást. Sokszor az össze jövetelek, gyűlések alka mával elegendő egyetlen szó, tekintet vagy mozdulat, hogy a viharfelhő szikiát kapjon és nyílt támadásra csoportosítsa a kétféle világnézet embereit. így történik ez küönösen mostanában gyakoris, úgy a községi, minta nemzetgyűlési tanácskozások alkalmával. Iey történt ez & komáromi városi képviselőtestületnek július 3 án tartott gyűlésén, mikor a kommunisták a róro. hath, egyház eil n támadok, egy más időszakban figyelemre se méltatott esetből kifolyólag. A társadalmi nyugodt együttéléssel ellentétesnek látják az ilyen jelenség* bet. A békés muiká'kodisu'ík, egymás bee ülésének, faji, politikai, vallási elveik, tiszteletben tartásának megrontói a szenvedélyes kitörések. Vég. eredményben az állam érdekével is ellenkeznek, merk.,örök igazság, hogy „Mind-n ország, mely magában meghasonlik: elpusztul.“ A révi társsdnlmi nevelés jelszava volt: „Élj e's engedj élni 1* Nagyon csalódnak, akik azt hiszik, hogy a materiális gondolkozás csak & szegénysorán, a ssját és családjuk megélhetéséért aggódó kézimunkás és munkanélküli kommunisták tuiajdona. Erőt vesz ez azokon is, akik soha nem remélt snyagi helyzetbe jutottak. Siját, önző érdekeiket szolgáló eszméiket terjesztik szóval és nyomtatványokban, titkon és Dyütaa, — valóban a szél zúgását halljuk, de nem tudjuk sokszor, hogy honnét jött és hova megy ? A Magyar Tanító, tanügyi közlöny f. év julius 1 i Bsamóbsn Seidl Sándor pozsonyi polgári iskolai tanár tollából jelent m*g egy védőbeszéd a radilcálizmus mellett cimű. cikk, melyről sehogy se lehet megállapítani, hogy minő összefüggésben van a msgy&r tanítás vagy népnevelés ügyével ? Az egésznek tendenciája a tanítók körében az anyagi elégedetlenség szíttá*»« Számarányuk nagysága, hivatásuk nélkülöíhetetlenségéoek tudatában a többek között ezt Írja: „Ne leérjünk, követéijünk — a nélkül, hogy bövetelödznénb. Ne követeljük mindig csak a minimumot, hanem a maximumot — öntudatosan, bátran és ami fő: kitartóan. Amit mi követelünk, ez nem a hatóságé, kormányé, habár követelésünket szübség- Bzerű n v-*l* tuditjuk. Minden követelésünk saját jogbirtokunkra való igényünk bejelentése, amely lehet túlzott, melyre alkudhatunk, amelyből szabad engednünk is, de na mindjárt kezdetben, hanem — & legvégén/ Igazán elszomorító az ideális légtöibcn nevelkedett tzülőkre nézve az a tudat, hogy gyermekeik olyau iskolában tanulnak, melynek tauilója ilyen leiküietet csepegtet féltve Őrzött kincseikbe: „Kacagtató aggodalom, ha indokolt v gy vitás jogigény bejelentésénél sápadoz a d f itisfca s remegve suzdossm: Mit fognak szidni felettes hatóságaink?... Ne kérjünk túlsókat, nehogy meghsr gudjan&ic,.. Legyünk szerény k, ez jó hatást fog költeni. .. stb. Aki görny*dten, szolgai alázatossággal evyre csak kér, holott uj államjogi adottságunk szellemét)»« követelnie ke'Kné.“ nézett rám. Olyannal, amely azt akarja megértetni a merészebb szavú és vékonyabb pénzű halandóval: micsoda bolondokat beszélsz te szegény ördög! Tudod is te, hogy és mint vannak a dolgok a jól szituált emberek választékosabb és meggondoltabb társaságában! Ezután, még tiz esztendeig, többé nem a régi szokott- kérdést intéztem Gedőhöz, hanem annak rövidített uj változatát: — Még mindig fontolsz ? Gedő egy ideig értette a tréfát, utóbb néha ingerülten felelgetett, végül sehogy. Kérőit engem. Sebaj. Tizenöt esztendő múlva kérdésem tárgytalanná lett, mert Gedő ötvenéves korában mégis megházasodott! Megboldogult házmesterének özvegyét vette el, aki valamikor mint szobalány évekig derekasan szolgált Gedő édesanyjánál Becsületes, tiszta, rendes teremtés volt mindig- Az is maradt Gedőt jól gondozta. Ellenben finom fehér bőre sohasem volt. Az orra harmincéves korában mégis pirosas szint öltött. Karcsú leánynak sem ismerte soha senki, de már házmesterné korában is kövér aszszonnyá gömbölyödött. Gazdagságról nála szó sem lehetett, mégis keményen kordában tudta tartani az első férjét. S bizony, Gedőt is inkább csak férjének nézte, nem pedig urának. Én legalább igy hallottam El is hiszem, mert emlékszem rá, hogy már szobalány korában is rákiáltott egyszer: „nagyságos ifiur, mikor lesz már vége az örökös korhelykedésnek ?“ Megcsalni azonban ez a derék asszony aligha csalta meg Gedőt. Sőt azt hiszem, igen jóravalóan ,és hűségesen viselte gondját s köszvényét meleg borogatással buzgón enyhitgette. Általában jó házasság lett ebből is. Meg vagyok róla győződve. Hanem, hogy ehhez a jó házassághoz szükség lett volna Gedőnek arra a sok finnyás házasodási elvre és arra a hosszú, bölcs megfontolásra, azt kereken tagadom. „ Nekem elég szép jövedelmem van, de még sohasem tapasztaltam, hogy a felével is beérném Én tehát csak gazdag lányt vehetnék el. A gazdag lányokból azonban rendesen rátarti, hetyke asszonyok lesznek. Férjüket nem tekintik uruknak, mert hiszen ők a magukéból élnek. Én pedig világért sem szeretnék olyan lekezelt férj lenni, aki az asszonynak nem ura. „S Istenem, még mennyi minden megfontolandó, mielőtt az ember rágondolja magát a házasságra ! „Hogy a sok közül csak egyet mondjak: milyen megalázó az is, ha az embert másnak a felesége csalja meg! Hát még, ha a saját felesége 1 S ki van bebiztosítva előre az ellen, hogy az az ártatlan angyal, akit oltárhoz vezet, nem fogja-e őt előbb-utóbb megcsalni. „Ezért, mindezért és még sok mindenért nem tréfa dolog, ha én azt mondom, hogy a házasság nem gyerekség, azt jól megkell fontolni“ így végié Gedő házasodási elveit és megfontolásait. Miután béketürően végighallgattam, körülbelül efféiét feleltem neki: — És te, e temérdek megfontolás után sem veszed észre, hogy az nem tréfa, amit én mondtam ? . .. Igenis, én most még egyszer a legkomolyabban ismétlem, hogy a házasság gyerekség, s hogy mindig fontolgatni annyi, mint sohasem házasodni. „Kétféle házasság van: tisztességes és közönséges házasság. De magfontolt házasság nincs „Tisztességes házasság az, melyet szerelemből kötünk Megragad bennünket az ellenállhatatlan rögeszme, hogy nekünk okvetlenül feleségűi kell vennünk azt az egy bizonyos hölgyet, akit nagyon, de nagyon szeretünk, gyerekes makacssággal, minden fontolás nélkül, vakon bízunk benne, hogy ennek az orra sohasem lesz piros; ez sohasem fog elhízni; ez, ha szegény is, igen jól fog velünk élni egy kenyéren s ha gazdag is, mindig el fog bennünket ismerni urának. S hogy ez minket valamikor még meg is csalhasson ? . . . Mily őrült, mily szemtelen gondolat! Hói van az a téboiyodott gonosztevő, aki ezt fői meri tenni szerelmes szivünk hölgyéről ? — hadd öljük meg ! „Közönséges, erősebb szóval ordenáré házasság az, melyet érdekből kötünk. Megragad bennünket az önző, gyáva, zsugori rögeszme, hogy nekünk okvetlenül nagyon biztos jólétben, sőt hovatovább dús gazdagságban kell élnünk. Ez a rögeszme is olyan, hogy odaadjuk érte magunkat jövőnkkel, szabadságunkkal és önérzetünkkel együtt. Vagy bizonyos vagyont, vagy egyéb anyagi és hiú világi hasznot akarunk magunkhoz kaparintani, akármi feleség jár is vele. Ekkor is gyerekes makacsságga! bízunk benne, hogy ez az ordenáré házasság is boldogítani fog bennünket. Még arról is meg vagyunk győződve, minden ok és fontolás nélkül, hogy össze fogunk szokni becses nőnkkel meg fogjuk egymást szeretni s annál kevésbbé lesz egymással bajunk, mert hiszen a házastársak közt a legtöbb bajt az anyagi gondok okozzák. „Nem! Bölcs fontolgatással, a kelletlen valószínűségek és gonosz eshetőségek higgadt előzetes hánytorgatásával és mérlegelésével még ilyen ordenáré házasságot sem lehet kötni soha. Tisztességeset még kevésbbé. „Ellenben számtalan példa van rá, hogy a vak reménykedés, mely megfontolást kizáró rögeszmékből ered, a házasságok túlnyomó részénél néha teljesen, részben pedig igen sokszor bevál. Nemcsak a tisztességes házasságoknál, — az ordenáréknál is. Sőt éppen ez utóbbiak néha minden reményen felül sikerülnek. Sok jó házasság van mind a két fajtában. Ugyancsak sok rossz is. De olyan házasság egy sincs, — kivéve tán bizonyos borzalmas házasságszédelgési bűntetteket, — melynek rossz végét előre tudta, előre megfontolta volna az, aki a házasságot megkötötte.“ Ezzel végzém. Gedő arrogáns tekintettel
