Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-12-25 / 147. szám
1924 december 25. • Komáromi Lapok« 7. oldal. Vtnrmeg Márton ir. Vittkó Rezső Wachenhusen Gusztáv Weleba Antal Welcba Ferenc Weleba József Wanes Róbert if{. Windisch Károly Windisch Lajos Wojtovicz Rikárd Zalezsák József Zimmermann Gábor Zsidek Béla Zsirkó István Felkéri a rendezőség a katolikus híveket és a város lakosságát, hogy szives étel, ital vagy pénzadományaikat jegyezzék be a körözött iveken és a piknikre szóló belépő jegyeket (személyenként 6 K a vigalmi adóval együtt) előzetesen váltja meg a Katolikus Legényegylet helyiségében a tolongás elkerülése céljából. Komárom, — dec. 24. A Jókai Egyesület Irodalmi Osztálya az 1925. év első hónapjaiban rendezendő szabadoktatási ciklusát Jókai emlékének szenteli. Az előadások január 11-én, vasárnap délután 6 órakor kezdődnek és kisérő műsorról is gondoskodik az egyesület irodalmi osztálya. Az előadásban a főgimnázium tanárai vesznek Vészt, Jakik Jókai írói működésének egy-egy oldalát világítják meg. Az előadáok címei és az előadók a következők : Jókai mint regényíró: Egler Dózsa Jókai drámái: Biró Lucián Jókai a politikus és újságíró: dr. Barta O. Jókai regényei és a magyar történelem: dr. Hajdú Lukács Jókai az ember: dr. Bognár Cecil Jókai és szülőföldje: dr. Alapy Gyula. Azt hisszük, hogy a komáromi közönség vasárnaponként zsúfolásig megtölti * Kultúrpalota dísztermét, mert ezek az előadások Jókai Mórnak egész írói és emberi egyéniségére világot vetnek és a szülőfölddel való kapcsolatát is bemutatják. Méltó bevezetése lesz ez a centenárium fényes és széleskörű ünnepségeinek, amelyen a jövő é/ben az érdeklődés középpontjába állítják Jókai városát. Téli rózsáid. Irta: Beménylk S Andor. Láttatok-e már téli rózsatőt? Egy száraz bot, Tövises bot, S még hozzá nem is egyenes. Láttátok már a csüggedt mozdulást, A fáradt ivet, melyben meghajolt ? Virágait: a múlt nyár színeit, A múlt nyár illatát elvitték, elszaggatták százfele. Jutott belőlük menyegzőre, Lobogórúdra, koporsó fölé. Azután csend lett, lehullott a hó S a téli rózsatő Elrejtette fejét a föld alá. Hiszitek-e, Hogy az a sok-sok piros rózsa E szegény, száraz indából fakadt ? Hiszitek-e, Hogy ez a szúrós, tövis-tele bot Egyszer még kivirágzik ? Hiszitek- e, Hogy fog még teremni piros rózsát, Lakodalomra, Lobogórúdra, Kopja hegyére, Koporsó fölé? Hisztek-e még a téli rózsatőben ? Hisztek-e bennem? Jókai és Komárom. Irta: Sikabonyi Antal. Ab inzNrgensek már rég hazatértek. S metéltek hősi kalandokat a világháborúról. Egyébként hangzott a gúnydal: retirálj, retirálj, Komáromig meg se állj! Itt azonban érdemes volt megállni annak is, akinek nem itt volt az otthona. Vidám, gazdag város Komárom Spanyol, mexikói háborús hírek, bosnyák lázadások nem zavarják az emésztést; az ilyen híreket olvasni jó, különösen ha az ezüst pénzeket garmadába lehet rakni, s taligán betologatni a várba, hogy azokat ott csak úgy kilószámra mérve papírpénzre váltsák be, mivelhogy az kevesebb helyet foglal el. Még a mentéken is, nem is az ünneplőkön, fényes, hatalmas ezüst gombok. Nyugodt életű, vidám, ezüstös város. Mulatozásra mindig van, ha nem is alkalom, legalább valami jogcím. Szarka János uram monostori szőlőjében van látogatóban egy legszebb férfikorát élő költő, akinek nevét még csak a Zalán futása tette híressé, de nemsokára mint édesatyjukra fognak felnézni reá a fiatal írók, köztük a legnagyobb magyar lírikus, s a legnagyobb magyar regényíró; ott kocint vele a pompás monostori borból a komoly kritikus, Bajza, akihez nemsokára egy Petrovics Sándor nevezetű szegény diákfiu beküldi első versét; ott van a gáláns, de szerencsétlen sorsú Vachott Sándor: a kedves mosollyal hallgatják a gazda csintevéseit. Bent a városban tobzol a pompás, buja élet. Nincs felekezeti különbség. A társadalmi tagozódottságot talán csak a salva guardia jelzi. Szép havas téli délutánokon száz és száz fényes, csilingelő szán suhan végig az utcákon. Ilyen korzó sincs minden városban. Egymást érik a színes, festői látványt nyújtó mulatozásoki Mikor Nádasdy grófot iktatják a főispáni székbe, Csereyné háza előtt magas fenyőfa állványon állnak a boroshordók, csapok kiütve, csurog a bor, ihat belőle boldog, boldogtalan. A Rozália téren lobogó máglya, rajta ökör, a megsült részek röpülnek a nép közé. Diadalkapuk, kivilágítás tündöklő fényben hódoló feliratok . . . Farsangi időben egész nizzai, velencei karneválok szórakoztatják a lakosságot. Egymásután fogott hetvenöt ló huzza a hatalmas dereglyét, rajta ünneplőben hajósnép hajósjeleneteket ad elő, tréfás dalok közben. Utánok álarcos menetek. Hangos az egész város. Jókai gyermekkorával eltűnt a régi Komárom, Jókai halálával eltűnőben a régi Magyaroiszag, ami közbül van, úgy hangzik, mtnt valami szép mese. Kevés zsenije van a világnak, aki oly szerencsés körülmények közölt született volna, mint Jókai, akinek szülővárosa annyit jelentett volna az életében, mint Jókainak Komárom. Amit egy gyermeknek a szülői kör, amit egy serdülő férfinak a szülőváros nyújthat, azt Jókai mind megtalálta Komáromban. Itt megkaphatta mindazt a benyomást, amiből később dúsan áradhatott az isteni fuvallat. A fantáziát izgató, mulatós, színes, pompás életet élő Komárom mellett azonban ott van a komoly irodalmi Komárom is. Döbrentey Gábor a városban gyűjti ezidőben az adatokat a Régi Magyar Nyelvemlékek számára. 1827-ben Kultsár István, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztője közel négyezer kötetes könyvtárát adományozza a városnak. Szép könyvtára volt a kollégiumnak, amelyen még meglátszik a fáradhatatlan munkásságu Péczely József kezenyoma. Szécheyi pesti kezdeményezése után nem sokkal megalakul a kaszinó. Ghyczy Kálmánt hallgatják itt legszívesebben. Gyakran tér haza az ifjú Tóth Lőrinc, első sikereitől mámorosán, s hoz magával mindig valami kis irodalmi pletykát. Szinnyei József bo'dog, ha messziről láthatja a szőke csodafiut, da még boldogabb, ha Beöthy Zsigmond vele küldi a versét a Pesti Divatlap szerkesztőjéhez, Vahot Imréhez. Jókai csak csodafiú, de Vahot — szerkesztő! S Beöthy Zsigmond verseinek küldönoe lenni szinte több, mint rokoni tisztesség ; a versekért ugyan nem érkezik honorárium, de kijár a tiszteletpéldány, s az sem utolsó dolog. Itt nyomják a szép, hires Weinmü ler Franciska könyvnyomdájában azt a könyvet, amelynél nagyobb példányszámban nemhogy akkor, de azóta sem jelent meg magyar munka. De a százhúszezer példányban nyomott Komáromi Kalendárium akkor lesz igazán kelendő, amikor Czuczor Gergely, a bencés gimnázium tanára, ide írja paprikás verseit. Egész kis irodalmi társaság alakul Czuczor körül, olyasféle, mint a Mindenes Gyűjtemény szerkesztője körül, akiiek irói köre »Komáromi Tudós Társaság“ neve alatt volt ismeretes. Alig van iró az országban, aki ne látogatott volna el ide, ha nem irodalmi disputáért, legalább is mulatozás kedvéért. Itt van a szomszéd városból Kovács Pál; Szarka urammal, a nagy kópéval, kötekedik a tréfás Vas Gereben. De legjobban megbámulják azt a kis furcsa púpos embert, akinek szerencséje, hogy Petőfit annyiszor lekritizálta lapjában, mert fgy legalább tudjuk, hogy ő a Honderű szerkesztője, Petrichevich Horváth Lázár. Igazi nagyvilági kuliurélet: gyakorta itt vannak, szinte hazajárnak ide Pestről a nagy színészek, szinésznők: Déryné, Egressy Gábor Megyeri, Szenlpéteri, Lendvai. Mintha a Mindenható úgy rendezte volna ennek a kis városnak egész életét, véletlenségeit, szindus vidámságaival, társadalmi, irodalmi életével, király látogatásaival, természeti csapásaival, hogy minden-minden csak azt a szőke gyermeket készítse elő a világra. Azonban a vidám és szines Komárom mellett van egy harmadik is. Erről legkevesebbet tudunk, de ez az, ami a legtöbbet jelent. A családi élet hasonlithatatlan meghittsége, ami voltakép a legdöntőbb befolyású az életre. Ilyen volt a Timár házé, a Beöthy- és Jókai kúriáké, vallásos hittel, csöndes derűvel, komoly könyvek köpött. És most lépjünk be a megyeház utcai házba. Magas deszkakerítés veszi köröskörül. Mutatja, lakói nem hivalkodó emberek, innen a világot csak elképzelni lehet: kilátni nem. Az egyszerű szobában kis asztalkán erdélyi kecskefaggyúból öntött pirosbélü gyertya, mellette ezüst tálcán ezüst koppantó. Az édesanya most jön haza a szigeti kertből. -- mindig talál ott munkát — fáradt, de előveszi kerekes pergő rokkáját, már csak azért is, mert jól lehet mellette énekelni Szent Dávid zsoltárait. Az apa vastag könyveibe kedves költőinek verseit másolgaija. Boldosan nézik, amint a kis, váratlan jövevénnyel dédelgetőn játszanak testvérei, a már kilenc éves E <zter és a tizenegy éves Károly. A csendet ritkán zavarja a kerti ajtó zörgetője. Utoljára talán akkor jelentett vendégeket, február 20 án, amikor két nappal a születés után a keresztatyák, keresztanyák egész seregétől volt zajos a kis ház. A régi házból ma már semmi sincs. Ki gondolt volna rá, hogy annak minden köve drága lenne egykor’. Maguk a szülők is már a következő évben, takarékos élet gyarapodásával, uj ház után néznek. A Szombati és a Nagymihály ucca sarkán találnak is egy megfele ő, átalakításra alkalmas ócska házat. Ezt már a lebontás után Móricka is segít felépíteni, nemcsak a derék szekeres gazdák. Ő is üt egyet az alapzat első kövére, bár ha a súlyos kalapácsot még úgy fogják a kezében. Ez már úribb otthon, méltóbb az árvák atyjának tisztes hivatásához. A piacon tárul csak szines kép a gyermek élénk fantáziája elé. Nemcsak a céhbeliek, hanem a kisebb árusok is mind különböző szines tarka öltözetükben ülnek a portékáik mellett. Az asszonyok fejéről messziről fehérük a „tutyi“: arra tart, aki fehér cipót keres. Amott vannak a mézeskalácsosok, fazekasok. Emitt vannak a tulipántos ládák, — ilyet kap majd később a komáromiaktól, benne szépen lemásolt komáromi bizonyítványaival. Messziről felismerhetők már a ruházatukról a szekeres gazdák, takácsok, molnárok, szabók, csizmadiák. Külön tisztelet járt ki a superoknak, nekik köszöni a város a gazdagságát: az ő hajóik úsznak le végig a Dunán, gabonával, fával megrakottan. Egy-két év s a kis diák a komáromi társaságok kedvence. Társasjátékok kitalálásában kifogyhatatlan, szépen szaval, a „takart verseket“ ő olvassa fel legtréfásabban, ha pedig táncra kerül a sor, mindenki őt bámulja, nincs senki, aki a körmagyar szólóját oly szépen táncolná. Esténként Vály gitároz s Móric énekel hozzá szép meleg hangján. Most jönnek azok az évek, amelyek úgy tűnnek fel, mint valami (ündérálom. Ragyogó májusi táj. A reggeli párákból csak lassan bontakoznak ki a távoli körvonalak. Fölöttük gyengéd kék ég. Szinte átlátni rajta. A nap rózsás sugarai alig küzdenek az égbolt ködfátyolával, enyhén melengetők. Hallani az erdők, mezők buja pompájú zsendülését. Mily üdeségl mily verőfényi Közelünkben megszólalnak a tavasz dalosai. 0, daloljatok soká. Ne zavarjon az áhitatos emlékezet sem. Meleg otthon, igaz barátság, első szerelem, hir, dicsőség I Csak úgy halkan muzsikál minden. Beethoven kell ide, ki hangokba öntse. . . A Szombati utcai házban hangzik a kis vas zörgető. Gyors mozdulattal belép egy égősxemü, dúshaju fiú. Sötétzöld, szines virágokkal lai-eiÉDk a MlmUM.
