Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-12-25 / 147. szám
I. oldal. • Komaromi »japofe« 1|»4. deagpober 85 httklnap este I MODERN MOZI KOMÁROM I vasár* és Beaeper.pl V iS %i ÓrakOT I tiszti fa villon d.fl. 2,4,6, W t. * Modern Mozi karácsonyi szenzációja: MOZSUCHIN SZENVEDÉLYE Fantasztikus detektívdráma. MOZSUCHIN a BÍRÓI TÉVEDÉS gyáros alakítójának felülmúlhatatlan mesterművére külön lapmelléklet hívja fel olvasóink figyelmét. átszőtt, apró pitykékkel ékített, brokát dolmányka rajta. Barna bársony magyar nadrág, magasszáru topánka, felső szélén keskeny, díszes rojttal. Rohan elébe Móric. Megölelik egymást. Boldogan mutatja be édesanyjának: Sándor ö, Petőfi Sándor, akivel rövid pápai diákoskodása alatt barátkozott össze, akiről már annyit mesélt, bár alighogy maga is megérkezett. Elcsendesült már a kis lakóház, csak a két jóbarát lépteinek a zaja hangzik. Virrasztanak hajnalig. Volt miről beszélniük. A pápai első sikerek: versek, novellák. Nagyszerű, vidám komoly pajtások. Légvárak, álmok. Másnap séták a szigeti kertben; itt rejtőzködött már egyedül is annyit a dús gyümölcsfák alatt, Vály professzor leckéi után. Séták a városban: Pápa után egész uj világ. Volt mit mutogatnia Móricnak, volt miről beszélniük. Szerelmük pirkadásán, kedves poétájuknak, Vitéz Mihálynak fájdalmát hozza eléjük a Vajda ház. De ők még tele vannak hittel, szivükben ünnep, mennek, nézelődnek tovább: mennyi emlék, irodalmi, történelmi, társadalmi, családi, előttük, de talán azt is tudják már: mennyi lesz utánuk. Olthon Asztalos István ügyvédhez áll be joggyakorlatra. A peres ügyek azonban nem sok gondot szeteznek neki. Itt szövődik az első szerelem! Most Írja első regényét! A hajnal szigeti kedves fái alatt találja, nagyszerű jegenyék közt vezet az ut oda: a Hétköznapokon dolgozik, elvonulva a családi és városi zajtól. Csak későn délután mutatkozik, — az édesanyja még az ebédet is kiküldi neki — akkor is csak azért, hogy „véletlenül“ megjelenvén Vály sógoréknál, hazakisérhesse a professzor szépséges tanítványát, a kedves, szelíd Asztalos Etelkát. Megkezdődnek a névnapi, születésnapi családi esték. Legfényesebb az István-napi, Asztalos Istvánékná*. S a kis szőke csodagyermek immár ünnepelt hős. Szép fiú, karcsú, választékosán Öltözködő, a hátrasimuló, dús szőke haj kellemesen domborítja ki magas homlokát, a hegyes kis bajusz és sürü körszakáll, maga is komolyságot ad arcának, kék szemeiben valami ábrándos tűz, gazdag, iskoláiban eminens, egészben hódító jelenség, hogy regényeket is ir, az nem baj: az ilyen zsentri fiú még sokra viheti a megyénél. Vály sógor is megnyugodhat: egykor hiába küldte pajtások közé, nem kellett neki a pige, kampa, bente-bólé, sem a pecézés a Dunán: a kis emberkerülő most szívesen szórakozik. De szívesen csak egy családhoz jár s egy leánykával foglalkozik: Etelkával. Azonban csodálatos: még sem boldog. Az ifjú kor inelankóliája-e vagy benső életének, hajlott korának sejtelme borul-e reá életének e csupa verőfény idején: nem tudni. Ő, aki temérdek levelében benső világát aüg-alig érinti, későbbi emlékezéseiben is valahogy magasról nézi magát, egyik barátjához irt, akkori levelében, tréfásan bár, bepillantást enged érzelmi világába. „Ilyen magamforma, az előkészületek éveiben csüggő-lógő bikfie — írja, — nem olyan boldog ám, mint az ember gondolná. Orra előtt egy hagy menkü sivatag,' benne ő egy vándorló porszem . . . Adja Isten, hogy Te több ürömmel találkozz az igazi világban, mint én, nem anyagi örömöket értek, azokból elegem van . . .“ Hát hiszen a „menkü sivatagot“ benépesítette 5 ezernyi alakjával, a porszemből hegymik lett, amit nem 'rabolhatnák el tőlünk: hanem a boldogsághoz még valami kell, külön tehetség kell. A következő év tavaszán, a Hétköznapok- í kai zsebében Pestre megy. Világot hódítani. Előbb azonban itt lesz egy kis baj még a hó- \ ditással. Pestről le-lerándul, hogy Etelkát lássa sőt legjobb barátját, Petőfit is egyszer magával hozza. Könnyű kitalálni, miért. Károly-napra jönnek, Uj-szőnyön át a „gyorsparaszt“ tál. S most az egyszer meg lehetett elégedve a vá- \ lasztással a hü baráti A sors azonban máskép határozott. Rö- \ videsen egy kis ártatlan családi pletyka meg- I za /arja a fiatalok boldogságát. S Petőfi második látogatásának egy meghitt családi este őrzi i csak emlékét. Hívják mindkettőjüket, Petőfit külön meghívóval is, fényes vacsorákra. De nem fogadják el. A f atalság mámoros, zajos napjai után vannak, előttük még mámorosabb, zajosabb napok. Kellett nekik a magány. Petőfi másnap, téli időben, a Danán át kompon, aztán Újszőnyből megint gyorsparaszt- j tál visszautazik Pestre. í Jókai még marad. Hogy aztán történelmet mozgató időkön, ^küzdelmeken át, dicsőségesen, fájdalmakon keresztül mindjobban eltűnjön Ko- l márom elől. De a szülőváros megvigasztalódhat. A várost ért szenvedések, természeti csapások, a ván»s nagyszerű alakjai, társadalmi élete s a drága emlékek mind már rajzanak a költő lelkében, hogy nemsokára sűrűn egymásután életre keljenek szeb-nél szebb leírásokban. Elsőnek is viszontlátjuk Etelka bájos alakját, ki röviddel a családi pletyka után, szivében nagy csalódással, keserűséggel, egyre jobban hervad, naignem sirba viszi magával bánatát. Megjelenik mint Kőcserepy Vilma a Kárpáthy \ Zoltánban . . . Látjuk Komáromot gabonás hajóival, templomaival, szigeti kertjével, irodalmi életével, első alispánjával, Bajtsy András urammal Az elátkozott család-ban. Élénkbe jönnek a családi, gyermekkori, Petőfi-emlékek: a Poli- ! tikai divatok-ban, A három királyok csillává- . ban. A jó öreg asszony-ban, A látható Istenben. És hát itt vannak a Domonkosok, a leg- j szebb regényben, Az Aranyember ben. S egész ; élete: a Tengerszemü hölgy-ben. Dusán kamatoznak az otthoni csendes, : emberkerülő évek. A magába szívott benyomá- j sok kivirágzanak. Alig van regénye, amelyben ! legalább egy-egy alakon, egy-egy képen komáromi szín, komáromi iz, komáromi hangulat ne borongna. Ez volt Jókainak Komárom. Életét is a komárotn „Geleitschein menti meg, mikor Tardonán rejtőzködik, a Habsburg-rémuralom idején. S hogy mi volt neki igazán Komárom: talán ctak akkor látjuk tisztán, ha valahogy visszafelé nézve kivesszük Jókaiból mindazt' ami komáromi benne. Most már csak ritkán jön haza, inkább akkor, ha valami nagy esemény hívja. Ilyen volt a legfájdalmasabb hir, 1854-ben, hogy édesanyja váratlanul, meghalt. Ezzel elszakadt a legdrágább kötelék, ami Komáromhoz fűzte. Közben ugyan némi mégha sonlás támadt közöttük Laborfalvy Róza miatt, de a hirtelenkedő fiú már rég megbánta heveskedését. S az édes anya is megbocsátott már rég a fiának. Csalf pár léttel halála előtt írja neki: „én csak azt óhajtom, hogy mindeniteket boldognak lássalak és mindjárt irj, mert tia nem, hát valamit eladok . . .* (Pénzzavarban vetlek a fiatalok. De hol volt már akkor Komáromnak s a komáromi családoknak régi gazdagságát Károfr bátyja írja ugyané levélben: „Komárom úgy ta van szegényedve, hogy itt nem 800 pfrtot, de tizedrészét rent lehet találni.“ Édesanyjáról írja később legforróbb komáromi megemlékezéséi. 1881 ben leplezik le szülőházán s a családi házon az emléktáblát. Szeretettel hívják haza. Nem megy, kitér az ünneplés elől. A következő évben jön, de akkor megint ne^j, ünnepelhetik. Újból családi gyász szólítja haza. S itthon vsn 1895 ben, amikor Beöthy László, szülőházát jelölik meg emléktáblával. Ő tartja az ünnepi beszédet. „Mindig ünnep volt rám nézve — szólt — az alkalom, amely szülővárosomba hívott, néha gyászünnep, néha öröminnep . . .“ Most már csak inkább Komárom megy Jókaihoz. Egy évvel a Beöthy-emléktábla Ifeieplezése előtt oU van a családtagokkal együtt az ötvenéves nagy ünnepségen, boldogan, büszkén. És ott lesz tiz év múlva egy marék komáromi földdel a kerepesi temetőben, amikor felejthetetlen alakja örökre eltűnik szemünk elől. Mikszáth szülőhelyén .. . „ A jó palócok. Tót atyafiak“ — Tempóra mutantur. — A régi Magyarországnak kevés olyan nemesi vármegyéje volt, mint Nógrád, ahol egy falucskában néhol három-négy kúria hirdette az ősök dicsőségét. Az ipolyi malmokon nemes molnárok Őrölték az acélos búzát, a kékkői vásárokon nemes szűcsök és csizmadiák kiuálták az asszonyoknak kedves cifra ködmönt és kordovánbőr csízmácskákat. A vármegye adta a legelső gavallérokat, megyebálokon összejött az egész tekintetes rokonság. Persze, a rossz oldala meg volt ennek a nagy összeházasadásnak : még ma is rokon családok ülüek a magyar vármegyében. — Nemzetes Mikszáth uramnak a háza ott állott a gyarmati ut mentén, akkurátus helyen. A vásárra menők, vásárról jövők bekukkanthatták, hozhatták könnyen a friss petykákat. De ha nem ott állott volna az ut szájában, akkor is el lett volna látva Mikszáth uram a legfrissebb hírekkel, mert hát ott állott egy jó macskaugrásnyira nemes hajlékától a kovácsműhely, régi időknek érdemes kávéháza, kiváncsi úri népeknek (a nem „nemzeti kaszinós“ finnyásoknak) kaszinója. Azóta lám, hogy megváltozott ez a cudar világ. A kegyelet egy darabig még épségben hagyta a szülői házat, de az utódok tízegynéhány esztendő múlva szégyellettek már az alacsony, háromablakos, mestergerendás, nádfödeles házikót és újat emelnek helyébe. A szürke pnárványtábla vájjon jól fogja e magát érezni az uj falon ? ... Szklabonya, most Sklabiná teljesen szlovák község. Ezerkilencszázhuszban gyakran jártam rajta keresztül, mint szerelmes és fáradtságok nem ismerő vőlegény — a zsélyi postakocsival. Akkor bizony még rámkiáltottak az uccagyerekek, hogy — ...»bides magyari.» Azóta már egy kissé lecsillapodott a szklabonyaiak hirtelen felbuzdult hazaffysága és békésen mehet az ember a falun keresztül, sőt, tán köszöntik is szépen. (Apropos 1 Akkoriban Kékkőn laktam, szlovák helyen, szlovákul működő köztisztviselő. Nem tudom, miért éppen eDgem tüntettek ki ezzel a kevósbbé diszes jelzővel?!) . .. Filcsik csizmadiame&ter alakját már bajos fölfedezni. A kovácsmühely előtt álldogál ugyan egy suszterformáju ember, de már bricseszna^ág van rajta és §árg& bőrkamásoi. A kovács sem a régi idők hírmondó kovácsa, beszélget ugyan á betérőkkel, de több szikrát ver a kalapácsával, mint a pipájával. ... A Mikszáth-házzal szemben a temető. Egy rajzában misztikus szinben tünteti fel Mikszáth, az ember akaratlan is az öreg boszorkány nyomait keresi, de a régi kantok fölött békésen sildül a ff, b a haragos szklahanyai kutyák elölnék a hámbitasekeo.
