Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-10-18 / 126. szám
*. oioai „Komáromi Liapofc" »994 október 18 Főszerepben Jackie Googan Amerika kedvence I $ 11*111 r Szombaton és vasárnap \ kis koldus zenész a Városi Moziban. Dráma egy kedves kisfiú életéből. 6 felvonásban. II ipa Hitelül. Most, hogy dr. Antal Gézát megválasztották a dunántúli egyházkerület püspökévé, eszembe jut as a uap, mikor együtt voltunk a Niagara vízesésnél. Buffalóban voltam lelkész, mikor dr. Antal Gésa kinn járt Amerikában s a vízesésnél én voltam a vezetője. Pár év múlva, mikor itthoa találkoztam vele, azt mondotta, hogy amerikai u jámk arra a nap jára emlékszik viasza a legkellemesebben, mit a Niagara vízesésnél töltött el. A vízesés Buff álétól 22 km. vau, vasúttal vagy villamossal bármikor könnyén odajuthat az ember. Az utas ellen, amist kilép a vasúti állomásból, & fiakerosok intéznek első rohamot. — .Kérem tessék beszállni, 10 eentért elviszem a vizezéshez“ — kinálg&tja egyik is, másik is a kocsiját. Az amerikai viszonyokkal ismerősnek a 10 centes fuvardíj nagyon gyanúinak tetszik, m»rt sehol máshol aem hallotta, hegy a fiakerosok centekben beszéltek volna, hanem csakis dollárokban. A dolog nyitja az, hogy az állomástól csak a parkon kell keresztül menni, s az ember 4—5 pere alatt már a vízesésnél van. A fiakeros, igaz, elviszi pár lépésnyire 10 centért, de akkor jön a második attak: „Kérem elviszem a vízesés minden pontjához, az út nagy, fárasztó, sok,“ de ekkor már dollárokban folyik a disktrsns, s a fiakkeroa igyekszik minél több dollárt kicsikarni a meglepetésből még fel nem ocsúdott utasától. A fiakkeroe term »szét sehol sem tsgadja meg önmagát. A vízeséshez érve bizonyos csalódás lppi meg az embert, mert nincsenek égbenyuló hegyek, vad, erdős, sziklás bércek, nem látja az emberi szivet megremegtető elemek harcát, nem hall menydörgésszerü zúgást, hanem egy szépen gondozott park mellett lát egy folyót, ágy háromszáz méter széleset, rohanó folyású agyán, de nincs ott semmi örvénylés, szép tiszta vizű, a simára csiszolt szikla feneke látható 8 elökelöen, (imán lebajlik és 160 láb mélységben ködszerü párában vési el. Zúgása is tompa, még a vasútnál sem lehetett hallani, mintha azt is a mélység nyelte volna «1. C*&k lassanként bontakozik ki a vízesés egész íönsége. A vizen túl szép sudár fákkal benőtt Jusztina kisasszony elérzékenyedett. Mig a zsebkendőjét keresgélte, szepegve tette meg indítványát: — Kisérjük ki Bogdán urat! Harminc üveggel fegyverkeztek föl a háromszáz lépésnyi útra. A patak partján kanyargó keskeny gyalogösvény húzódott le az állomásig. Még párosával se fértek el rajta egymás mellett, libasorba kellett rendezkedniök, egymás sarkába, egyenkint. Mint hosszú, tarka szalag lepték el a patak partját és húzódtak Bogdán Péter után A mozdonyvezető, mint a nap hőse, legelői haladt s nyomában mindjárt Jusztina kisasszony, törülgetve izzadó arcát. Aztán Corcsekné asszonyság, a mama és rokonsága és leányai, a Corcsen és Karacsik kisasszonyok, csupa egészséges, termetes, szőke hajadon; közbe egy-egy vasutas : kormoskezű és változatos rangú és cimü altisztek, kazánkezelők és állomási elöljárók, csupa szárnyaskerék. A hangulat igen élénk volt. A libasorban itt-ott kacagtak, másutt suttogtak. Maga Bogdán Péter azonban lehorgasztotta a fejét, a mi természetesnek látszott, miután az elválás komor gondjaiba mélyedt. Néha a kísérők neheztelő pillantást vetettek Jusztina kisasszonyra, mintha a Bogdán Péter bánatának és az elválásnak ő volna az oka. De Jusztina arra inkább büszke volt. Már közeledtek az állomáshoz. A gépek füttyögve dübörögtek, a mint a szerelvényeket összekapcsolták. Messziről Bogdán Péter megpillantotta a maga gépét, amelyről ICopák Ferenc kendövei köszöntést integetett elébe. A mozdonyvezetőt egyszerre megszállotta a gép lelke, akararlanul is megszaporázta a lépéseit, a libasor alig birta követni. Loholföldterület látható, előtte egy kis sziget, mely lenyúlik a viz hajláeáig és a vízesést ketté ha itja, a nagyobb földterületen túl, mely szintén sziget, majdnem derékszögben másik, még nagyobbnak tetsző hatalmas vízesés látható Ez a tulajdonképp folyam 570 méter széles, ahol a folyam medre van, a roppant víztömeg a lehajlást patkó alaknnak vájta ki, e fölött a mé y .égből emelkedő örökös pára f-lhö van s a szél iráoya szerint nyáron a partokat esővel permetezi be, télen pedig & fákat oly vastag jégkéreggel vonja be, hogy gyönyörű »lakú, ágas-bogas jégből alkotott fáknak tűnnek fel. A két vízesés meredek sziklafala medencébe zuhan alá, a vízesések alatt öaazeszorul. A szakadék fölött egy ivetáaú v-shid látható, mely az amerikai (U. S) s a kanadai partokat köti össze. A medencében a folyam nem örvénylik, hanem sima felületű. A kisebbik vizese sziklákon törik meg, a nagyobbik a meder folyásánál víztömegre zuhan alá s úgy hallottam, hogy ott a medence medre kétszer oly mély lehet, mint maga a vízesés. Micsoda titáni örvénylés lehet a vizek mélyén, a vízesésektől pár száz lépésnyire a medencs felületén elterülő hatalmas kör alakú foltok sejtetik, melyek úgy néznek ki, mint a fazékban forrás előtt a viz ezine. Azért nem hallatszik a vízesések zúgása messzire, mert nincsenek hegyek, melyek azt visszaverjék. A vízesés amerikai oldala (amerikainak hívják az Egyesült Államok felöli oldalt) teljesen sik terület, a kanadai oldalon szelíd, kis emelkedés látható. Ezenkívül a vízesés mellett van az amerikai oldalon a Niagara Falls nevű 30,000 lakosú város, a kanadai oldalon szintén van egy helység s a városok élénksége, zajt, lüktetése még jobban tompítják a vizek zúgását. A vízesés fönnséges, borzasztósága azonban csak akkor tárul fel teljes nagyságában, ha azt alulról tekintjük. A hid mellett siklóvasut vezet le a folyam medréhez s onnan el lehet jutni a vizesé hez. Ugyancsak ott van a csavargözös hajó állomása is, mellyel a meddőében a vízeséseket lehet megközelíteni. Múor az ember feltekint a 41 méter magas folyamznhatagra, s ott hallja a borzasztó zúgást, láthatja a rettenetes örvénylést: ott érzi tak és lihegtek. És Bogdán Péter hátrafordult. Elkeseredett. — Hát már ez mindig igy lesi? Hát megint csak itt vannak? Megint jönnek. Miadig utánam 1 Mindig ez a dohogás I Ez a szuszogás, ez a cammogás! Hát én már mindig ezt hallgassam? Nemcsak végig a vasútvonalon, hanem végig, az életen is? A hogy loholnak utánam és szuszognak . . . Mindig szuszognak! Fölugrott a gépre. Megnézte az óráját. Hallotta az indulás jelét. Bogdán Péter rátette a kezét a szellentyűre ... A gép körül sorakoztak a kísérők. Jusztina kisasszony egy üveg bort nyújtott föl a gépre. — Tessék Bogdán url Még egy kortyot indulás előtti De a mozdonyvezető szeme már az ablakra meredt. Előre. — Nem keli, — szólt le a leánynak mogorván. — Nem iszom. — Na, a viszontlátásra, Bogdán ur! Mikor jön legközelebb ? Péter megeresztette a gőzt és a mozdony lomhán megmozdult — Ne várjanak, kérem Junztina kisaszszony, — szólt kemény, határozott hangon a mozdonyvezető, majdnem hivatalosan n leánynak. — Ne várjanak. Nem jövök többet soha vissza . . . A sipon hosszú, vontatott fütyülés süvitott el, végig a völgyben, hogy attól semmi szót nem lehetett többé érteni. A vonat lassan, nehézkesen, pöfögve csúszott kifelé a pályaudvarból Zörögtek utána a megrakott vagonok és Bogdán Péter már nem hallotta, hogy szuszognak a háta mögött. az ember kicsiségét, törpeségét, szinte beleszédül, ha tovább nézi Isten csoda alkotását. M glepő látvány az is, amit a kanadai oldalon láthat az ember. Ott is leleliet jutni a medence aljához, ahonnan egy szikla alagút vezet a nagy vízesés mögé s mikor a vezető kinyitja az alagút végénél levő aj'ót, rettenetes eagás közt maga előtt iát iszonya lezuhanó víztömeget s jól esik onnan ismét napvilágra kerülni. Az amerikai oldalon a vízesés fölött kisebb szigetek vannak, ezeken át hid.k vezetnek a vízesést elválasztó Goot Island szigetre, mely akkora lehet, mint a fél Margit sziget. Ezt is parkírozták és örök ügyelnek annak épségben tartására. Erről a szigetről hidak vezetnek a nagy vízesés kiálló szikláira, mint a Luna szigetre is, mély az amerikai vízesést ketté szakítja. A két sziget közt levő, mintegy harminc méter széles vízesés, amint ívben alá hall, a szikla faltól bizonyos távolságra esik le; a sziklafal és a viziöm-g közti üreget „Szelek barlangjának“ hivják. Ehhez a nagy eziget sziklafala mellett épült fatorony csigalépcsőjén lehet lejutni, Vi tszkosvászon nadrágot, kabátot, csuklyát, gyékénycipöt adnak a lemenőknek. Lsmi a vízesés előtt ház nagysága szikla tömbök vannak, miket „Évezredek szikláinak“ hívnak ás ezeken a sziklákon &i zugo örvények fölött desxkapadlós, erős k&rfáju keskeny hid vezet, mely aztán behatol a két vízesés közt hagyott szabad részbe, majd pedig a „Síelek barlangján“ át, &£kisebb vízesés ive mögött vezet vissza iámét a szabadba. Egyszer tettem meg ezt az utat, de az is elég volt. Társaságunkban öten voltunk. A vezető ment elöl, mi pedig kézenfogva haladtunk utáuna. Óriási magasból lezuhanó bömbö 6 víztömegek közt járni edzett idegeket igényel. Jobbra, balra alig tekintettünk, néhol Istenkisértés, szédületes lett volna felpillantani, minden figyelmünk esak a hidra s a biztos lépésre irányzódott. Mikor a víztömeg mögé jutottnak, rettenetes zugás, sötétség fogott el, hatalmas zuhany szakadt ránk, szinte a levegő ntán kapkodtam, c?ak a kezek szorítása éreztette, hogy nem vessíüok el. „Hála Istent“ sóhajtottunk, mikor az örvények közül kikerültünk. Azóta többször mondtam, ha valakit semmi sem izgat vagy valami rendkívüli izgatót óhajt, akkor menjen el a Niagara vízeséshez, menjen le a „Szelek barlangjába“, majd ott fölizgul, tadom, hogy soh’ se felejti el és többet nem óhajt odamenni. A vízesés által kivájt mélységben folyóvíz meredek partja mentién mindkét oldalon villamos vezet és annyira elmegy, hogy a magas fenéikről lehet látni az Ontario tavat, mibe a Niagara folyam ömlik. Alig, hogy az első hídfőtől elindul a villamos, a folyam mind gyorsabb és érvényesebb lesz, míg végre a Whirlpoolnál a víz már óránként 70 kilométeres gyorsasággal rohan s oly rettenetes örvényes, — a hullámok több méterre szöknek fel, sziporkáznak, tajtékzanak, — mintha alulról tüzes kemencével íútenék Majd mikor a fensik megszakad, a hasadékból a folyam kikerül, szép lapály fogadja, s elfáradva szép csend-sen ömlik a tengernyi tóba. A vízesés mindkét oldalán vannak villanytelepek, de a leghatalmasabb a kanadai oldalon van, az Ontario Puwar Go. telepe. Mikor dr. Antal Géza ott járt, a telep már nagy részben elkészült, meg is tekinthettük. Láthattak & sziklacsatornában rohanó viz-ket és úgy értesültünk, hogy egy egy turbinával 10 ezer voltos áramot fejlesztenek. Innen a villanyt elvezetik Newyorkig, Chiehagóig. Bennünket magyarokat ez annyiban is érdekel, hogy a telrp alapmunkáját több száz munkással magyar mérnök végezte. Kedves, nri ember volt. A munkások közt sokan voltak magyarok, voltak magyar előmunkások is és mig a munka folyt, többször tartottam ott istentiszteletet. Ott a Niagara partján magyar nyelven dicsértük és áldottuk sz ég és föld Teremtőjét, jóságos mennyei Atyánkat. (Dnnaradváuy.) Ctekes Béla.
