Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-10-18 / 126. szám
i/P'H. október 18 „Komáromi Lapok 6. óit'1 * í. Adakozzunk a Jókai centennárium költségeire. A világirodalmi nagyságok kőröst foglal helyet Komárom nagynevű ss ülőt tje Jókai Mór, akinek születésének századik évfordulóját a jövő évbeu ünnepli nemcsak a magyar nemzet, hanent a világ minden kuli úrnemzete. Ebbé! az ünnepélyből méltóképpen ki kel) vennie részét Jókai szülővárosának Komáromnak is. Ennek az ünnepé ynek ki kell mageslani a többi ünnepélyekből, mert hiszen az egész müveit világ szeme ide, a szülővárosra fog tekinteni. A hétköznapi szürkeségből a Jókai eeBtenoárinm ki fogja emelni városunkat. Ennek az ünnepnek, a szülőváros ünnepének fényesnek kell lenni. Ehhez azonban pénz kell. Kérő szóval fordulunk tehát minden megértő szívhez, aki szereti Jókai írásait (és van-?* aki nem szereti), hogy adakozzék a komáromi Jókai centennárium költség-ire. Lapunk, a Komáromi Lapok gyűjtést indít e célra. A szives adományokat kérjük hozzánk eljuttatni, amelyeket mi nyilvánosan nyugtázni íoguuk éj a begyüit összeg hovsforditásáról is nyilvánosan elszámolnak. Akik szeretik Jókai örökbecsű alkotásait, bizonyára azt is szeretnék, hogy szü óvárosának ünnepe minél fényesebb legyen és ezek bizonyára sietnek adományaikkal az ünnepély fényét emelni. Adakozzunk a Jókai centennáriumra! Kaland a moziban. (Szabad a esők. — Semmi uj nincs a nap alatt) Egy moziba járó barátnak beszélte el az alábbi megrázó esetei. A moziban rendesen ment az előadás. Egyszer csak ... jaj .. . elaludt a villany és koromsötétséget idéze t elő a tömött moziban. Míudenki a helyén maradt. Egyszerre valahonnan a felső régiókból, (melyet a rossz nyelvek »kakasülőnek« neveznek) egy öblös hang hallatszik : »Szabad a csók 1« Óriási nevetés. És tényleg. Néhány pillanat múlva itt Í3, ott is elhangzik az a bizonyos áruló halk cuppanás. Eleinte nevettek ezen, de aztán megszoktak. »Hisz semmi uj nincs a nap alatt«. Egészen megfeledkeztek az előadásról. Kar, hogy az előző két napon adták a »Sötétség gyermekei« cimü filmet. Ez sokkal aktuálisabb lett volna most. Ráillett volna a cim a mozi közönségére. Csekélységem egy földszinti páholyba húzta meg magát. Nekem nem akadt semmi párom. Melettem sok szép lány ült férfiakkal vegyesen. Unatkoztam. 0 yan nsryokat , ásítottam, hogy ma jd el nyeltem az egész sötétséget. Ahogy igy egymagámban ülök, egyszerre \ érzem, hogy valami kézfőié a lábszáramon csúszik végig. Összerezzentem. Igen, semmi kétség. A [ kezemet keresi. Odanyujtom neki. Az ismeretlen • valaki erősen megszorítja. Mit tehetek ? Én , visszaszorítom. Igazán nem tudom, hogy kicsoda. \ Élénk fantáziával már sejtek egy nagyszerű kalandor, egy gyönyörű, szőkefürtü, kókszemü nőt. ■! Most a kéz lassan fölfelé, a nyakam f lé csúszik. Valami kellemes érzés tölt el. A kéz most a j nyakamat érte el. Magához vont. Éz érzelgősen ; annak a bizonyos valakinek a vállára hajtottam j fejemet. Valami kellemes szagú parfüm áramlott , felém. Egész eibóditott. Egyszerre a kéz az arcomon kezdett korzózni. Igen, már a számnál van. Aztán egy forró lehelet csapja meg arcomat. Önfeledten én is átkarolom az illető valakinek a vállát... Egészen együtt van már a két fej ... j most... már érzem az ajkait... Édes ... de | mi ez ? ... Egy rettenetes sejtés lopódzott be a ; szivembe. Kezemmel megkeresem az illető arcát \ és ahol az orrát sejtettem, ott végig hazom a } kezemet. Istenem, mi ez ? Hisz ez szúrós dolog... \ semmi kétség ... ez egy bajusz ... és én evvel • komédiázok már hosszú id je ... egy férfival ? I Megundorodom Undoromban felemelem az egyik | kezemet és egy hatalmas nyaklevest kenek le | az illetőnek . .. aztán eltűnők jó messzire az j illető helyről. Valaki kőzetemben halkan meg- ? jegyzi: — Lássa, Loncika, az volt egy puszi, ilyet f kell adni. Hadd osattaojon. Nem pedig olyat, mint amilyet maga ad. Érzést kell bele adni... Éu pedig ü ök csendesen. Egyszerre váratlanul kigyullad a villany. Rettenetes látvány. Micsoda chaosz. Fejek a vállakon (de nem a sajáton), karok a nyakakon, kéz a kézben, ajk az ajkon. , Ijedten szétrebbennek. A lányok szemérmesen sütik le fejeiket — és hajukat igazítják. A férfiak pedig félrecsuszott nyakkendőiket hozzák rendbe. Az előadás folytatódik. Aztán vége van. A közönség özönlik kifelé. Az utcára érek. Előttem egy kis társaság megy. Mama, lánya és annak ideálja. A lány mondja: — Mamuska, igazán nagyszerű volt a sötétségben. Olyan jól éreztem magam. .. Én meg eltűnődöm a »Szerelem tragédiáján«. Ha vesszük, az ón esetem is egy olyanféle kis »Szerelmi tragédia« volt. .. Imigyen szól barátom kis epizódja. Jön! Carmellmia | Ünnepelem az őszt, 5 mert szeretem. Hogy miért? M g tudnám én azt mondmi?! H *z Petőfi sem tudta! Tudj» Isten, hogy mi okból Szeretem, de szeretem! — vallotta. És ez az igazi. Én szeretem és szeretni is fogom mindig, még ha hid g, csípős : széllel, hu neki keseredett, minden pompát l tönkretevő esővel köszönt is be néha napján — észre se veszem. M ghóditott már régen nyájas derűjével, szelíd nap'ényének dús arany értékév«!, csöndes humorával. M-rt humor is van az őszben. Avagy nem láttunk-e még komoly- I képű vadászembereket hazafelé jönni az őszi tarlóról, nem mosolyt cs*lt-e ajkunkra, amint nyilvánvalóan láttuk, hogy hogyan bánt elvélük az ősz, fehér szálaival, az ökörnyállal furcsán ható f ntasztikus hálót szőva bozontos i szemöldökükre, lü ükre, ruhájukra, orcájukra ?1 S Bizony, néha ily-n jókedvű legény ők«lme, j máskor meg szeszélyes piktor, ki végigrohan ! a tájon s zö d levelet, lombot, bokrot tarkára, j furc-ára bamázol. Palettáján bármin, gntnmi- : gutti, okker, amit fű, fa között pazarul, bőke- { züen oszt fel. Lesz is nyomában csönd, nagy csönd, u?y, hogy még az ifjú, kedves Petőfi is sagva, halk szóval m r csak megszólalni ; benne. Ha meg csókolsz í Ajakamra aj iádat Szép lassan tedd! . Fel ne keltsük álmából a Szendergő természetet! Ünnep lem ai ő>z», és Petőfit idézem, \ pedig nem ő reá gondolok most, nem ö az : ő-zn kaköltőj*. Üaaeplénam hevében szárnyat ölt faatáziám és röpül visszafelé az időben vissza-vissza és megpillant az őszi napsugár | arany cseppjében fürdő kis egyszerű bö csó í fölé hajió házaspárt a kisborosDyói Tompa t Mihályt és feleségét a szelíd lelt ü, mély érzésű | Bárdos Zuzsánnát, kinek költöi kedélyei helt j halk muzsactókot a bölcsőben szendergő kis ji fin homlokára. Ősszel születtem — vallja később nagy költő korában. Sárgult lomb állott bölcsőm lelett, usszel születtem hervadt lomb alatt, Rózsák között múlok ki majd Derülj, vígssztalódjál szenvedő Fojts el könnyüket, sóhajt! A gyermek boldog — hervadt lombbal is Eljátszik, elmulat kedvére; S boldog, kinek pirosló rózsa jut Az élet halvány estveiére! Ezt már akkor irta, mikor testi-lelki ki- j nők megrázták lényét és n^g sem tndott elkeseredni, mint annyi más az ő^zi természet haldoklásától. Szerette az őszt s nem adta át lelkét a ma’ancholiáuak. ő iszel született ö, ősz volt akkor is mikor j bevonult, mint kis diák a pataki ref. iskolába, otthagyva anyájss Igricit miad n színes pompájával az egyszerű rétnek, erdőnek. Őiszsl bandukolt el, közben-közben tengely vitte Patakról preceptornak Sirbogárdra, sárgult falevelek hullás* volt a bncsuhönny útjára, tarka őszi lomb közt bujkáló szellő fogadta az „Isten hozott“ tál. És itt Sárbogárdon, ha szabadulhatott az iskolából, órák hosszat járta az őszi mezőt s csak a késő csillagos este vetette haza a virágos köntössel hímzett mezőről, a kakák füves temetőből. Benne az ősz soha sem keltett leverő érzéseket: „kedves bácsi*-n&k nevezte, azt az . érzést, mi az őszi tájnak hervadása, őszi napfény ragyogása nyomán lelkében keletkezett. Herradásból, fényből támad Telkemen a kedves bánat. Néma a táj, arca sápadt Rá derengő napfény árad. Ab mi vonzó, szép hálálnom E mosolygó bervadásban! Édes terhed, édes álom! Szinte érzem szempillámon, Hogy lehajtsam szinte vonja Fejem a fák hulló lombja. A fák lombja csendesen hull Nem küzdéstül, fájdalomtul — Itt a végharc ismeretlen Lehet-e meghalni szebben !? Tompa az Ősznek kedves, nyílt, derűs dalnoka, lehet-e szebben ünnepelnem az Oszt, mintha hozzászáll lelkem. Meg volt lelkében az Ősznek nyájas hámora i?, szelíd, kedves humor gyöngyszemei pörögtek ajakáről, vidám baráti körben. Kevesen ismerik, költeményeinek kiadásába fel sincs véve, pár soros bötekr-dése Petőfivel. PntőfiVk a verse a szegény juhász legényről, ki visszautasítja a töltött erszényt — inspirálta őt e néhány sor megírására. Hátha aztán, kit szeretnél, rózsád? Megcsalna és hűtlen lenne hozzád ? Megcsalna és hűtelenné lenne, Sem szeretőd, sem pénzed nem lenne 1 ? Szinte látni a sz-iid, déyaj, kérdő mosolyát a szája szögletében. Petőfi aztán megadta a választ a feltett kérdésre. Akkor lennék, aki voltam eddig Az alföldön szegény juhász legény. A juhásznak, ha babája nincsen, Nem kapkod az, holmi ringy-rongy kincsen. Ó maga is az őszhöz hasonlította magát. Sápadt vagyok, mint az ősz, s hallgatag, Nem érzek én sem mély fájdalmakat; S míg bus szellő susog S nyájas sugár dereng az őszben: Ajkán sóhajt — és mosolyog. Üuu plem az őszt, m-rt szeretem s lehst-e szebben üenep-lnem, mintha vissza száll lelkem ö hozzá, ki szintén szerette az őszt és nem tudta megmondani 5 sem hogy miért. Rétek halvány, kis virágos Hulló lombja a bereknek, Némuló dal miért szeretlek!*? Kis Péter Pál. A Mount Everest pártján. Fajomnak, az emberfajtának Árulója a Hegy pártján vagyok. Akarom, hogy az utolsó orom Sí űz jegét ne tapodja lábatok. Maradjon egy csúcs a világ felett Érintetlen, mint holdbéli hegyek. Fajomnak, az emberfajtának Árulója, — bár szánom azokat, Akik tetemeikkel töltik be A vért szomjazó szakadékokat: Kívánom, bár az ember hősnél hősebb, A Hegy maradjon mindig az erősebb. Maradjon egy csúcs a világ felett, Ahova úgy szállhat a gondolat, Hogy ottan ember nem járt még soha, És oda nem vitt szemetet, sarat. Ember felett álljon ez az orom, Örök-jégből világitó-torony. Ezen az ormon ne lobogjon zászló, Ne lobogjon se britt, se gall, se más. Mnt a csillagok, közömbös legyen, Semleges legyen1 mint egy látomás. Legyen mindenkié és senkié — Útjelző kő az Úristen felé. Végvári. ZSOLDOS TANINTÉZET a legjobban készít elő magánvizsgákra. BUDAPEST, VII., DOHÁNY-UTCA 84. Telefon t J. 124—47. algebra!*geometría a középiskolák teljes tananyaga egyszerű nyelvezettel, bő magyarázatokkal megrendelhető. ÖSSZEFOGLALÓ TANKÖNYV a középiskola négy alsó osztályának tananyaga kit kötetben megrendelhető. 15S
