Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-10-18 / 126. szám
Ifié. október 18. «&0m£roa& L«*«*« S. rial telep szakértőkkel, v«gy toréi (tton megbecsülendő leans és ez alkotná az állam részvételi összegét, amelynek arányába!! befolyást gyakorolbütua a részvénytársaság s esetésére. Az, bo{?y az állam gép«k»fc i« szer^szea be, nem tartják szt-renc-és prondo atuak, in«rfc aa állami me.gr ndelések tnlrágoean drágák szoktak lenni. Ez állandó tjp-.sztal&t a hivatali beszerzések nél, akol az állam többnyire a nagy és legnagyobb eég?:kei kedvezményei. Itt is bizonyosan a Siód» művek jönnének tekintetbe. Az állam, miut ré*zvény*s és érdekeltség arra, nézve garanciákat nyújthat a magánérdeke! tsépnek is, ho?y pénzét isaízaos dologba fekteti. Dt épp 'is ezért az állam vállalja a válísiatt&l jé' ó kockáztatást és m igyekezzék ettől szabadulni a bérbeadás utján. A legnagyobb óvatosságot ajánljuk ebben a kérdésbon. Mi komáromiak, akiknek az ujja megégett egy as állammal kötött szerződés révén, a kikötöttek! ügyében, nagy körültekintést ajánlusk az érdekeltség figyelmébe. A villamos világítás iránt érzett lelkesedés nem jelentheti azt, hogy azért nyakraíóre, sokszor anyagi erőnket is meghaladó tételben áldozatokat hozzunk. Sőt elvárha juk az állam1 ó’, hogy ilyen közérdekű ügyet, me*y egy vidéknek gazdasági és kulturális helyzetén hivatott aagiUni: messzemenő támogatásban részeit. Ez azonban ne -legyen a bérbeadás formája semmi ebeire sem. Érsekújvár úgy mint Komárom a villamosság előnyét élvezni kívánja éa erra anyagi erejüket meg nem haladó módon áldozni is kész. Ezt sz áldozatot azonban tegye az állam eiriselfletővé olyképpen, hogy a részvénytársaság alapításában nagyobb összeggel v gyen részt és a társaságot kedvezményekben részesítse megszilárdulásának legalább első éveiben. Eégi villamos-pár ti. nüi, mint a hogy ő várt erre a napra, már hetek óta. Fülébe csengett az erdő vidám zsongása, a mint a jókedvű vasutasok ellepik az avart, megtérítik a kosarak pazar tartalmával és termetes borosüvegekke!. Az ingerlő képek között a Bogdán Péter fejében más is motoszkált: szőke, szép, molett leány, akinek olyan kék Szeme van, mbit a búzavirág és aki olyan hamis, mint a macska. Akinek a nevét magában ei-elsóhajtg-atta a szálló cigarettafüst mellett, mintha csak itt kacérkodnék a közelében Jusztina .... Igen, ő Jusztina volt, még pedig Corcsek Jusztina, még ha olyan nehéz is kimondani. Már várták Bogdán Pétert. A majális már javában folyt, mikor odaérkezett. Az erdő gyöpén csoportokra oszolva heverésztek, ittak, ettek, daloltak és cigarettáztak. A rangküiönb ség: a rozetta eltűnt, csak a szárnyaskerék maradt: a vasutas. Közrefogták és diadalmasan köszöntötték Bogdán Pétert mindenfelől. Corcsek Jusztina sugárzott a boldogságtól, sőt bele is izzadt a szerelmi hódítás dicsőségébe. Magának tulajdonította az érdemet, hogy Bogdán Péter csakugyan megérkezett a majálisra. Hálásan ő udvarolt érte a mozdonyvezetőnek. Jusztina nagyon epekedően tudott pislogni nagy kék szemével. — Maga igazán nagyon derék ember, Bogdán ur! — és félénken, szemérmesen lesütötte a szemét, mint a szerelmi vallomásnál szokás. A dolog világos volt: Corcsek Jusztina el akarta magát vétetni Bogdán Péterrel. Csábító fogásait a köröskörü! mulató vasutasok vastag megjegyzésekkel kísérték. Sőt Kerekes ur, a' fűtőház felügyelője, nyersen és goromfl báluángszakállasi iskola ügye. Komárom, — október 17. Az állami tanfelügyelő a bálvaayszakáilasi bezárt r. kát. magyar népiskola ügyében nyi lstteoz&tot tett közzé e lapok hasábjain. Ebből a nyilatkozatból az derül ki, hogy 1. a bá<ványszaháliasi iskola nincsen beszüntetve, de át van helyezve Kirá'ynérétre, 2. az uj (ki rálynéróti) iskolát & gutái földbérlő sző vetkezet tartozik frntart&ni. A nyilatkozat első részét tudomásul vehetnők, ba az 4sh !y zés olyau könnyű szerrel volna eszközölhető, mint azt a nyilatkozat fel» tűnted. E szerint a Dílej házaspár, a volt királynéid nagybérlő az oka annak, hogy az iskola nem nyílhat ik meg,marta bérleten levő lakását még nem ürítette ki. Ity-n iskola áthelyezéseknél annyi körüttekiutéasel kellene eljárni, hogy az egyik iskolát addig csakugyan b in ke len» bezárni engedni, útig a másik, ahova áthelyezték, meg nem nyitható. Kleibb Károly cseh bériót október 1-vel a fő danveiésügyi nr mazier rászabadította a báiványszak&llasi iskolára. Az «gy pereig sem tűrte tu'g tovább a magyar iskola működését, a királynéfóti magyar iskolás gyerekeket szét kergette, mint olvassuk. Jellemző a eieh mentalitásra. A bérlő urnák a szive szakadt volna ta g és talán báskomorságba esett volna, ha az iskola még pár hátig Bálványszakállason működik, mig Királynéréten elhelyezhető. Ennek a* a következménye, hogy negyven iskolaköteles gyermek Királynéréieu és Faketehátoa az őszi felhők vonulását nézi és nem járhat iskolába. Az állami tanfelügyelő ur bizonyára megtsil kötelességét, hogy az uj i«boiafentariót az iskolah lyiség sürgős átadására hívja fel, sőt megfogja keresni az illetékes járási hivatalt is, mely olyau fürgén jár el az iskolamuíasztási bírságok kiszabásé ban, hogy az iskolahelyiségről gondoskodjék. Még bizonyos aggodalmunk vau a gú<ai | bán, kereken, ahogy a nevéhez méltó, ki is | fejezte a közvélemény megbotránkozását. — Ilyen szemtelenül fogni a férjet 1 — ‘ epéskedett és gúnyosan nézett Jusztinára. Kopák Ferenc ettől bátorságot kapott. Megtóditotta. — Nem is csoda Kerekes ur, kérem. Bogdán ur maholnap fő mozdonyvezető lesz. A mulató társaság bosszúsan nézeti rá. Irigykedtek. — Hogy tudja azt maga ? — förraedt rá a hatvanhetes vonat kalauza. — Mintha az ilyesmit a fűtőkre bíznák! Kopák Ferencnek arcába szökött a vér. Indulatos feleleten törte a fejét. Úgy érezte, hogy benne Bogdán Pétert, a mozdonyt, a vonatot, az egész vasutat megsértették, Szerencsére szódavizet fröccsented a borába és a habzó fröccsel lenyelte a dühét. Minek jeléül, mig a bajuszát megtörölte, csöndesen káromkodott. — Mintha Ő volna a vasút! MÍinlha más nem is lehetne kalauz, csak ő! Monológjában egyelőre elsimult a vihar és Corcsek Jusztina tovább kacérkodott. A mozdonyvezető minden őt percben az órájához kapott. — A teremtésit 1 Már csak háromfertály I .. . Már csak egy félóra! . .. A háromfertály, majd a félóra, persze, gyorsabban röpült, mint a Bogdán Péter tehervonata. A mozdonyvezető előbb a fűtőt kergette vissza az állomásra; menjen, hozza rendbe a gépet, hogy ha Bogdán Péter fölszál], minden készen legyen az indulásra. Még néhányszor elkeseredetten koccintott. földbérlő szövetkezetét illetőleg. Erről & szervezetről hallottunk már és tudjuk, bogy 4800 kataszteri hold áll rend ezésére. N-m tudjuk, hogy az óriási birtokon való gazdálkodáshoz meg van-e a szüksége« forgó tőkéjük vagy annak hiányában a gazdasági hitelük. Ejjr i kok íestartása pénzáldozatba kerül akkor is, ha a tanítói illetmény nagyobb részét az állam viseli fizetés kiegészítés címén. Igen kívánatos volna ennek az iskola érdekében való intézményes biztosítása. A fö'dbér'B szövetkezet a kezdet nehézségeivel küzd Mi garanciákat szeretnénk látni, hogy a királynéréti iskola működése uj területén semmi akadályba sem fog ütközői és az iskola zavartalanul teljesíteni fogja kulturális hivatását. Bmiismm LőrSnckapu>utsa 7 Saöplakuica 66, O m n a u t s a 25 ........ ' -----------------------——-4 — No, még egy pohárral I Bucsuzóra Jusztina kisasszony . . . Jusztina kisasszony koccintott és mélabusan mosolygott. — Tessék koccintani Bogdán url De ne bucsuzóra! A viszontlátásra, Bogdán url Es a főmozdonyvezetői rangra, Bogdán url. .. Összemosolyogtak. A Jusztina kisasszony köszöntője nyomában kedves szavak zsongtak a fejükben. Szerelem. Oltár. Holtomiglan —■ holtodiglan ... És Bogdán Péter elégedetten sodorgatta a bajuszát. — Ami azt illeti, Jusztina kisasszony .. Jusztina pedig lesütötte a szemét és po gácsával kínálta Bogdán urat. — Tessék, Bogdán ur, tessék 1 Nagyoii finom. Töpőrtyüs. Tegyen a zsebébe is, Bogdán ur. Jó lesz az utón! Egy üveg bort is, Bogdán ur. Istenem, hiszen olyan messze van Budapest! Azt Bogdán Pérer is érezte, hogy messze van. Épp azért, hatalmas zsebóráját minduntalan és gondosan, sőt néha idegesen nézegette.. Addig-addig, mig aztán csakugyan ki is nézegette belőle az indulás idejét. Akkor Bogdán Péter talpra ugrott. Még egy kör-koccintás. Szent János áldása. Célzások, hivogatáso^ hangzottak el és egyvelegbe kavarodtak a Jusztina kisasszony részéről szomorú és biztató pillantások kíséretében. Azután . . . — Aztán hát — gyerünk 1 A majálist némi részletében meg is zavarta, hogy Bogdán urpak el kell utaznia, nyolcvanötössel, Bogdán ur 1 Pedig a zsiványpecsenye és a zsákfutás, a póznamászás és a lekváros kenyérevésverseny még csak ezután kezdődik. És Bogdán urnák el kel! utaznia
