Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-10-16 / 125. szám
9. oldal. Komiromi Lapok * 1924. október 16. talán csak P&risban vagy Brüsszelben fogják« azonban másntt Európában már fordul a közérdeklődés a középeurópai kisebbségek sorsa felé s az ismereteket terjesztő propagandához nagyszerű segítséget nyújtott a földhivatal, 1 mikor a „maradékbirtok“ kiosztásának elvével lepte meg kellemetlenül az érdekelt eddigi birtokosokat és kellemesen az érdemdús föld' birtokos aspiráns cseh hazafiakat. A csehszlovák kormánypolitika, melyben a felelősségben osztoznak a szociáldemokraták is, a földreform ilyetén kicsavarása által a háború utáni konjunktúra kapitalistává hizott existenciáit akarja jó befektetési lehetőséghez juttatni, amikor 300—400 holdas birtokok meg- íj vásárlását mozdítja elő; nsm is említve azon ; modern törzsfőnökök st&bit elhelyezkedését, \ akik a földhivatal jóvoltából 4000—5000 hol- j das nagybirtokoknak válnak tulajdonosaivá. Hogy egy demokratikus köztársaság szociális > berendezkedését mily jótékonyan emeli az ilye- ; lén rendszer, arra én nem tudok őszinte vá- j laszt adni, de talán tudna valamelyik szociál- j demokrata miniszter. A csehszlovák köztársaságban kevés a 1 kapitalista, tehát gondoskodni kel), hogy egy erős kapitalista társadalom alakíttassák, melyben azután elhelyezkedhetik minden szociáldemokrata képviselő; csakis igy magyarázható, hogy a koalíciós kormánytöbbség látszólag egyetért a földreform ilyetén végrehajtásával. Szociális, uépboldogitó, falutámitó elvek mind í eltörpülnek, elhallgattatnak, ha a esehszlovák j imperializmus ideáljairól vau szó. A csehszlo- j vák demokrácia Uras bluff, melyót eurőpaszerte * hangoztatnak, de ide benn a köztársaságban j nem akad ember, aki ennek valóságában ko- \ molyán hinni tudna. A „maradék birtok“ »Ivének továbbmenö j keresztülvitele keresztezi mindenütt a nép érdekeit. Falvak népe, mag eped ve várja a sokat hiresztelt földosztás eljövetelét, ámulva fog felocsúdni, mikor látni fogja mint alakulnak át az eddigi nagybirtokok kisebb nagybirtokokká, melyeken azonban a földrefomn tör- j vény már semmi váltözt&tni valót nem fog ■ találni. Nem fog találni, mert itt már „jólbeirt“ j polgárok fognak a birtokban ülni s nem fog : találni, mert a hivatalos akták szerint itt már j végre van hajtva a földreform. Vájjon nem-e j a földreform megcsófolása, nem e a nép félre- j vezetése; a maradék birtok trükkje. Emellett j a praktikum hihetetlen eseteket produkál és j fog produkálni. Mezőgazdasággal sohasem foglalkozott egyének természetesen nem fognak azonnal az újonnan kapott birtokra költözködni, mert hisz legtöbbször jóljövedelmezö, igen gyakran állami tisztviselői állásban vannak; a föld tehát itt egy egyszerű kapitalista befektetés, a földkoujuuktura kihasználása; gyakori eset lesz, hogy a volt tulajdonos bérbe fogja venni volt gazdaságát s nagy bérösszeget fog fizetni azért a földért, melyet esetleg saját szorgalma és munkájával szerzett s a másik bérbeadó fél meg kapitaiizálja majd a bérösszegeket, mert hisz megélhetése nem a birtokból származik. Vájjon nem-e közgazdasági abszurdum é az ilyen felforgatás. Most alakuló, vagy az első megalakuláson már túleső Mikié Vinca féle parasztpárt vezérei azt magyarázzátok meg a népnek, hogy miért kell a földreformot igy végrehajtani, miért kell a nép által igényelt földeket kisajátítani azért, hogy egy nagy birtokból öt újat kreáljanak s miért kell az uj föidesuruak okvetlen nem magyarnak lenni. A maradékbirtokokra a politikai pártok oly hajszát rendeznek, hegy legújabban maga a földhivatal is zavarban van, hogy az egyes pártok számbeli erejének teljes figyelembe vétele mellett közmegelégedésre tudja azokat kiutalni. Persze ezalatt csak a hatalomban osztozkodó párok értendők. S igy halad előre a csehszlovák imperializmus harci szekere s így szegényedik el a kisebbségi nemzet; a magyar. A magyar földbirtokos elveszti földjei legjavát; a magyar kisgazda elöl eltűnik a megvásárolható föld, a magyar munkás igy válik lassan, de biztosan munkanélkülivé. Egy földnélküli, elszegényedett, munka nélkül tengődó nemzetiség — pedig ideális nemzetiség — egy imperialista államban. Hajlítható, átgyurható és képtelen mindm ellenállásra. Idáig juttatni a magyart, • hatalom célja. Eit msgakadályozni, a csábításán, a . csapdákon kérésztől meglátni a tennivalót és ] a magyar főt fölemelni, ha & gondtól le tan I horgasztva : a mi feladatnak. K&zdelemteljes, nehéz idők ; de ki kell I illannak és meg kell mutatónak : vasból va- i gyünk ! Az iskolamulasztási bírságok cimü, a Komáromi Lapok 123. számában megjelent közlemény alulírottra lörtéut hivatkozással vezettetvén ba, a kérdés közérdekű voltára való tekintettel, nekem is kérnem kell a t. Szerkesztőséget, hogy az én álláspontomat is ismertethessem b. lapjában. Az 1022. évi 226. sz. törvényt én is úgy ismerem, hogy a 12. §. 1. pontja szóról szóra ezeket mondja: „Az iskola és népműreiödésügyi miniszter nem határozza meg, hogy Siló* venszkóban az elemi és polgári i-kólák általános nyolc éves látogatásának kötelezettsége mikor ős mely községien lép életbe. Olyan miniszteri rendelet nines, mely kimondotta voLa, hogy az 1923/24 tanévben Oútán kötelező a 7-ifc évfolyam bevezetése, ez világos. Ez a kérdés különben annyira nincs előkészítve, hogy ezen 7 ik évfolyamnak tanterve sincs, tankönyve sincs, vezérköoyve sincs. Mit is végeztek ezen tanfolyamon: a 6. osztállyal együtt ismételgették azt, amit az előző évben tanultak. A tanfelügyelő ur, maga mondja, hogy a 7. évfolyam bevezetésére kategóríku3iJ<mmcsot abban az időben egyetlen iskolaszék sem kapott, csak felhívást, azt sem az iskolaszék, hanem a tanítóság. A tanfelügyelő ur hivatalos , információja is azt mondja, hogy az iskolaszéki | jegyző, tehát az igazgató tanító olvasta fel az iskolaszék előtt a 319/924. sz. átiratot, de arra már rosszul emlékezik az informátor ur, „hogy az ellen kifogást emelő megjegyzés nem tőr: tént", mert az elnök kimondotta, hogy ezen \ átirat nem az iskolaszékhez mtéztetvéo, azt ; tudomásai nem veszi, mert az iskolaszék azt ■ gondolja, hogy nem a tanítók utján kell kapnia \ az iskolaszéknek az állami felügyelet intézkedéseit, hanem megfordítva, a tantestületnek az iskolaszék utján; mivel nem a tantestület hatósága az iskolaszéknek, da az iskolaszék a tantestületnek. Az iskolaszék kerülni akarván az összeütközést, — éppen a tanítók árdekében, kiknek mindig a fejők felett fűjg a fizetésletiltás Damocles kardja — nem avatkozott a dologba, azért nem is vette jegyzőkönyvbe, várta a fejleményeket. A tanítók — ugyancsak fennebbi okokból — bevezették a 7-ik osztályt. Mi lett az eredmény? A szülők nagy hasznát veszik 13 14 éves gyermekeiknek, a fiuknak a gazdaságban, a leányoknak a háztartás körül, azért nem szívesen küldik ezen nagy gyermekeiket az iskolába, m«rt ha ezek az iskolában töltik a napot, helyettük drága napszámost, vagy drága cselédet kell fogadniok. A szegény ember pedig, ki napszámból él, 6—8 tagú családjának nem bírja maga megkeresni a mindennapi kenyeret, ruházatot, fűtöt stb., ha nagy és munkaképes gyermekeit elveszik mellőle. Szaporodtak tehát a mulasztások és százakra emelkedtek & bírságok. Általános lett a panasz és elkeseredés. A szülők első helyen az iskol&széki elnököt keresik fel panaszaikkal. Én azon felvilágosítást adtam nekik, kérjék meg a községi elöljáróságot, hogy ne hajtsa be a 7 ik osztályos mulasztásokat, mert ez az évfolyam ma még nem kötelező. Ott azt felelték, ők nem segíthetnek, nekik ezt kiadták, végre kell hajtaniok, menjenek a felebbvalókhoz. Igaza van az elöljáróságnak. Elmentek a panaszosok a járási hivatalba, onnét elküldötték a tanfelügyelőséghez. Itt — azt mondják — nagy hangon tudtukra lett adva, hogy ne hallgassanak a papjukra, a bírságukat meg kell fizetni, az alól semmi hatalom meg nem menti őket. És kijött a községre a parancs: irgalmatlanul be kell hajtani. Ezért kértem a járási hivatalt a bírságolás beszüntetésére. Ezért indítványoztam, hogy, & községi képviselet is írjon ez ügyben. Ma is az a meggyőződésem, hogy a 7-ik évfolyam nem kőtelező. Törvény nem teszi ma még kőtelezővé, miniszter sem rendelte, tanfeligynlő nem parantsoUa, iskolaszék nem vette tudomásul; ki tette Irhát kötelezővé? Mondja meg tanfelfigyelő ur, helyes, sza| bilysxcrfi, a törvény intenciójának megfelelő eljárás ez, a bírságokat százakra felszaporodni j engedni? Most hajtani az 1993 évi mulasztások bírságait ? Ha az első mulasztásért rögtön megvették vo na a bírságot, nem lett volna második mulasztás, de könnyen hagyták,' a nép azt gondolta, fires fenyegetés az egész és szaporodott a mulasztás. Itt, azt hiszem, egy kis önmérséklésre, egy kis elnézésre lenne szükség, mert ne tagadják: tűi lőttek a célon. Egyébként a hatalom az Öjök kezében van. Tesznek, amit akarnak, de a hatalmat csak a nép javának előmozdítására és nem zaklatására szabad használni. Ezen tapasztalatok indították a gátai iskolaszéket, midőn a jelen tanév elején, bele* avatkozott a kérdésbe és tanügyi hatósági jogaira támaszkodva, kimondott», hogy a törvény, az 1924—25. tanévben eltekint a 7 ik évfolyam bevezetésétől. E határozatát egy későbbi ülésén odamódositotts, hogy azok számára, kik felsőbb osztályról akarnak bizonyítványt és önként jelentkeznek, megnyithat# legyen a 7 tanfolyam, de kötelezettség, következőleg bírságolás nélkül. Jelentkezett is 5 taanló, 3Va%. Ez mutatja, mennyire óhajtja a közönség a 7 osztály bevezetését. Arra a kérdésre: előnyöse vagy hátrányos-e a 8 évi iskolalátogatás azt felelem, qat béna distinguit, lene docet. A példák melyeket felhozni tetszik, mind iparfiző országokból vannak véve. Őstermelő, mezőgazdasággal foglalkozó népeknek mások az igényeik és mások a szükségleteik. Ami egyik osztálynál hasznos, a másiknál haszontalan vagy káros is lehet. Iparos vagy gyári munkás nem viheti magával a gyárba gyermekét. Erre jótétemény, ha addig mig ő dolgozik, fia iskolában, gondviselés és nevelés alatt van, nem csatangol. Ellenben a földmives gyermeke, atyja mellett, Isten szabad ege alatt, az ö fejlettségének, testi erejének megfelelő hasznos munkát végezhet. Meg az iparos, leendő gyári munkásnak talán több elméleti ismeretre vau szükség«, mint a földmivelőnsk. Azt sem szabad szem előtt téveszteni, hogy a 8 évig iskolázott ifjúban már-már igények ébrednek, mintsem hogy szívesen visszatérjen a kapához, kaszához. Nem keil az embereket kinevetni, élethivatásuk köréből b*nnök vágyakat ébreszteni, melyeket azután az élet be nem vált. A népnevelésnél is a középút a legbiztosabb; az iskolák túltermelése csak neveli az elégedetlen elemet. Nem az idegen példák máj noláss, hanem az ifjúságnak leendő hivatása számára való nevelése, a bölcs tanügyi politika. Pálkovich Viktor iskolasiéki elnök. Zoller & Co. „Adó»zakirodaw Bratislava, Kórház-u. 3. meinl FIÓKOK: BRATISLAVA &,5rinckap»*utca Széplakufica DunauSca 7 66, 25
