Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-10-16 / 125. szám

1134, október 16 * Komáromi Lapok« 8. oldal. Háló és ebédlő mesés kivitelben) a legmodernebb sülben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrák­ban, matracokban és gyermek­ágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni Református templomnak nemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolás!! NI Bernyák jegyző szabadlábon. Múlt számunkban részletesen megírtuk, hogy az izsai földosztás körül nagyobb bonyo­dalmak támadtak. A földhivatal semmit se tud az izsaiak befizetett pénzéről, amely 175 ezer K-t tesz ki. Szombaton éjjel az izsai jegyzőt, Bernyák Józsefet prágai megkeresésre a komá romi ügyészség letartóztatta. A dolog jelenlegi állása ar, hogy a komáromi vizsgálóbíró Bér­­nyák József izsai jegyzőt okt. 14 ón szabadlábra helyezte. Bernyák jegyző ugyanis igazolta, hogy a pénzt nem ő, hanem Berger dunaradványi vállalkozó vette át, aki viszont a jegyző előtt aanak idején a földhivatal cégnyomásos hivata­los pecséttel ellátott papirján kiállított hivatalos nyugtával igazolta, hogy a 175 ezer koronát a földhivatalnál lefizette. A nyomozás szálai tehát Prága felé vezetnek. Azt kell kideríteni, ki vette fel a pénzt s joga volt-e a pénz felvételére az illetőnek. Nagy kérdés az is, hogy a Berger által felmutatott nyugták nem hamisak-e? Az egész bonyodalmas ügyre csak az tudna világosságot deríteni, ha Berger előkerülne ? Berger azonban nyomtalanul eltűnt. Az egész dologból az lát­szik, hogy a nagyon is fontos és egy falu anyagi sorsára döntő befolyású ügyben a nyo­mozás nagyon is kezdetleges stádiumban van. 175 ezer K-ról léven szó, sürgősen meg kellene a nyomozást indítani a legnagyobb aparátussal. Ha itt panamáról, csalásról van szó s a tet­test és a pénzt nem tudják időben előterem­teni, Izsa virágzó község jórészt koldusbotra jut, mert igen sok gazda összes vagyonát oda­adta, hogy azon birtokot vehessen é8 a jelek arra mutatnak, hogy a pénz valami módon eltüot. Itt csak sürgős nyomozás segíthetné a titokzatos ügyről a fátyolt föllebbenteni. Jön! Carmellini» Kék—arany—piros szinü szalagot visel a nyakán az a bájos hölgy­alak, aki a „Marica grófnő“ c. operette hang­jegy-füzetének címlapján mosolyog felénk és amelynek Szlovenszkó területén való árusítását, a csehsajtóiroda j lentése szerint, a miniszter most megengedte. Kálmán Jenő, a hírneves magyar zeneszerző legújabb szerzeményéről van szó, mely diadalmasan járja be a világot és amelynek hangjegyeit hamarosan elkapkodták mindenfelé. A hangjegyek persze a köztársa­ság területére is megérkeztek és a kereskedő sekben áraim kezdték. Azonban rettenetes lá­zitó kép volt a címlapján. A hölgy, akinek bá­jos arcát a címlapon látni lt hetett, olyan szalagot viselt a nyakán, amelynek színe már magába véve is forradalmat jelent, sőt ireden­­tizmus, mert tessék csak elképzelni, a szalag három féle színből volt összetéve és pedig pi­ros, fehér és zöld színből. Nem vagyok bizonyos benne, hogy egy­más mellett leírva o három színárnyalatot, nem fogja-e ezen cselekedetemet államellenesnek véleményezni a cenzúra, de az bizonyos, hogy & teljhatalmú miniszter a „Marica grófnő“ hangjegyeinek első kiadását Sziovenszfeó terü­letén elkoboztatta és amint azt hivatalosan kifejezni szokták: megvonta tőle a péstai szállítás és terjesztés jogát. Most azonban, hogy az udvarias, de íőképen élelmes kiadó a címlapról eltüntette az izgató színeket, a mi. niszter nagylelkűen beboesájtja Szlovenszkóba is az operette kottáit és megengedi, hogy azo­kat nyilvánosan is árnsitsák. íme, ez a különböző szinek hatásai A kék, arany, piros szín nem hívja ki a teljha­talmú miniszter tilalmát, de a másik hármas szin egész Szlovenszkó területéről száműzi Marica grófnőt. De csak Szlovenszkóból! A köztársaság egyéb területein, a történelmi or­szágokban nem ötlik a hatóság szemébe sem ez a három szin, mely a magyar nemzetnek az egész világ előtt elfogadott és kölcsönösen tiszteletben tartott színét képezi, ott nem sérti a fület a magyar bymnusz hangja. Prágában .például Szent István ünnepnapján a templom­ban összesereglett magyarok a lélekemelő ünnep áhítatával énekelhették. Szlovenszkó azonban kivétel, mint ahogy mindenben kivé­tel, ami a teljhatalma kormánnyal kapcsolato­san életében előfordul. A prágai kormány telj­hatalmú helytartója szigorúan őrködik a felett, ho?y Szlovenszkó területén smmi olyan ne történjék, ami izgassa a kedélyeket, igen vi­gyáz arra, hogy az a veszedelmes három szin; a piros, fehér, meg a zöld ne keltsen nyugta­lanságot és csendháboritást, mert ezekkel a színekkel veszélyeztetik a köztársaság bizton­ságát, főnmaradását és boldogságát, épen azért tüzzel-vassal arra kell törekedni, hogy azokat kiirtsák még az emlékezetből is. Annak idején, amikor —- betiltották a Marica grófnő kottáit, azt hittük, hogy azért történt ez, mert az operette tárgya és zenéje telivér magyar, azonban mo3t már látjuk, hogy sokkal nagyobb oka volt ennek. Hiába, a szi­nek összerakása a fő! Külön, külön mitsem árt, de egymásmellé rakva forradalmi érzése­ket kelt, veszélyezteti a közbiztonságot és az állami rendet... Már tudniillik Szlovenszkó­­ban, a köztársaság e súlyos területén. Soha­sem hittük, hogy ez a három szia ilyen hatást válthat ki, ha egymás mellett jdenik meg egyszerre. De hát a hatalom szava dönt és minden szentimentalizmnst széjjel oszlat rideg szabályaival és rendeletéivel. .. Ti*zta sze­rencse, hogy a teljhitalora nem terjed odáig, hogy a nagytermészetet is meg lehessen rend­szabályozni. Azt az ominózus három szint a kertekből, mezőkről és erdőkből nem lehet ki­tiltani, de még ki sem irtani, azok bizony egy magasabb hatalom rendeléséből ott virulnak a virágokon, fákon, növényeken, sőt ha úgy fogjuk fel, mint a miniszter ur, ott hirdetik az irredentizmust háborítatlanul és megfékez­­hetetlenül. Irtsák ki a kerteket, vágják ki az erdőket, égessék föl a mezőket, rendszabá­lyozzák meg a nagytermészetet, ha olyan gyűlöletes ez a három ártatlan szin. Da amíg ezt meg nem tudják cselekedni az efajta ren­deletek csak mosolyt keltenek és semmiképen sem érik el céljukat s csak azt igazolják, hogy kevés bölcsesség kell a világ kormányzásához ... A naptár. Irta: Beke Manó ny. egyetemi tanár. A közelmúltban arról értesülünk, hogy Gö* rögország bevezeti a Gergely féle naptárt, azu­­n. Gregoriánus naptárt. Oroszország néhány évvel ezelőtt tette meg ezt a lépést. Alapjában nem nagy jelentőségű, hogy valahol milyen mérték­kel mérik az emberek a hosszúságot, a terű' letet, a térfogatot, a súlyt, az értéket, vagyis, hogy minő kalendáriumot használnak az idő­számításra és mégis örömmel töltött el ben nüuket ez a csekélyke hír. Egy lépéssel, hacsak kis lépéssel is, előbbre mentünk az emberi in­tézmények, az emberi gondolatok egységesité­­sóben. Eggyel kevesebb lett az, ami az embe­­l reket egymástól elválasztja. Európában — a Balkán államokat kivéve — az időszámítás egyöntetűvé lett. Az a folyamat, mely a naptár reformálása terén, három és fél évszázaddal ezelőtt megindult, Európában most fejeződik be. Es ebben, akárminő kis dolog legyen is, Orosz* és Görögország elhatározása, az európai kultúr­történet szempontjából tekintve, ebből az emel* kedettebb nézőpontból ítélve, mégis nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk e lépésnek, mint amilyennek első pillanatra látszik. Érde­mes lesz talán e kérdésre fató pillantást vet­nünk és egyben rámutatni azokra az újabb törekvésekre, amelyek a naptár reformálása tekintetében időről időré mindig felmerülnek. A kalendárium az egész világon mindenütt a csillagos ég jelenségeihez kapcsolódott: a nap, és nagyjában a hónap, valamint az esz­tendő csillagászati időket jelentenek. A nap nagyjában a nap egyik delelésétől a másikig vagy fiz egyik napnyugtától a másikig terjedő időközi vagy kissé tudományosabban, de nem éppen érthetőbben és nem is pontosabban mondva: az az idő, amely alatt a földünk az ö tengelye körül egyszer megfordul. A tulajdon­képpeni kalendárium mindig vagy a nap, vagy a hold járása szerint igazodott, miért is a kü­lönböző népeknél napjárása, vagy holdjárásu időszámítás fejlődött ki. A mindnyájunk jó any­ja, a természet, mindig segítségére volt az em­bernek a testi és lelki élete felépítésében. A naptárt is neki köszönhetjük. így például Kgyp­­tomban majdnem bz óramű pontosságával min­dig akkor kezdődik a Nílus termékenyítő ára­dás, midőn Sothis, a ma Sinusnak nevezett fényes csillag a nappal egyidöben kelt. Vala­mikor az ősidőkben ezzel kezdődött az eszten­dő, melyet 12, egyenkint 30 napo3 hónapra osztottak és pótlásul még minden évbea 5 pótló nápot számítottak hozzá. így tehát az egypto­­mi év 365 napos volt. Ez kissé rövid év volt. Ennek az időszámításnak a hibája hamarosan nyilvánvalóvá lett. A Sothis csillagnak a nap­pal való kelése minnig jobban eltolódott az évek folyamán, úgy, hogy ami egykoron az esztendő első napjára esett, az bizony az óv minden napján végig vándorolt. Ennek, mint naeyon jói tudjuk már mai napság, az az oka, hogy a föld n«m éppun 365 nap alatt teszi az ő DHpVörüii útját, h&uem 365 nap, 5 óra, 48 p. és 4617 másodpnrc a körüljárás, tehát az év átlagos tartama, vagyis az alatt az idő alatt, amíg a föld a nap körüli pályáját befutja, a ten­gelye körül n8m éppen 366-ször fordul meg — hanem az a hatalmas pörgetyü ez alatt 365- szőr egészen megfordul és még egy fordulatá­nak majdnem a negyedrészét is elvégzi. Az egyptomiak meg is korrigálták a naptárukat, midőn Kr. e. 230 körül elhatározták, hogy min­den negyedik esztendőben az 5 pótló naphoz méer egy hatodikat is csatolnak. Ez volt a majdnem 200 évvel későbbi jnliannsi naptárnak is az alapgondolata Ugyanis a régi római nap­tár, mely szintén 365 napos évet számlált, Ju­lius Ciesar idejében már igeD jelentékeny el­tolódást mutatott. A tavasz kezdete, ami Egyp­­tomban a Sothisnak a Nappal egyszerre kelési idejének felelt meg, az évek során már 60 és néhány nappal eltolódott, ami kellemetlenül hatott. Képzeljük csak, minő kellemetlen volna reánk nézve, ha a tavasz júniusban, vagy júli­usban kezdődnék, holott tudnók, hogy előde­inknek márcins volt a tavasz kezdete. Julius Caesar Sosigenes egyptomi csillagász segítsé­gével megreformálta a naptárt. Elrendelte, — hogy minden neeyedik év szökő év legyen 366 nappal. Ha a fő d éppen 365 nap és 6 óra alatt tenné meg az útját a nap körül, akkor ezzel minden rendben is volna, mert akkor 4 év alatt éppen 1 napra rúg az évi 6 órai többlet. De sajnos, a föld nem 365 nsp és 6 óra alatt, ha­nem valamivel kevesebb idő alatt Írja le a nap körüli pályáját. A különbség nem nagy, miad-Az inai Itatás bonyodalmai.

Next

/
Thumbnails
Contents