Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-10-11 / 123. szám

&. olda > Komáromi Ijapek« 19SI4. október U. gánybanda fülbemászó mnzsikája mellett elját­szott Inmpoló jelenete keltett különösen zajos tapsokat. Mihályi Lici művészetének sokoldalú­ságát a következő darab, Fali Leó bájos zenéjü operettje Az édes öregem is igazolta. Kettős szerepébe, mint öreg anyóka és fiatal leányka annyi megkapó bájosságot, szentimentálizunst vitt bele, hogy e szépen megjátszott szerepére is, sokáig emlékezni fognak a komáromiak. Végtelen bájos volt Parányi Piri is a bie­­dermayer operett szintén kettő szerepében (a házvezetőnő és az ifjúság). E rövid szerepe is sok tapsot csalt ki. Az együttes másik kiváló tagja Földes Dezső fényes sikert aratott A szinész nem em­ber cimű bohózat vidéki szinész szerepében. Igazi tipikus alakítása állandó derültségben, sürü kacagában tartotta a hallgatóságot. Kiváló ala­kítása volt az öreg karnagy is Az édes öre­gemben. A kisebb szerepekben Mihály Ernő, Tanka Dóra és Miklós Brnő emelték a sikert ügyes játékukkal. A pozsonyi kamaraszínház még bizonyára többszőr ellátgat hozzánk, amikor a szerencsé­sebb dátnm megválasztás a nagy erkölcsi sikert egyesíti az anyagi sikerrel is. (A Földeisy színtársulat évadnyitó elő­adása Ipolyságon.) Ipolyságról Írja tudósítónk: Szombaton nyitóUa meg FöUessy Sándor dél­vidéki magyar szinigazgtitó ipolysági négy hétre terjedő színi szezóoját a volt vármegye­­háza nagytermében. A nagyszerűen felszerelt eziup dón először a Marinka a táncosnőben mutatkozott be az operettensemble, mely meg­érdemelt sikert aratott. Az ipo’yaágiak 10 év óta nem részesültek a színpad élvezetében, ami eddig mutatkozott áldozatkészségüknek is magyarázata. Ipolyság intelligens, magyar közönsége az előjelek szerint mdeg pártfogás­ban fogja részesíteni a Földessy társulatot. MŰVÉSZET. □ Kiállítás a kultúrpalotában. Értékes és érdekes kiáliitás nyílik meg szerdán, októ­ber hó 15 én a Knitnrpalota nagytermét) <n. A kiállításon felette gazdag anyag kerül bemn tatásra. Ekkor nyíl k ugyinis meg H trmos festészeti és iparmüv. tanfolyamának kiállítása — az idén bővítve a gimnázium rajzanyagá­val a mellyel a pozsonyi tanügyi kiállításon szerepelt. A kiállítás egy hétig lesz nyitva éa látható lesz naponta d. e. 9—12, d. a. 2—5. Belépődíj nincs, csak tetszés szerinti önkéntes adományokat kér & költségek fedezésére a Jókai Egyesület Szépművészeti osztálya. A kiállításról keddi számunkban írunk. (Képzőművészeti kiállítás Kassán.) A kas­sai Kazinczy-Társaság haszonötéves fennállásá­nak megünneplésével kapcsolatosan október hó 19-tól kiállítást rendez a Keletszlovenszkói Muzt-nmban, ahol az előkészületek serényen folynak. E nagyszabású kiállításon, mely egész Szloveoszkó képzőművészetét felöleli, rószt­­vesznek: 1. A pozsonyi Képíöművészeti Egye­sület, f stók és szobrászművészek. 2. A besz­tercebányai Szlovenszkói Képzőművészek Egye­sülete, fes ők és szobrászművészek. 8. A ko­máromi Jókai-E<yesület szépművészeti osz­tálya. 4. A Kazinczy Társaság Képzőművészeti Szakosztálya részéről: Kicselb .eh Géza, S pos Béla, Halász H adií E emér Kassa, Bánó Dezső, Jordán Miklós, Rákosi Ernő, Eperjes, Angyal Géza, Harmély Viator, Körmöcbánya, Boruth Andor, Tátraszéplak. Köszegby Winkler Ele­mér, Lőcse. Gwerk Ödön, Selmecbánya. Mous­­son J. Tivadar, Nagymihály. Ijjász Gyula, Ungvár. Tichy Kálmán, Rozsnyó. Gerő Gu<z­­táv, Cseh Lajos, Losonc. Makovits Jenő, Ri­maszombat. A kassai magvar nők. 5 B nczur Béla, Jek»lfalva, Longino Rafael, Gölnicbánya. Batiides Bírna, Basilides Sándor. Bisilidas Barnáné, Komárom. Garg-ly Tibor, ÍKörtvólyes, Kontn'y Béla, Kassa. Hetzer Róbert, Léva. Lasznai Anna, Körtvélyes. Táaln János, Ér­sekújvár. KÖZGAZDASÁG. őz Clba- és Dnnamenti kikötök. Irta: Nemet Izidor. IL A Sndótákban élő németek az idei nyá­ron egy nagy kiállítást rendeztek Aussigban, melynek gazdagsága még olyan szakembereket is meglepett, kik ismervén a viszonyokat, fel­csigázott várakozással néztek a kiállítás elé. Ez-n a kiállításon a csehországi németek kul­turális és gazdasági életét mutatták be és arra volt hivatva, hogy az azt rendező népfaj öntudatát és a jövőbe vetett bizalmát növelje. A kiállítás tartama alatt Antaigban több mint 100 kongresszus zajlott le, melyekben a külön­féle életpályákon működő németeknek bő al­kalmuk nyílt arra, hogy megvitassák életfel­tételeiket. Van-e mit csodálkozni azon, hogy sikerük tudata büszkén dagasztja szivüket, erre vall az is, hogy sokszor ilyen kérdést is meg mernek kockáztatni: „Lehet-e összeha­sonlítani Elbavöfgyi gyáriparunkat a Ruhrvöl­­gyiével?!“ Amire csak azt lehet felelni, hogy a Rahrvölgyi gyáripar már a fejlettség oly fokáig jntott el, melyhez hasonlót az egész európai kontinens nem képes felmutatni. Hogy ez miben nyilatkozik? A tágabb értelembe vett Rnhryidéknek kb. 6000 D-m. területe van, amelyen majdnem mindenhol, még pádig rövid időközökben villanyos kocsik köz­lekednek, mert itten szénbányák, mindenféle gyárak, lakházak stb. oly közel faküsznek egymá hős, hogy az ilyen járómttv*kkel való özem egészen jól kifizeti magát. Vagy néz zük Ruhrrt kikötőváros forgalmát 1905 ben, mely több mint egy millió vasúti kocsi rako­mányt matatott fel, kiváltkép-m szénben és vasban. Hol vannak aztán a szintén idetartozó Köln, Duisburg, Düsseldorf stb. kikötővárosok, melyeket területre nézve csak Bécs városával lehet összehasonlítani. Ha pedig valamely is­meretes gyári vállalat megjelölésére szóllitat­­nám fel, az ötvenezer munkás befogadására kibővített Krnpp-féle üzemet Devezuém m-g. Néhány évvel a háború előtt e»y kiváló, a Rnhrvidék tanulmányozására kiküldött francia hírlapíró a következő velős szavakkal jelle­mezte a Ruhrmenti gyáriparnak, az ő olvasói­nak szempontjából nem épen örvendetes virág­zását: il bue de prospérité (tűilik a túlfej­­lettségtől). Most a rég ismert Danamenti kikötökre térek át. A Dana kikötőinek legfontosabb köz­pontja Bécs. Leginkább jeleskedik a bécsi ipar még mindig a fényüzési ipar és a müipar te­rén. A leginkább kifejlődött iparágak a kö­vetkezők: a gépgyártás, köziekedé i eszközök, műszerek és zeneeszközök készítése s a lámpa­gyártás. Kiválóak a bécsi ércöntö vállalatok, a terrakotta, a tégláké szités, a porcellán- és üvegárak előállítása, a szappangyártás, a ké­miai ipar és az elektromossággal összefüggő iparágak. A nagyon f-jlett iparágak egyike a sörgyartes; a schwechati s a st. marxi sör megtették Útjukat az egész föld körül. Híres és virágzó a bútoripar (több miat 12000 man­­kással.) A kisebb fatárgyak előkészítése és a bécsi esztergályos ipar szintén bir sek. A cipő, szíj, keztyű, szőnyeg, papir, rnhakészités, mind megtnnyi virágzó iparágak; egyedül a keztyü­­készités több mint 6000 embert foglalkoztat. Azonban még az iparnál is fontosabb a bécsi kereskedelem, melynek legfőbb cikkei a gabona, liszt, bor, kávé, tea, fa, vegyi szerek, cnkor, gyapjú, pamut, bőr, olaj, szén, vas, szarvasmarha, sertés stb. 1898 ban például 252527 marha, 850000 borja és jah, 560000 sertés vitetett a bécsi vásárra. A kereskedés előmozdítására hathatósan közreműködnek az óriási köz- éj magán rakodóterek, a már év­­tiz-dek óta fennálló bécsi fö- es mellékáru­­csarnokok és a számos hitelintézetek. Ami a közlekedést és a forgalmat illeti, Bécs az ösz­­szes vasúthálózatnak középpontja. A vízi köz­lekedés íőntja a Dana. A Danaszabályozás Bécs mellett korunk egyik legnagyobb ytz­­épitószeti útja, mely 32 millió forintoa került. Az igy szabályozott folyam hossza a város határában 13276 méter; az egész vonalon vé­gigfut a danaparti vasat az áruforgalom köny­­nyitésére. Bécs nt&n Budapestet nevezhetjük a volt monarchia legnagyobb kikötőjének ; Budapes­ten az iparnak majdnem minden ága megho­nosodott és nagy iparvállalatok jöttek létre; területén több mint 40000 önálló iparvállalat létezik, a nagyobb gyárak, ipartelepek száma pedig legalább 500. Ezytjs iparágak oly töké­letességre jatottak, hogy európai hírnévre tet­tek szert, köztük elsősorban a malomipar, Ba­­dipast legrégibb iparága. Nem kevósbbé fon­tos a szeszipar, mely ágban a háború előtt 200000 hl-t állítottak elő. A gépgyárak sok ezer embert foglalkoztatnak sok és jelenté­keny vállalatban; maga az állami vasúti gép­gyár több mint 1000 mozdonyt épít évenfeint. Jelentékeny a hajógyártás és a villamosgépek készítése is. Jelentékenyek továbbá az építés­sel karöltve haladó tégla, asztalos, lakatos stb. gyártás is. Jóhirü ik a budapesti kocsi­gyárak, kékfestőgyárak, bőr- és vegyészeti gyárak. Az élelmi ipar terén a tész agyár, szalámi-, konzervgyárak, p-zsgő- és cognac­­gyárak említendők. Ezenkívül a magyar város területén a keményiiögyártá?, gyufa, majolika, lámpa, fegyvergyártás honosodott meg. Keres­kedelem tekint-tében jelentékeny szerepe van Budapestnek már ma is, és még nagyobb sze­repe lesz a jövőben, mint a Nyugat és Kelet közvetítője a nt-msetközi kereskedelemben. A főváros kereskedelmének fellendítésére elsősor­ban a hajózás működött közre. A fővámpaío­­táu alul, a dunaparti pályaudvar közeiében épített és igy a v suti- és hajóközlekedéssel szoros kapcsolatban ál'ó közraktárak a fővá­ros költségén az 1888—89. évekb-n épültek; hozzájuk a gabou »-elevátor csatlakozik, mely S1/* mi M forint költségen épült és mely a hajóban érkező gabonát légnyomással kiraktá­rozza. A közraktárak és az elevátor 400000 q áru befogadására alkalmassá és az utóbbi for­galma a 3 millió q t meghaladja. Hogy a maliban a budapesti kikötő fej­lődése maradt vissza olyan erősen a bécsié mögött, az nem szorul bővebb magyarázatra. Budapesten jelenleg egy óriási kiterjedésű és a technika legújabb vívmányait felmutató aj kihötö épül, mely előreláthatólag erősen elő fogja mozdítani a főváros gazdasági viszo­nyait. Az újságok jelentései szerint a vállal­kozó párisi Schneider-Creuzot cég a budapesti kikötőt a francia kikötőkben sokszorosan ki­próbált olyan gépekkel látja el, melyek hosszú időre a legfokozottabb igényeknek is meg fog­nak felelni. Legutoljára a bennünket legjobban ér­deklő Komáromról kívánok szólni, mely már jelenlegi állapotában is egy figyelemre méltó kikötő és rakodópart képét matatja. A majd­nem 2 km re elhúzódó, kőbarokkal ellátott rakpart, továbbá azon körülmény, hogy a Kis- Duna erős gáttal van elzárva a nagyobb ág­tól, olyan kikötővé változtatták át az itteni p irtot, melyhez foghatót alig ismerünk egy ilyen, vagy hasonló nagysága városban. Hiszen igiz, hogy a Dunagőzhajózási Társaság kikö­tőjénél kezdődő és a pozsonyi kapuig elhúzódó partépitkezések már a háború előtt készen ál­lottak, de az ezen kikötőállomástól lefelé, az öreg-vár kapujáig rendezés alatt álló uj rak­part is erősen emelni fogja a régi kikötő ér­tékét. De a kikötőben eddig végzett munka még nem jelent sokat, már p dig egy ilyen erősen visszafejlődő város, mint Komárom, in­kább több támogatásra tarthat igényt. Lát­juk, hogy a saját országbeli, valamint a ju­goszláv és osztrák hajók kikötnek nálunk, hogy saját szükséglet- vagy elszállítás végett szén­nel lássák el magukat, mit a kormány bizo­nyára az által segít elő, hogy a sziléziai sze­net kivételes díjtétel számítása mellett szál­lítja ide. Da a közeli jövőben várható kikötői munkálatok egyelőre csak kevés hasznot fog­nak hozni városunk lakosságának, mert egy oly kikötővárosnak csak nagyon alárendelt szerep juthat osztályrészül, amelynek kereske­delme és gyáripara a legkezdetlegesebb állapot­ban van. Nézzük csak pl. Koséi járási székhelyet Oppeln porosz kerületben az Odera és Ktod­­nitz összefolyásánál, mely városról ismeretes, hogy a háború előtti években igen szép forgalma volt főleg fában Észak-M tgyarország és Galí­ciából, mely onnan dereglyékbe átrakva jutott el Berlin, Hamburg stb. kikötőibe. Mindazon­által Koséi nem egyéb egy jelentéktelen vá­roskánál, ámbár ugyanonnan, ha jól emlék­szem, sok szén is ment a nevezett kikötőkbe.

Next

/
Thumbnails
Contents