Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-10-11 / 123. szám

i*84. október 11.

»Komaromi Lapok«

8. oldal.

kis dósokat a ban^dett összegeket a lakbér mellett kö'ía meffjflöli és azokat okmányokkal, Weg számlákkal igazolja."

Nyilvánvaló tehát, hogy a pénztt?yigszgatéságnak eddigi gyakorlata, amely szerint a víz is csatornadíjakat és a mallékjárulékokat megadóztatta, ellenkezik a törvénnyel. Több százezer korona állami adót fizetett a háztu lajáonos lakosság az államnak illegitim állami adók eimén és talán milliót is meghaladj« a négy év óta városi pótadó eimen ez után fizetett összeg.

Még csak arra kellene döntést, provokálni a háztulajdonosoknak, hogy ezt térítsék vissza, illetve tndják be a fizetendő pótsdókbw. Mert ha 1925. évre nem jogoa ennek az adónak kivetése, úgy az 1920—1924, évekre sem lehetett jogosult.

Elismerés illeti a Ház és Telektulajdonosok Egyesületét, hogy ezt a sérelmes ügyet nagy energiával mego’dásra vitte.

fiz úkolanMi Mpk.

A sajtótörvényre való hivatkozásra kaptuk az alábbi levelet.

Tisztelt Szerkesztőség, b. lapjuk szept. 25, számában a „Hírek“ rovatban a kővetkező, hivatalomat közelebbről érdeklő hir jelent meg:

Az iskolamulasztási bírságok, A gttai róro.kath. iskolaszék elnöksége a követkei ö megkeresést intézte a komáromi járási főnökséghez : Tekintetes járási hivatalnak, Komárom. Alulírott Iskohsz6k, hivatalos tisztelettel megkeresi a járási hivatalt, hogy azon szülőket, kiknek gyermekei 1923, szept. 1 én 12 ik életévüket belöHőtték, tehát a? 1868. XXXVIII t.-e. értelmében már nam tankötelesek, a rájuk iskolssi mulasztás eimén illetéktelenül kiszabott bírságoktól felmenteni, azok végrehajtását megszüntetni, a már behajtottak at az illetékeseknek viszszantalni szíveskedjék. Megkeresésünk in dóka sz, hogy az 1922. évi 22. bsz. törvény az elemi iskolában, a VII. évfolyamot az 1927/28. tanévtől teBzi kötözővé. Oly dologért pedig, mely nőm kötelező, mulasztási birság jogéiyényesen nem róható ki. Tisztelettel, Guta, 1924. szept.

22 A gútai róm. kaih. iskolaszék nevében. Paikovich Viktor elnök.“

Ezen nyiltlevéLzerü hir agyas a komáméi járási hivatalnak szól, a dolog tarfcal— Talán bizony te is eljönnél velem? — kérdezte a kisleányt?

— El bizony, milyen szívesen! — felelt az felragyogó arccal.

— Hiszen leesnél a lóról, te kis bogár.

— Nem én bácsi 1 A múltkor is ráültetett Feri kocsis az öreg Lindára, mikor a kúthoz vitte itatni.

— No gyere, felültetlek az én lovamra, hadd lássam, milyen bátor vagy ?

Földobta a kis leányt a nyeregbe. Hogy ekkor mi történt mi nem, az öreg Görgényi ma sem tudja. Megijedt-e a ló a libegő szoknyácskától, de egy pillanat alatt fölágaskodott, a gyereket ledobta s amit eddig sohasem tett, felé rúgott, úgy hogy arcocskáját végig repesztette. A kis lány sokáig volt beteg, de a gondos ápolás megmentette, csak a nagy forradás maradt meg arcán. Talán ez is egyik oka volt, hogy az öreg úgy megszerette húgát s ragaszkodott hozzá. A leány ott nőtt föl, majd mikor Görgényi felesége meghalt, ö vette át a háztartás gondjait. Bácsija jó volt hozzá, csak arra nem gondolt, hogy a serdülő leánynak az életben, is meg kellene fordulnia. Ebben a tekintetben Görgényi önző volt. O megtalálta teljes boldogságát otthonáben, nem vágyott s nem ment sehová. Elég volt neki a papja s egy-két ismerős látogatása. így élte le Jolán napjait, éveit, anélkül, hogy lett volna csak egy valakije is, akivel kellemesen elszórakozzék, leány szive vágyait közölhesse. így vált természete szórakozottá, nem élt másnak, csak bátyjának s a háztartásnak. Kissé rideggé, félszeggé lett. Nem érdekelte őt bácsiján kívül semmi, legföljebb még virágai és könyvei.

A társaság asztalhoz ült. A vacsorát jé étvággyal, jó kedvben fogyasztották el, majd

mánál fogva azonban a tanfelügyelői hivatalt jobbau érdekli. Azért is a járási főnök úrral történt előzetes megegyezés alapján, bátorkodom felkérni a tisztelt szerkesztőséget, hogy alábbi magyarázó sor omnak, tekintettel arra, hogy közérdekű ügyről van szó, helyt adni »ziveekfdjftb.

Ki akarok térni először általánosságban arra a kérdésre, bogy kötelező-e 7. iskolai évfolyam látogatása már most, vagy nem, azután p*>dig rátérek magára a gátéi esetre.

1922. évben hozott 226. számú, úgynevezett „Kisiskolái törvény“ 12. § a szabó lyzzia az elemi iskola kőtelező nyolc évi Iá togatásánsk idejét és bevezetési módozatait. Ezen § szövegét szószerint köz öm:

„12. §. 1. Az elemi és polgári iskolák kötelező látogatásának nyolc teljes tanévre való meghosszabbítása S^lovenszkób&n az iskolák szükséges kibővítéséhez megkívánt helyiségek és tanerők megszerzésének lehetőségéhez képest fokozatosan fog vAgrshají&tni. Az iskola- és népmüvelődésügyi minisztérium határozza meg. hogy Szlovenszkóban az elemi és polgári iskolák általános nyolc éves látogatásának kötelezettssége mikor és mely községekben lép életbe.

2. Mindenes tie azonban az 1927128. tanév kezdetétől fogva a nyolc éves iskolalátogatás Szí ovens zkób an az egész ifjúságra kötelező.“

Kiegészítésképpen idézem még a szóban forgó tőrvéay 19. §-át, amsly igy haogzik:

„Az összes régebbi törvények határoz mány i, ame&nyiben ezen törvénnyel ellenhez nek, hatályon kívül lépnek“. A törvény 20. §-a psdig azt mondja, hogy a törvény kite deté-e napján lép hatályba. É vénye nem terjed ki Podkarpátska Russia területére. Eb bői következik, hogy határozmányai Szlovénekén 1922, ;-ug. 21 tői, az*z a kihirdetés napjától érvényesek.

Ha jól vizsgáljuk az idézett törvény §§ ok hiiározmányait, azt látjuk, hogz a tör vény felhatalmazza az iskolai és népmüvelőáésügyi miumtériumot, hogy ő határozza meg, hogy Szloven8zkób8n a törvény fokozatos vég rehajtását mikor és hol kezdje meg, illetőleg vigye keresztül.

A közoktatásügyi minisztérium nem kívánta bevárni az iskolafejlesztés 1-gutolsó terminusát, hsuem már az 1923/24. tanévben kívánt* a 7. évfolyamot bevezetni minden olyan iskolában, ahol ehhez az előfeltételek megvoltak. A minisztérium t. i. mm kiván'a, hogy a» iskolafenntartók a 7. évfolyam miatt

pipára, szivarra gyújtva, beszélgettek, kvaterkáztak. Jolán, a maga hallgatag természetével ritkán szólt bele a diskurzusba, csak akkor kezdett érdeklődni különösebben, mikor Bláthy elmondotta, hogy milyen sok és szép galambja van az iharosi erdésznek Látott ott a többi közt olyanokat is, melyek röptűkben bukfencet hánynak Jolán kérte, ha tud, szerezzen neki ezekből a galambokból s boldog volt, mikor Jóska megígérte, hogy ha legközelebb erre jár, hoz neki egy purclizó galambot.

A figyelmes házikisasszony észrevette, hogy az asztalon a bor már fogytán van. De, mert a fölszolgáló leány, szokás szerint, már nyugvóra tért, megkérdezte bátyját, milyen bort hozzon. A kapott válasz után kiment az ebédlőből. Alig tette be az ajtót maga után, megszólalt a plébános:

— Már az igaz, hogy végtelen derék leány ez a Jolán kisasszony. Minő kár, hogy nem találta meg eddig a párját, pedig, ha valaki, hát ő megérdemelné.

A pap maga elé nézett, majd mintha szikra gyűlt volna agyában, felvillanó szemmel fordult Blátyhoz

— Te Jóska 1 Ha neked csak egy garas ára sütnivalód volna, itt forgolódhatnál Jolán kisasszony körül. Ennél derekabb, jobb aszszonyt, még ha lámpával keresnéd, sem találhatnál. E kijelentésre beállott csendet Jolán visszatérte zavarta meg, ki a borosüvegeket az asztalra rakta s az uraknak jó éjt kívánva, indult ki az ebédlőből, de az ajtóból még visszaszólt :

— A galambokat pedig ne feledje Bláthy!

A hárem ur hozzáfogott az újonnan

hozott borocskához, a nélkül, hogy többé visszatértek volna a plébános által megiskoláikat már most bővítsék, építkezzenek, nj tanítói állásokat szervezzenek stb., hanoin egyszerűen csak azt kívánta, hogy ott ahol van hely az iskolában, vezessék be a 7. évfolyamot. Erre vonatkozólag kiadott egy utasítást, melynek értelmében a tanf. hivatalok 1923. február havában statisztikai adatokat kértek az iskoláktól. Enn*k alapján a komárnói tanfelügyelőség 319/1923. sz. köriratot küldött az öss-es iskolafenntartóknak, amelyben a ministen leiratot ismertette és felhívta az iskolafentartókat, hogy a 7. évfolyam bevezetésére szükség-s előkészületeket tegyék meg; továbbá fríhivta őket a statisztikai adatok, valamint a tantermek méreteinek bekü elésére. Tadva azonban azt is, hogy ezen évfolyam mindenhol bevezethető nem lesz, felhívta az igkolafentartókat, hogy a 7. évfolyam bevezetése ellen irányuló észrevételeiket, kifogásaikat a kívánt iratokhoz mellékeljék.

Az eredmény majdnem meglepő volt. A tanfelügyelőség kapott sok iskolaszéktől oly tartalmú átiratot, hogy a 7. osztály bevezetését örömmel üdvözlik és azt minden esetre bevezetik; a komáromi iskolaszékek még annál többet is tettek: ök azonnal határozatiig kimondották, bogy a 7 évfolyamot 1923. szeptember 1-vel megnyitják. Azok az iskolaszékek pedig, amelyek azt nem tehették, de tudták, bogy a rend kedvéért ez«n ügyet nem hallgatással, hanem szabályszerű *n kell elintézni, a fölötti sajnálkozásuknak adván kifejezést, hogy iskoláinkat nem bővíthetik, halasztást kértek, amit a kérelmezők kivétel nélkül meg is kaptak. Hangsúlyozni kell azt a körülményt, hogy a 7. évfolyam bevezetésére kategorikus parancsot abban az időben egyetlen iskolaszék sem kapott.

Ennek a felhívásnak (nem körrendeletnek) következtéb-n a komáromi tanfeiügyelóség területén levő iskolák kb. 60 százaléka vezette be a 7. évfolyamot.

A gútai rk. iskolaszék a 7. évfolyam tárgyában a tanfelügyelőségnek sem érdemleges választ nem küldött, sem halasztást nem kért; az iskolai tantermek méreteit és a tanulók számát azonban beküldte.

Akinek nincs kifogása, aki halasztást nem kér, az beleegyezik; ahol pedig megvan a beleegyezés, ott az intézkedés törvényes. Gúlán a 7. évfolyamot szintén bevezették.

A bevezetésről a következő hivatalos információm van. A 319—1924. számn átiratomat az iskolaszéki j-gyző az iskolaszék előtt felolvasta, az ellen kifogást emelő m«gjegyzás

pendített témára. Beszéltek egy s más lokális falusi dologról.

Már tizenegyre járt az óra, mikor a plébános ajánlotta magát, mert, mint mondotta, még a másnapi prédikációra kell készülnie.

A két férfi sokáig hallgatagon ült, hol az enyhe fénnyel égő lámpát, hol a föl-fölszálló dohányfüstöt nézték.

— Tudod-e Jóska öcsém, hogy néha a vak tyuk is talál szemet ? — törte meg a csendet az öreg ur. — Ezt arra hozom fel, hogy nagy szöget vert ma este a fejembe a papom. Én elfeledtem, úgy látom, hogy felettem is elszállt az idő s eddig jóformán észre se vettem, hogy. még én mellettem is el talál hervadni ez az én jó, derék húgom, a Jolán. Hiszen éhen sohasem fog elveszni, mert ami az enyém, holtom után úgyis az övé lesz. De minő élete volt néki eddig is ? S még milyen lesz, ha én sem leszek mellette! Pedig kár, nagy kár lenne érte, mert csupa jóság, csupa melegség, igaz hűség, odaadás. Téged is ismerlek gyerekséged óta, jóravaló embtrnek tartalak, most már én is rájöttem a pap eszével, hogy csakugyan összeillenétek. Mit gondolsz, mit szólsz hozzá ?

Bláthy szinte ijedt szemekkel nézett a kérdező öreg urra.

— Ne hirtelenkedd el a választ, nem kerget a tatár, igyunk egyet édes öcsém, folytatta Görgényi — s máris koccintott vele.

— Kedves bátyám — szólalt meg vontatottan Bláthy — igazán nem tudom, miként feleljek szives szavaira, hiszen én házasodni nem akartam soha, de meg Jolánt — bár gyermeksége óta gyakran láttam — jóformán alig ismerem, alig ismer ő is engem. Azután meg kettőn áll a vásári Még ha én hajlandó is vol-