Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-10-11 / 123. szám

2 oH*l KoBoAroan Lapé«' UMÍ4, »któber 11. BURLESZ SLÁGER! n írválffftá 1* a ^ \t Ä fw n a i i | NEVETÉS, KACAGÁS! 1 A két világhírű dán komikusnak, PATT és PATACHONNAK ismét egy újabb nagy filmje: IZilSSillíöl RÖZíCll PATT és PATACHON l! Folyó hó 11-én én 12-én a Városi Moziban. ideig tartó kihallgatásén fogadta és Dávido­­vicsnak rövid határidőt adott arra, hogy a kormányt a Rtdics-párt bevonásával rekon­struálja, azzal a feltétellel, hogy Ridics az alkotmáuyszerü állapotok iránt való magatar­tását illetően meg fogja adni a kívánt garan­ciákat. A király magatartása következtében azonbsn a helyzet annyira kiéleződött, hogy a Dávidovics kormány lemondásával számolnak. II i yiinpkM iskola botránya. Megírtuk a múlt héten, hogy a bálvány­­szakállasi rom. kath. magyar iskolát a földmű veiési minisztériumnak és a földhivatalunk ki­küldöttei egyszerűen beszüntették s az állami tanfelügyelő élőszóval tndomásnl vette, hogy a növendékeitől megfosztott igazgató-tanitó a jelen iskolai év elején nem kezdheti meg a tanítást. Most a tanító pótlásként és némikép helyreiga­­zitáskép közli, hogy akkor, amikor szeptember elején mégis megjelentek a távolabbi pusztán lakó növendékei, ismét jelentést tett az állami tanfelügyelői hivatalnak és hivatalos levelezőlapon ezt a választ kapta: »A tanítás megkezdését illetőleg tett jelentését jóváhagyólag tudomásai vettem. Martin Jezó sk. insp.« így tehát szep­tember hónapban a a tanulóknak ezzel a meg­maradt részével zavartalanul folyt a munka. De mi történt azután ? Szeptember 30-án délstán megjelent az iskolában Kleibl Károly, bálványszakáilasi bérlő és kijelentette, hogy a tanítást az iskolában tovább nem engedi. írást is adott, melynek alábbi magyar fordítása jutott kezünkbe: »Tek. Római katholikus iskola Igazgatójá­nak ! Bálványszakállason. Az átvétel alapján Kaszegfalu—Gútai nagybirtok mellett át lett véve Bálványszakállas is, földművelési miniszteriem által jalius 1 én a bálványszakáilasi iskola el lett törölve. Az iskolás gyermekek Bál vány sza­kállas és Homok pusztáról be fognak járni a keszegfaínsi iskolába, a királynéréti és fekete­hátiak gyermekei az uj rendezett királynéréti iskolába. Ha a szövetkezet októbeJ 1 éré azt el.ogadja Királynéréten és ha a helységeket meg­adja, ahol az nj iskola el lesz rendezve, úgy Üres marad a galambdac. Irta : Zábráczky József. A hepehupás vidékér, fekvő, sártengerben j úszó falura ráboruit az este. Ilyen sártenger és j ilyen szuroksötét este csak a cserehátságon ; van és lesz talán mindig. A sarat valamikor vendég marasztaló sárnak nevezték. De mióta i a vendégség, e vendég kiment a divatból — j megvetéssel csak undok sárnak mondják. Nem is csoda, hogy a nem nagyon ékes nevet vette j löl. hiszen mennyire más volt a sár, amikor még a vendégek kocsiját bivallyal, ökörrel . huzatták be a faluba, hogy ott a Görgényi- j kúrián kipihenjék az ut fáradalmait. Jó kolláció, pipaszó, no meg egy kis preferánc mellett ki a ntennykő gondolt arra, hogy ebből a sárból j majd valamikor ki is kell mennie. Ami pedig a sötétséget illeti, hát azzal is jól megvoltak a régiek, hiszen rendes, jóravaló ember este úgy tent jár A tilosba járó legények meg a sötét- j ken is odatalálnak, ahová akarnak, vagy talán < még jobban. Az ördögnek meg egészen mindegy. O be van rendezkedve újabban még villany­fényre is. Csak az a különbség nála, hogy ; mig a Görgényi nagyságos ur szobaleányának nincsenek igényei, addig a villanyfényben pom- ' pázó asszonynépektől elvárja, hogy legalább is < selyemharisnyába bujtassák formás vagy for- ; asátlan lábikráikat. Egy ilyen vaksötét februári estén az öreg Görgényi-kuriában az ebédlő melletti régi, fe­kete bőrrel behúzott butorzatu dohányzóban együtt preferáncozott a házigazda a plébános­sal, meg a vendég utbiztossal, Bláthy Józseffel, helyesebben Jóskával. Mert hiába kérdezőskö­­tJött volna valaki a széles környéken Bláthy József után, igy meg nem találja, de ha a leg­megkivánom magától, hogy október 1-éu az iskolai tanítást szüntesse be Bálváoyszaká lasoD. Azok a helységek, ahol most az iskola van, nekem vannak adva a földmivelósiigyi minisztérium ál tál október 1 étöl rendelkezésemre, melyre a gaz dasági álláspontra nagyon nagy szükségem van. Kiismerem magának teljes tisztelettel K. Kleibl.» Eddig a fordítás. Igen ám, de Királynéré­ten nincs iskola és annak felálitása ügyiben még nem is történt semmi. Következőleg nem csak az egyház jogain, es a törvényen esett nagy sérelem, hanem a királynéréti és feketeháti gyer­mekek iskola nélkül maradtak. Ezért az igaz­gató tanitó értesítette a királynéréti iutézőséget, hogy növendékeit azonnal küldjék iskolába. Azok október 4-én ismét meg is jelentek teijes szám­ban. Ekkor azonban megjelent az iskolában Weida FereDc, Kleibl Károly, bérlő apósa Ó3 bottal kizavarta a ’ gyermekeket az iskolábóíl Kérte a tanítótól az iskola tu'ciait is és kije­lentette neki, hogy csak az iskola folyosója áll rendelkezésére. A tanító a kulcsokat átadta Kleib. bérlő feleségének, aki az iskolát személyesen be­zárta és a kulcsokat elvitte. Mielőtt módunkban lesz jogorvoslást keresni, most csak azt kérdezzük, müveit nyugaton vagyunk e, vagy a sötét Afrik ában ? (Csicsó) Dr. Se. II Ad a líüadóalaplia Múlani? Az 1995. évi házbérvallomások kiállításánál fontos tudnivalók. Komárom, 1924. okt. 10. Többször irtunk a Komáromi Hás- és Te­lektulajdonosok Egyesületének a házbéradó ki­vetésnél illetéktelenül felszámított adótöbbletek elleni küzdelméről. A házbér&lapba eddig beszá­mították a viz és csatorna díj at és más járulé­kokat is és a házínlejdonosokat ez után újból megadóztatták, mintha a viz díj és a csatorna­díj is éppen olyan rendes jövedelmük volna, mint a házbér. A pénzügyminisztérium 57,033/24 III/6a sz. rendelete végre közmegnyugvásra szabályozza a kérdést. utolsó korhely utkaparótói tudakolta Bláthy Jóska nagyságos urat, az azonnal tudta, hogy kiről van szó s meg is adta a kellő útbaigazí­tást. Mert tréfa ide, tréfa oda, hiába volt Bláthy csak utbiztos, mégis nagyságos urnák ismerte őt mindenki. Sőt állítólag egyszer, mikor Karls­­badban volt, — mert kísérőként magával vitte a vidéken lakó Pernsdorf gróf — hát ott mél­­tóságos bárónak titulálták a pincérek 0 ezt is állta, mint mindent a világon. Kemény fából volt faragva. Elkopott a predikátum, de annyi azért maradt belőle, hogy tudott szerezni két lovat, kocsit, szerszámot. Akadt kocsisnak is egy fél cigány — fél magyar legény, aki be­állt hozzá s ez a társaság, már mint a ceigli, a kocsis, meg a gazda, csöndesen, de jól meg­élt a vendégmarasztó sáros, de vendégszerető vidéken. Nem volt másra gondjuk, mint a szennyes mosására. Más minden megkerült az állandó vendégségben. Szerették, szívesen lát­ták a Jóskát mindenütt, mert vidám, alkalma­tos cimbora volt. De meg, mert mindig jött, ment, tudta a híreket, a nélkül, hogy különös­képpen hordta volna a pletykát. A mellett meg mindig megadta a holtnak, elevennek a tisztes­séget. Nem volt olyan valamire való névnap, keresztelő, lakzi, temetés vagy búcsú, hogy ő onnan hiányozzék. Most is már ötödnapja preferáncozott Jóska az öreg Görgényinél, a cigányképü ko­csis meg jól élt a konyhán Kártyázás közben a háziúr szokása szerint hol a pappal, hol az utbiztossal évődött: — Hányszor kértem már magát atyus­­kám, — szólt a plébánoshoz, — hogy beszél­jen már egyszer komolyan a Jóska fejével, lépne már be a tisztességes emberek sorába, házasodjék meg. Itt az ideje, hiszen már hold-A Ház- é i Telektulajdonosok Egyesületé­hez intézett miniszteri leirat a következőket tartalmazza: A péatügymmiiztériura 1924 május 6 áa kelt 57033/24 III/6 a sz. reedelatéval a bir­tok védelméről szóló 1924 április 25-én kelt 85 számú törvéuy 12. §. 3. szakaszára való te­kintettel az 1925 adó évre a következőket rendelte el: Ama összegeket, amelyeket a háztulaj­donos a b&zbéradó vallomás benyújtása idejé­ben sz 1924 évben a lakóktól az idézett tör­vény 12 §. 2. szakaszáunk 1—4 postjábsu *) felsorolt kiadások fedezésére a lakóktól beszed, a lakbérad« kivetési alapba felszámítani nem szabad, hogy ha a háztulajdonos az 1925. adó­évre szóló lakbéradó vallomásában az említett * 1 2 * 4 *) Jegyzet. Az 1924. évi 85 sz. törvény 12. §. 2 pontja: »A bér emelésének annyival van helye, »meny­nyivel a bérbeadó kiadásai szaporodtak : 1. a ház vagy a bér után fizetett közterhek eme­lésével vagy uj közterheknek rendszeresítésével, kivéve a vagyon- és vagyonszaporulati dézsttát; 2. a rendes évi kiadások emelkedésével; a) folyosók és lépesőházak elegendő megvilá­gítását. b) a viz, gáz, és villamos árammérő diját, c) házi csatorna tisztítását, d) pöcegödör tisztítását, e) a kéményseprő dijakat és f) a hamu és szemétnek a háztól való kifnvaro­­zását illetőleg; S. a házon 1914. augusztus 1 óta. telekkönyviig bekebelezett követelések kamatlábának és járulékos ille­tékeinek vagy egyébb dijainak emelésével, amennyiben ezt az emelést a jelzálogos kamatláb általános emelke­dése indokolja, amennyiben az 1—3 pontokban megjelölt emelke­dés 1914. augusztus 1-e után vagy a későbbi első bér­beadás után állott be. Amennyiben a 2. és 3. pontokban felsorolt kiadásokat nyilvános díjszabás szabályozza, a bér csak az ezen díjszabás szerint kiszámított összeggel emelhető, kivéve, ha a kiadások ezt az összeget el nem érték; :* 4. az 1920 évi május 3-a után a házon végzett időszakonkinti vagy rendkívüli sürgős javítások és sjjá­­alakitások folytán fölmerült kiadások; ezen indokból az emelésnek csak azon időre van helye, amely elegendő ahhoz, hogy a kiadás azon határidő alatt törlesztődjék, amelynek eltelte után valószínűleg újra hasorló javítá­sokra és újításokra lesz szükség. A bérbeadó a javítások és újítások, foganatosítása előtt rendkívüli eljárásban kérheti, hogy a bíróság azok szükségességét megállapítsa.« világ van a fejebubján, deresedík, mini az öreg • fekete kandúr. — Jóskával okosan beszélni — falra bor-Isót hányni — jegyezte meg nevetve a teltképü pap. — Nehéz dolog, Gábor bátyán, magam- J fajta embernek a házasságra még gondolni is. Aki hozzámvaló lenne, az nem jönne, aki meg talán jönne — az nem hozzám való. Meg aztán miért adjam fel a függetlenségemet ? Minek j adjam az erdőt egy fáért ? — szólt Bláthy tré­­| fásán is, nem is. — Jó, jó, édes öcsém — évődött tovább az öreg ur, — de aztán úgy ne járj, mint az egyszeri favágó, aki addig vágta a fát a fej­széjével, mig a nyeléről elröpült a fejsze úgy, hogy sohasem találta meg többé. — Tálalva van bácsikám, jelentette az ajtóban egy női hang, a háziúr unokahuga, s özvegysége óta házvezetőnője: Görgényi Jolán. A leány már túl volt az első virágzáson. Mint a legtöbb 28 —30 éves lánynak, az alakja asz­­szonyos volt, de nem kövér. Arca halvány, jóságos tekintettel. Fényes fekete haja egysze­rűen simára fésülve. Az egész megjelenése meg­nyerő, távol minden nagyvilági póztól. Bal arcán azonban feltűnt egy hatalmas vágás for­radásának vörös sávja. Ezt a sebet még kis­lány korában kapta, éppen Görgényi Gábornál s az ő vigyázatlansága folytán. A kis Jolán, mint korán árvaságra jutott, teljesen vagyon­talan gyermek került Görgényiékhez. Az. eleven kis lány folyton bácsija után járt a gazdaság­ban s ezt szerette is Görgényi, mert legalább eltréfázott, elbeszélgetett vele. Egy alkalommal lóháton akart kimenni a tagba Görgényi. Jo­­lánka szomorúan nézte, hogy ő most nem me­het a bácsival.

Next

/
Thumbnails
Contents