Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-27 / 117. szám
lSffiK9WMi5t54lk Mfelf «Mts ni. Siombali 1924. szeptember 27. fSSBia mám BBí «A. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI lu JL I*. EáSfestés! ér *®»JMB*tevAk értéibe» t fistyfcui ég vMékre fKteta* föétkildÓMal; 3$$» évre 8© E, félévre 43 K, Bffyeáévr® M X* Käliöldß* 180 m S^gyas ssAsb ir*t * 80 ffflw. ALAPÍTOTTA; TUBA JÁKÜS. VOunkMitO; SáiL ©TULA dir. Szerkesztő*. B&RÄMYAY JÓZSEF ár. Sseíkoistöíé* és ki.dóhiY.tal: Nádar-B 2£ . hová Qgj a lap szellemi részét illető köziemény*äc, »i« f a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kflldeasí Kéziratokat nem adunk Tisaza. Ssplsüik ietsskial tanszer. kad«*»i csilörtiköB is imkfa Az állampolgársági kérdés a gyakorlatban. Komárom, — szept. 26. Ki tehet a háborúról ? Ki felelős annak következményeiért ? Ki merne a békeszerződések rendelkezései ellen, amelyek törvények, állást foglalni és azokat igazságtalanságoknak bélyegezni? Európában negyven millió ember él akarata ellenére olyaa államok keretében, amelyek nyelvét nem érti, amelynek kultúrája szöges ellentétben áll az államkeretekbe kényszeritett kisebbségek lelki akaratával. Negyvenmillió ember közül sok millió ember szenved, mert a törvények és a békeszerződések mostohán bántak el velük és százezrekre megy lassankint ebben a köztársaságban is azoknak az állampolgároknak a száma, akik azt se tudják: melyik államnak is a polgárai! Ezért nem mi vagyunk felelősek, a békeszerződések diktálják igy, — mossák a kezeiket a hivatali közegek, — mikor felvetődik a kérdés: miért kell az emberek ezreinek szenvednie és földönfutóvá lennie, akik nem bűnösek a háborúért és annak nem okai. Hat szépen szólnak ezek az irgalmas szamaritánusok, akik segítenének, ha szabad volna nekik s akiknek a jószándékával a pokol tornácáig vezető utat lehetne kikövezni, mint a bibliai példabeszéd mondja. Az állampolgárságában megtámadott ember máskép érez és gondolkodik. A hivatalok elkezdve a szlovák minisztériumtól, illetve felettes hatóságától, a belügyminisztertől, a zsupánokon és a kerületi főnökön keresztül a falu jegyzőjéig, — aki ma állami hivatalnok és az állam akaratát érvényesítheti az egész község akaratával szemben, — sajnos, nem tekintik ezt üres formalitásnak, hanem igen komoly következményeket rónak arra, akinek állampolgárságát kétségbevonják. Akinek egyszer az állampolgárságába belekötnek, az megszenvedi ezzel a múltat és a jövendőt. A dolgozó iparos, kereskedő, vagy szellemi munkás egy szép napon idézést kap az állami jegyzőhöz, hogy igazolja illetőségét. Előveszi a múlt évi illetőségi bizonyítványát. Nem jó. Nem érvényes. Tessék a folyó évbői valót hozni. Igen ám, de könnyebb megmászni a Mont Blancot, mint illetőségi bizonyítványt szerezni. Szépen és gyanútlanul hazamegy az orvos, ügyvéd, vagy tanító, az iparos vagy a kereskedő, sőt legújabban a munkás is: a dolgot kezdi elfelejteni, amikor egy szép reggelen arra hívják fel, hogy mint külföldi állampolgár »illetékes külügyi képviseleténél* váltson magának és családjának útlevelet. A szegény áldozat, aki harminc vagy negyven éve elszakadt szülőfalujától, kétségbeesve kezd el levelezni, hogy ott illetőségi bizonyítványt kapjon, de a válasz visszajön a faluból: itt elvesztetted a törvény szerint illetőségedet, sok ideje eltávoztál és itt adót nem fizettél, tehát máshol szereztél illetőséget, ahol laktál és adóztál. A szerencsétlen áldozat kapkod a levegő után, mert most már sehol sincs állampolgársága, sem itt, sem amott. Ez tehát égy kellemetlen és rossz volna, ha csak eddig tartana Ámde mi következik ? Minden két hétben kap idézést: jelentkezzél a rendőrségen, mint külföldi idegen, beirnak a külföldiek könyvébe, kitörölnek a választók névjegyzékéből (ezzel különösen az ellenzéki polgároknál sietnek a jegyző urak), de a fekete leves még hátra van. A tanító nem taníthat, az iparos elveszti iparjogát, a kereskedőt foglalkozásában háborgatják, az orvos nem folytathat gyakorlatot, a munkást elbocsátják az alkalmazásából, a nyugdíjastól elveszik a nyugdijat, az alkalmazottat elbocsátják. Itt egyesületnek tagja nem lehet, se politikai párté, társadalmi szerepet nem vállalhat. Elvagdalják az élet gyökereit. Itt élni élhet, ha csendesen viselkedik, ha valamilyen panaszra nem ád okot, ha nem politizál (ezt igen erősen hangsúlyozzák). De hát Uram Istenem, hogyan éljen az a tanító, akitől elveszik a fizetését, kiteszik a lakásából, megszüntetik a foglalkozását ? Hogyan éljen a iparos, akinek külföldi útlevelet nyomnak a markába, vagy az a kereskedő, akit az anyagi érdek ezer szála fűz ide ehhez az államhoz s akit mint alkalmatlan idegent, akkor távolithatnak el, amikor egy kis fogalmazónak az eszébe jat, mert például nem tartotta meg a nemzeti ünnepeket, vagy egyszerűen politizált? Hogyan éljen az orvo3, ha a gyakorlattól eltiltják, a nyugdíjas, akitől éhbárét is elveszik, az alkalmazott, aki előtt becsukódik hivatalának ajtaja, a munkás, akit nem hiv munkába a gyár felbúgó kürtszava? ‘ Mert ezt mutatja a gyakorlati élet, ezeket a kegyetlenségeket, melyeknek ezer és ezer esete zokog fel felénk az élet mélységeiből. A felsirő hangok mellett közönynyel megy el a létért küzdő emberiség. Hja, ez a háború maradványa, a háború nyílt sebe, melyet nem gyógyított meg a béke. Hogy törvényjavaslat készül már róla, szép dolog. De a seb vérzik, egyre vérzik, azt alá kellene kötni, hogy az elvérzés be ne álljon. Ezer és ezer ember fizet rá erre a küzdelemre az életével, családok pusztulnak el, tehetetlen aggok, ártatlan gyermekek. Ezeken kell segíteni, mert minden perc késedelem s a jaj és könny árvizét ontja erre a szenvedő, boldogtalan magyar társadalomra. A silorasztói As iniBzkfl ipaitmj. Füisy Kálmán nemegy. képviselő beszéde. A nemzetgyűlés szerdán dé'után kezdte meg a szlovenszkói és ruszinszkói ipartörvény tárgyalását, melynek során felszólalt Fiissy Ká'ioán, sz Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kis páros párt érdemes nemzetgyűlési képviselője is, aki az ipari érdekek m^gvédHmezésére a következő alapos és tartalmas beszédet mondotta: Hö'gyeim é* Uraim! Amidőn Szlovenssko és B,us«sm*zkó részére az ipartörvény tervezet a parlament elé került, hogy azt törvényerőre em je, nem mulaszthatom el, hogy külön sulylyal fel ne hivjam figyelmüket, hogy ezen szlovenszkói és ruszinszkói iparosságra életbevágó törvényjavaslat tárgyalásánál figyelembe vs-gyék misdazon jogos kívánságokat, melyeket az iparosság támasztott és legyenek tekintettel a szlovenszkói és ruszinszkói kisiparosság különös és nehéz helyzetére. Szloveuszkó és Kuszinszkó életerős kisipara, az állnmalakn ás után, nagyrészt elvesztette eladási pi caifc, úgy az anyagbeszerzés, sok kisiparnál a vámhatárok változása folytán lehetetlenné vált, főkép p«dig azon okból, hogy egy fejlett, tőkeerős gyáriparral került szembe, mdy eladási lehetőségei folytán miodaa elképzelhető erejével a belföldi piacra feküdt, — Modern és olcsó TELEFON SZÁM 160. Viszonteiárusitók és magánosok legolcsóbb bevásárló helye. Kívánatra árjegyzéket“ küldök.
