Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-09-27 / 117. szám

9. oldal.

»j&im&romi L*ap»K«

* »at. ae^teiahw ar.

rendkívül sulyes helyeatbe kertit. A szle* vénánkéi és ruszintzkói kisipar, a fijfcriptr gyilkos versenye folytán, melyet végseteasó, sok esetben halálossá tett az egyenlőtlen, a történelmi országrészek edóterhével 8ie»b?n többszörös mértékű megadéztatás — teljese» lerongyolódott és a biztos existenciája kisiparosok ezrei és ezrei kerültek végtelen nyomorba. Amikor tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatot birá'jsk, tesszük ezt aszal a szándékkal, bogy a kisipar helyedén segítsünk, a nagyipar féktelen versenyétől megvédjük és a fivi fennmaradását lehetségessé tegyük. Kétszeres kötelességünk ez a kisiparosság iránt nemesek azért, mert a kíméletlen nagytőkére! szemben a gyöngébbet védenünk kell, hanem azért is, mert a kisiparosság államunk oly te Idntélyes, fontos és értékes élemét képezi, bőgj ennek pusztulása az államra nézve nem lehet közömbös, sőt bátran állítom, hogy egyenesen veszélyes volna, (ügy van! — balfelöl.)

Ezen szempontokból kiindulva, kérem a kézműiparoknak nagyobb mérvű és pontosabb megjelölését, hisz a törvénytervezetben ezt érintőleg több olyan kihagyás történt, mely csak tévedésnek minősíthető. Pl. a c izmadiák nem soroltattak a kézmüiparosok közé.

Az 1. § erre vonatkozó pontjainak precizirozása és kibővítése nagyban hozzá fog járulni abhoz, hogy a kontárkodás meg&züntettessék. Ne legyen módjában bárkinek minden képesítés nélkül ipart kezdenie. Az önálló iparűzés feltételeként feltétlenül meg kell követelni a nagykorúságot, kivéve az olyan esete. . két, mikor a kiskora gyermek az elhalt aiyja iparát akarja folytatni és törölni kell a 2. § ama rendelkezését, mely az önálló iparűzést, nem feltétlenül, hanem csak rendszerint köti a vagyon feletti szabad rendelkezéshez, mert ez kivételekre ad módot. A legnagyobb visszaélések eddig is a képesítéssel nem bíróknak iparengedélyeinél voltak, mert üzletvezető tartásának kötelezettsége mellett bárki minden képesítés nélkül kaphatott iparjogot. Ezen lehetetlen állapot feltétlenül megszüntetendő, a támlásnak, a képesitésnek védelem nyújtandó, mely célból a 2. § második szakasza teljesen törlendő, miután a 77. § negyedik bekezdése, mely az iparos elhalálozása esetén az özvegynek vagy kiskorúnak jogot ad üzletvezető tartására, egyedül helyes és megengedett. Feltétlenül megkívánandó, hogy az iparhatóság az iparigazolvány kiadása előtt az illetékes ipartestület véleményét meghallgassa, miért is javaslom a 21. § ilyen irányban való meg-Csokonai

Irta: Fáy Hona.

Csúnya volt és ragyás, kicsi és jelentéktelen, de lénye csupa melegség, dalaiból áradt a tűz, beszédéből a szellem, szeméből a láng. Az élet mindig meg-rúgta, sohasem simogatta, s 6 kettőzött életkedvvel fizetett érette, nem úgy, mint a kutya, mely megharapja érte a gazdáját. Sok, célttévesztett vándorlásai közben mindig újabb reményből kötött bokrétát tűzött kalapja mellé, de mind vadvirágnak bizonyult, mely sosem talált kertészt, ki valamely puha televényben elhelyezte volna.

Egy jóbarát hívása vagy egy felcsillanó szerelmi Ígéret, valamely hivatal kilátása vagy valamely csalódás, végig vitte, űzte őt az országon, melyet eközben dalaival, mint megannyi virággal telehintett. Szavalta, olvasta, emlékül hagyta mindenfelé, s így elterjedt, közkedveltté vált, lelkesített és gyönyörködtetett mindenike, mielőtt valaha nyomdafestéket Ktott volna.

Debrecenből, hol a félig gyermekként meghalt Róza emlékére font poétái koszorút, távoznia kellett. Egyéb körülményei és bánata a vándorbotot nyomták kezébe, s búcsúja csengő rímekbe simult:

„Ah bár mindenek zöldelíenek, de e hiv, [beteg szív zord telet vár, Nem lellek fel többé angyalom már.“ Odébb, odébb vitte útja, míg Pozsonyban hosszabban megállapodott, s a Diétái Magyar Múzsát szerkesztette. De a Diéta bezárult, s ő odébb vándorolt, mig egy januári estén Révkomáromba a Bédy-házhoz volt estére hivatalos, hol elérte őt végzete: legnagyobb, soha el nem múló szerelme.

A Bédy háznál összegyűlt azon az estén a vidék fiatalsága, a győri, tatai notabilitások

vűltéztatésiU. Efilöols fontosságét kell tulajdonítani a kereskedelmi ipar tnUjdenosmak ipari munkák vállalására vonatkozó 59. § ra, mert eddig is ez nyújtott módét, kegy ilyen vállalatok tulajdonosai a kisipar megkárosításával segédekkel végezteti k munkát. Ezen visszaélés megszűntetése végett az 59. § S. és 3. pon<j<i, m -ly«k kivételeket tartalmaznak és igy ismét visszaélésekre adnak alkalmat, teljesüli törlendők.

A 119. § első pontja kimondja, hogy az ipsrüsem megszűnése által a segédmunkásokkal kötött szerződés megszűnik, d -) a második pont már kártalanítást állapit meg azon esetre, ha ezan megszűnés valamely elemi csapás következtében történik. így a szerencsétlenül járt ipsros még külön is büntetted*. Ezen ellentmondó és igazságtalan intézkedés megszüntetendő, miért is a 119. § második pontja törlendő.

A törvényben az ipsrtestületek elnevezése helyett mindenütt szövetkezetek vannak említve. Az eddigi kifejezés lenne fenntartandó. Különös súlyt kívánok h lyezni arra, hi»gy az ipartesiületek kellő hatáskörrel és szankciókkal ruháztassanak fél, mert ezek éieterösségéiől és tekintély*,sségóiőt sokat várnak. Etért tehát azok hatáskörét ki kell bővíteni és igy pl. a 150. §-ba felveendő a munkaviszony igazolása is.

A 243 §-ba a jogbizonytalanság elkerülése végett felveendő, hogy az 1884 évi XVII. te. alapján kiadott kormányrendeletek, melyek a jelen törvény rendelkezéseivel ellentétben nem állanak, mindaddig, mig eltérő njabb rendelkezés folytán hatályukat nem vesztik, életben maradjanak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim 1 Ezekkel vázoltam némileg az ípsrtőrvéayra vonatkozó, Szlovensko és Ruszinszko egész iparosságának egyetemes kívánságait és kérem, hogy erre vonatkozó javaslataimat elfogadni méltóztassassak és tegyék lehetővé azt, hogy a kisipar jogos érdekei megvédessrnek és az iparosság sok ezreinek megélhetése e törvény által is elősegíthető legyen.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban el nem fogadom, amennyiben a plénum mégis elfogadná, a részleteknél a benyújtott módosításokat kérem elfogadni. (Nagy tetszés a baloldalon.)

Füssy Kálmán éjfélkor fejezte be beszédét, mely után az elnök az ülést csütörtökre halasztotta. A törvényt csütörtökön megszavazta a nemzetgyűlés a kormány által előterjesztett alakban, Fftssy üdvös javaslatait a magyar szövetkezett ellenzéki és a német képviselők tánegatták.

A Magyar Népszövetségi Liga alapszabályait jóváhagyták*

Az 1922. év április 9 én Losoncon megalakult Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga alapszabályait a esek -szlovák belügyminiszter folyó évi angasztns 26-án keit 55711/1924. sz. határozatával tndomásBiTeUe, illetőleg jóváhagyta. A Liga két és féi éves ideiglenes működés alán igy most már véglegesen megalakult s az egész köztársaság területén megkezdheti működését, elsősorban a városé* kan s a jelentősebb magyar TÍdáki centrumokban megalakíthatja fiókszervezeteit.

A nagyközönség tájékoztatása eó’jáhól az alapszabályok alapján röviden ismertetjük itt a Liga céljait és programmját.

A Liga nem politikai szervezet A inga célja ápolni és terjeszteni a kultúra és a művelődés minden ágában az államok közötti összeköttetéseket, megszilárdítani és továbbépíteni az államok közötti szolidaritást, a nemzetközi jognak érvényesülését és a jognak segélyével elsimítani a nemzetek közötti ellentéteket. A Liga e célokat a következő eszközökkel igyekszik elérni: nyilvános előadások és gyűlések tartásával, osztályok és fiókegyesületek alakításával, esetleg egy központi lapnak és iratoknak kiadásával, a népszövetségi ligák és társaságok nemzetközi Uniója kötelékébe való belépésével (annak kongresszusain való részvételével), szakosztályok alakításával a tagok szellemi vagy gazdasági érdekeinek előmozdítására, humánná célokat szolgáló intézmények és akciók támogatásával stb.

A Liga tagja lehet nem és valíá3kölöabség nélkül s politikai pártállásra való tekintet nélkül a köztársaság területén lakó minden magyar nemzetiségű cseh-szlovák állampolgár, aki 18 ik életévét betöltötte. Továbbá jogi személyek (egyesületek, testületek, társaságok) is beléphetnek a tagok í- órába. A tagok vagy alapitó tagok (egyszeri legalább 1000 K adománnyá), vagy tiszteletbeli tagok (egyszeri legalább 500 K adománnyal), vagy rendes tagok (megállapítandó rendes tandíjjal), vagy pártoló tagok (minimális évi adománnyal).

A Liga ideiglenes elnöke No vek Béla gyáros (Losonc—Luő inec), akinek címére kü dendők a Ligával kapcsolatos érdeklődések, belépést nyilatkozatok és csatlakozási bejelentések.

és leányaik, fiatal írók, alkalmi verskészitők, j kiket Bédyné, a még mindig szép és bájos, nagy szellemű asszony szeretett maga köré | gyűjteni. Mint sas a verébcsapat közé, csapott j le közéjük Csokonai Vitéz Mihály, kit a tatai szolgabiró hozott négy szürkéjén, s az Írók szó nélkül, mint megrebbent verebek álltak félre előle. Hire olyan talapzatra állította Bédyné szemében, hogy mindenki elé maga mellé ültette az asztalfőre. Pezsgett a jókedv, repült az éle, a harmadik fogásnál felállt a vicispán és köszöntőt mondott a ház asszonyára, ki Múzsa és Hebe egy személyben és magyar mindenképpen. A poharak összecsendültek, az ifjúság lelkesen éljenzett. Ekkor Csokonai pohárral kezében felállt és körülnézett. Az asztal körül a fiatalság adott találkozót a szépségnek: hamvas arcok, égő szemek.

— Éljenek a hölgyek, kezdte a költő, éljenek a szép lányoki Éljen a legszebb leányl

Minden leány szem feléje varázslóit erre a szóra, de ő csak egyét kereste: a Vajda Lilláét, s mikor tekintetük összevillant, felhajtotta poharát, s nem ivott többé. Már nem csábította az aranyszin somlai, elég volt neki az egyik mámorból. De a leány ettől a perctől nem nézett rá többé. Érezte, hogy a költő nem veszi le róla a szemét, s ha fel is nézett, másfelé fordította tekintetét: nem mert a költő mohó pillantásával találkozni. Csokonai ezt visszautasításnak, semmibevevésnek vette, s ez korlátozottá, feszessé tette. Vacsora után mégis a fiatalság közé vegyült, s véletlen volt-e vagy szándékolt, de Lilla mellé került. De elfogódottan hallgatott, s ha megszólították is, hűvösen és szórakozottan felelt.

— Szavalj valamit, kérték egy idő múlva a fiatal emberek.

— Majd ha alkalom lesz rá, felelt a költő j kedvetlenül, most cigány szól, tánc van.

— Mit bánt ez, ha mi hallgatunk, szólt az egyik ifjú.

— Majd később, odázta el Csokonai.

— Nem voltál te máskor ilyen kényes, Miska — vert a vállára szolgabiró barátja.

A költő nem feleit, s a fiatalság, néhány kivételével, táncolni ment. Vajda Lilla ott maradt mellette ülve.

— Én sem képzeltem, hogy ilyen, a verseiről ítélve, kezdte egy idő múlva a leány.

— Hát milyen? kapta fel a költő „szebb legény?“ tolult az ajkára, de nem mondta ki.

— Semmi esetre sem hittem ilyen feszesnek, szertartásosnak, a ki még a könyökét is hátra szorítja, felelt a leány.

Belülről behallatszott a zene, egy fiatalember táncra szólította Lillát, de az — majd későbbel utasította el.

— Azt hitte, hogy inkább a könyökömmel török magamnak utat? — kérdezte Csokonai felélénkülve.

— Ha nem is azzal, de mégis utat akar törni az emberek leikéhez . . . szólt a leány.

— Talán a szivéhez? Úgy érti? —kezdte a költő és sötét szeme lángolón tapadt a leány arcára, de az lesütötte tekintetét.

— Hja, az akarás és a siker között mély szakadék van s ha a szerencse nem ver hidat rajta keresztül számunkra, mindig csak az innenső parton maradunk és legföljebb álmainkban látjuk meg a túlsót. A költő a leány fölé hajolt, hangja remegett.

— Az álmot valóra lehet váltani, ha nem nyugszunk bele, hogy: — Nem lellek föl többé már, — idézte a leány a költő szavait.

Csokonai belepirult. Egyszerre nagy vérhullám öntötte el. Ez nem lehetett más, mint biztatás, bátorítás számára, ezt a hitét az sem vehette el, hogy szolgabiró barátja odajött Lillához és az előre Ígért táncát kérte s az