Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-09-06 / 108. szám
í$24. szeptember 6. Jjora&romí Lapok* 8. oíüa.-!» aége, a foglalkozása vágj vallás» szerint szedjük egy táborba, most már egyszer valahára erre a kérdésre feleletei, nyílt őszinte feleletet vár a magyarságf mélyet eddig vallás és foglalkozás szerint szakított szét a pártelnevezés. NyiUaa és őszintén meg keli mondani, hogy a magyarság jórész» igen is szűknek találja a mai pártelnevezésekkel ellátott kereteket s nagy része ezekben elhelyezkedni nem tndott és ezután még kevésbbé fog indái. Host, amikor a magyarság száma napról-napra fogy, erejű megroppan sí állam, a község, a társadalom egyre súlyosbodó követelései alatt, vabank játéknak kell tartani az egyéni hiúságukban megsértettek konkeiyhintésát. A közös magyar front megalakulására indított mozgalom nyo mán keletkezett bántó ellentéteket csak a magyarság mvgfojtájára mindég elszánt ellentábor vigyorgó káröröme kiséri, ha nem akad egy is a magyarság közszeretetben álló vezérei között, aki bátor fellépéssel A magyarság nagy tömegében élő egység vágyat testté ölteni segíti. * A még csendesen takargatott ellentétek ki- | robbanásához csak szikra kell s amitől isten 1 óvjon, a ma móg a vezérek belátásába bízó - magyarság összetartó kapcsa meglazul a amit * kívántnak, egység helyett, még egypár párt | tarkítja majd » magyarság amúgy ia borús egét. | Ssoaiorn helyzetünkben, s jobb jövö re- jj ménje tartja még eilentálló erőben lelkűnket, j melyet nsm a kiábrándítás, az egymás gyl öl- | ség «tjára, hanem a testvéri szeretet és mag- jj értés aranyhidján keltene vezetni. A magyar- jj ság várja azt. aki ezt az aranyhidat veri é3 jj bizhat benne, aki vállalkozik rá, hogy a ma- j gyára ág sziwel-léiekkal mögéje áll. i filial! viliÉ és a járások. Komárom, szapt. 5. Azt olvastuk a napokban, hogy a villamos világítás propagálásával a járási bizottság is foglalkozott és arra 10,000 K évi szubvenciót szavazott meg, illetve 10,000 K évi törlesztésnek megfelelő kölcsönt, tehát kb. 300—850,000 K tökét, di e mellett a csallóközi községek is résztveszaek a részvényjegyzésben és támogatják a vállalkozást, amelyre nézve »járási főnők azon véleményének adott kifejezést, hogy kívánatos az erkölcsi személyek és testületek minél nagyobb támogatása. A járási főnők e kijelentését teljesen megértjük. Ugyanis csak erkölcsi testület teheti meg, hogy tőkebefektetést eszközöljön sgy vállalatba, amely öt-hat é víg egy fillér f&vedelsmrószesedégfc sem tud garantálni. A elcsitult s a másvilágé vendég érkezése büvő- , letbe ejtette az utcák éjjeli őreit. Ott a piac mögött volt a kis fehér ház, j a bohóc meglátta messziről. Ott lakott a haj- j dani felesége, akinek azóta második férje akadt. j A bohóc szive sebesebben kalapált, hogy ro- j banvást közeledett a ház felé. Az udvaron még » áhott a diófa, mely kicsiből naggyá terebélye- ! sedett, a kút is meg volt barna kávájával, ; nagyjában minden a régiben maradt s mégis ; valahogy megváltozott. A kapu előtt uj gazdát j jelzett a cégértábla s az udvaron felrakott j deszkák mutatták, miszerint az asszony raáso- ’ cKk ura mesterember, nem üres kóklerkedő. j A bohóc a kéményen át a padlásra ro- ; hant. Tudta, a denevérek és egerek birodalmában hevernek hivatala hajdani jelvényei, a csörgősipka, a színes kabát, bő bugyogó, piros cipellő s a festékdoboz. Fürgén öltözött. A keze kicsikét reszketett, hogy belisztezte az ábrázatát, piros pontot nyomván az orra he-5írére s lassankint nagyobb izgatottság fogta , mint mikor fiatal korában az első fellépésre készült a nagyérdemű publikum előtt. Aztán a kályhán át a betegszobába szállott alá. A kisfia betegágyához lépett és hosszan elnézte a sápadt arcát. A holdfény épp oda vágódott be az ablakon. Sokáig nézte a gyermekét, de í félvén, hogy ellágyul, megrázta sipkáján a csőrközségek, amelyek, abban a helyzetben vannak, ezt megtehetik. A város már sokkal nehezeiben. A komáromi járás évi 10 000 K-t köt le erre a célra. Mióta a közigazgatás ilyen negyezerüen van rendezve, hogy a járásokban nyolc tagú bizottság képvisaii a 60—70,000 lakost, ez nem lep meg bennünket, bár a levét mi fogjak ennek a gavallériának meginni Mert ma a járás adminisztrációja sokkal tömérdekebb pénzbe kerü!, mint azelőtt. A folyó évi költségvetése 100,000 korona és ennek egy tizedrészét ajánlotta fel most az állami színezetű részvénytársaság támogatására. Sz&gény sdózó testvéreim nem is sejtik, hogy s felbuzdulás rájuk nézve 1 % adóemelkedést is jelent. Sőt egyik nagylelkű bizottsági tag még a 10 000 K hozzájárulást sem szeretné végérvényesek megállapítani, mert az szerinte több is lehet. Engedjék meg, hogy különvéleményt jelentsünk be ezen a ponton, t Mi elismerjük a villamos világítás nagy előnyeit és szükségét is a járás területén, azonban tessék ebben & magán tőkét (ha akad, Szerk.) mozgósítani, de a közösséget adóztatni nem tartanánk célravezetőnek és helyesnek, mert az éppen elég közterhet visel úgy Komáromban, mint a községekben. Mi az erkölcsi testületek részvételét az alakulásban részünkről igen nagy áldozatnak találjak. Hogy adakoznék olyan község, mely 7—800#/o pótedót kénytelsn viselni, ma villamos világításra? És éppen most, egy siralmas gazdasági év szomorú eredménye mán, amikor a községekre oly nsgy terhek hárulnak a keresefcnélküü szegények, aggok, betegek támogatásával, akik az idén egyes emberek jótékonyságára nem számíthatnak. A járások ma túlontúl meg vannak terhelve kötelezettségekkel és a villamos világítás létesítése súlyos gondjaiknak talán csak a legkisebb részét jelenti. |A „Virágregék“ rétje. (Újabb adatok Tompa életéhez.) Szent-Ivány fainjában, Bején, három esztendeig papoakodoit a költő Tompa Mihály. Mint ma, amikor korok vajadnak, nagyon meg szintelenedik az olyanok alakja, akik nem korteremtő mozgalmak zászlós vezérei voltak. Bizony, tisztelet és becsület adassék minden más véleménynek, mi már nem Tompa Miháiyék verseit vesszük elő, ha gyógyulni akarunk, vagy örök formában akarjuk látni zsibongó érzéseink mondanivalóit. Közülünk már soknak igazán nagyon keveset jelent egy szalag, amelyik esetleg tán Petőfi kalapján pörgőket. A gyerek fölneszeit. — Bohóc — mondta álmélkodva és ősz- \ szeverte a kis kezét. A bohóc munkához Iá- ' tott. Frissen, mint a motolla hányta a cigány- í kereket, majd mozgatta a fülét, mint a szamár, ; furcsa grimászokat vágott és utánozta a lónye- | ritést, disznóröfögést és kakaskukorékolást. ; Színes üveggolyókkal dobálódzott, elkapott a * lábával és íelhajitott tojásokat, serényen, lan- j kadatlanul s bár homlokáról vastag csöppek- * ben szivárgott a verejték alá a lisztes arcán, j ő a fáradtságából mitsem érzett, frissebbnek ; találta magát, mint a napsugár és könnyebb- I nek, mint a füst. A kisfia arcát ügyelte szün- j télén. I — Bohóc — ismételte, hajtogatta a gyér- 1 meke és a szeme a gyönyörűségtől lassan ki- I gyűlt. Egy-egy tréfára vidáman tapsikolt s egy- j szerre csak csengő, édes, boldog kacagás esi- j lingelt, muzsikált a betegszoba némaságán ke- j resztül. Az élet, a jókedv a szemébe visszatért, í amint müértően hangoztatta: — Helyes bohóc, derék bohóc . .. ügyes ! bohóc. Észrevétlenül teltek az órák. Hirtelen derengés járta át a szobácskát, a hold elfakult ; odaküna s a virradatban kiáltottak a baromfi- i udvar kakasai. A bohóc megrázkódott. Lanka- \ dást érzett a tagjaiban. zódett be, egy karosszék, melyben Arany János üldögélhetett valaha; & szalag szalag marad, a karosszék pedig egy régi, szép vagy csúnya, kényelmes vagy kényelmetlen üiöalkotmány. A tárgyak nem kapnak lelket más előtt más emlékűitől. A dolgok életét és lelkét a magnak emlékei teszik csak életté, értékké. De ahogy a hires „Betek ints■*csárda előtt magáitok s leeresztem a szemem nézését a végtelen mezőre, a bejei park hatalmas fái mellett, a sajómenti falvak tornyai hátterében kéklő Bükk könnyű kék kulisszái felé, a szemem szelíden jár az augusztusi réten. Jobbra a falu. A kakasos torony, a Szent* Ivány kaatéiy éa a rétbe árnyékoló park, messzebb a Hanv&t jelző torony és a zöldazinfi Sajó part, füzes csoportok éa topolyafák szanaszétje, a délutáni távlat puha mélysége és ezek kőit előttem a rét: rózsaszín lncern*virágok, kék vasfüvek, fehér pásztortáskák és sárga parasztvirágok rétje. Ez az a rét, ahonnan a Virágregék költője megtudta a virágok regéit. Ez még magában nem volna tiszta érték a képre: de az ősz és a Bánat, a Szerelem és a Vágy ma is olyan élők, mint nyolcvan éve voltak, a virágok ugyanúgy teremtük a nyáron, mint abban az időben is virítottak, „Valami ős-állandóság vágtat“ a természetben is, és a „mérsékelt csodák“ népének még mérsékeltebb csodákat élő idejében ez a valami ős állandóság értéket és jelentőséget párás a bejei rét fölé, értéket és jelentőséget szitál, mint eső-por, vagy halvány füst felleg és különös szint, egységes, megörökíthető összhangot kap a kép: érdemes lefesteni. * Tompát előttem az teszi vonzóvá, hogy szerencsétlen ember volt. Van neki egy tragédiája, ami megesett vele és ami ma már nem esne meg vele. A kora áldozata volt és a származása áldozata. (Ki érzi ebben, hogy itt is vágtat egy ős-állandóság ?) Szegény, csizmadia fin volt, aki cipőt pneolva mesdnrkodott Patakon és szerelmes lett egy gentry-lányba. Nagyon szerelmes lett, ahogy akkor még tadtak szeretni a fiatalok, ha versiró, érzékeny és szerény teológusok voltak. Egész lelketbetöltően, hallgatva, titkolva, apróságokon élősködőé, — a társadalom béklyói ellenére: végzetesen. Böszörményi Katit szerette, a szép laskodi lányt. Hossza éveken keresztül, végzetesen. Persze a lányt eljegyeztették. Pedig utóbb kisült, a lány is szerette. Tompa csalódott, beteg lett, Pestre ment, 1846 ban elfogadta a bejeiek meghívását. Jó volt idemene— Futnom kell vissza, a temetőbe, — mondotta — nappalra itt nem maradhatok, ámbár fáj a szivem, hogy elhagyom az én kis fiam , . . nem maradhatok. Lehorgasztotta fejét, aztán ahol jött, ott távozott. Odakünt erősen terjedezett a pirkadat. A bohóc didergő, szálló alakját a komondorok dühös ugatással vették űzőbe, s hogy a napfény érte, úgy érezte magát, mint halandó ember a jeges árban. De csak elérte sebtében a temetőkaput s szerencséje volt, a sirhalmais nyitva maradt, besurranhatott. Ott hátul, a füzek mögött vértelen arccal, mogorván és haragosan intett felé a temetőkirály. — Ily későn ténferegsz ide, — dörmögte s mint a szél, zúgott a hangja — amikor a rendes kisértetek már a második álmukba kezdenek. Ám itt a jutalom. Megjött, mint jósoltam, Szent Péter az éjszaka és egy évszázadra ismét távozott. Pedig téged is elvitt volna a menyországba, tudom. A bohóc megállott s orcáján melyről a lisztet le sem kente, különös sugárzás ült. — Láttam a beteg fiacskámat az éjszaka örülni, megnevettettem és hallottam kacagását, megmentettem az életnek — felelte halkan — s ez nekem a menyországgal felér . . . 1024. azept. 6-án és 7*áu KonbatoB és vasárnap Városi Mozg-ószinház. | 1924. szept. 8-án délután $ 5, 7 és 9 órakor A »TUág anője« és »Hinda nremldk« akotója : JOE MAT a világ legjobb ISÄIEST A szerelem tragédiája c. két ráueg raaekmSret Ma May, Srika ö. áeaaer, WLad Oajdaraw, S. Jaainga. 1 IS 1 asszon; írok l ki irál ya.
