Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-30 / 105. szám
1924. augusztus 30. Komáromi Lapok“ 3. oid&i. gyűlésnek, hogy Vargha Sándor egyházmegyei főjegyző súlyos betegsége műit szellemi munkára jelenleg képtelen. Az egész közgyűlésnek igaz részvétét tolmácsolja, midőn a szomorú esetet bejelenti, de azon reményének ad kifejezést, hogy a Mindenható a beteg főjegyzőnek erejét mihamarabb visszaadja és őt körünkben fogjuk üdvözölhetni A közgyűlés esperes ezen résavótteljes bejelentését jegyzőkönyvébe iktatja és részvétéről Vargha Sándort kivonatban értesíti. Jelenti az elnöklő esperes, hogy a főjegyző betegsége miatt és az aljegyző lemondása folytán a közgyűlés ügy darabjait Soós Károlynab, akit a főj gyző helyettesítésével is megbízott s Borosa Kálmán tanácsbirónak és Gsekea Béla h. aljegyzőnek osztotta ki, amit tndomáenl vatt a közgyűlés. Gyóry Elemér lelkész az egyházmegyénél viselt aljegyzői és egyéb tisztségéről lemondván, ezt a közgyűlés tudomásul vette, neki elismerését és hálás köszönetét,fejezte ki és az aljegyzői állás betöltésére nézve teendő intézkedésekkel az esperest megbízta. Rátérve a tárgysorozatra, Soós Károly tanáesbiró előterjeszti B ross Kálmán négyrendbeli indítványát, amelyek közül hármat a közgyűlés is egyhangúan megáévá tett. Ez indítványokra kimondotta az egyházmegye, hogy a pozsonyi egyetemen létesítendő állami theoiógiát nem kívánja fölállítani és ezen határozatot az egyházkerülethez is fölterjeszti hasonló állásfoglalás céljából. Továbbá minthogy a tanügyi bizottság évek óta nem tartott gyűlést, fölir az egyházmegye a kerülethez és a kon ventbez, hogy ezen bizottsági ülés mielőbb megtartasaék. Hasonlóképen fölkéri az egy házmegye íz egyházkerületet, hogy az 1921. óta tartott közgyűlések jegyzőkönyveit mielőbb nyomassa ki és küldje szét az egyházközségeknek. ügy egyháztörténeti, mint általános kulturhistóríai szempontból rendkívül nagy horderejű indítványt nyújtott be a közgyűléshez Erdélyi Pál dr. gondaok, aki azt javasolja, hogy az egyházmegye írassa meg a komáromi ref. egyházmegyének monográfiáját s az egy házak helyi történetét, az egyes egyházak kimagasló szülötteinek vagy kiváló személyiségének emlékét külső jelekkel örökítsék meg, renfliije el a közgyűlés az egyházak múltjára, történetére vonatkozó mindennemű adatnak, okmánynak, feljegyzésnek, jegyzőkönyvnek rendes leltárba való fölvételét és gondoskodjék a szemét törülheti Félig kacéran, félig őszintén, pontosan kiszámítva, ügy nézett körül, mintha segítséget várna. Szeme S ercsiken akadt meg. Buzavirágszin szeme fátyolosán nézett rá. j Mintha beszélt volna. — Nincs senki, aki ezt megtorolja ? Serczik felhorkant. Nehezen lélegzett, szinte harapta a levegőt. Egyszerre felkapta j fejét. Vézna, tintacseppes kezét ökölbe szőri- f tóttá és az asztalra csapott! — Disznóság — mondotta — disznóság! I Azért, mert főnök valaki, még nem muszáj jj pimasznak lenni! A többiekben meghűlt a vér. Lebuktak j írásaikra. Csak Antaíik szólalt meg csendesen; | — Ha az ember köhögi, baj. Ha az em- * bér kiabálja, bolondság! Serczik azonban kidüllesztette mellét Fa- > hangja kopogni kezdett, mint a földre ejtett ! lénia: — Én megmutatom! Meg fogom mutatni j neki 1 A többiek lapultak. Valami furcsa kíváncsiság feszült idegeikre. Ilyesmi még nem történt meg velük soha, hogy itt, a rabszolgák országában valaki akarni kezdjen! Hihetetlen és lehetetlen volt, elképzelhetetlen volt. Maga Serezik is megdöbbent és enyhíteni próbálta : — Ha még egyszer előfordul . . . — Akkor mit csinál ? — kérdezte a lány. Hangja teli volt csábítással, kacérkodó Ígérgetéssel. Hajából ibolyaillat szállott, szeméből apró sngárjáték és megszéditette Sereziket, aki hirtelen kieresztette száján a legkeményebb szót: — Felpofozom. Igenis felpofozom! A leány félkettőkor becsukta az Írógépet. Serczik is vele ment. Elkísérte. A tavasz, a leány szeme, az alig ellobbant izgalom végig- i remegett rajta. Nagy szavak lopakodtak nyelve I hegyére, behorpadt melle kidülledt. Fahangja < minden egyház arról, hogy a történet megirása után, az egyház életében előforduló események rendszeresen feljegyeztessenek. Mindezekről értesítse Szlovenszké más egyházmegyébe tartozó összes egyházait és hívja fel hasonló intézkedésre. Ebben a nsgyfontosságu ügyben a közgyűlés Erdélyi Pál dr., Borosai Kálmán felszólalásai után öyalókay esp rés javaslatára akként határozott, hogy az egyházmegye monográfiájának, valamint az egyházak története megírásához, a javaslat egyéb kívánalmait is magáévá téve, elvben hozzájárult és megbízta az elnökséget, hogy megfelelő időben konkrét javaslatot terjesszen a közgyűlés elé, de az egyházak anyagi és morális értékeinek leltára elkészítését már ezen közgyűlés elrendelte. A közgyűlés kimagasló pontját képezte az egyházmegye esperesének jelentése, mely az egyházmegyei élet minden kis mozzanatáról hűségesen beszámol. Az egyházmegye a kinyomtatott esperesi jelentést teljes egészében tudomásul vette és a nehéz helyzetet találóan festő és az egyházi életeseményeiről alaposan tájékoztató jelentés összeállításáért a közgyűlés Öyalókay esperesnek hálás köszönetét nyilvánította. A jelentés kapcsán Soós Károly tanácsbiró előadó javaslataira több fontos határozatot hozott & közgyűlés. Így utasítja a közgyűlés azon egyházakat, melyeknek tanítóit a tanítástól illetőségűknek el nem ismerése esetén eltiltják, hogy az áliami hatóságok által esetleg elrendelt pályázati hirdetést államsegélyes tanítói állásoknál mindenesetre foganatosítsák, de i relménytelemég esetén egyházi hatóságaik utján kérjék a minisztertől a régi tanító tanításának m gf ngedé.-ét és számára az addigi államsegély további kiutalását. Sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés a réthei iskola bezárását, me'yaefc feloldása érdekében felkérte Balogh Elemér püspököt a miniszterelnöknél leendő közbenjárásra. A közgyűlés sajnálattal értesült arról, hogy az uj egyházi törvények mindez ideig szentesítést nem nyertek, de bizalommal reméli, hogy az egyháki főbb hatóságok minden lehetőt elkövetnek az akadályok elhárítására. A lelkészt nyugdíjintézet felállítását örömmel veszi az egyházmegye tudomásul, de a szabályzat kiegészítése iránt felírt a konventhez. Igaz kegyelettel emlékezett meg az espsresi jelentés az év halottairól. Ezek között volt Pály Lajos kismány&i lelkész, Németh István a dunántúli raf. egyházkerület pű-pöke csattogni kezdett és amikor elvált a leánytól, sokáig rázta a kezét: — Ne féljen Manci, maga az én védelmem alatt van. Megvédem mindenkitől. Ha az a gazember még egyszer magához nyui, felpofozom ! A leány hálásan vetette rá buzavirágszinkék szemét. Pillantása végigsimogatta fakó arcát, kopott alakját. És azontúl nap nap után ő kísérte haza, ő beszélt vele legtöbbet a hivatalban. Bakics pedig mintha elrestelte volna magát, nem mutatkozott, kerülte a segédhivatalt és nem beszélt senkivel. Serczik már kezdett imponálni magának és hangos szóval hencegett : — Behallotta a múltkor és most nem mer szemtelenkedni! Egy délelőtt azonban kijött. Keresztülgázolt a szobán és szúrós szemét rádöfte különkülön mindenkire. Aztán rájuk mordult: — Maguk megint amerikáznak! Na, majd adok én! A személyzetben elhűlt a vér. Antalik feje mélyen elsüppedt, Serczik az asztalra görnyedt, Mancika pedig elsápadt. Bakics észrevette és odalépett hozzá : — Na, nem magának mondtam! Szólt és megpaskolta arcát. Közönségesen, erősen, egészségesen, ahogy jóétvágyu emberek szokták. Végezetül egyet csípett a leány haja tövén és néhány kemény lépéssel szobájába tűnt. A leány eltakarta kendőjével arcát, Serczik megszédült. Rettentő érzéstömeg szakadt reá. Tudta, hogy most már nincs megfordulás. Szerette volna visszanyerni könnyelműen kidobott fogadkozását: — Felpofozom! De ez a szó már régen ott ült a fülekben, fészket vert az agysejtek közé, ott vibrált köröskörül a levegőben, belerajzolódott az arc- * s a komáromi gyülekezet volt lelkésze és Gábtzy 0. Irén madari volt tanítónő. Emléküket jegyzőkönyvében örökítette meg a közgyűlés. Erdélyi Pál dr. gondaok meleghangú megemlékező szaraira Németh István püspök kiváló érdemeinek és feledhetetlen emlékének jegyzőkönyvileg való megörökítését is elhatározta azzal, hogy az egyházmegye részvétét átiratban fogja a magyarországi dunántúli ref. egyházkerülettel közölni. A közgyűlés jóváhagyta as esperesnek időközben tett elnöki intézkedéseit, igy a kismányai ref. egyházban a lelkészt teendők ideiglenes ellátására vonatkozó intézkedését azzal, hogy Sedivy László nyitrai lelkésznek becsülettel végzett helyettesítési munkájáért elismerő köszönetét szavaz, Kálnay Kálmánnak kismáuy&i lelkésszé v?!6 megválasztását véglegesen megerősítette. Tudomásul vette a közgyűlés Galambos Zoltán budapesti hitoktató lelkésznek Komároamen* páteren, továbbá Zsemlye Lajos lelkésznek Hetécyben helyettes lelkészekül történt alkalmazását és Mohos Margitnak a kh újfalud ívcdss II. tanítóvá történt megválasztását megerősítette és Buttkának a barsi egyházmegyéhez való átadását jóváhagyta. Örömmt-i vette tudomásai a közgyűlés a nyitrai egyház vagyoni viszonyainak javulását és köszöiiíttéfe nyilvánította az esperesnek a Déh. Pál.y Lajos árvái részére megindított, 5233 koronát eredményezett gyűjtés körüii buzgóságáért és az adományozók jóságáért. A nagykeszii egyháznak & polgári községgel kötött csereszerződését a közgyűlés jóváhagyta, hasonlóképsn jóváhagyta azon esperesi rendeiktzést, hogy az ógyallai ref. egyháznak az országos közalaptól járó tőkak&mat segélyei címén őt évre visszamenően az egyházmegyei pénztár által 2000 K kifizettetett. A közgyűlés kötelezi sz egyházakat, hogy a jövőben számadásaikat az egyházmegye által elfogadott és e^y galáűtai nyomdavállalatuál kiadott minták szerint készítsék el. Az egyházi látogatásokat az esperes, mivel Vargha Sándor egyházmegyei főjegyző betegsége miatt e tisztét nem végezhette, Csekes Béla d.-radváayi lelkésszel végezte el, fáradozásáért és üdvös munkájáért a közgyűlés köszönetét fejezte ki. Örömmel vette tudomásul a jelentésnek a hitéletre és a templomlátogatásra vonatkozó részét, de sajnálattal értesült arról, hogy az alsószö lőai egyház temploma oly rossz állapotban van, hogy azt céljaira használni nem lehet. Kivánabarázdákba, mart és tépett, rikoitozott és égetett. Nagy gyávasága el akart fojtani mindent, emlékezett a tavalyi őszre, amikor Bakics félkézzel hajított ki egy markos szolgát. Emlékezett a mozdulatra, a baromi erőre és összecsuklott. De Mancika könnyes szeme mégis megmozdította. Az ajtó felé tántorgott. Bakics ajtaja felé. — Leszámolok vele — mondotta és benyitott. Bakics éppen a felsőkabátja felé nyúlt. Serczik érezte, hogy minden elkeseredése, dühe, gyűlölete karjaiba szaladt. Rettentő erőt érzett, hogy rendületteí odarohant B kicshoz, hogy megüsse. Felemelte két kezét és egy hirtelen mozdulattal fölsegitette kabátját. Arca halvány volt, homloka veritékezett. Bakics észrevette és odaszólt: — Na, mi az, fiam ? — Nagyságos uram — nyöszörgött — nagyságos uram! Egy kérésem volna! Egy kérés. A kinevezés. Tetszik tudni, könyörgöm, soron volnék és nősülni szeretnék ... Én és a Manci . . . Bakics elvigyorogta magát: — Jól van, holnap figyelmeztessen, majd megcsináljuk ! Elment. Serczik óvatosan tette be az ajtót és haliga tódzott, hogy elkoppantak-e a nehéz lépések. Csak azután ment át a segédhivatalba. A megriadt szemek kérdően bágyadoztak feléje. U pedig egy pillanatig hallgatott, aztán gőgösen, büszkén, keményen jelentette ki: — Mindent visszavont. Bocsánatot kértl Amikor hazakisérte a leányt, többet is mondott. Hencegett: — Csak látta volna, milyen kicsi lett. Tudja, még nem volt igazi férfival dolga! A leány hálásan nézett reá és körülöttük mindéi szót valósággá varázsolt a tavasz.
