Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-30 / 105. szám
4. oldal. »Komáromi 1924. ao«wn#os M>. tossak tartja a közgyűlés, hogy az egyházak kábelében iljüsági egyesületek alakittassanik éa e tekintetben a presbitériumoktól vár hssznos minkét. Az énekkarok szervezésé: öl és a tartott vallésos esték számának emelkedéséről örömmel értesült a közgyűlés éa külön köszönettel adóiott Nehézy Károly marcelházn lelkésznek hrsznoa munkájáért. Örömöt fejezi ki a közgyűlés afelett, hegy az elesett hősüknek emléktáblákat állítanak föl, hogy a hívek áldozatkészen támogatják egyházukat és hogy a vallásoktatás terén az egyházmegye tanítósága, különösen az öregebb tanítóikor lelkes buzgóságg&l fáradozik. Olvastatott ezután a tanügyi bizottságnak jelentése, melynek kapcsán foglalkozott a közgyűlés Kovács Alajos ntgyedi ig. tanítónak, tanítóegyesület! elnöknek tanterv javaslatával, amelyet az egyházmegye elfogadott. A Kovács Alajos és Oiztényi József taniték által megirt valiásoktatási tankönyveket a közgyűlés a tanügyi bizottság javaslatához képset egy bíráló bizottságnak adta ki, amelynek jelentése után az elnökség intézkedni fog a tankönyvek elfogadása, illetve megállapodás szerinti végrehajtásáról. A lelkészértekezletről fölvett jegyzőkönyvet Tóth Zsigmond értekezleti jngyző előterjesztésében a közgyűlés tudomásul vette, mely után a számvevőszéki jelentést terjesztették elő az egyház számadásairól. A közpénztár zárszámadásánál Mórocz Mihály lelkész tanácabiró éleshangu és személyes élű kifogásokat tett az egyházlátogatás és a gyűléstartás rovatok alatti kiadási tételekre. Indulatos hangú és sértő megjegyzésére Gálffy Géza egyházmegyei pénztáros és Tóth Kálmán tb. esperes sdtak felvilágosítást, sőt Gálffy Géza a reá nézva különösen sérelmes felszólalás következtében a pénztárosi tisztet az egyházmegye rendelkezésére bocsátotta. Soós Károly mint egyházmegyei számvevő erélyesen utasította vissza Mórocz támadását, aki ismételt felszólalásával még jobban fokozta az izgalmat. A sajnálatos incidensnek végre is az elnökló esperes erélyes közbelépése vetett véget, aki Móroezot rendreutasitotta és tőle a szót megvonta. Egyben pedig ilismeréssel adózott Gálffy Gézának, ki 15 év óta a legteljesebb bizalom mellett tölti be az egyházmegyei pénztárosi tisztet és kért8 öt, hogy lemondását vonja vissza. A lelkészgyámoldai és nyugdijintézeti számadások tudomásul vétele után az egyházmegye elrendelte az egyházkei ületi képviselők választására a szavazást és Tóth Kálmán vb. esperes elnöklete mellett egy szavazatiédö bizottságot küldött H, a szavazás tartamára az ellök tíz percre felfüggesztette az ülést. A szünet lejártával áttért a közgyűlés az egyes gyülekez tek által beküldött ügyek tárgyalására, majd Tóth Kálmán választóbizottsági elnök terjesztette elő az egyházkei ületi képviselő választás eredményét, mely szerint az egyházmegye az 1925—27. évre egyházketűk ti rendes képviselőknek m* gválasztotta Csiba Imre, Soós Károly, Boross Kálmán, Sándor B8d5 lelkészeket és Fülöp Zdgtnond, Ke* nessey Kálmán dr., Kiss Jenő dr. éa Nagy Nándor világi tanácsbirákat, póttagokul Ricz Elemér, Tóth Kálmán, Fekete Sándor, Beke Kálmán lelkészeket és Gyalókay Miklós, Schmidt Imre, Zsindely Ferenc és Forray Béla világiakat választotta meg. A délután 3 órakor folytatott közgyűlésen az egyházak különböző kérvényeit tárgyalta az egyházmegye, köztük a hetényi lelkész ügyét, kinek visszakonositás iránti kérvényét a napokban terjesztik föl a legilletékesebb helyre. Csak a döntés után fog az egyházmegye elnöksége ez ügyben megfelelő intézkedéseket tenni. A közgyűlés végén Gyalókay László esperes meleg szavakkal köszönte msg az előadók buzgalmát, a megjelentek kitartó érdeklődését és az Ég áldását kérve a végzett munkád, az ülést öt óra tájban bezárta. Gyermek- és Népkonyha a téli hónapokban. A városi szociális bizottság folyó hó 28-án tartott ülésében a tanács határozata értelmében foglalkozott a népkonyha felállításának kérdésével. A város képviselő testületé a folyó évre szóló költségvetésben 100000 K-t szavazott mag szaciális jóléti intézményekre, amelyből a tanács 50000 K-t a Népkonyha felállítására szánt. A szociális bizottság elhatározta, hegy a helybeli jótékonysági egyesületek bnvenásával kívánja a fontos intézmény szervezésének kérdését megoldani, mert tudatában van annak, hogy a régi komáromi charitativ egyesületek a szegénysegélyezés terén gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek s a Népkonyha kérdésében is hathatós támogatásuk az ügy érdekében kívánatos. A bizottság a gyermekkonyha ügyét is, amely eddig külön nyert elintézést a Komáromi Népjóléti Központ által egybe kapcsolni óhajtja a Népkonyha ügyével, amely törekvésében az a remény segíti, hogy az egységes vezetés úgy a Gyermek-, mint Népkonyha javára fog szolgálni. Tervbe van véve legalább 300 gyermek és 200 szegény sorsú ebéddel ellátása akként, hogy a munkában állók az élelemért az előállítás költségeit megfizessék. Emlékezhetünk arra, hogy a volt Népkonyha számtalnn kis keresetű embertársainknak tette lehetővé, hogy olcsó pénzért Ízletes ételt kapjon, ugyanezt kívánja a most felállítandó Népkonyha is tenni: a teljesen keresetnélkülieknek ingyen ebédet, a keresőknek pedig kereseti viszonyaihoz mérten olcsó táplálkozásra módot adni. Á legközelebb összeülő értekezletre a bizottság meghívja a jótékonysági egyesületek vezetőit is, hogy tájékozódást szerezzen arról, hogy az egyes egyesületek gondozottaik közül hánynak kívánnak ingyenes vagy mérsékelt árú ebédet biztosítani s a közös gyűjtési akcióra őket felkérje. Foglalkozott a bizottság a koldulás megszüntetésének kérdésével is s ebben is közmegelégedést keltő határozattal fog a képviselőtestület elé fordulni. Örömmel értesülünk a városi képviselőtestület bizottságának a köznyomor enyhítésére irányuló akciójáról, amely a tél nyomorában kíván a teljesen keresetnélkülieken segíteni, de ugyanekkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nyomor nemcsak ott van ahol a szem látja, hanem a régi jól kereső kispolgárság között is s azok teherbírásával a város elöljáróságának számolnia kell. Szívesen állott és áll ez a város segítségére mindenkor nyomorgó lakóinak, viszont megköveteli azt is, hogy a szociális gondoskodás terhét a mai kereseti viszonyaihoz mérten rakja polgárai vállára. Sok megtakarítható tízezrek, sőt százezrek lesznek törlendők a város abnormális magas számokba ugró költségvetésében, hogy a szociális népjóléti intézményekhez kellő anyagiak biztosíthatók legyenek. A Népkonyhát szívesen fogadhatja a város lakossága, mert ezt nem csak a munkanélkülieknek szánja, hanem a kisjövedelmű lakosságnak is, amely olcsó és ízletes ebédet fog onnan beszerezni. A Népkonyhán ugyanis nemcsak étkezni lehet, hanem az ételt haza is lehet vitetni, amit megfelelő jegyekkel fognak lehetővé tenni. Nagyon kívánatos, hogy az összes jótékonysági egyesületek közösen munkálkodjanak a Népkonyha felállításán, mert a téli nyomor valamennyiünket érintő kegyetlen kérdésében csakis az egész társadalom együttes, megértő működése tud eredményeset alkotni. A bírósági hirdetmények nyelve. Az igazságügy miniszter megsemmisítette a pozsonyi tábla elnöke rendeletét. — Saját tudósítónktól. — Komárom, 1924. aug. 30. A Komáromi Lapok emlékezett meg elsőnek a pozsonyi ítélőtábla elnökének a nyelvtörvénybe ütköző sérelmes rendelkezéséről, aki megtiltotta a bírósági hirdetményeknek magyar nyelvű lapokban való közlését. Ebben az ügyben Palkovich Viktor nemzétgyülési képviselő interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszterhez az iránt, van-e tudomása arról, hogy a pozsonyi Ítélőtábla elnöke a hatáskörébe tartozó magyar nyelvterületeken működő bíróságokhoz rend-Jett t intézett, amellyel megtiltotta a bírósági hirdetményeknek magyar lapokban, magyar nyelven való 1. özlését. Dolansky igazságügyminiszter eme interpellációra a kővetkező választ adta : „A bratislavai ítélőtábla elnökségének 1923 november 28 án kelt Prez. VIII. A. 166—24. számú és az interpelláció által kifogásolt rendeletében a bírósági hirdetményeknek magyar nyelven való birlspi közzététele az internetinaié állításával ellenkezői«* meg nem tütaiott, A rendelet az 1»0*. évi XLI. t. • 11. paragrafiaára támaszkodva elrendeli agyas, hogy az 1IS1. évi LX. t.-c. által elrendelt hirdetmények a kizáréiag államnyelven megjelenő lapokban tehetők közzé, ezzel t zenben a nyelvtörvény 2, paragrafusa utolsó bekezdésének rendelkezéseit nem érintette. A pozsonyi Ítélőtábla elnöksége a bíróságokat az idézett 19Ü8 LXI. t. c. 19. paragrafusának rendelkezéseire figyelmeztetve, azon a véleményen volt, hogy ezen rendelkezés a nyelvtőrvény által hatálytalanított nyelvi rendelkezésnek nem tekinthető. Jóllehet eme nézet védelmére számos nyomatékos ok hozható föl, mégis — tekintettel a nyelvtőrvény 9. paragrofásának tág hatálytalanig záradékára — o nézetet nem osztom s ez okból a pozsonyi ítélőtábla elnökségét a reudJet visszavonására utasítom.* Komáromi leyelek, A. csallóközi Aortyogók rómiette címet lehetett volna adni annak a borzalmas hangszörnyütetnek, amelyet egyszer uameiak Csallóköz, hanem a világ 4 legnagyobb hortyogója elkövetett. Az eset pár éve történt és & végén patt&o majd ki, hogy miért térünk rá erre a dologra, amelyet különb*n még eddig nem örökítettek meg amugysem, hát illő doiog, hogy irjnnk róla. Pár évvel előbb történt, hogy Osiosó község határában egy vidám társaság vadászott, A vadászat kirándulással volt egybökötve, vagyis oyanok is résztvettek a társaságban, akik nem annyira a vadászat izgalmaiért, hanem az azt befejező nyulpörköit és jó borocska kedvéért rándultak ki. Kiút a szabid ég alatt, a dunai töltés mellett, szabad tűzön, ágra akasztott bográcsban főzték a nyu'pörköltet, amelyet a férfi szakácsiad vészét szabályai szerint borral eresztettek fel. S»áz szónak is egy a vége, jó kú murit csaptak a Nimródok és társaik. Ejyszer aztán a sok-sok bor elálmositotta őket, pihenésre vágytak. A nehéz testsúlynak nem sok hajlandóságot matattak, hogy a faluba begyalogoijsnak, hát négyen szállást kértek a közeli gátőrháznál, a többi bekutyegolt a faluba. A gátörházba került négy kövér Nimrcd a világ légióit lmetesebb hortyogója volt, akikkel egy szobában aludni annyit jelentett, hogy egy cseppet se aludni, akik rendesen a saját hortyogá^uk rettenetül zajától föl szoktak riadni a legmélyebb álmukból is. Ha a hortyogó ember hortyog, amikor nyugodtan alszik, hát mennyire horíyog, ha erősen be vau borozva és boros fővel aiszik el. E négy távhortyogó p dig ugyancsak be volt borozva. Lefeküdtek, nyomban elaludtak és elkezdtek hortyogni. Az ablak nyitva és a pokoli hortyogás rettenetes quartettje kihallatszik a szobából. A gátőr öt éber komondora nyomban felüti a f jét és vészjóslón figyelnek. A hortyogók úgy hortyognak, mintha pont abban a pillanatban megfulladnának. Az okos kutyák is erre számítanak, nem érdemes fölverni a házigazdát, hiszen egy perc alatt úgyis megriadnak, hiszen most hördültek utolsót. Da a fulladást hiába várja az őt komondor, mert alig, hogy úgy ha: latszik, hogy most már az egyik megfulladt, abban a nyomban föléled a másik és újra kezdi a fuldokló hortyogást. Az öt komondor összenéz, összeszagol és összevakkant és megállapodnak, hogy ennek fele se tréfa. Az egyik elkezd vonítani, hosszasan, elnyújtva, messzuhangzón. Erre a másik is és így tovább. Az öt komondor vészes vonítása áthalatszik a Duna túlsó oldalára, aztán a némái, csicsói halászok, pásztorok gunyhójáig. Az ott levő kutyák is voaitanak keservesen. A vonítás tovább adódik. A csiciói, füssi, némái kutyák vészteljes vonítása, a közbe eső pásztor, juhász, csőszkutyák odább adásával eljut a Csilizfc őzbe, emerre Tanyra, Ócsára, Bogyára, Gellérre, Ekeire, Aranyosra, Újfalura. A kuty&vonitás mindig veszedelmet jelent, tüzet, vizet, földrengést vagy égi háborút. A vonítás az alvókat fölrázta álmaikból, magukra hányják a ruháikat, az utcára rohannak, egyik másik kaszát, kapát kap a kezébe — Cncsó felől jön a veszedelem — mondogatják a megrémült emberek.
