Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-28 / 104. szám
9. oldal. »Komáromi ijapoh« 1884. angesehui 98 nemzetek képviselői elé, amelyek homlokegye* Best ellenkeznek a tényekkel. Ezt a tájékozatlanságot a kisebbségek nem várták az interparlamentáris Unió vezető faktorától, mert azt gondolják, hogy nagyobb figyelemmel kisérik a kisebbségek sorsát azokon a helyeken, ahel mint megoldandó feladatot kell kezelni e fontos kérdést. A jelentésnek fent hivatkozott sértő passzusa olyan indolenciáról tanúskodik, mely a magát komolynak tartó nemzetközi fórum iránt könnyen bizalmatlanságot kelthet. Vagy azt kell ezek ntán hinnünk, hogy aem tartják fontosnak a kisebbségek kérdését, vagy azt, hogy tehetetlenek azokkal a visszaélésekkel és törvénytelenségekkel szemben, amelyekben a kisebbségeket napról napra részesítik és amelyek azok helyzetét elviselhetetlenné teszik. Az interparlamentáris Uaió agylátszik mit sem tud arról, hogy a kisebb eégek önrendelkezési joga esek papíron van meg, hogy kulturális fejlődésükben iskoláik elvétele és bezárása, anyanyelvűk használatának korlátozása által mesterségesen vannak megakadályozva, hogy illetőségük el nem ismerése által, harminc negyven év óta egy helyen lakó tisztességes polgárok existenciáját teszik lehetetlenné, hogy némely uj országban a kisebbségek csak harmadrendű polgárai az államnak, akik snlyos pénz és véradóra vannak kötelezve, de jogaikat elismerni nem akarják. H~rt ha az Unió komoly kötelességének tudná a kisebbségek ügyének szemmsltartását, akkor tudnia kellene a felsorolt s állandóan fennálló sérelmekről is. A kisebbségek ügyének legfelsőbb fórumáai a népszövetséget jelölték meg és az interparlamentáris Unió minden előtte letárgyalt ügyet ahhoz terjeszt föl. Az Unió azonoan aligha ad ezokután tiszta képet & népszövetségnek, ha még azt sem tudja, hogy a békediktátumok által igenis egy és ugyanazon fajt négyfelé szakítottak és hogy a végi ezeréves hazájától a legerőszakosabb módon, minden megkérdezése nélkül elcsatolt magyar fajnak j az nj államok területén siralmas helyzete van. ; De nemcsak a 4—£ millió magyarról van szó, hanem szó vau itt több millió németről, lengyelről és más nemzetiségről is, akiknek sorsa szintén mrg van pecsételve. Ezeknek a mai helyzetével is meg van elégedve az Unió. Az Unió ülésén a magyar delegátusok kellőképen figyelmeztették az előadót a tájékozatlanságára, aki sajnálkoi ásának adott kifejezést a magyarokat ért snlyos veszteségek fölött, ezzel azonban a kisebbségek kérdése sincsen eldöntve. A nemzetközi fórumok ké- j nyelmessége és nemtörődömsége igen szomorú j hatással vau a nemzeti kisebbségekre, akik j hiába döngetik a kapukat, segítség nem mu- i tatkozik a számukra. A "népszövetségről már l régen megállapították, hogy ez csak a szövetségesek érdtkszövétségé, amelyet & kis nemzetek vagy pláne a kisebbségek sorsa hidegen hagy és csak azért teremtették meg, hogy egyes francia vagy angol államférfiak politikai szineknrákhoz jussanak. Nincs más teendő tehát, mint Európa kisebbségeinek egy közös nemzetközi testületbe való tömörülése, ameiy egyedül és kizáróan a kisebbségek ügyével foglalkozzék, mert másra, mint magukra, »kisebbségek nem számíthatnak. Lehetetlenül megalázó helyzetük erre a lépésre kényszeríti ókét, de talán ezzel végre komolyan magukra fordíthatják a világ figyelmét. Mi a magjai nép hivatása ? Még 1920-ban történt. L. G. Hays a komáromi J. M. C. A. amerikai vezetője rneglá lógatott. Megnézte a falumat s mivel az amerikai presb. egyház tagja volt, nagyon érdeklődött egyházam viszonyai iránt is. Amint a falun keresztül sétáltunk, oly kérdésekkel os tromolt, hogy szinte a lélegzetem is megállt, hogy hirteienében mit válaszoljak. Az egyik ez volt: Mi a magyar nép hivatása? — Mikor kérdeztem, hogy érti ezt, igy válaszolt: Amerikának az „egyéni tehetség érvényesülése* & Jelszava. Mindenkinek legyen meg az alkalma tehetsége érvényesítésére s az amerikaiak ezt az eszmét térj sztik az egész világon. Franciaország a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét képviseli. De mi a magyar nép hivatása ? — Majd ismét azt kérdezte: mik azok s tulajdonságai, jellemvonásai a magyar népnek, amikkel mindéi más nemzetet felül múl? — M«jd ismét: Mik a falum problémái? Bevallom, hogy a kérdésire adott válaszaimmal nagyon is elégni4lan voltam, éreztem, hogy azok gyarlók s tnl jdonkóppen a válaszszál adós maradtam. Azóta pár esztendő telt el s ez alatt az idő alatt a felvetett kérdések többször kísértettek, da azért határozott választ nem találtam. A napokban olvastam JBötvöi Károly „Emlékezések* cm ii m&nkáját s ebben találtam meg erre a kérdésre: „mi a magyar nép hivatása?" a feleletet. Eötvös Károly elbeszéli Deák Ferencről is emlékízéseit s a többek közt elmondja, hogy D*ák Ferenc, mikor Füreden a Kisfaludy szobor kötelében sétált társaival s nemzetünk nagyságáról, jövendőjéről volt szó, a következőket mondotta: — „Úgy látszik, minden nagy nemzetnek különös rendeltetése van az emberiség történetében, mely biztosítja fennmaradását. A görög nemzet a művészetei, a római a jogot és állami szilárdságot szolgálta és fejtette ki. A mi időnkben is az angol a víiágkerwakeilésnt-k és a műveletien földrészek polgárosításának nagy munkáját végzi, a francia szabadságra, egyenlőségre és dicsőségre törekszik, a német a tudományt műveli küíöaöien s az orosz világbirodalmi nagyságért lelkesül. Sokat gondolkodtam, hogy a mi nemzetüuknek mi lehet a missziója. S uny láttam történetünkből s j ngy látom mostani helyzetűikből, hogy nekünk az igazságért kell élnünk és küzdanünk, s a vallási, nemzetiségi és társadalmi osztályok közt az igazságot kell diadalra juttatnunk. S fennmaraduuk, sőt szép jövő áll előttünk, ha rendeltetésünkhöz, az igazság szol- \ gáláikhoz hívek maradunk !“ Vejjon a magyar nép hivatása csakugyan { az igazságért való küzdelem-e, vájjon a magyar j nép jelszava csakugyan az igazság-e ?! Csekes Béla. \ J Tanító urak figyelmébe! Fali olvasótáb-Iák áss ABC-hez elkészültek. A gyönyörű kiállítású, finom famentes papíron, 4 színnyomással készült sorozat 17 táblából áll I. rész: Hangoztatási eló'gyakorlat © tábládból áll. II. rész: Az olvasási gyakorlatokhoz 11 tábla készült. Ára: vastag, kemény lemezre ragasztva, akasztóval ellátva 225 Ke.; tiszta vászonra ragasztva, alul-felül lécekkel ellátva300Ke. Kiadja a KOMENSKY kiadó- és irodalmi társaság k. f. Pozsony, Fürdő-utca 5. Kapható és megrendelhető: SPITZER-féle könyvkereskedésben Komárom, Nádor-utca 29. sz. Falun is tengődik a kisipar. Levél a szerkesztőhöz. Tek. Szerkesztő Úr! A gútai bőriparosok nevében kérem a tek. Szerkesztő Urat, szíveskedjen b. lapjában közérdekű panaszunknak helyet adni. A szlovenszkói kisipar kétségbeejtő helyzetéről mostanában annyit lehet hallani és olvasni, hogy a csehszlovák kereskedelmi mi* nisztérinmon kívül mindenki tudomást szerzett már róla. Haldoklik a kisipar Szlovenszkóu, ez sajnos, de tény. Hogy méí mindig akadtuk emberek, akik ennek a haldokló kisiparnak sírásó táborához szögödnek, arra élénken világit a következő eset. Az egyik gúisi „füszerkereskedő* nem elégedvén meg a kész cipő árulással, hozatott ezer pár csizmát Bazinból s most ezzel iparkodik a gútai és általában az egész szlovénízkéi kisipar jobblétét előmozdítani. Mi, gűta1 bőriparosok megtudva a do'got, küldő,tségileg panaszt tettünk a járásfőnók urnái és ott azt a felvilágosítást nyertük, hogy ahhoz a kérdéses kereskedőnek a magyar ipartörvény értelmében joga van. Azt is mondta a járásfésök űr, hogy Cseh- és Morvaországban ez nem lehetséges, mert ott más ip&rtörvény van, melynek értelmében ipari cikkeket eaak szakember árusíthat. Azt azonban n-m mondta meg a járásfönök ur, hogy az & 30—35 íüszerkereskedő, aki Gútán van és aki a háború előtt nem árult kész munkát, miért árul éppen most ? Talán nyerészkedési vágyból? Talált megélhetési kényszerhelyzetből ? Azt sem mondta meg & járád főnök ur, hogy azt a horribilis adóterhet, amit a csehszlovák pénzügyi politika bőkezűsége juttat a nyakunkba, minői fizessük meg, ha a tultengés stádiumába jutott cseh nagyiparon kívül most iné; a falu t szatóeiok is konkurálnak velünk. Hogy ilyen helyzetbe még éiüuk, sót adót is fizetünk, ezen mi csodálkoznak a legjobban. Ez az eset is eggyel több ok arra, hogy türelmetlenül várjak a tömérdek bajunk és panaszunk orvoslásául szánt és Ígért uj ipartörvényt. Bár a csali nagyipar által diktált aj jpartörvéuy ráuk, kisiparosokra és érdekeinkre aligha lesz valami haszno?. A közlésért köszönetét mond a gűtai bőriparotok nevében Marossy Dávid «ipészmester. * A gutái iparosok panasza most már a többi, városi iparos sokszor hingoztatott panasza mellé áll s azt teljesen jogosnak kell elismerni. A kormány SlovenszkóDau megszüntette az ipari tevékenységet krndéli# adópolitikájával és egyéb politikájával, amelynek alapmottója mindig a katonai hatalmi érdekek becézgatése volt, da eddig a komoly muaka falsegítése, a kis polgári elem munkaalkalmakhoz juttatása legkisebb gondját sem képezte. A gutái iparosok panasza most arra is rávilágít, hogy nemcsak a muukaalkalmak, Innern az értékesítés alkalmai is kicsúsznak a kisiparos lábai alól, mert tevékenységüket megbéklyózza a túltengő nagyipar erőszakossága. Komáromban a cipésziparosok panasza hasonlóan a nagyipar terjeszkedéséről szói, mert Komáromban is még a foltozó munkát is a Bata cég elveszi a kisiparos elöl. Igen természetes, hogy a kisipar a maga szerény tökebirtokával képtelen felvenni a versenyt a milliós vállalatokkal és naprói-napra ; megy a tönk felé. Ez a tempó igen amerikai [ izü, ahol mindenki mindennel foglaikozhatik és | az egyéni érvényesülés a közgazdasági élet I dogmája. Csehszlovákia azonbani^en messze áll I még Amerikától s itt számításba kellene venni j & kormánynak, amely törvényt törvény után I gyárt, hogy a százezreket kitevő kispoigärsäg, í jelesül a kisiparosság az egyenlőtlen harcban ; nemcsak kiméiül, de a szó valóságos érteimé\ ben kipusztai, ha nem juttatják levegőhöz. : A gutái iparosok reményé az uj ipartörvényben ! lehet vigasztalásak, de átlói sem várhatnák sokat. A magyar ipartörvényt a járásfönök ur igen tévesen magyarázza, ha azt állítja, hogy annak alapján joga lenne a szatócsnak csizmát árnlni. Utalunk a 12 880/1904. sz. kereskedelmi ■ miniszteri rendeletre, amelynek értelmében arra szóló iparigazolvány alapján a szatócsok és nagykereskedők mindennemű iparcikk árusítására csak oly helyeken vannak jogosítva, ahol az illető iparcikk kizárólagos árusításával foglalkozó szakmabeli kereskedő, vagy i’y cikknek elárusitásával foglalkozó iparos nitcsen. Egyetlen törvénynek sem lehet célja, hogy egzisztenciákat tegyen tönkre. Ha a szabad ipar és szabad kereskedőiéin úgy volna magyarázható, hogy minden korlátozás nélkül lehet azt is árusítani, igazán felesleges az ipari mesterséget megszorítani a képesítés követelésével. A törvény inas , segédéveket követel az iparos jelölttől, megköveteli, hogy szakmáját kitanulja s mikor elkészült vele, idejét, munkáját, pénzét áldozta arra, hogy kény árkereső mesterségbe kezdjen, akkor neki szalad a „szabad kereskedelem" paiánkjának, amely mögött szatócs, vegyeskereskedő minden földi terményt, minden ipari terméket nyugodtan árusíthat. Eégi panasza ez azonban nemcsak a komáromi és gútai iparosságnak, hanem az egész iparosságnak. Leghelyesebb lesz, há
